Caroline következő héten már munkába is állhatott. Az első dolgom reggel a kommunikáció órám előtt az volt, hogy vettem nála egy kávét.
- Jó reggelt kisasszony! Egy tejszínhabos kávét kérnék.
- Áhh Li! Te leszel az első vásárlóm.
-Tudja. Ezért kelt fel egy órával előbb.-Pofátlankodott elém Castiel. Caroline összeszűkült szemmel mérte végig. Az első pillanattól kezdve utálta Castielt. Sose tudtam meg, hogy pontosan miért. Ő se tudta. Egyszerűen csak utálta.
-Jajj biztos te vagy az a pióca rocker aki megakarja rontani a barátnőmet.
-Te pedig bizonyára a felelőtlen kis csaj, aki kihasználja Eliza jóságát..-Tipikus Castiel. Ha valaki támadta visszatámadott.Mint a méhek..Izzott köztük a levegő, de nem amolyan jóféle izzásként. Harapni lehetett a feszültséget.
- Castiel! Már mindenütt kerestelek. Gyere kísérj el a tanáriba.-Lysander mindig tudta mikor kell közbeavatkozni. Elrángatta Castielt, így ismét kettesben voltunk Caroline-al.
-Nem kedvelem a vöröst.. Jobb lenne ha elkerülnéd.
-Car! Örülök, hogy ismét az életem része vagy, de most mát Castiel is. Tiszteletben tartom, ha nem kedveled, de tőlem ezt ne várd el.- Elvettem a kávémat lettem a pénzt majd elmentem. Jóval többet adtam, de direkt. Minél hamarabb helyreáll annál jobb. Akkor még abba nem gondoltam bele, hogy talán ő nem is akar helyrejönni.. De ezt majd később. Annyira elmerültem a gondolataimban,hogy nekicsapódtam valakinek és szerencsétlenségemre ráöntöttem a poharam tartalmát.
-Áhh basszus! Ne haragudj! Nem figyeltem.
- Semmi gond. Úgy is utáltam ezt a sálat!- Vigyorgott rám a vakítóan kék szemű fekete hajú ismeretlen.
- Tényleg nagyon sajnálom! Hidd el, nem így szoktuk üdvözölni az új diákokat.
- Honnan tudod, hogy új vagyok?
- Nem szenvedek amnéziában, így tudom, hogy még nem láttalak itt.-Nem ismerek mindenkit, de hidd el ő az az ember akire emlékezni lehet.. nem nem is lehet. Hanem kell. Na de hol is tartottam? Ja igen.
- Jogos! Armin Ewend vagyok.
-Örülök Armin. Én Eliza Horner. Hol lesz órád? Szívesen megmutatom az utat, kárpótlásként.
- A 104-ben.. Már vagy 10 perce azt keresem.
- Szerencséd van, mert nekem is ott lesz órám. Gyere fent van az F szárnyon.
-Wow akkora ez a suli mint a GTA városai.
- Igen. Néhány folyosó pont ugyan olyan eltévedős mint ott az utcák.- Már ott leesett, hogy Armin kocka.. de nagyon nagy kocka. Végig videojátékokról beszélt. Még szerencse, hogy nekem is volt egy kisebb kocka korszakom, így tudtam miről beszél. Akkor költöztek ide a testvérével Angliából.Furcsa,hogy nem tudtam az érkezésükről. Nathaniel az ilyeneket mindig tudta és mindig el is mondta, hogy esetlegesen átpasszolhassa nekem a fogadóbizottság szerepét. Most viszont nem tett ilyet, mert elfelejtette. Igen! A megbízható elefánt memóriájú Nathanielnek kiment valami a fejéből. Bár nem is csodálom, így utólag. Komoly gondjai voltak "otthon". Apukája úgy vélte, el kellene mennie egy fél éves képzésre Oroszországba. Amolyan cserediák program, ami tökéletesen mutatna az egyetemi jelentkezésébe. Valahogy Nathanieléknél minden beszélgetés oda lyukadott ki.. az egyetemre. Nath nem akart menni. Nem túlzottan szerette az orosz mentalitást, és az ottani időt. De neki nem igazán volt beleszólása. Amint belépett szülei lakására már nem egy felelősségteljes, komoly ,példát mutató minta diák és ember volt, hanem egy felelőtlen túl élénk kisgyerek, akinek fogni kell a kezét ha átsétálsz vele az úttesten. Egyszerűen nem vették észre, hogy felnőtt és megváltozott. Furcsa belegondolni de Nathaniel volt otthon a család fekete báránya Amber pedig a tökéletes poronty akire büszkének lehet lenni. Persze ez változott.. de már későn..legalább is számomra későn. Akkor én már döntöttem. Na de vissza Arminhoz. Kissé késve ő félig nedves pólóban én a kezében a sáljával léptünk be a terembe. Mss Hiers-nek is kicsit felszaladt a szemöldöke mikor meglátott minket.
-Elnézést kérek a késésért,Tanárnő. Kávé ivás közben összefutottam szó szerint az egyik új diákunkkal. Miután meglocsoltam kicsit kávéval, gondoltam felhozom órára, had legyen még szebb a napja. - Természetesen ezen nevetett mindenki. Mss Hiers is.Imádott nevetni így be se írt minket későknek. Amig Armin bemutatkozott én beszusszantam a szokásos helyemre. Castiel és Lysander közé.
-Az új srác is tudja kivel kell barátkozni.-Hallottam mögülem Lisa halk suttogását Charlote-nak.
- Hogy érted ezt?
-Rögtön rátalált Elizára aki szuper népszerű, és még a suli is az övé.Könnyű lesz ezek után beilleszkednie.
-Szerintem nem ez fogta meg. Ezt ő nem tudhatta előre.
-Na de hát akkor mi?
-Szerinted?- Éreztem ahogy ettől a beszélgetéstől pár szintet esik az IQ-m.. Soha nem fogom megérteni a kibeszélések lényegét. Szerinted ez jó? Szerintem nem.. Ezzel szüljük a rosszindulatot. Mindegy.. annyiban igazuk volt, hogy népszerűnek számítottam. Amit utáltam.. és amit Amber is utált.. Ő mindent utált ami elvette tőle a figyelmet. Én voltam még mindig az esküdt ellenség akit valahogy el kellett távolítani. De egyedül erre képtelen volt. Még jó, hogy szereztem neki egy szövetségest. De ezt majd később. Armin nagyon jó fej volt. A srácok is megkedvelték. Öccse Alexy pedig még Nathaniel rossz kedvét is el tudta űzni egy kis időre. Armin és Alexy ikrek voltak, de mit két tojás. Persze ha Alexy nem festené kékre a haját és nem hordana színes kontaktlencsét össze lehetne őket keverni. Legalább is külsőre. De a tulajdonságaik.. Armin a nagy kocka Alexy pedig a divatbolond. Mindenesetre nagyon összetartóak voltak. Imádom őket. Nagyon jó barátok..voltak.
Hamar eltelt az ikrek és Caroline első hete. Mind a hárman jól érzeték magukat az új közegben és szerettek is itt lenni. Car-al megbeszéltük, hogy vele megyek vasárnap délután az árvaházban. Gondoltam hívom a srácokat de mindenki elfoglalt volt. Nathaniel családi ebédre volt hivatalos, ami családi veszekedésbe torkollott. Lysander a bátyjának segített, Castiel pedig erősen koncentrált arra, hogy ne bukjon meg rajzból amit csak a szakkörrel valósíthatott meg. Szóval egyedül mentem. Caroline kérte, hogy menjek a lakásához. Megadta a címet én pedig odabuszoztam. Mesélte, hogy rossz környéken lakik. De nem gondoltam, hogy ennyire. Mint ha egy gettó negyedben lakna. Akkor nem is sejtettem, hogy nem is ott lakik. Csengettem a megadott címre, de semmi. Hívtam, de nem reagált. Kicsit elkezdtem aggódni, így visszaindultam a buszmegállóba. Gondoltam lehet már az otthonban van. Amint elindultam egy óriási ütést éreztem a tarkómon. Mielőtt elájultam, annyit láttam, hogy elkezdett esni a hó.
szerda
szombat
Az el nem küldött levél (Castiel)
Két levelet hoztam nektek. Mind a kettőt Casteltől. Az egyik levelet a szüleinek írta új év napján, amolyan élménybeszámolónak. A másikat pedig Elizának nyáron. Ez a levél tartalmaz olyan dolgokat amik még nem történtek meg, hisz időben Eliza feljegyzéseiben még csak február eleje van. Egyik levél se érkezett meg a címzetteknek. Az egyik makacsságból, a másik pedig egy váratlan vendég miatt... de erről majd később.
Kedves Anya és Apa
Örülök hogy hívtatok és a lap is nagyon tetszett.. Persze ez nem igaz, hisz egyiket se kaptam tőletek. Csak egy csomó pénzt a bankszámlámra. Igazán.. nos.. kedves gesztus volt részetekről. Hisz miért is akarnék veletek beszélni legalább karácsonykor? Úgy is csak a szüleim vagytok.. Tudom, hogy nem fogom elküldeni ezt a levelet. Bár ki tudja. Lehet csak azért is! Had legyen bűntudatotok. Bár azoknak nem szokott lenni, akiknek nincs szívük. Most is csak azért írok, mert Lysander szerint jót fog tenni nekem. Tudjátok! A legjobb barátom. Vagy is volt. Mióta Elit ismerem, azóta csak második. Elizát nem ismeritek. Ha rajtatok múlik nem is fogjátok megismerni. Szeptemberben jött a suliba. Őt is hozzám hasonlóan akarata ellenére rángatták. De tudjátok mit? Köszönöm! Mert ha ti nem éreztétek volna úgy, hogy itt az ideje világot látnotok nélkülem, akkor sose ismerem meg ezt a lányt. Az első pillanattól kezdve olyan érzés volt, mintha mindig is ismertem volna. Még sose volt olyan lány aki ennyire hatással volt rám. És nem csak fizikai értelemben. Valahogy eltudja érni, hogy megváltozzak. Úgy, hogy közben észre se veszem. Kicsit másképp látom mellette a világot, az embereket, a sulit, a zenét, és magamat. Olyan érzés lehet, mint amikor egy szemüveges kontaktlencsét vesz fel. Nem is érzed, de a változás kézzelfogható. Bár talán ez hülye hasonlat. De nem számít! Azt próbálom kinyögni, hogy.. nehéz leírni. Kimondani se mondtam még ki, de tiszta szívemből szerelmes vagyok Elizába. Egy nap ez neki is el fogom mondani. Mos még túl bonyolult minden. Úgy érzem számára is jelentek valamit. Lehet, hogy ez csak barátság, testvéri kötődés, de az is lehet, hogy szerelem. Nem tudom, és egyenlőre nem is érdekel. A lényeg, hogy nem akarom elveszíteni. Nem akarok ismét a sötétségben lenni.
Remélem jól vagytok, bár én se érdekellek benneteket.
Boldog Új évet!
Fiatok!?:Castiel
Eliza!
Hogy telik a nyár? Milyen New York? Azóta nem írtál, se e-mailt, se sms-t se semmit, mióta elhagytátok Chichagót. Hiányoznak már azok az idióta vicceid. Én még mindig itt poshadok a Svájci hegyekben. Nincs még két olyan idióta ember mint a szüleim. Nyáron a hegyekben?! Tudom, tudom. Mehettem volna veletek, de így is utál a kiadód. Alig várom, hogy vissza gyertek Európába. Amugy ti is megkaptátok az új tanév tájékoztatóját? Gondolom igen, mert te lettél az új D.Ö.K elnök. Kíváncsi lettem volna Nathaniel fejére! Az exe nem csak iskolaelsői posztját vette el tőle, hanem az elnökséget is. Mérgében biztos megkarmolt egy macskát! Tényleg! Szólj már Lysandernek, hogy ő is nézegethetné az e-mailét. Írtam már neki is egy tucat levelet, de baszott válaszolni. Mindig csak te üzensz a nevében. Akkor meg minek van fiókja?
Ez a nyár volt eddigi életem legrosszabb nyara! Alig várom, hogy visszamenjünk a suliba. Úristen!! Megfertőztél a stréberségeddel!!!! Ja elfelejtettem írni, hogy tegnap szedték le a gipszem. Most jobban szidtam Ambert mint amikor eltörette. Nagyon fájt, de megkönnyebbültem. Na de megyek mert valaki csengetett. Vigyázz magadra meg Lysanderre. Ne, hogy megint h
Ez a levél itt véget ért, mert belépett valaki Castiel szobájába, akire nem számított.
Remélem jól vagytok, bár én se érdekellek benneteket.
Fiatok!?:Castiel
Eliza!
Hogy telik a nyár? Milyen New York? Azóta nem írtál, se e-mailt, se sms-t se semmit, mióta elhagytátok Chichagót. Hiányoznak már azok az idióta vicceid. Én még mindig itt poshadok a Svájci hegyekben. Nincs még két olyan idióta ember mint a szüleim. Nyáron a hegyekben?! Tudom, tudom. Mehettem volna veletek, de így is utál a kiadód. Alig várom, hogy vissza gyertek Európába. Amugy ti is megkaptátok az új tanév tájékoztatóját? Gondolom igen, mert te lettél az új D.Ö.K elnök. Kíváncsi lettem volna Nathaniel fejére! Az exe nem csak iskolaelsői posztját vette el tőle, hanem az elnökséget is. Mérgében biztos megkarmolt egy macskát! Tényleg! Szólj már Lysandernek, hogy ő is nézegethetné az e-mailét. Írtam már neki is egy tucat levelet, de baszott válaszolni. Mindig csak te üzensz a nevében. Akkor meg minek van fiókja?
Ez a nyár volt eddigi életem legrosszabb nyara! Alig várom, hogy visszamenjünk a suliba. Úristen!! Megfertőztél a stréberségeddel!!!! Ja elfelejtettem írni, hogy tegnap szedték le a gipszem. Most jobban szidtam Ambert mint amikor eltörette. Nagyon fájt, de megkönnyebbültem. Na de megyek mert valaki csengetett. Vigyázz magadra meg Lysanderre. Ne, hogy megint h
Ez a levél itt véget ért, mert belépett valaki Castiel szobájába, akire nem számított.
péntek
XV.
Caroline-al való találkozás utána egész héten elcsigázott voltam. Folyton azon agyaltam, hogy hogyan segíthetnék. Pénz kellett volna neki, de én 18 éves koromig nem nyúlhattam az örökségemhez. Maximum egy nyomós indokkal lehetett volna kérvényezni. De a barátnőm nem tudja nevelni a kislányát nem lett volna elég számukra. Így valami mást kellett kitalálnom. Valami jobb munkára lett volna szüksége. Akkor is ezen gondolkoztam amikor egy párna landolt a képembe.
-Eliii! Mi a fasz van veled?! Eladtad az agyad csokiért?- Üvöltötte drága rockerem a képembe. Jogos volt a felháborodása, hisz akkor már sokadszorra kérdezte meg, hogy nem-e játszhat a gitáromon
.-Ne beszélj hülyeségeket! Sose adnám el az agyam csokiért. Max vattacukorért!
-Nem is vártam mást. Na de hol jársz? -
Caroline-on gondolkoztam.
- Jaa a tinimamin? Ő okozta a saját vesztét. Kár ezen rágódnod.
- Akkor is ezt mondanád ha én lennék a helyében?
- Te sose kerülnél ilyen helyzetben. De persze máshogy mert téged sz...- Ebben a pillanatban lépett be Nathaniel a szobába. Az időzítés mestere. Így sose tudtam meg, hogy mit akart akkor mondani Castiel. Jó, sejtem.. Biztos azt hogy persze máshogy mert téged szarba se veszlek. Vagy mert téged szeretlek szapulni. Nos ezt sose tudtam meg mivel Nathanielnek remek ötlete támadt.Megüresedett a sulibüfé állása. Nem egy álom meló, de sokkal jobb mint egy meki és csak délelőtt kéne dolgoznia. Már csak egy kérdés volt Caroline belemegy-e. Hogy megkapja a munkát nem volt kérdés. Mivel enyém volt a pénzügyi döntések utolsó szava, így az iskolai személyzet kilétébe is beleszólhattam. Persze Mr. Trengy húzta a száját, hogy egy "gyereket" akarunk alkalmazni. De megígértem neki, hogy Caroline-al nem lesz probléma, de ha mégis, kirúghatja. Így nagy mosollyal az arcán belement. Reménykedett abban, hogy barátnőm hibázni fog, megalázhatja és az orrom alá dörgölheti, hogy rossz az ítélőképességem. Caroline tényleg hibázott, de nem szakmai térén, sajnos. És tényleg rossz az ítélőképességem. Mindig reménykedek az emberekben és adott nekik második esélyt. Hülye szokás. Vannak akik sose változnak, bármennyire szeretnénk. Azon a héten hétvégén találkoztunk Caroline-al. Most Lysander jött velem. Ragaszkodott hozzá. Nem tudom miért. Vagy is akkor még nem tudtam miért. Ma már világos.. Caroline örült az állás lehetőségnek, de visszautasította. Nem akart nekem tartozni. Mondtam neki, hogy ez hülyeség, hisz a barátnőm. Ez édes kevés. Többet is megérdemelne. Lysander finoman rám szólt, hogy hagyjam gondolkodni Car-t. Úgy is hívni fog. Ezért is volt jobb, hogy akkor nem Castiel jött velem. Az Eliza ne legyél már ilyen erőszakos köcsög nem biztos, hogy hatott volna. De a lényeg, hogy Lysandernek igaza lett. Még aznap este hívott Caroline, hogy be szeretné tölteni az állást. Más nap át s jött egy kis eligazításra. Elámult a gimi nagyságán, és amint meglátta Mrs Scerens képét, meglátta a közöttünk lévő hasonlóságot. Neki mindig is élesebb szeme volt mint nekem. Ez is más lett volna ha nem megy el. Mert akkor ő is látta volna az igazgatónőt, és megmondta volna, hogy lehet a rokonom. Jajj Caroline. Hiányzol.. Szóval megmutattam az egész iskolát Caroline-nak és közben meséltem. Minden helynek a történetét. Ő pedig csak hallgatott.
- Teljesen megváltoztál Eliza. Régen amikor rád néztem, automatikusan megakartalak védeni. Olyan kis ártatlan, törékeny kislány voltál. Ma már viszont a védtelen kislányból egy erős védelmező lett. Régen csak bájos voltál, de ma már gyönyörű. Értem miért lett beléd szerelmes az összes srác
.- Még is miről beszélsz Car? Nathanielen kívül senki sincs belém esve.
-Ugye most csak viccelsz? Te észre se vetted? Hisz ahogy rád néznek, ahogy kimondják a neved! Az összes történetedben érződik ki mikor és miért szeretett beléd.
-Csak beképzelted! Ők a barátaim. Fontosak nekem és én is nekik. Ez még nem jelenti azt, hogy belém estek.
-Tagad csak! Majd meglátod.- Felkavart amit mondott Caroline. Bár kit ne kavart volna fel a feltételezés, hogy a legjobb barátai szerelmesek belé. Úgy döntöttem kikérdezem a srácokat. Persze nem úgy, hogy : Szia! Mond csak, szerelmes vagy belém?.. Azért ez bizar lett volna. Bár legalább megtudtam volna az igazságot, mert így visszagondolva elmondták volna mit gondolnak. Lehet tudtam volna tenni valamit. Olyan rossz, hogy valamiről szent meggyőződésünk, hogy helyes és az a legjobb megoldás. Aztán jóval később rájövünk, hogy nem a legjobb, hanem a legrosszabb utat választottuk. Nehéz ez az élet. Sokkal jobb lenne ha adnának hozzá használati utasítást. Bár amilyen szerencsés vagyok az én útmutatóm szuahéliül lenne..
Szóval rákérdeztem a srácoknál mit gondolnak rólam. Leírom mind a két választ. Sőt Kentinét is, mert őt is megkérdeztem, csak kicsit később.
Kentin: Csodálom a kitartásod és az önfegyelmed. Imádom a makacsságodat és azt, hogy mindenkiben meglátod a jót. Utálom, hogy kishitű vagy és, hogy sose felejtesz. Olyan a memóriád mint egy elefántnak! Örülök, hogy az égiek megengedték, hogy megismerjelek és sajnálom, hogy néha fájdalmat okozok neked. Szeretném, ha én is egy kicsit olyan lehetnék mint te. Magabiztos, erős, egyedi, céltudatos és egy nagyszerű ember.
Castiel: Néha egy túlérzékeny idegbeteg állat tudsz lenni, aki annyira máshogy látja a világot, hogy az szinte már fáj. Ez néha zavar benned máskor pedig szórakoztat. Imádom, hogy beleéled magad mindenbe és, hogy bármiben megtalálod a jót. Egyik pillanatban gyerekes tudsz lenne a másikban pedig felelősségteljes. Mint ha egy skizofrén lenne a legjobb barátom. Mert a legjobb barátomnak tartalak. Veled még több mindenről tudok beszélni mind Lys-el és valljuk be hasznosabb tanácsokat tudsz adni mint ő. Néha megdöbbent mennyi közös van bennünk, néha pedig az hogy mennyire különbözünk. Tele vagy ellentmondásokkal, de pont ezt szeretem benned. Már nem tudnám elképzelni az életet nélküled.
Lysander: Nehéz kérdés. Szeretem azt, hogy hatással vagy az emberekre. Akaratlanul is megváltoztatod őket az estek 99%-ban jó hatással. Szeretem nézni ahogy írsz és szépen lassan belesüppedsz a saját kis világodba amiből pillanatok alatt vissza tudsz térni. Ezt irigylem is tőled. Én szerintem néha még egy GPS-el se találnék ki. Elképesztő milyen intelligens vagy, és hogy milyen reálisan látod a világot. Néha úgy érzem mindenbe és mindenkibe belelátsz. Jó veled beszélgetni de hallgatni is. Szeretem, hogy sóhajtozol álmodban és azt, hogy ennyire különleges vagy. Örülök, hogy anno felajánlottam, hogy ideköltözz. Jobbá tetted a világomat.
Nos,Valaki? Te ebből kitaláltad, hogy éreznek-e irántam valamit? Igen? Akkor lehet csak én voltam akkor ennyire hülye? Vagy az is lehet, hogy csak makacsul ragaszkodni akartam az akkori helyzethez. Remélem a következő életemben nem leszek ilyen hülye. Viszont valamit egyik se írt le rólam. Azt hogy borzasztóan önző vagyok. Ne tagadd! Egyértelmű, hogy önző vagyok. Hogy miért? Szerintem tudod a választ..
-Eliii! Mi a fasz van veled?! Eladtad az agyad csokiért?- Üvöltötte drága rockerem a képembe. Jogos volt a felháborodása, hisz akkor már sokadszorra kérdezte meg, hogy nem-e játszhat a gitáromon
.-Ne beszélj hülyeségeket! Sose adnám el az agyam csokiért. Max vattacukorért!
-Nem is vártam mást. Na de hol jársz? -
Caroline-on gondolkoztam.
- Jaa a tinimamin? Ő okozta a saját vesztét. Kár ezen rágódnod.
- Akkor is ezt mondanád ha én lennék a helyében?
- Te sose kerülnél ilyen helyzetben. De persze máshogy mert téged sz...- Ebben a pillanatban lépett be Nathaniel a szobába. Az időzítés mestere. Így sose tudtam meg, hogy mit akart akkor mondani Castiel. Jó, sejtem.. Biztos azt hogy persze máshogy mert téged szarba se veszlek. Vagy mert téged szeretlek szapulni. Nos ezt sose tudtam meg mivel Nathanielnek remek ötlete támadt.Megüresedett a sulibüfé állása. Nem egy álom meló, de sokkal jobb mint egy meki és csak délelőtt kéne dolgoznia. Már csak egy kérdés volt Caroline belemegy-e. Hogy megkapja a munkát nem volt kérdés. Mivel enyém volt a pénzügyi döntések utolsó szava, így az iskolai személyzet kilétébe is beleszólhattam. Persze Mr. Trengy húzta a száját, hogy egy "gyereket" akarunk alkalmazni. De megígértem neki, hogy Caroline-al nem lesz probléma, de ha mégis, kirúghatja. Így nagy mosollyal az arcán belement. Reménykedett abban, hogy barátnőm hibázni fog, megalázhatja és az orrom alá dörgölheti, hogy rossz az ítélőképességem. Caroline tényleg hibázott, de nem szakmai térén, sajnos. És tényleg rossz az ítélőképességem. Mindig reménykedek az emberekben és adott nekik második esélyt. Hülye szokás. Vannak akik sose változnak, bármennyire szeretnénk. Azon a héten hétvégén találkoztunk Caroline-al. Most Lysander jött velem. Ragaszkodott hozzá. Nem tudom miért. Vagy is akkor még nem tudtam miért. Ma már világos.. Caroline örült az állás lehetőségnek, de visszautasította. Nem akart nekem tartozni. Mondtam neki, hogy ez hülyeség, hisz a barátnőm. Ez édes kevés. Többet is megérdemelne. Lysander finoman rám szólt, hogy hagyjam gondolkodni Car-t. Úgy is hívni fog. Ezért is volt jobb, hogy akkor nem Castiel jött velem. Az Eliza ne legyél már ilyen erőszakos köcsög nem biztos, hogy hatott volna. De a lényeg, hogy Lysandernek igaza lett. Még aznap este hívott Caroline, hogy be szeretné tölteni az állást. Más nap át s jött egy kis eligazításra. Elámult a gimi nagyságán, és amint meglátta Mrs Scerens képét, meglátta a közöttünk lévő hasonlóságot. Neki mindig is élesebb szeme volt mint nekem. Ez is más lett volna ha nem megy el. Mert akkor ő is látta volna az igazgatónőt, és megmondta volna, hogy lehet a rokonom. Jajj Caroline. Hiányzol.. Szóval megmutattam az egész iskolát Caroline-nak és közben meséltem. Minden helynek a történetét. Ő pedig csak hallgatott.
- Teljesen megváltoztál Eliza. Régen amikor rád néztem, automatikusan megakartalak védeni. Olyan kis ártatlan, törékeny kislány voltál. Ma már viszont a védtelen kislányból egy erős védelmező lett. Régen csak bájos voltál, de ma már gyönyörű. Értem miért lett beléd szerelmes az összes srác
.- Még is miről beszélsz Car? Nathanielen kívül senki sincs belém esve.
-Ugye most csak viccelsz? Te észre se vetted? Hisz ahogy rád néznek, ahogy kimondják a neved! Az összes történetedben érződik ki mikor és miért szeretett beléd.
-Csak beképzelted! Ők a barátaim. Fontosak nekem és én is nekik. Ez még nem jelenti azt, hogy belém estek.
-Tagad csak! Majd meglátod.- Felkavart amit mondott Caroline. Bár kit ne kavart volna fel a feltételezés, hogy a legjobb barátai szerelmesek belé. Úgy döntöttem kikérdezem a srácokat. Persze nem úgy, hogy : Szia! Mond csak, szerelmes vagy belém?.. Azért ez bizar lett volna. Bár legalább megtudtam volna az igazságot, mert így visszagondolva elmondták volna mit gondolnak. Lehet tudtam volna tenni valamit. Olyan rossz, hogy valamiről szent meggyőződésünk, hogy helyes és az a legjobb megoldás. Aztán jóval később rájövünk, hogy nem a legjobb, hanem a legrosszabb utat választottuk. Nehéz ez az élet. Sokkal jobb lenne ha adnának hozzá használati utasítást. Bár amilyen szerencsés vagyok az én útmutatóm szuahéliül lenne..
Szóval rákérdeztem a srácoknál mit gondolnak rólam. Leírom mind a két választ. Sőt Kentinét is, mert őt is megkérdeztem, csak kicsit később.
Kentin: Csodálom a kitartásod és az önfegyelmed. Imádom a makacsságodat és azt, hogy mindenkiben meglátod a jót. Utálom, hogy kishitű vagy és, hogy sose felejtesz. Olyan a memóriád mint egy elefántnak! Örülök, hogy az égiek megengedték, hogy megismerjelek és sajnálom, hogy néha fájdalmat okozok neked. Szeretném, ha én is egy kicsit olyan lehetnék mint te. Magabiztos, erős, egyedi, céltudatos és egy nagyszerű ember.
Castiel: Néha egy túlérzékeny idegbeteg állat tudsz lenni, aki annyira máshogy látja a világot, hogy az szinte már fáj. Ez néha zavar benned máskor pedig szórakoztat. Imádom, hogy beleéled magad mindenbe és, hogy bármiben megtalálod a jót. Egyik pillanatban gyerekes tudsz lenne a másikban pedig felelősségteljes. Mint ha egy skizofrén lenne a legjobb barátom. Mert a legjobb barátomnak tartalak. Veled még több mindenről tudok beszélni mind Lys-el és valljuk be hasznosabb tanácsokat tudsz adni mint ő. Néha megdöbbent mennyi közös van bennünk, néha pedig az hogy mennyire különbözünk. Tele vagy ellentmondásokkal, de pont ezt szeretem benned. Már nem tudnám elképzelni az életet nélküled.
Lysander: Nehéz kérdés. Szeretem azt, hogy hatással vagy az emberekre. Akaratlanul is megváltoztatod őket az estek 99%-ban jó hatással. Szeretem nézni ahogy írsz és szépen lassan belesüppedsz a saját kis világodba amiből pillanatok alatt vissza tudsz térni. Ezt irigylem is tőled. Én szerintem néha még egy GPS-el se találnék ki. Elképesztő milyen intelligens vagy, és hogy milyen reálisan látod a világot. Néha úgy érzem mindenbe és mindenkibe belelátsz. Jó veled beszélgetni de hallgatni is. Szeretem, hogy sóhajtozol álmodban és azt, hogy ennyire különleges vagy. Örülök, hogy anno felajánlottam, hogy ideköltözz. Jobbá tetted a világomat.
Nos,Valaki? Te ebből kitaláltad, hogy éreznek-e irántam valamit? Igen? Akkor lehet csak én voltam akkor ennyire hülye? Vagy az is lehet, hogy csak makacsul ragaszkodni akartam az akkori helyzethez. Remélem a következő életemben nem leszek ilyen hülye. Viszont valamit egyik se írt le rólam. Azt hogy borzasztóan önző vagyok. Ne tagadd! Egyértelmű, hogy önző vagyok. Hogy miért? Szerintem tudod a választ..
szerda
XIV.
A Régi képhez kitaláltunk egy dallamot, a Szeret vagy nem szeretröl pedig nem beszéltünk többet. Castiellel nem gondoltuk volna, hogy Lysander ennyire szenved. Mert szenvedett. Ezek a sorok elárulták. A srácok nem foglalkoztak többet a dallal. Pedig érdemes lett volna. Egyik este, amikor Lys elment fürödni, megkerestem és lemásoltam. Túl sok érzés volt benne ahhoz, hogy eltegyük egy fiókba. Kíváncsi voltam a többi dalára is. Ott volt a füzete az ágyon. Mint mindig. Bízott abban, hogy nem olvasom el. De ez után érdekel a többi is. Jó volt kicsit belelátni Lysander elméjébe, de nem volt elég. Olyan ez mint a csoki evés. Annyira jó és annyira más tőle az érzésed, hogy még többet akarsz. Persze nem tehettem. Az a füzet Lysander szentélye. A hely, ahova más nem férkőzhet be. Így jó kislány módjára nem olvastam bele. Kibírtam. Nehezen, de kibírtam. Legalább is egy darabig. De jobb is, hogy akkor nem olvastam el. Felkavarta volna az akkori világomat. Most is felkavarta. De ez már más. Ezt már mások is felkavarták.. Szóval próbáltuk a Régi képet. De azért én titokban komponáltam dalt a Szeret vagy nem szerethez is. Jobb is volt, hogy Castiel nem az választotta, mert zongorával sokkal jobban hangzott mint gitárral. A Korhatár nélkül, pedig gitáros banda. Vagy is akkoriban még csak az volt. Egy hét múlva előadtuk a dalunkat a suliban. Tetszett nekik, de senki se tudott tombolni rá. Persze minden vissza tért a rendes kerékvágásba, de az csak a látszat volt. Az igazgatónő nélkül többé semmi sem volt ugyan olyan. Nathaniel úgy gondolta egy kicsit el kell szabadulnom a suliból, így az egyik hétvégén engedélyt kért, hogy kimehessünk a városba. Nem árulta el mit tervez. Aranyos dolog volt tőle. Mindig arra törekedett, hogy boldog legyek. Azt mondta, hogy nincs szebb dolog a mosolyomnál és, hogy az én nevetésem számára a legédesebb hang. Ezekre soha nem tudtam mit mondani. Sose kezeltem jól a bókokat. Válasz gyanánt mindig elpirultam és motyogtam egy köszi félét. Nem érdemeltem meg egy ilyen srácot. Azt se értem mit szeretett bennem. Hogy tudott úgy megcsókolni és feltétel nélkül szeretni, miközben tudta, hogy szerelmes vagyok Castielbe. Mert későbbiekben ő ezt váltig állította. S mikor rákérdeztem csak ennyit felelt.: Mert szerettelek.- Jobban szeretett mint bármit. Az is lehet , hogy jobban szeretett mint én őt? Hisz ha akkor már Castielt szerettem, hogy szerethettem őt is? Kedves Valaki! Szerinted van ilyen? Létezhet az, hogy valaki szíve egyszerre két emberért dobog? Szánalmas helyzet. Én magam is szánalmas vagyok.. Na de térjünk vissza a randira. Szóval mint mondtam Nathaniel az örök romantikus. Ezért is lepődtem meg amikor egy kissé romos épület elé érkeztünk.
- Miért hoztál ide?- Kicsit megijedtem. Valami történt? Lehet baj van?
- Vannak olyan gyerekek akik hasonló helyzetben vannak mint te.
- Bementünk, mint kiderült egy gyermekotthonba. Csodálkoztam is miért van akkora zacskó Nathanielnél. Nem voltak sokan a gyerekek. Körülbelül 15-en lehettek. Jobb körülményeik voltak, mint anno az én intézetemnek. Náluk nem volt kirekesztés, csúfolódás, erőszak. Testvérekként szerették egymást. Volt ott egy kislány akit szintén Elizának hívtak. Azt mondta anyukája a legjobb barátnőjéről nevezte el. Egy éves koráig nevelte, de nagyon fiatal volt, nem tudtak megélni így beadta ide. De minden hétvégén meglátogatja, és hogy ma is jönni fog. Valaki, emlékszel még Caroline-ra? A legjobb barátnőmre aki 14 éves korában lelépett "élete" szerelmével Bennel? Eliza az ő kislánya volt. Én is csak akkor tudtam meg amikor barátnőm csont soványan megnyúlt beesett arccal fekete karikás szemekkel belépett az otthonba. Nem mondtam volna meg róla hogy alig 17 éves. Három év alatt teljesen megváltozott a külseje. A vidám mosolygós életerős kamaszból egy megtört anyuka lett. -Caroline? Caroline Janson?-Ő is megdöbbent, hisz több kilométerre voltunk a régi otthonunktól. Nem gondolta volna, hogy valaha újra találkozunk.
- Eliza! Ó Istenem!- Zokogva borult a nyakamba. Nagyon sovány volt. Ahogy megölelt éreztem a bordáit.
- Mit keresel te itt?
- Tudod ezt én is kérdezhetném tőled.- Majd jelentőségteljesen a kicsi Elizára pillantottam.
-Nagyon szép a kislányod. A szeme tiszta apja.- Caroline értette a célzást. Hisz Ben nem volt vele. A kislánya se említette az apját, de erről ott nem beszélhettünk. A régi emlékeinket idéztük fel Elizának. Örült, hogy megismerhette azt akiről a nevét kapta. Nathaniel tudta ki Caroline. Meséltem neki róla, így nem is kérdezett semmit. Tudta, hogy fontos nekem régi barátnőm. Este fele eljöttünk az otthonból. Megígértük a gyerekeknek, hogy amint tudunk ismét eljövünk hozzájuk.
-Nos Caroline. Mesélj! Mi történt az elmúlt három évben? Hol van Ben?
- Miután eljöttünk két hétig minden szép volt. Mind a ketten találtunk munkát és egy darabig Ben egyik haverja üres lakásában húztuk meg magunkat. Aztán egyszer elájultam a munkahelyemen és bevittek a kórházba. Akkor derült ki hogy 4 hónapos terhes vagyok. Tudom Eliza. Most az jár a fejedben, hogy nem vettem észre. De tudod, hogy sokszor volt olyan hogy késett, vagy meg se jött hónapokig. a Nőgyógyász azt mondta, hogy ez előfordul. Mielőtt eljöttünk akkor is azt hittem, hogy ugyan ez van. Egy percig se gondoltam hogy terhes vagyok. Reggeli rosszulléteim sem voltak. Néha émelyegtem, de azt az akkori alvás hiányoknak és egyéb tényezőknek tudtam be. Annyira hízni se híztam meg. Max egy két kilót de ez is normális volt. Ben teljesen kiakadt, amit meg is értek. Nem álltunk készen a gyerekvállalásra, de akkor már nem vetethettük el. Javasoltam, hogy menjünk haza, a szüleink biztos segítenének, de ő ellenkezett. Azt mondta megoldjuk. Még 4 hónapig dolgoztam én is és kibéreltünk egy albérletet. Berendeztük a gyerek szobát, készen álltunk mindenre. Már amennyire két 14 éves készen tud állni. Egyik reggel 3 héttel a rendes időpont előtt megindult a szülés. Ben dolgozott így a szomszéd vitt be a kórházba. Nem volt semmi gond a szülésnél, Eliza egészségesen jött a világra. Viszont Ben nem jött be. 3 Nap múlva kiengedtek. Otthon se volt. Sőt a cuccai is eltűntek. Egyszerűen lelépett és azóta se láttam. A spórolt pénzünket ott hagytam nekünk, de ez nem volt elég. Egyedül nem bírtam olyan körülményeket biztosítani Elizának amit megérdemelt volna, így a szomszéd tanácsára beadtam ide az intézetbe. Amint teljesen összetudom szedni magam, visszakapom Elizát. Most estin elkezdtem letenni az érettségit, közben pedig egy mekiben dolgozom. Nem a legjobb munka, de egyenlőre megteszi.- Megdöbbentem azon, hogy Caroline mennyi változásom ment keresztül. Megkomolyodott. Jót tett neki az anyaság.
-Rengeteged változtál Caroline. Felnőtt lettél.
- Te is sokat változtál Eliza. Eltűnt belőled a törékenység.
- Lehet túl sokszor törtem már el.
- Eliza lassan vissza kell mennünk a suliba.
- A Sweet Amorisba jártok?
- Igen. Igazából én örököltem.
- Hogy mi?
- Ígérem elmesélem legközelebb. Jövőhéten ugyan ekkor?- Elbúcsúztunk Caroline-tól majd hazamentünk. Nathaniel megemlítette, hogy nagyon hasonlítunk Car-al. Mint személyiségileg mint külsőre. Végül is igaza van, hisz együtt nőttünk fel. Akaratlanul is hasonlítani kezdtünk a másikra. Őszintén szólva nagyon hiányzott Caroline. Amikor elment nem csak a legjobb barátnőmet vitte magával, hanem a fő bizalmasomat, a tanácsadómat, a lelki támaszomat, a testvéremet és legfőképp egy darabot a lelkemből. Szörnyű volt ilyen megviseltnek látni. Persze ő tehetett róla. Mi vagyunk saját sorsunk kovácsolói. Legalább is szeretjük azt hinni. Úgy éreztem valamit tennem kéne érte. Mardosott a bűntudat hogy anno nem akadályoztam meg az elszökésben. Akkor most nem ilyen lenne az élete. De lehet az enyém se így alakul. Ismerve Car-t kikönyörögte volna, hogy velem jöhessen a Sweet Amorisba. Soha nem lettem volna egyedül. Közös szobát kaptuk volna, így nem ismerem meg ilyen közelről Ambert. Lehet nem száll rám, lehet nem tudok meg semmit Castielről és nem barátkozunk össze az első napomon hisz nem lettem volna egyedül. Lehet nem jövök össze Nathanielell mert lett volna tanulótársam. Nem barátkozunk össze Rosával. Melody nem akar tönkre tenni. Kentint pedig nem bántom meg akaratlanul, és ő se bánt meg akarattal. Minden máshogy alakult volna. Caroline miért mentél el? Néha nem gondolunk bele, hogy a döntéseinkkel nem csak a saját sorsunkat befolyásoljuk. Persze hol jutott volna eszébe egy 14 éves szerelmes lánynak, hogy a későbbiekben öngyilkos lesz a legjobb barátnője. Nem is őt tehet róla! Csak elérkeztem a bűnbak keresési fázishoz. De itt nincs bűnbak. Ez nem az a story. Vagy is van. De csak egy. És az az egy bűnbak én vagyok. Ezt nem kenhetem másra. Nem is akarom. Lőj le ha megint ilyet teszek.. na jó ez megint morbid humor volt. Nem kell lelőnöd. Én úgy is megteszem.
- Miért hoztál ide?- Kicsit megijedtem. Valami történt? Lehet baj van?
- Vannak olyan gyerekek akik hasonló helyzetben vannak mint te.
- Bementünk, mint kiderült egy gyermekotthonba. Csodálkoztam is miért van akkora zacskó Nathanielnél. Nem voltak sokan a gyerekek. Körülbelül 15-en lehettek. Jobb körülményeik voltak, mint anno az én intézetemnek. Náluk nem volt kirekesztés, csúfolódás, erőszak. Testvérekként szerették egymást. Volt ott egy kislány akit szintén Elizának hívtak. Azt mondta anyukája a legjobb barátnőjéről nevezte el. Egy éves koráig nevelte, de nagyon fiatal volt, nem tudtak megélni így beadta ide. De minden hétvégén meglátogatja, és hogy ma is jönni fog. Valaki, emlékszel még Caroline-ra? A legjobb barátnőmre aki 14 éves korában lelépett "élete" szerelmével Bennel? Eliza az ő kislánya volt. Én is csak akkor tudtam meg amikor barátnőm csont soványan megnyúlt beesett arccal fekete karikás szemekkel belépett az otthonba. Nem mondtam volna meg róla hogy alig 17 éves. Három év alatt teljesen megváltozott a külseje. A vidám mosolygós életerős kamaszból egy megtört anyuka lett. -Caroline? Caroline Janson?-Ő is megdöbbent, hisz több kilométerre voltunk a régi otthonunktól. Nem gondolta volna, hogy valaha újra találkozunk.
- Eliza! Ó Istenem!- Zokogva borult a nyakamba. Nagyon sovány volt. Ahogy megölelt éreztem a bordáit.
- Mit keresel te itt?
- Tudod ezt én is kérdezhetném tőled.- Majd jelentőségteljesen a kicsi Elizára pillantottam.
-Nagyon szép a kislányod. A szeme tiszta apja.- Caroline értette a célzást. Hisz Ben nem volt vele. A kislánya se említette az apját, de erről ott nem beszélhettünk. A régi emlékeinket idéztük fel Elizának. Örült, hogy megismerhette azt akiről a nevét kapta. Nathaniel tudta ki Caroline. Meséltem neki róla, így nem is kérdezett semmit. Tudta, hogy fontos nekem régi barátnőm. Este fele eljöttünk az otthonból. Megígértük a gyerekeknek, hogy amint tudunk ismét eljövünk hozzájuk.
-Nos Caroline. Mesélj! Mi történt az elmúlt három évben? Hol van Ben?
- Miután eljöttünk két hétig minden szép volt. Mind a ketten találtunk munkát és egy darabig Ben egyik haverja üres lakásában húztuk meg magunkat. Aztán egyszer elájultam a munkahelyemen és bevittek a kórházba. Akkor derült ki hogy 4 hónapos terhes vagyok. Tudom Eliza. Most az jár a fejedben, hogy nem vettem észre. De tudod, hogy sokszor volt olyan hogy késett, vagy meg se jött hónapokig. a Nőgyógyász azt mondta, hogy ez előfordul. Mielőtt eljöttünk akkor is azt hittem, hogy ugyan ez van. Egy percig se gondoltam hogy terhes vagyok. Reggeli rosszulléteim sem voltak. Néha émelyegtem, de azt az akkori alvás hiányoknak és egyéb tényezőknek tudtam be. Annyira hízni se híztam meg. Max egy két kilót de ez is normális volt. Ben teljesen kiakadt, amit meg is értek. Nem álltunk készen a gyerekvállalásra, de akkor már nem vetethettük el. Javasoltam, hogy menjünk haza, a szüleink biztos segítenének, de ő ellenkezett. Azt mondta megoldjuk. Még 4 hónapig dolgoztam én is és kibéreltünk egy albérletet. Berendeztük a gyerek szobát, készen álltunk mindenre. Már amennyire két 14 éves készen tud állni. Egyik reggel 3 héttel a rendes időpont előtt megindult a szülés. Ben dolgozott így a szomszéd vitt be a kórházba. Nem volt semmi gond a szülésnél, Eliza egészségesen jött a világra. Viszont Ben nem jött be. 3 Nap múlva kiengedtek. Otthon se volt. Sőt a cuccai is eltűntek. Egyszerűen lelépett és azóta se láttam. A spórolt pénzünket ott hagytam nekünk, de ez nem volt elég. Egyedül nem bírtam olyan körülményeket biztosítani Elizának amit megérdemelt volna, így a szomszéd tanácsára beadtam ide az intézetbe. Amint teljesen összetudom szedni magam, visszakapom Elizát. Most estin elkezdtem letenni az érettségit, közben pedig egy mekiben dolgozom. Nem a legjobb munka, de egyenlőre megteszi.- Megdöbbentem azon, hogy Caroline mennyi változásom ment keresztül. Megkomolyodott. Jót tett neki az anyaság.
-Rengeteged változtál Caroline. Felnőtt lettél.
- Te is sokat változtál Eliza. Eltűnt belőled a törékenység.
- Lehet túl sokszor törtem már el.
- Eliza lassan vissza kell mennünk a suliba.
- A Sweet Amorisba jártok?
- Igen. Igazából én örököltem.
- Hogy mi?
- Ígérem elmesélem legközelebb. Jövőhéten ugyan ekkor?- Elbúcsúztunk Caroline-tól majd hazamentünk. Nathaniel megemlítette, hogy nagyon hasonlítunk Car-al. Mint személyiségileg mint külsőre. Végül is igaza van, hisz együtt nőttünk fel. Akaratlanul is hasonlítani kezdtünk a másikra. Őszintén szólva nagyon hiányzott Caroline. Amikor elment nem csak a legjobb barátnőmet vitte magával, hanem a fő bizalmasomat, a tanácsadómat, a lelki támaszomat, a testvéremet és legfőképp egy darabot a lelkemből. Szörnyű volt ilyen megviseltnek látni. Persze ő tehetett róla. Mi vagyunk saját sorsunk kovácsolói. Legalább is szeretjük azt hinni. Úgy éreztem valamit tennem kéne érte. Mardosott a bűntudat hogy anno nem akadályoztam meg az elszökésben. Akkor most nem ilyen lenne az élete. De lehet az enyém se így alakul. Ismerve Car-t kikönyörögte volna, hogy velem jöhessen a Sweet Amorisba. Soha nem lettem volna egyedül. Közös szobát kaptuk volna, így nem ismerem meg ilyen közelről Ambert. Lehet nem száll rám, lehet nem tudok meg semmit Castielről és nem barátkozunk össze az első napomon hisz nem lettem volna egyedül. Lehet nem jövök össze Nathanielell mert lett volna tanulótársam. Nem barátkozunk össze Rosával. Melody nem akar tönkre tenni. Kentint pedig nem bántom meg akaratlanul, és ő se bánt meg akarattal. Minden máshogy alakult volna. Caroline miért mentél el? Néha nem gondolunk bele, hogy a döntéseinkkel nem csak a saját sorsunkat befolyásoljuk. Persze hol jutott volna eszébe egy 14 éves szerelmes lánynak, hogy a későbbiekben öngyilkos lesz a legjobb barátnője. Nem is őt tehet róla! Csak elérkeztem a bűnbak keresési fázishoz. De itt nincs bűnbak. Ez nem az a story. Vagy is van. De csak egy. És az az egy bűnbak én vagyok. Ezt nem kenhetem másra. Nem is akarom. Lőj le ha megint ilyet teszek.. na jó ez megint morbid humor volt. Nem kell lelőnöd. Én úgy is megteszem.
XIII.
A temetés után minden túlságosan normális volt. Mindenki tovább akart lépni, és próbálták leplezni a kétségbeesésüket. Mintha egy szocialista intézetben lettünk volna. Ha nem mosolyogsz büntetést kapsz. Persze mind ez csak képletesen, de mindenki elvárta mindenkitől, hogy összeszedje magát. Mindenkitől, kivéve tőlem. Én lettem az áldozati bárány. Úgy gondolták, hogy "Szegény Eliza. Segítsünk rajta!" Persze nem kérdezték meg "Szegény Elizát", hogy kér a segítségből. Mindenhol ott voltak. Mint ha lesből vártak volna rám, hogy melyik az a pillanat amikor zavarnak. Nem túlzok. Tényleg, csak akkor találtak rám, amikor nem kellett volna. Például amikor épp Lysanderrel beszéltük át a szerelmi életét. Tudom, hogy kissé furcsa, de most örültem, hogy végre nem én beszélek. Elmesélte, hogy tetszik neki egy lány, de fél. Hogy a dalai 98%-ban a lányról ír, de neki nem tudja elmondani az érzéseit. Felajánlottam, hogy segítek neki. Kiderítem tetszik-e a lánynak. Nagyon ellenkezett. Azt mondta, nem akarja kihasználni a kedvességemet. Amikor megkérdeztem ki a lány, nem akarta elmondani. Itt kicsit megsértődtem. Mondtam neki ,hogy Castielnek biztos elmondta. Erre közölte velem, hogy Castielnek most több a dolga, mint sem, hogy vele foglalkozzon. Mi?! Castielnek még is mi dolga van? Már pont megkérdeztem volna, amikor Jade toppant be a szobánkba.
- Oh Elizaa! Végre! Már mindenütt kerestelek.
- Tudod Jade itt lakom.. Itt kellett volna keresned először.
-Oké. Igazad van, de nem ezért jöttem. Leltároztam az üvegházban és hoztam neked egy meglepetést.- Nagyon aranyos volt, hogy gondolt rám. De szerintem nem volt szükségem egy Heliamphorára. Bár többé nem voltak legyek a szobánkban.. Viszont már nem tudtam felhozni a csajozós témát Lysandernek. Így azt se tudtam meg, mi dolga van mostanában Castielnek. Persze most már tudom, de nem gondolod, hogy nem lenne vicces ha most lelőném a poént? Haha.. lelőni a poént. Én vagyok a poén... Na jól van. Vissza a történethez. Furcsa volt, hogy nem maradtam egyedül. Még olyanok is beszélgetni akartak velem, akiket nem is ismertem. Néhány emberre tényleg rácsodálkoztam, hogy: "Basszus! Te szeptember óta ide jársz?" Ilyenkor mindig rápillantottam Castielre, vagy Nathanielre akik feltűnés nélkül bólintottak, hogy igen, ők mindig is ide jártak. Lysandert inkább nem kérdeztem. Örülök, hogy arra emlékszik én kivagyok. Gondolom most már érted mit gondoltam azalatt, hogy túlságosan normális. Senki se akart megbántani. Úgy gondolták érzelmileg ingatag vagyok. Tanári javaslatra még az iskolai pszichomókushoz is el kellett mennem. Nem viccből írtam pszihomókust. Dr. Rivers a pufók kis arcával, és a barna csillogó kerek szemeivel tényleg egy mókusra emlékeztetett. Rá tett még erre egy lapáttal, azzal hogy folyton rágózott, és a feje búbján vörös hajszálak éktelenkedtek. Összesen kétszer voltam nála. Egyszer ugye a tanári majd hogy nem utasításra.Másodszorra pedig két hete. Egyik találkozásunk se volt valami célravezető. Dr. Mókus akarom mondani Rivers nem igazán ért a munkájához. Azt tanácsolta nekem, hogy menjek át másik iskolába. Meneküljek el a terhektől. Közöltem vele, hogy túl sok számomra fontos ember jár ide. Nem bírnám őket itt hagyni. Ezek után csak ültünk. Vagy fél óráig néztük egymást. Mikor már nem bírtam tovább a csendet megszólaltam
.- Ha nem gond akkor most megyek.
- Mi? Oh igen. menj csak. Köszönöm, hogy eljöttél. Jót beszélgettünk.- Kifele menet bevágtam az ajtót. Leírta magát nálam. Nem is értem miért mentem vissza. Jó persze hogy értem. Segítség kellett. Kétségbe voltam esve. Akkor még minden porcikámmal tiltakoztam az öngyilkosság ellen. De a beszélgetésünk döbbentet rá, hogy ez az élet nem nekem való. Szóval Mr. Rivers! Ha ezeket a sorokat olvassa ne legyen bűntudata. Hisz nem ön tette tönkre az életemet. Csak segített meghozni a végső döntést. Na de megint elkalandoztam. Amint kitettem a lábamat az irodából, megszólalt a hangosbemondó: Eliza Horrner, Lysander Ainswort és Castiel Gewien jöjjön az igazgatói irodába.- Kicsit megijedtem, hogy már megint mit akarnak ránk fogni. Amikor beléptem az irodába és megláttam Amber szőke fejét, majdnem visszafordultam. Egy rémes beszélgetés a suli agytúrkászával, utána meg ő? Uhh. De Lysander megszorította a kezem és rám mosolygott amitől picit megnyugodtam. Hisz ők se kedvelik Ambert. Ha valamit beszól maximum kinyírjuk. Három egy ellen. Tuti mi nyernénk. Ránéztem Castelre. Összehúzott szemmel nézte Lysander arcát. Valamin nagyon elgondolkodott. Pedig nem igazán szokott.. Jajj de kis gonosz vagyok!.. Amber megint szervezkedett. Úgy gondolta, csak azért nyertünk a KiMitTudon mert az igazgatónő ,a nagyanyám volt. Persze erre számíthattunk volna. A szerencsén az volt hogy közönség díjasak lettünk. Így nem jött be Amber terve. Annyiban maradtunk, hogy játszunk el egy dalt a diákoknak, így eldönthetik még mindig akarják-e hogy márciusban mi is képviseljük a sulit. A szőkeség kiakadt és hisztizve elcsörtetett. Mi meg nekiálltunk próbálni. Kitaláltam, hogy feldolgozhatnák Lysander egyik dalát, hisz ő is nagyszerű szerzeményeket ír. Nagyon elvörösödött és ellenkezett. Mondtam neki, hogy egy szerelmes dalt is szépen át lehet írni. Castelt kikerekedett szemekkel figyelte az eseményeket. A végén abban maradtunk, hogy ő is ír egy dalt, én is és névtelenül oda adjuk Castelnek aki a végén dönt. Így hát elvonultunk írni. Leírom neked mind a két alkotást. Úgy a vicces ha te is kitalálod melyik kié.
Szeret vagy nem?
C: Úgy érzem az érzelmek elnyelnek
Magukhoz csalogatnak s nem engednek
Hiába próbálok az eszemre hallgatni
A szívem úgy érzi ideje uralkodni
Nem tudom mit tegyek, hogy lenne a jó
Lehet hogy tényleg ő a nekem való?
Vagy megint csak csalódni fogok?
Úgy érzem túl sokat álmodozok
Reff:Szeret? Vagy nem szeret?
Ilyen amikor a szív vezet
E: Nem tudok gondolkodni, itt a vég
Nem megy már nekem a közömbösség
Ha látom őt felforr a vérem
Jajj istenem mi lett velem?
Tudom, hogy nem kéne ezt tennem
De jó azt gondolni, hogy szeret engem
Hogy, minket egymásnak teremtettek
S minden másról megfeledkezhetek
Reff.: Szeret? Vagy nem szeret?
Olyan kellemetlen ez a helyzet
L: Eddig irányítani tudtam az életem
De mióta ő belépett úgy érzem elvesztem
Ha meglátom nem tudok másra gondolni,
Csak arra milyen érzés lehet őt csókolni.
Tudom, hogy esélyem sincsen nála
Hisz neki már meg van a szíve párja
De oly jó csak egy kicsit álmodozni
A valóságot kezdem elveszíteni
Reff: Szeret? Hisz mindig mosolyog rám
Nem szeret? A szíve lehet mást kíván
Ijesztő ez az helyzet, egyszer vajon szép lehet?
Mond meg kérlek, hogy szeret, vagy nem szeret?
Régi kép
C:Mond tudod-e milyen érzés amikor eldobnak?
Amikor nem kellesz már mert meguntak?
S minden ami volt a porba hull
és végignézed miközben bealkonyul
Mert tudod, hogy ezen nem segíthetsz
A boldogságnak csendben integethetsz
Reff: Egy megfakult fénykép néz vissza rám
Az aki voltam nagyon rég nem ilyen már
Az évek múlásai megváltoztattak
A régi énem már sírva elszaladt
E: Mond érezted-e már magad egyedül?
De úgy hogy közben körülötted sok ember ül.
Mindenki nevet, és olyan boldognak tűnek
Te pedig úgy érzed magad mint akit űznek
Viszont mind ezt a világ nem érzékeli
Te vagy az a lény, ki a gondokat nem ismeri
Reff: Egy megfakult fénykép néz vissza rám
Az aki voltam nagyon rég nem ilyen már
Az évek múlásai megváltoztattak
A régi énem már sírva elszaladt
L: Mond tartottál már valamit titokban?
Persze nem azt hogy a hatóság a nyomodban
Hanem az érzéseidet, a gondolataidat, az életed
Ott voltál de senki se látta az értelmed?
Hisz te nem mondtál soha senkinek semmit
Nekik ez furcsa volt, mert ők elmondtak bármit
Reff: Egy megfakult fénykép néz vissza rám
Az aki voltam nagyon rég nem ilyen már
Az évek múlásai megváltoztattak
A régi énem már sírva elszaladt
C: Sok minden történt már velem
Sokszor nem találtam a helyem
Megkeményített a sok szenvedés
A rózsaszín felhőből fájt a leesés
De vissza gondolva ez így jobb
Bátornak lenni szórakoztatóbb
Reff: Egy megfakult fénykép néz vissza rám
Az aki voltam nagyon rég nem ilyen már
Az évek múlásai megváltoztattak
A régi énem már sírva elszaladt
E: Sose akartam ennyit hibázni
de erről elfelejtettem gondoskodni
Így ez a sok hiba lassan átformált
Nem találom magamban a kicsi lányt
Egyszerűen teljesen más lettem
Sikerült megváltoztatnom az életem
Reff: Egy megfakult fénykép néz vissza rám
Az aki voltam nagyon rég nem ilyen már
Az évek múlásai megváltoztattak
A régi énem már sírva elszaladt
L: Az is lehet, hogy nem én változtam
Csak régebben túl sokat ábrándoztam
De ma már két lábban a földön állok
A padlón is biztató dolgot találok
Nem leszek többé egy félénk gyerek
Kit a rossz pillantások megmérgeznek
Reff: Egy megfakult fénykép néz vissza rám
Az aki voltam nagyon rég nem ilyen már
Az évek múlásai megváltoztattak
A régi énem már sírva elszaladt
Egy megfakult fénykép néz vissza rám
Az aki voltam nagyon rég nem ilyen már
Az évek múlásai szerencsére megváltoztattak
A régi énem remélem már messzire szaladt
Castiel gondosan elolvasta mind a két dalt. Az első után elvörösödött, majd rám nézett. A másodiknál helyeslően bólogatott. Nos, kedves Valaki? Szerinted melyik szerzemény kié? Úgy gondolod hogy a Szeret vagy nem az enyém? Ugye? Castiel is így gondolta. De sajnos mind a ketten tévedtetek. Én a Régi képet írtam. A szerelmes dal drága Lysanderünké. Castiel az enyémet választotta. Vagy is azt amelyiket Lysanderének hitt. Nagyon meglepődött és furcsán nézett barátjára amikor kiderült ki melyiket írta. Nem csodálom. Lysandertől ilyen mély és gyötrelmes érzésekkel foglalkozó dalt még nem kaptunk. Bár Castel nem ezért nézett furcsán. Hisz azért hitte azt, hogy az én dalomat olvassa mert egy szerelmi őrlődést ír le. Mint amilyet ő érez. Lehet, hogy Lysander ennyire ismeri, hogy meg tudta fogalmazni az ő érzéseit? Vagy a legjobb barátja is így érez?...
- Oh Elizaa! Végre! Már mindenütt kerestelek.
- Tudod Jade itt lakom.. Itt kellett volna keresned először.
-Oké. Igazad van, de nem ezért jöttem. Leltároztam az üvegházban és hoztam neked egy meglepetést.- Nagyon aranyos volt, hogy gondolt rám. De szerintem nem volt szükségem egy Heliamphorára. Bár többé nem voltak legyek a szobánkban.. Viszont már nem tudtam felhozni a csajozós témát Lysandernek. Így azt se tudtam meg, mi dolga van mostanában Castielnek. Persze most már tudom, de nem gondolod, hogy nem lenne vicces ha most lelőném a poént? Haha.. lelőni a poént. Én vagyok a poén... Na jól van. Vissza a történethez. Furcsa volt, hogy nem maradtam egyedül. Még olyanok is beszélgetni akartak velem, akiket nem is ismertem. Néhány emberre tényleg rácsodálkoztam, hogy: "Basszus! Te szeptember óta ide jársz?" Ilyenkor mindig rápillantottam Castielre, vagy Nathanielre akik feltűnés nélkül bólintottak, hogy igen, ők mindig is ide jártak. Lysandert inkább nem kérdeztem. Örülök, hogy arra emlékszik én kivagyok. Gondolom most már érted mit gondoltam azalatt, hogy túlságosan normális. Senki se akart megbántani. Úgy gondolták érzelmileg ingatag vagyok. Tanári javaslatra még az iskolai pszichomókushoz is el kellett mennem. Nem viccből írtam pszihomókust. Dr. Rivers a pufók kis arcával, és a barna csillogó kerek szemeivel tényleg egy mókusra emlékeztetett. Rá tett még erre egy lapáttal, azzal hogy folyton rágózott, és a feje búbján vörös hajszálak éktelenkedtek. Összesen kétszer voltam nála. Egyszer ugye a tanári majd hogy nem utasításra.Másodszorra pedig két hete. Egyik találkozásunk se volt valami célravezető. Dr. Mókus akarom mondani Rivers nem igazán ért a munkájához. Azt tanácsolta nekem, hogy menjek át másik iskolába. Meneküljek el a terhektől. Közöltem vele, hogy túl sok számomra fontos ember jár ide. Nem bírnám őket itt hagyni. Ezek után csak ültünk. Vagy fél óráig néztük egymást. Mikor már nem bírtam tovább a csendet megszólaltam
.- Ha nem gond akkor most megyek.
- Mi? Oh igen. menj csak. Köszönöm, hogy eljöttél. Jót beszélgettünk.- Kifele menet bevágtam az ajtót. Leírta magát nálam. Nem is értem miért mentem vissza. Jó persze hogy értem. Segítség kellett. Kétségbe voltam esve. Akkor még minden porcikámmal tiltakoztam az öngyilkosság ellen. De a beszélgetésünk döbbentet rá, hogy ez az élet nem nekem való. Szóval Mr. Rivers! Ha ezeket a sorokat olvassa ne legyen bűntudata. Hisz nem ön tette tönkre az életemet. Csak segített meghozni a végső döntést. Na de megint elkalandoztam. Amint kitettem a lábamat az irodából, megszólalt a hangosbemondó: Eliza Horrner, Lysander Ainswort és Castiel Gewien jöjjön az igazgatói irodába.- Kicsit megijedtem, hogy már megint mit akarnak ránk fogni. Amikor beléptem az irodába és megláttam Amber szőke fejét, majdnem visszafordultam. Egy rémes beszélgetés a suli agytúrkászával, utána meg ő? Uhh. De Lysander megszorította a kezem és rám mosolygott amitől picit megnyugodtam. Hisz ők se kedvelik Ambert. Ha valamit beszól maximum kinyírjuk. Három egy ellen. Tuti mi nyernénk. Ránéztem Castelre. Összehúzott szemmel nézte Lysander arcát. Valamin nagyon elgondolkodott. Pedig nem igazán szokott.. Jajj de kis gonosz vagyok!.. Amber megint szervezkedett. Úgy gondolta, csak azért nyertünk a KiMitTudon mert az igazgatónő ,a nagyanyám volt. Persze erre számíthattunk volna. A szerencsén az volt hogy közönség díjasak lettünk. Így nem jött be Amber terve. Annyiban maradtunk, hogy játszunk el egy dalt a diákoknak, így eldönthetik még mindig akarják-e hogy márciusban mi is képviseljük a sulit. A szőkeség kiakadt és hisztizve elcsörtetett. Mi meg nekiálltunk próbálni. Kitaláltam, hogy feldolgozhatnák Lysander egyik dalát, hisz ő is nagyszerű szerzeményeket ír. Nagyon elvörösödött és ellenkezett. Mondtam neki, hogy egy szerelmes dalt is szépen át lehet írni. Castelt kikerekedett szemekkel figyelte az eseményeket. A végén abban maradtunk, hogy ő is ír egy dalt, én is és névtelenül oda adjuk Castelnek aki a végén dönt. Így hát elvonultunk írni. Leírom neked mind a két alkotást. Úgy a vicces ha te is kitalálod melyik kié.
Szeret vagy nem?
C: Úgy érzem az érzelmek elnyelnek
Magukhoz csalogatnak s nem engednek
Hiába próbálok az eszemre hallgatni
A szívem úgy érzi ideje uralkodni
Nem tudom mit tegyek, hogy lenne a jó
Lehet hogy tényleg ő a nekem való?
Vagy megint csak csalódni fogok?
Úgy érzem túl sokat álmodozok
Reff:Szeret? Vagy nem szeret?
Ilyen amikor a szív vezet
E: Nem tudok gondolkodni, itt a vég
Nem megy már nekem a közömbösség
Ha látom őt felforr a vérem
Jajj istenem mi lett velem?
Tudom, hogy nem kéne ezt tennem
De jó azt gondolni, hogy szeret engem
Hogy, minket egymásnak teremtettek
S minden másról megfeledkezhetek
Reff.: Szeret? Vagy nem szeret?
Olyan kellemetlen ez a helyzet
L: Eddig irányítani tudtam az életem
De mióta ő belépett úgy érzem elvesztem
Ha meglátom nem tudok másra gondolni,
Csak arra milyen érzés lehet őt csókolni.
Tudom, hogy esélyem sincsen nála
Hisz neki már meg van a szíve párja
De oly jó csak egy kicsit álmodozni
A valóságot kezdem elveszíteni
Reff: Szeret? Hisz mindig mosolyog rám
Nem szeret? A szíve lehet mást kíván
Ijesztő ez az helyzet, egyszer vajon szép lehet?
Mond meg kérlek, hogy szeret, vagy nem szeret?
Régi kép
C:Mond tudod-e milyen érzés amikor eldobnak?
Amikor nem kellesz már mert meguntak?
S minden ami volt a porba hull
és végignézed miközben bealkonyul
Mert tudod, hogy ezen nem segíthetsz
A boldogságnak csendben integethetsz
Reff: Egy megfakult fénykép néz vissza rám
Az aki voltam nagyon rég nem ilyen már
Az évek múlásai megváltoztattak
A régi énem már sírva elszaladt
E: Mond érezted-e már magad egyedül?
De úgy hogy közben körülötted sok ember ül.
Mindenki nevet, és olyan boldognak tűnek
Te pedig úgy érzed magad mint akit űznek
Viszont mind ezt a világ nem érzékeli
Te vagy az a lény, ki a gondokat nem ismeri
Reff: Egy megfakult fénykép néz vissza rám
Az aki voltam nagyon rég nem ilyen már
Az évek múlásai megváltoztattak
A régi énem már sírva elszaladt
L: Mond tartottál már valamit titokban?
Persze nem azt hogy a hatóság a nyomodban
Hanem az érzéseidet, a gondolataidat, az életed
Ott voltál de senki se látta az értelmed?
Hisz te nem mondtál soha senkinek semmit
Nekik ez furcsa volt, mert ők elmondtak bármit
Reff: Egy megfakult fénykép néz vissza rám
Az aki voltam nagyon rég nem ilyen már
Az évek múlásai megváltoztattak
A régi énem már sírva elszaladt
C: Sok minden történt már velem
Sokszor nem találtam a helyem
Megkeményített a sok szenvedés
A rózsaszín felhőből fájt a leesés
De vissza gondolva ez így jobb
Bátornak lenni szórakoztatóbb
Reff: Egy megfakult fénykép néz vissza rám
Az aki voltam nagyon rég nem ilyen már
Az évek múlásai megváltoztattak
A régi énem már sírva elszaladt
E: Sose akartam ennyit hibázni
de erről elfelejtettem gondoskodni
Így ez a sok hiba lassan átformált
Nem találom magamban a kicsi lányt
Egyszerűen teljesen más lettem
Sikerült megváltoztatnom az életem
Reff: Egy megfakult fénykép néz vissza rám
Az aki voltam nagyon rég nem ilyen már
Az évek múlásai megváltoztattak
A régi énem már sírva elszaladt
L: Az is lehet, hogy nem én változtam
Csak régebben túl sokat ábrándoztam
De ma már két lábban a földön állok
A padlón is biztató dolgot találok
Nem leszek többé egy félénk gyerek
Kit a rossz pillantások megmérgeznek
Reff: Egy megfakult fénykép néz vissza rám
Az aki voltam nagyon rég nem ilyen már
Az évek múlásai megváltoztattak
A régi énem már sírva elszaladt
Egy megfakult fénykép néz vissza rám
Az aki voltam nagyon rég nem ilyen már
Az évek múlásai szerencsére megváltoztattak
A régi énem remélem már messzire szaladt
Castiel gondosan elolvasta mind a két dalt. Az első után elvörösödött, majd rám nézett. A másodiknál helyeslően bólogatott. Nos, kedves Valaki? Szerinted melyik szerzemény kié? Úgy gondolod hogy a Szeret vagy nem az enyém? Ugye? Castiel is így gondolta. De sajnos mind a ketten tévedtetek. Én a Régi képet írtam. A szerelmes dal drága Lysanderünké. Castiel az enyémet választotta. Vagy is azt amelyiket Lysanderének hitt. Nagyon meglepődött és furcsán nézett barátjára amikor kiderült ki melyiket írta. Nem csodálom. Lysandertől ilyen mély és gyötrelmes érzésekkel foglalkozó dalt még nem kaptunk. Bár Castel nem ezért nézett furcsán. Hisz azért hitte azt, hogy az én dalomat olvassa mert egy szerelmi őrlődést ír le. Mint amilyet ő érez. Lehet, hogy Lysander ennyire ismeri, hogy meg tudta fogalmazni az ő érzéseit? Vagy a legjobb barátja is így érez?...
szombat
Az el nem küldött levél (Eliza apja)
Ezt a levelet Eliza édesapja írta, lányának. Sose küldte el neki, mert nem tudta. Egy kicsit betekintést nyerhettek a gondolataiba. Talán a levél után megváltoznak a róla alkotott képeitek.
Kedves Elizám!
Kedves Elizám!
Régen írtál nekem. Tudom én se adtam hírt magam felől, de nem tudtam a címedet. Igazából még most sem tudom, de beleőrülök abba hogy nem beszélhetünk. Nagyanyádék halála óta még jobban mardos a bűntudat, hogy magadra hagytalak. Biztos haragszol rám. Megértem. Meg se érdemlem az apa nevet! Te nem ezt érdemled. Egy olyan jövő kellene neked amilyet anyáddal terveztünk. Annyi mindent szerettünk volna csinálni. Annyi tervünk volt. Annyi álmunk. De mindegyik dugába dőlt. Elhanyagoltalak, mert rá emlékeztetsz. A nagy szemeid amelyek tele vannak álmokkal, és reménnyel. Ezért se tudok a szemedbe nézni. Az én álmaim és reményeim meghaltak 14 évvel ezelőtt. Tudom, már sokszor mentegetőztem a tetteim miatt. Nem tudom őket jóvá tenni, bármennyire is szeretném. Borzalmas itt, egyedül. Hiányzol kislányom. Remélem olyan életed van, amit anyáddal születésed előtt terveztünk, és azt is remélem, hogy sose jutsz arra a szintre mint mi, hogy feladd. Vannak pillanatok, amikor harcolunk kell, még ha félünk is. Örökké szeretni foglak, de nem érdemlem meg, hogy apádként tekints rám. Nem vagyok apa. Egy apa sose hagyná cserben a lányát, bármilyen kilátástalan is az élete. Szeretlek Eliza. Remélem hamar el tudsz engem felejteni.
Örökké ölel, egykori apád : Adam
Örökké ölel, egykori apád : Adam
XII.
Képtelen voltam felfogni a szavakat. A nagymamám volt. Az igazgatónő volt az utolsó élő rokonom, de én még csak nem is tudtam róla. Mardosó üres érzés járta át a szívemet. A könnyek szinte már égették a szememet, de még se sírhattam a tanáraim és egy idegen előtt.
- Ez azt jelenti, hogy meg kell rendeznem a temetést?
- Nem. Az ön nagyanyja előrelátó volt. Valószínűleg megszerette volna kímélni önt.- Meg akart kímélni? Nos nagyon ügyesen csinálta!
- Mrs Serens hagyott önnek egy búcsú levelet. Kötelességem átadni, mint minden ingó és ingatlan hagyatékot.- Nem igazán érdekelt az örökségem. Csak a levél. Az igazgatónő, öhm vagy is a nagyim utolsó gondolatai hozzám.
- Megkaphatnám a levelet?- Reszketett a kezem. Mikor megpillantottam a sorokat, nem a melegség járt át, hanem az átható hideg. Leírom neked nagyanyám sorarait:
- Ez azt jelenti, hogy meg kell rendeznem a temetést?
- Nem. Az ön nagyanyja előrelátó volt. Valószínűleg megszerette volna kímélni önt.- Meg akart kímélni? Nos nagyon ügyesen csinálta!
- Mrs Serens hagyott önnek egy búcsú levelet. Kötelességem átadni, mint minden ingó és ingatlan hagyatékot.- Nem igazán érdekelt az örökségem. Csak a levél. Az igazgatónő, öhm vagy is a nagyim utolsó gondolatai hozzám.
- Megkaphatnám a levelet?- Reszketett a kezem. Mikor megpillantottam a sorokat, nem a melegség járt át, hanem az átható hideg. Leírom neked nagyanyám sorarait:
Drága Elizám!
Ha ezeket a sorokat olvasod, valószínűleg már nem vagyok az élők sorába. Sajnálom, hogy így kell megtudnod, de édesapád szülei nem szerették volna, hogy tartsuk a kapcsolatot. Aláírattak velem egy hivatalos okmányt, hogy 18 éves korodig nem árulom el neked az igazi kilétemet. Nevelő apáid kerestek meg. Tartották a szavukat. Minden évben kaptam egy fényképed rólad. Mikor megtudtam, hogy árvaházba kerültél, érted mentem. De nem fogadhattalak örökbe. Nem volt a szerződésnek kiskapuja. Csak egy. Egyességek kötöttem apáiddal, hogy minden hónapban küldök nekik egy kisebb összeget ha ők küldenek továbbra is rólad képet, és a 16 születésnapod után beíratnak a Sweet Amorisba. Nem akartak elhagyni, de én kértem őket. Úgy éreztem jobb lesz itt neked. Itt könnyebben fogom tudni elmondani majd a kis titkomat. Jó volt látni, hogy mennyire hasonlítasz anyádra. Kedves vagy, előzékeny, könnyen beilleszkedsz, még is egyéniség vagy. Beszélgetéseink során, úgy éreztem még mindig kötődsz apádhoz. Én hívtam őt ide. Nem tudta, hogy itt leszel. Ahogy én se tudtam, hogy így fog alakulni találkozásotok. Sajnálom. De talán most már tudod, milyen ember valójában. Szeretném ha tudnád, hogy büszke vagyok rád, és anyád is büszke lenne. Szeretlek Eliza. Mindig is szerettelek, és szeretni is foglak a síron túl is.
Örökké ölel: Nagyi
Nem bírtam tovább. Zokogtam. Keservesen, mint még soha. Elvesztettem a nagyanyámat. Az utolsó kapcsot édesanyámmal. Annyi mindent kérdeztem volna. Hogy neki is sok fiú barátja volt? Ő mit gondolt apámról? Anyámnak volt kutyája? Vagy cicás volt? Jó tanuló volt? Vagy lázadó? Esetleg mind a kettő? Persze ezekre többé nem kaptam választ. Mai napig sírok ha eszembe jut.. Ha eszembe jut, hogy egyedül maradtam. Aláírtam minden papírt. Amíg be nem töltöm a 18-at úgy se nyúlhattam semmihez. Annyi, hogy addig biztosítják az anyagi ellátásomat. Castiel az iroda előtti folyosón várt. A karjába vetettem magam és zokogtam. Gyorsan terjedt a hír. Addigra már tudott mindent. Hogy honnan? Fogalmam sincs a mai napig. De akkor nem is érdekelt. Örültem, hogy ott van. Biztonságban éreztem magam a karjaiban.
-Nyugi Eli! Minden rendben lesz.- Meghalt.- Addigra már csak suttogni bírtam.
- Az utolsó élő rokonom.- Felemelte a fejemet és mélyen a szemembe nézett, azokkal az átható köd szürke szemeivel.
- Nem törhetsz össze Eliza Horner! Te vagy a világon a legerősebb ember akit ismerek. Nem törhetsz össze, amíg itt vagyok neked.- És hallgattam rá. Furcsa mód megnyugtattak szavai. Itt van nekem.. Tudom mire gondolsz. Most összetörtem. Csak egy valamit nem tudsz. Castiel nincs itt. De erről később. Mint már írtam addigra a bent maradt diákság már tudta mi történt. A többieket pedig másnap értesítették táviratban. Mesés karácsonyunk volt. Mindenki búskomor lett. A díszeket és a karácsonyfát lebontottuk. Már senkinek nem volt kedve a Mennyből az angyalt énekelnie. Hisz már eggyel több angyal lett az égen, aki sose jön vissza hozzánk. Castiel egy percre se hagyott egyedül. Mindenhova elkísért, ott volt velem, és próbált hétköznapi lenni. Bár a túláradó kedvessége minden volt, csak hétköznapi nem. Nathaniel is előbb jött haza. Úgy érezte itt kell lennie velem, pedig nem árultam el neki, hogy ki volt az igazgatónő. Úgy éreztem ez nem telefon téma. Viszont amikor el mondtam neki nem igazán döbbent le.
- Láttam egyszer véletlenül, amint egy albumot lapozgatott amik tele voltak a képeiddel. Rá 2 hónappal átiratkoztál. valahogy mindig is éreztem, hogy van köztetek valami rokoni szál.
- Na és miért nem mondtad el?
- Még is mit? Azt hogy: Figyel Eli! Tudom, hogy képtelenségnek hangzik de szerintem az igazgatónő a rokonod? Hittél volna nekem?
- Nem.- Nathaniel remek megfigyelő. Mindig előbb észrevette a dolgokat mint én. Azt is jóval előttem tudta, hogy mit érzek Castiel iránt. De nem szólt. Nem is zavarta. Ismert engem, hogy amint már nem lesznek érzéseim iránta szakítani fogok. Nem szakítottam. Hisz a mai napig szeretem... A temetés nagyon megható volt. Több százan voltak. Mostani és régi diákok. Tanárok, barátok. Az igazgatói posztot Mr Trengy a volt igazgató helyettes vette át. Nem tűnt túl csalódottnak. De amikor megtudta, hogy minden iskolai kiadást meg kell tárgyalnia velem, kissé elzöldült. Átéreztem a helyzetét. Hisz 16 évesen senki nem akar egy iskola pénzügyi "titkára" lenni. De sajnos nem hagyta az elődjeire a gimit a nagyi. Így én voltam az "úrnő". Sokak fájdalmára. Bár ők nem is rejtették véka alá az érzelmeiket. Innentől kezdve nem csak, hogy kitűntem a tömegből, de mindenki a legjobb barátommá akart válni. Hisz ki nem akarná a gimi tulajdonosát aki mellesleg milliomos lett legjobb barátjának. Amberen és Mr. Trengy-n kívül mindenki. De nekem ez a két ember is bőven elég volt, hogy átkozzam az örökségem.
-Nyugi Eli! Minden rendben lesz.- Meghalt.- Addigra már csak suttogni bírtam.
- Az utolsó élő rokonom.- Felemelte a fejemet és mélyen a szemembe nézett, azokkal az átható köd szürke szemeivel.
- Nem törhetsz össze Eliza Horner! Te vagy a világon a legerősebb ember akit ismerek. Nem törhetsz össze, amíg itt vagyok neked.- És hallgattam rá. Furcsa mód megnyugtattak szavai. Itt van nekem.. Tudom mire gondolsz. Most összetörtem. Csak egy valamit nem tudsz. Castiel nincs itt. De erről később. Mint már írtam addigra a bent maradt diákság már tudta mi történt. A többieket pedig másnap értesítették táviratban. Mesés karácsonyunk volt. Mindenki búskomor lett. A díszeket és a karácsonyfát lebontottuk. Már senkinek nem volt kedve a Mennyből az angyalt énekelnie. Hisz már eggyel több angyal lett az égen, aki sose jön vissza hozzánk. Castiel egy percre se hagyott egyedül. Mindenhova elkísért, ott volt velem, és próbált hétköznapi lenni. Bár a túláradó kedvessége minden volt, csak hétköznapi nem. Nathaniel is előbb jött haza. Úgy érezte itt kell lennie velem, pedig nem árultam el neki, hogy ki volt az igazgatónő. Úgy éreztem ez nem telefon téma. Viszont amikor el mondtam neki nem igazán döbbent le.
- Láttam egyszer véletlenül, amint egy albumot lapozgatott amik tele voltak a képeiddel. Rá 2 hónappal átiratkoztál. valahogy mindig is éreztem, hogy van köztetek valami rokoni szál.
- Na és miért nem mondtad el?
- Még is mit? Azt hogy: Figyel Eli! Tudom, hogy képtelenségnek hangzik de szerintem az igazgatónő a rokonod? Hittél volna nekem?
- Nem.- Nathaniel remek megfigyelő. Mindig előbb észrevette a dolgokat mint én. Azt is jóval előttem tudta, hogy mit érzek Castiel iránt. De nem szólt. Nem is zavarta. Ismert engem, hogy amint már nem lesznek érzéseim iránta szakítani fogok. Nem szakítottam. Hisz a mai napig szeretem... A temetés nagyon megható volt. Több százan voltak. Mostani és régi diákok. Tanárok, barátok. Az igazgatói posztot Mr Trengy a volt igazgató helyettes vette át. Nem tűnt túl csalódottnak. De amikor megtudta, hogy minden iskolai kiadást meg kell tárgyalnia velem, kissé elzöldült. Átéreztem a helyzetét. Hisz 16 évesen senki nem akar egy iskola pénzügyi "titkára" lenni. De sajnos nem hagyta az elődjeire a gimit a nagyi. Így én voltam az "úrnő". Sokak fájdalmára. Bár ők nem is rejtették véka alá az érzelmeiket. Innentől kezdve nem csak, hogy kitűntem a tömegből, de mindenki a legjobb barátommá akart válni. Hisz ki nem akarná a gimi tulajdonosát aki mellesleg milliomos lett legjobb barátjának. Amberen és Mr. Trengy-n kívül mindenki. De nekem ez a két ember is bőven elég volt, hogy átkozzam az örökségem.
péntek
XI.
Castielnek tett majd hogy nem szerelmi vallomásom után alig bírtam Nathaniel szemébe nézni. Hisz ez majdnem olyan volt mint ha megcsaltam volna.. elméletben. Azt hittem a változatosság kedvéért velük fogok álmodni, de nem így történt. Még mindig az a szűnni nem akaró rémálom üldözött, amiben én voltam mondhatni az űzött vad. Valaki, te tudod milyen érzés ugyan azt álmodni hónapokon át, úgy hogy az álom nem változik semmit? Mint egy rossz felvétel ami nem tud tovább pörögni. Szüntelenül visszaugrik az elejére. Akkor ezt még nem tudtam, de az elmém figyelmeztetni akart. Persze nem hallgattam rá. Az ember sose hallgat az agyára. Bezzeg a szívére.. Nahanielnek is feltűnt a komorságom.
-Ugye nem amiatt az idióta cikk miatt vagy ilyen szomorú? Hisz aztán nem is látott napvilágot.
- Még. De nem, nem amiatt vagyok szomorú..- El kellett volna mondanom neki a történteket. Joga lett volna tudni. Akkor talán máshogy alakulnak a dolgok. De nem. Gyáva módon inkább hazudtam. Tipikus esendő emberi tulajdonság. Ha megijedünk, hazudunk.
- Tudod, hamarosan itt a karácsony. A szeret ünnepe. Nekem pedig itt kell rostokolnom az iskola falai között.
- Jajj Eli dehogy kell! Gyere velünk Münchenbe. Anyáék is biztos örülnének.
- És persze Amber is.
- Nem érdekel mit gondol Amber. A barátnőm vagy és szeretlek.- Majdnem elsírtam magam a szavain. Persze én is szeretem Nathanielt. Igen direkt írtam jelen időben. De Castiel egyre erőszakosabban furakodott a gondolataim közé. Szeretem őt? Ő vajon szeret engem? De ha szeretem őt, Nathanielt hogy szerethetem? Szerethet valaki két embert? Ezek a gondolatok mentek folyamatosan a fejemben. Nath-ot visszautasítottam. Közöltem vele hogy inkább étlen szomjan tölteném a karácsonyt egy barlangban, mint Amberrel. Megígérte nekem hogy szilveszterre hazajön. Lelkiismeret furdalásom volt. Aggódik értem, én pedig lehet , hogy szerelmes vagyok Castielbe? Szünet előtti heteim rémesen teltek. Castiellel nem töltöttem kettesben egy percnél több időt, és kerültem a tekintetét, amit az utolsó tanítási nap szóvá is tett. Amikor kiléptem a biológia órámról valami megragadta a csuklómat és elhúzott egy kietlen folyosóra. A valami természetesen Castiel volt.
- Tudod kit ijesztgess Castiel! Azt hittem Amber megint belendült.
- Nincs neked olyan szerencséd , hogy Amber legyek.- Mondta ezt jéghideg hangon.
- Sajnálom Castiel, de nem érek rá. El kell köszönöm Nathanieltől.
- Ne hazudj Eli! Nathanielék már ebéd után elmentek. Az anyjával lett volna az utolsó órám de elmaradt. Szóval nem menekülsz. Elegem van, hogy kerülsz engem. Még is mit csináltam? Ha valamit elcsesztem, sajnálom. Nem akartalak megbántani.- Nagy nehezen a szemébe néztem, de nem kellett volna. Olyan fájdalom tükröződött köd szürke tekintetében, hogy ott majdnem elsírtam magam. Ő kért tőlem bocsánatot. Ő! Holott én csesztem el mindent! Hisz én nem voltam tisztában az érzelmeimmel.
- Nem, Castiel. Ne beszélj hülyeségeket! Hisz te nem tartozol bocsánatkéréssel. Én voltam a hülye. Butaság volt amit a tetőn mondtam. Nem akarom elveszíteni a barátságunkat.
- Ha őszintén válaszol egy kérdésemre, megbocsátok.
- Kérdezz!
- Szerelmes vagy belém?- Basszus.. Nagyon nagyon basszus. Most is csak ezt tudom rá reagálni. 2 hétig gondolkoztam ezen a kérdésen, de még akkor sem tudtam a választ. De ő őszinteséget kért. Nos... megkapta.
- Nem tudom. Az elmúlt 2 hétben folyton ezen gondolkoztam. Tudom , hogy érzek irántad valamit, de nem tudom mit is az igazából. Hogy csak baráti szeretet? Testvéri kötődés? Vagy szerelem? Nem tudom.. Hiszen szeretem Nathanielt, de közben te is fontos vagy számomra. Megörülök amikor szomorúnak látnak, boldog vagyok amikor te is. Ezek egy barátnál normálisak. De az normális, hogy legszívesebben elűzném a szebbnél szebb lányokat mellőled akik vágynak a társaságodra? Szóval nem tudom Castiel. Kilátástalannak látom a helyzetet.- Monológom alatt végig a padlót fixíroztam. Csak a végén mertem a szemébe nézni. Mosolygott. Olyan boldogan, mint még soha. Nem igazán értettem örömét. Hiszen olyan ködös választ kapott. De őt ezt nem érdekelte. Nem válaszoltam nemmel a kérdésére, ami annyit jelentett a számára, hogy van reménye. Nem érdekelte, hogy meddig kell várnia rám. Várt volna akár az idők végezetéig is. Mert Castiel tényleg szerelmes volt. Feltétel nélkül. Még hozzá belém. Belém aki akkor még teljes lelki válsággal küzdött. Belém aki nem tudta mit érez. De őt ez nem zavarta. Összekócolta a hajamat, és csak annyit mondott hogy megbocsát. Aztán felmentünk Lysanderhez. Karácsonyig még volt 2 hetünk. A Sweet Amorisban mindig hosszú a téli szünet. De ezt annyira nem is bántam. Legalább is karácsony másnapjáig. Addig ugyan is élveztük az Amber mentes napokat. Alig maradtak emberek az iskolába. Az évfolyamunkból csak Castiel, Dake, Charlott, Viola, Lysander és Rosalia, de ők karácsony napján hazamentek, és Kentin. Még mindig tartottam a többé nem a barátom elgondolásomat, amit egyre nehezebben viselt. Egyre sápadtabb lett és soványabb. De nem érdekelt. Pedig kellett volna. Jobb járok ha megbocsátok.. Lényegében eseménytelenül telt ez a két hetem. Az igazgatónő kiengedett minket minden nap a városba, mászkálni, ajándékokat venni. Mindenkinek találtam megfelelő meglepetést. Nathanielnek egy olyan tollat ami úgy nézett ki mint egy lúdtoll, és egy nevével gravírozott kulcstartót, amit ha kinyitott benne volt egy közös képünk. Rosalianak vettem egy zenélő ékszerdobozt, és egy monogramos sálat, mert mindig elveszíti. Lysander kapott egy pici csipet, és egy kulcstartó csipogót, ami segítségével mindig rá tudott csipogni a füzetére. Innentől kezdve nem csak a füzetet kereste, hanem a csipogót is. Castiel viszont nehéz dió volt. Nem akartam neki se snassz ajándékot venni. Végül vettem neki egy dedikált Skorpions CD-t és egy képkeretet a közös képünkkel. A képkeretre ez volt ráírva: Én mindig itt leszek neked. Remélem Castiel halálom után se törted össze a képkeretet. Mert nem hazudtam. Hisz egy ember addig él amíg van kinek emlékeznie rá. És amíg te nem felejtesz el, én mindig ott leszek neked.. Mindenkinek szépen becsomagoltam az ajándékait. Vagy is be akartam csomagolni, de sajnos nem tudok csomagolni, így Lysander segített. Persze az övét nem csomagoltattam vele be. Ennyire szemét én sem vagyok. Karácsony reggelén korán keltünk. Mind felköszöntöttük egymást a szobánkban, hogy kicsit Lysanderrel és Rosaliával is tudjunk ünnepelni. Rosatól egy E. H. betűs fülbevalót és egy fehér fülvédőt. Lysandertől egy bőrkötéses William Butler Yeates egyik verseskötetét kaptam. Castieltől pedig egy párnát kaptam a közös képünkkel. Nagyon meglepődtem, de imádom azt a párnát. Ő pedig kicsit mint ha elérzékenyült volna, az én ajándékomtól. A délelőtt folyamán kimentünk hógolyózni mert időközben eleredt a hó, utána pedig elköszöntünk Rosától és Lystől, akik hazaindultak. Cast beköltözött hozzám, hogy ne legyünk egyedül. Megnéztünk egy horror filmet, majd lementünk az ünnepi vacsorára, amin az igazgatónő is részt vett. Nagyon jól szórakoztunk, mindenkit átjárt a karácsonyi hangulat. Este még Casttal kimentünk hóangyalt csinálni. megkértem hogy, segítsen fel, ne legyen lenyomatos az angyalom. Megfogta a kezem szép lassan felemelt.. majd vissza dobott. Tipikus Castiel. Életem egyik legszebb karácsonya volt.Sajnos az én életemben egy boldog pillanat sem tartós. Mert reggelre eltűnt minden ünnepi hangulatom. De nem csak nekem. Az egész sulinak. Az igazgatónő aznap éjjel elhunyt. Leállt a szíve. Persze nem az történt, de egy gyilkosságot nem kötnek a diákok orrára. Engem viszont behívattak, az irodába. Ott állt az igazgatónő asztala körül a suliban maradt tanári kar nagy része, és egy öltönyös ember. Megijedtem. Ijedségem jogos lett, ugyan is az öltönyös ember egy ügyvéd volt.
- Hornen kisasszony kérlek üljön le. Azért hívtuk ide, mert az igazgatónő végrendelete által ön a fő örökös. Mrs Serens minden ingósága az ön tulajdonába kerül.
- Micsoda?! De hát miért?
- Azért kisasszony, mert ön Mrs Serench egyetlen még élő rokona. Gertrúd Serens az ön elhunyt édesanyjának Anabell Evans-nek adott életet.
-Ezek szerint az igazgatónő, az én...
- Igen. Mrs Serens az ön nagyanyja volt.
-Ugye nem amiatt az idióta cikk miatt vagy ilyen szomorú? Hisz aztán nem is látott napvilágot.
- Még. De nem, nem amiatt vagyok szomorú..- El kellett volna mondanom neki a történteket. Joga lett volna tudni. Akkor talán máshogy alakulnak a dolgok. De nem. Gyáva módon inkább hazudtam. Tipikus esendő emberi tulajdonság. Ha megijedünk, hazudunk.
- Tudod, hamarosan itt a karácsony. A szeret ünnepe. Nekem pedig itt kell rostokolnom az iskola falai között.
- Jajj Eli dehogy kell! Gyere velünk Münchenbe. Anyáék is biztos örülnének.
- És persze Amber is.
- Nem érdekel mit gondol Amber. A barátnőm vagy és szeretlek.- Majdnem elsírtam magam a szavain. Persze én is szeretem Nathanielt. Igen direkt írtam jelen időben. De Castiel egyre erőszakosabban furakodott a gondolataim közé. Szeretem őt? Ő vajon szeret engem? De ha szeretem őt, Nathanielt hogy szerethetem? Szerethet valaki két embert? Ezek a gondolatok mentek folyamatosan a fejemben. Nath-ot visszautasítottam. Közöltem vele hogy inkább étlen szomjan tölteném a karácsonyt egy barlangban, mint Amberrel. Megígérte nekem hogy szilveszterre hazajön. Lelkiismeret furdalásom volt. Aggódik értem, én pedig lehet , hogy szerelmes vagyok Castielbe? Szünet előtti heteim rémesen teltek. Castiellel nem töltöttem kettesben egy percnél több időt, és kerültem a tekintetét, amit az utolsó tanítási nap szóvá is tett. Amikor kiléptem a biológia órámról valami megragadta a csuklómat és elhúzott egy kietlen folyosóra. A valami természetesen Castiel volt.
- Tudod kit ijesztgess Castiel! Azt hittem Amber megint belendült.
- Nincs neked olyan szerencséd , hogy Amber legyek.- Mondta ezt jéghideg hangon.
- Sajnálom Castiel, de nem érek rá. El kell köszönöm Nathanieltől.
- Ne hazudj Eli! Nathanielék már ebéd után elmentek. Az anyjával lett volna az utolsó órám de elmaradt. Szóval nem menekülsz. Elegem van, hogy kerülsz engem. Még is mit csináltam? Ha valamit elcsesztem, sajnálom. Nem akartalak megbántani.- Nagy nehezen a szemébe néztem, de nem kellett volna. Olyan fájdalom tükröződött köd szürke tekintetében, hogy ott majdnem elsírtam magam. Ő kért tőlem bocsánatot. Ő! Holott én csesztem el mindent! Hisz én nem voltam tisztában az érzelmeimmel.
- Nem, Castiel. Ne beszélj hülyeségeket! Hisz te nem tartozol bocsánatkéréssel. Én voltam a hülye. Butaság volt amit a tetőn mondtam. Nem akarom elveszíteni a barátságunkat.
- Ha őszintén válaszol egy kérdésemre, megbocsátok.
- Kérdezz!
- Szerelmes vagy belém?- Basszus.. Nagyon nagyon basszus. Most is csak ezt tudom rá reagálni. 2 hétig gondolkoztam ezen a kérdésen, de még akkor sem tudtam a választ. De ő őszinteséget kért. Nos... megkapta.
- Nem tudom. Az elmúlt 2 hétben folyton ezen gondolkoztam. Tudom , hogy érzek irántad valamit, de nem tudom mit is az igazából. Hogy csak baráti szeretet? Testvéri kötődés? Vagy szerelem? Nem tudom.. Hiszen szeretem Nathanielt, de közben te is fontos vagy számomra. Megörülök amikor szomorúnak látnak, boldog vagyok amikor te is. Ezek egy barátnál normálisak. De az normális, hogy legszívesebben elűzném a szebbnél szebb lányokat mellőled akik vágynak a társaságodra? Szóval nem tudom Castiel. Kilátástalannak látom a helyzetet.- Monológom alatt végig a padlót fixíroztam. Csak a végén mertem a szemébe nézni. Mosolygott. Olyan boldogan, mint még soha. Nem igazán értettem örömét. Hiszen olyan ködös választ kapott. De őt ezt nem érdekelte. Nem válaszoltam nemmel a kérdésére, ami annyit jelentett a számára, hogy van reménye. Nem érdekelte, hogy meddig kell várnia rám. Várt volna akár az idők végezetéig is. Mert Castiel tényleg szerelmes volt. Feltétel nélkül. Még hozzá belém. Belém aki akkor még teljes lelki válsággal küzdött. Belém aki nem tudta mit érez. De őt ez nem zavarta. Összekócolta a hajamat, és csak annyit mondott hogy megbocsát. Aztán felmentünk Lysanderhez. Karácsonyig még volt 2 hetünk. A Sweet Amorisban mindig hosszú a téli szünet. De ezt annyira nem is bántam. Legalább is karácsony másnapjáig. Addig ugyan is élveztük az Amber mentes napokat. Alig maradtak emberek az iskolába. Az évfolyamunkból csak Castiel, Dake, Charlott, Viola, Lysander és Rosalia, de ők karácsony napján hazamentek, és Kentin. Még mindig tartottam a többé nem a barátom elgondolásomat, amit egyre nehezebben viselt. Egyre sápadtabb lett és soványabb. De nem érdekelt. Pedig kellett volna. Jobb járok ha megbocsátok.. Lényegében eseménytelenül telt ez a két hetem. Az igazgatónő kiengedett minket minden nap a városba, mászkálni, ajándékokat venni. Mindenkinek találtam megfelelő meglepetést. Nathanielnek egy olyan tollat ami úgy nézett ki mint egy lúdtoll, és egy nevével gravírozott kulcstartót, amit ha kinyitott benne volt egy közös képünk. Rosalianak vettem egy zenélő ékszerdobozt, és egy monogramos sálat, mert mindig elveszíti. Lysander kapott egy pici csipet, és egy kulcstartó csipogót, ami segítségével mindig rá tudott csipogni a füzetére. Innentől kezdve nem csak a füzetet kereste, hanem a csipogót is. Castiel viszont nehéz dió volt. Nem akartam neki se snassz ajándékot venni. Végül vettem neki egy dedikált Skorpions CD-t és egy képkeretet a közös képünkkel. A képkeretre ez volt ráírva: Én mindig itt leszek neked. Remélem Castiel halálom után se törted össze a képkeretet. Mert nem hazudtam. Hisz egy ember addig él amíg van kinek emlékeznie rá. És amíg te nem felejtesz el, én mindig ott leszek neked.. Mindenkinek szépen becsomagoltam az ajándékait. Vagy is be akartam csomagolni, de sajnos nem tudok csomagolni, így Lysander segített. Persze az övét nem csomagoltattam vele be. Ennyire szemét én sem vagyok. Karácsony reggelén korán keltünk. Mind felköszöntöttük egymást a szobánkban, hogy kicsit Lysanderrel és Rosaliával is tudjunk ünnepelni. Rosatól egy E. H. betűs fülbevalót és egy fehér fülvédőt. Lysandertől egy bőrkötéses William Butler Yeates egyik verseskötetét kaptam. Castieltől pedig egy párnát kaptam a közös képünkkel. Nagyon meglepődtem, de imádom azt a párnát. Ő pedig kicsit mint ha elérzékenyült volna, az én ajándékomtól. A délelőtt folyamán kimentünk hógolyózni mert időközben eleredt a hó, utána pedig elköszöntünk Rosától és Lystől, akik hazaindultak. Cast beköltözött hozzám, hogy ne legyünk egyedül. Megnéztünk egy horror filmet, majd lementünk az ünnepi vacsorára, amin az igazgatónő is részt vett. Nagyon jól szórakoztunk, mindenkit átjárt a karácsonyi hangulat. Este még Casttal kimentünk hóangyalt csinálni. megkértem hogy, segítsen fel, ne legyen lenyomatos az angyalom. Megfogta a kezem szép lassan felemelt.. majd vissza dobott. Tipikus Castiel. Életem egyik legszebb karácsonya volt.Sajnos az én életemben egy boldog pillanat sem tartós. Mert reggelre eltűnt minden ünnepi hangulatom. De nem csak nekem. Az egész sulinak. Az igazgatónő aznap éjjel elhunyt. Leállt a szíve. Persze nem az történt, de egy gyilkosságot nem kötnek a diákok orrára. Engem viszont behívattak, az irodába. Ott állt az igazgatónő asztala körül a suliban maradt tanári kar nagy része, és egy öltönyös ember. Megijedtem. Ijedségem jogos lett, ugyan is az öltönyös ember egy ügyvéd volt.
- Hornen kisasszony kérlek üljön le. Azért hívtuk ide, mert az igazgatónő végrendelete által ön a fő örökös. Mrs Serens minden ingósága az ön tulajdonába kerül.
- Micsoda?! De hát miért?
- Azért kisasszony, mert ön Mrs Serench egyetlen még élő rokona. Gertrúd Serens az ön elhunyt édesanyjának Anabell Evans-nek adott életet.
-Ezek szerint az igazgatónő, az én...
- Igen. Mrs Serens az ön nagyanyja volt.
X.
Lisa csúnyán beverte a fejét, és agyrázkódása lett. Bár lehet nem is az eséstől hanem mert Amber elkezdte rázogatni a színpad közepén. Azt gondolta ,hogy egy majdnem éhen halt kimerült embernek, tökéletesen hat ha egy őrült szőke rázogatja. A tanároknak kellett lerángatni Ambert Lisáról. Persze még neki állt feljebb , hogy "barátnője" milyen jogon mert elájulni. Amber már csak Amber marad. Talán Lisa ájulása volt a szerencsém, mert így nem akart a libakirálynő kinyírni azért mert mi tovább jutottunk. Mindenki gratulált nekünk, dicsérték a dalszöveget, a hangunkat, hogy milyen jól passzolunk 3-an egymáshoz. A KiMitTud után már nem voltunk azok az átlagos hétköznapi diákok akik beolvadnak a tömegbe. Bár Nathaniel szerint eddig se voltunk azok. Mindenkinek feltűnik ha egy viktoriánus és egy rocker srác együtt lóg egy éltanulóval. Lehet, hogy feltűntünk másoknak lehet ,hogy beszéltek rólunk, de nem mutatták ki. Sose köszöntek, vagy mosolyogtak ránk. A pletykák se jutottak vissza hozzánk. Egészen a KiMitTud utáni hétfőn. Mint ha másik iskolába léptünk volna. Hirtelen nem elkerültek minket, hanem a barátaink akartak lenni. Castiellre még jobban rászálltak a lányok. Amit furcsa módon nem élvezett. Mindenki azt gondolná szeret a figyelem középpontjában lenni, de nem így van. Lysandert is betámadták a lányok. Nem mutatta ki , hogy bosszantja a sok üresfejű liba, nem akart udvariatlan lenni. Ez volt a legnagyobb különbség Lys-ben és Castielben. Míg rockerünk még direkt meg is bántja az embereket, hogy távol tartsa magától őket. Lysander meg inkább csendben maradt nehogy megsértsen valakit. Kivéve velem és Castiellel. Velünk mindig brutálisan őszinte volt. Főleg Castiellel. Nekem legalább mindig finom tálalta a véleményét. Na de a legjobb barátját nem kímélte. Mint amikor lerázta Cast az őt körülrajongó csajokat.
-Beléd meg mi ütött haver! Ezek a lányok megörülnek érted.
-Egyik se az estem.
- Régen még mindegyik az eseted lett volna.
- Az régen volt! Azóta válogatós lettem. Olyan lányt akarok aki okos, de jó a humora. Olykor gyerekes, de ha kell komoly. Bármiről lehet vele beszélgetni és céltudatos és..
- Ugye tudod , hogy most leírtad Elizát. Akinek ha jól tudom barátja van. Akit szeret.
- Tudom Lysander, de minden csajban őt látom.
- Mióta vagy te ilyen nyálasan romantikus?
- A szerelem csodákra képes.
-Szerelem? Ilyen komoly a dolog?
-Még annál is komolyabb, haver
.-Szerintem lenne nála esélyed.
-Ő Nathanielbe szerelmes.
-Szerintem csak azt hiszi.- Hajajj Lysander! A mindig csendes Lysander. Elég jó megfigyelő volt, de most tévedett. Akkor tényleg szerelmes voltam Castielbe. Nathanielbe! Nathanielbe? Nathanielbe. Bocsánat az apró közjátékért. De igazából most teszem tisztába az emlékeimet, az érzéseimet, az életemet, vagy is ami még maradt belőle. Vissza a KiMitTud utáni elő hétre. A suli srácait nem nagyon érdekelte , hogy barátom van. Simán kikezdtek velem miközben Nathaniel fogta a kezemet. Nem egyet kellet elküldenem melegebb éghajlatra. Amugy utálok kikosarazni. Nem is csinálom jól szerintem. Egy ember szívét nehéz összetörné, még ha csak egy kis időre is. Erről eszembe jutott Ken..tin. Ha odajött hozzám elmentem, vagy elfordultam. Kitöröltem a telefonszámát a mobilomból, levettem a közös képeinket a falamról és kidobtam az összes csokis kekszet. Azóta nem is ettem, vagy is de! Most az eszem. Már hiányzott, ahogy Kentin is, de azt aki lett belőle már nem tudtam a barátomnak nevezni. Kedd délután mentünk Nathal a tetőre, amikor egy lány, Carla jött ki a sajtószóbábból a frissen nyomtatott suliújsággal. Véletlenül nekünk jött és kiestek a kezéből az újságok. Szó nélkül elkezdtük felszedegetni amikor megakadt a szemem a főhíren. "Az okos D.Ö.K elnök vagy a belevaló rocker. Nehéz a választás." A cikk Nathanielt és Castielt hasonlította össze, a végén pedig érvelt miért melyiket kéne választanom. Nekem.. Egy pillanatra lesokkoltam. Ez megint csak egy rossz vicc akart lenni? Vagy valaki tényleg ennyire utál? Talán pont Isten a ludas? Sose tartottam magam vallásosnak. Nem is vagyok megkeresztelve. De hiszek Istenben, csak még nem találtam olyan vallást amelyik úgy hisz benne ahogy én. Mindenesetre mindig is úgy gondoltam, hogy velem kifejezetten szeret "játszani". Nézzük csak meg hogy a kis Eliza miképp teljesíti ezt az akadályt. ha elbukik kap még nagyobbat, hát átugorja.. akkor is. Na mindegy. A lényeg a lényeg. A cikk szerint egy döntésképtelen ribanc vagyok aki szórakozik két srác érzéseivel. Azonnal számon kértem Carlat, hogy ez mi. Azt válaszolta, hogy ő csak nyomtatta, a főcikket Peggy írta. Peggy.. már megint Peggy.. Elegem volt szegény lányból. Pedig ő csak tette a dolgát. Sajnos minden újságíró ilyen. Nem gondolnak arra mit tesznek azzal az emberrel akiről írnak. Csak írnak. Elvettem az összes újságot és kihajítottam a folyosó nagy ablakán. Olyan hirtelen cselekedetem, hogy Carlat csak pislogott.
-Te normális vagy? Ezért engem fognak számon venni! Ezt elmondom Ambernek! Megkeserülöd azt hogy.. ezt már nem halottam mert elrohantam Nathaniellel a nyomomban. Megkerestem Peggy-t és számon kértem.
- Még is mit jelentsen ez Peggy? Mi ez a cikk? Olyan unalmas az életed, hogy beleártod magadat az enyémbe?
- Sajnálom Eliza. Az embereket ez érdekli.
- De ez egy színtiszta hazugság! Én Nathaniellel vagyok együtt. Castiel pedig a legjobb barátom.
- Tudod, a külvilág nem ezt veszi el.- Ezzel lezárta a beszélgetést. A külvilágnak ez jön le? Tényleg ilyen lennék? Hisz Castiel csak a barátom.- Ilyen gondolatok jártak a fejemben amit Nathaniel szakított félbe.
- Jól vagy Eli? Nagyon lesápadtál.
- Tényleg ilyen lennék? Úgy érzed nem szeretlek igazán?
- Tudom hogy szeretsz Eli..
-De?
- Mit gondolsz Castelről?
- Keménynek akar tűnni, el akarja riasztani az embereket, hogy ne törhessék össze. Nem kapott szeretetet a szüleitől ezért ő is fél a szeretettől. Sose ismeri be ha nincs igaza, és bármilyen furcsa is, szeret másokon segíteni. Neki bármikor bármit elmondhatok. Nem számít hogy éjfélkor hívom, az se ha csak alatt hogy betört a körmöm. Rám mindig van ideje. Ő legjobb barátom.
- Most még.
- Tessék?!
- Most még csak barátságok érzel iránta, legalább is tudatosan. De..
- Azt akarod mondani , hogy tudat alatt szerelmes vagyok Castielbe? Nathaniel ne légy nevetséges.
- Miért lenne olyan nevetséges belém szeretni?
-Castiel? Mennyit hallottál?
- Éppen eleget.- Majd elviharzott. Igazából csak az én utolsó mondatomat hallotta. Így jogosan is volt mérges. Utána akartam rohanni, de ismertem. Őt jobb egy kicsit magára hagyni. Így átöleltem Nathanielt, és közöltem vele , hogy őt szeretem, egy hülye pletyka ne álljon közénk. Sajnos ő hitt a pletykának, és sajnos minden pletykának van valami igazság része. Ennek is volt. Csak ezt akkor én még nem láttam be. Este megkerestem Castielt. Inkább tőlem hallja , hogy suli sztárok lettünk, mint holnap olvassa az újságban. A tetőn volt a gitárjával. Sejtettem , hogy ott lesz. Túl jól ismerem. Túl jól ismer..
- Castiel. Túl keveset hallottál abból a beszélgetésből.
- Pont eleget Eli.. Pont eleget.
- Elötte ajnároztalak egy sort. Kár , hogy nem hallottad, nehéz lenne megismételni.
- Azt hittem nevetni fog. De nem tette. Tényleg meg volt bántva. Vagy is nem! Csalódott volt, hisz akkor derült ki számára , hogy a lány akit szeret nem szereti..
- Castiel figyelj! Fontos vagy számomra. Nagyon is. És ezt te is tudod. És beléd is tudnék szeretni ha engedném magamnak.- Igen tényleg azt mondtam Castelnek hogy beletudnék szeretni. Erre ő felpattant, és elém állt. Már pont felkészültem, hogy eltolom magamtól ha meg akar csókolni. Felém is hajolt és belesuttogott szinte a számba.
- Még jó ,hogy legjobb barátok vagyunk.- Majd lelépett. Nem tudtam, hogy azért ment el mert olyan boldogság fogta el amit szavakkal le se lehet írni. Hiszen akkor élesztetem fel benne a lángot , hogy talán még is csak van valami esélye. Talán még is csak megérdemel.
-Beléd meg mi ütött haver! Ezek a lányok megörülnek érted.
-Egyik se az estem.
- Régen még mindegyik az eseted lett volna.
- Az régen volt! Azóta válogatós lettem. Olyan lányt akarok aki okos, de jó a humora. Olykor gyerekes, de ha kell komoly. Bármiről lehet vele beszélgetni és céltudatos és..
- Ugye tudod , hogy most leírtad Elizát. Akinek ha jól tudom barátja van. Akit szeret.
- Tudom Lysander, de minden csajban őt látom.
- Mióta vagy te ilyen nyálasan romantikus?
- A szerelem csodákra képes.
-Szerelem? Ilyen komoly a dolog?
-Még annál is komolyabb, haver
.-Szerintem lenne nála esélyed.
-Ő Nathanielbe szerelmes.
-Szerintem csak azt hiszi.- Hajajj Lysander! A mindig csendes Lysander. Elég jó megfigyelő volt, de most tévedett. Akkor tényleg szerelmes voltam Castielbe. Nathanielbe! Nathanielbe? Nathanielbe. Bocsánat az apró közjátékért. De igazából most teszem tisztába az emlékeimet, az érzéseimet, az életemet, vagy is ami még maradt belőle. Vissza a KiMitTud utáni elő hétre. A suli srácait nem nagyon érdekelte , hogy barátom van. Simán kikezdtek velem miközben Nathaniel fogta a kezemet. Nem egyet kellet elküldenem melegebb éghajlatra. Amugy utálok kikosarazni. Nem is csinálom jól szerintem. Egy ember szívét nehéz összetörné, még ha csak egy kis időre is. Erről eszembe jutott Ken..tin. Ha odajött hozzám elmentem, vagy elfordultam. Kitöröltem a telefonszámát a mobilomból, levettem a közös képeinket a falamról és kidobtam az összes csokis kekszet. Azóta nem is ettem, vagy is de! Most az eszem. Már hiányzott, ahogy Kentin is, de azt aki lett belőle már nem tudtam a barátomnak nevezni. Kedd délután mentünk Nathal a tetőre, amikor egy lány, Carla jött ki a sajtószóbábból a frissen nyomtatott suliújsággal. Véletlenül nekünk jött és kiestek a kezéből az újságok. Szó nélkül elkezdtük felszedegetni amikor megakadt a szemem a főhíren. "Az okos D.Ö.K elnök vagy a belevaló rocker. Nehéz a választás." A cikk Nathanielt és Castielt hasonlította össze, a végén pedig érvelt miért melyiket kéne választanom. Nekem.. Egy pillanatra lesokkoltam. Ez megint csak egy rossz vicc akart lenni? Vagy valaki tényleg ennyire utál? Talán pont Isten a ludas? Sose tartottam magam vallásosnak. Nem is vagyok megkeresztelve. De hiszek Istenben, csak még nem találtam olyan vallást amelyik úgy hisz benne ahogy én. Mindenesetre mindig is úgy gondoltam, hogy velem kifejezetten szeret "játszani". Nézzük csak meg hogy a kis Eliza miképp teljesíti ezt az akadályt. ha elbukik kap még nagyobbat, hát átugorja.. akkor is. Na mindegy. A lényeg a lényeg. A cikk szerint egy döntésképtelen ribanc vagyok aki szórakozik két srác érzéseivel. Azonnal számon kértem Carlat, hogy ez mi. Azt válaszolta, hogy ő csak nyomtatta, a főcikket Peggy írta. Peggy.. már megint Peggy.. Elegem volt szegény lányból. Pedig ő csak tette a dolgát. Sajnos minden újságíró ilyen. Nem gondolnak arra mit tesznek azzal az emberrel akiről írnak. Csak írnak. Elvettem az összes újságot és kihajítottam a folyosó nagy ablakán. Olyan hirtelen cselekedetem, hogy Carlat csak pislogott.
-Te normális vagy? Ezért engem fognak számon venni! Ezt elmondom Ambernek! Megkeserülöd azt hogy.. ezt már nem halottam mert elrohantam Nathaniellel a nyomomban. Megkerestem Peggy-t és számon kértem.
- Még is mit jelentsen ez Peggy? Mi ez a cikk? Olyan unalmas az életed, hogy beleártod magadat az enyémbe?
- Sajnálom Eliza. Az embereket ez érdekli.
- De ez egy színtiszta hazugság! Én Nathaniellel vagyok együtt. Castiel pedig a legjobb barátom.
- Tudod, a külvilág nem ezt veszi el.- Ezzel lezárta a beszélgetést. A külvilágnak ez jön le? Tényleg ilyen lennék? Hisz Castiel csak a barátom.- Ilyen gondolatok jártak a fejemben amit Nathaniel szakított félbe.
- Jól vagy Eli? Nagyon lesápadtál.
- Tényleg ilyen lennék? Úgy érzed nem szeretlek igazán?
- Tudom hogy szeretsz Eli..
-De?
- Mit gondolsz Castelről?
- Keménynek akar tűnni, el akarja riasztani az embereket, hogy ne törhessék össze. Nem kapott szeretetet a szüleitől ezért ő is fél a szeretettől. Sose ismeri be ha nincs igaza, és bármilyen furcsa is, szeret másokon segíteni. Neki bármikor bármit elmondhatok. Nem számít hogy éjfélkor hívom, az se ha csak alatt hogy betört a körmöm. Rám mindig van ideje. Ő legjobb barátom.
- Most még.
- Tessék?!
- Most még csak barátságok érzel iránta, legalább is tudatosan. De..
- Azt akarod mondani , hogy tudat alatt szerelmes vagyok Castielbe? Nathaniel ne légy nevetséges.
- Miért lenne olyan nevetséges belém szeretni?
-Castiel? Mennyit hallottál?
- Éppen eleget.- Majd elviharzott. Igazából csak az én utolsó mondatomat hallotta. Így jogosan is volt mérges. Utána akartam rohanni, de ismertem. Őt jobb egy kicsit magára hagyni. Így átöleltem Nathanielt, és közöltem vele , hogy őt szeretem, egy hülye pletyka ne álljon közénk. Sajnos ő hitt a pletykának, és sajnos minden pletykának van valami igazság része. Ennek is volt. Csak ezt akkor én még nem láttam be. Este megkerestem Castielt. Inkább tőlem hallja , hogy suli sztárok lettünk, mint holnap olvassa az újságban. A tetőn volt a gitárjával. Sejtettem , hogy ott lesz. Túl jól ismerem. Túl jól ismer..
- Castiel. Túl keveset hallottál abból a beszélgetésből.
- Pont eleget Eli.. Pont eleget.
- Elötte ajnároztalak egy sort. Kár , hogy nem hallottad, nehéz lenne megismételni.
- Azt hittem nevetni fog. De nem tette. Tényleg meg volt bántva. Vagy is nem! Csalódott volt, hisz akkor derült ki számára , hogy a lány akit szeret nem szereti..
- Castiel figyelj! Fontos vagy számomra. Nagyon is. És ezt te is tudod. És beléd is tudnék szeretni ha engedném magamnak.- Igen tényleg azt mondtam Castelnek hogy beletudnék szeretni. Erre ő felpattant, és elém állt. Már pont felkészültem, hogy eltolom magamtól ha meg akar csókolni. Felém is hajolt és belesuttogott szinte a számba.
- Még jó ,hogy legjobb barátok vagyunk.- Majd lelépett. Nem tudtam, hogy azért ment el mert olyan boldogság fogta el amit szavakkal le se lehet írni. Hiszen akkor élesztetem fel benne a lángot , hogy talán még is csak van valami esélye. Talán még is csak megérdemel.
szombat
IX.
A KiMitTud November közepén került megrendezésre. Szòval volt még 2 hetünk felkészűlni. Csak volt egy kis gondunk. Nem volt megfelelő dalunk. Ìgy egy teljes hetet azzal csesztünk el, hogy több külömböző dalt pròbálunk. Hát ha megleljük a Szent Glárt, vagy is a tökéletes dalt. Pròbáltunk feldolgozni más bandák dalait, pròbáltuk Lysander számait meg az enyémeket is.. de semmi! Aztán arra jutottunk ìrnunk kéne egy ùjat közösen. Lys-el rájöttünk ,hogy Castiel éhen halna ha a dalszövegìrással akarná keresni a kenyerét. Ugyan is olyan sorokat talált ki mint a
"lelkem egy tüzes sütő,
szétfröccsen az agyvelő,
nem érdekel a hatalom,
kitépem az alkarom."
A legrosszabb az egészben az ,hogy ő tényleg azt gondolta, hogy ez jò.Talán egy kissé sátánista bandának egy vad koncertre tényleg jò lett volna, de egy suli KiMitTudra ez tùl nyers. Ezzel a szöveggel tudtuk csak lebeszélni Castielt. Viszont nekünk így még mindig nem volt semmink a KiMitTudra. Még az írás sem ment. Túlságosan elégedett voltam az életemmel, a boldogságot pedig nehéz megfogalmazni. Ne kérdezd ,hogy miért,de így van. Nathaniel tényleg tökéletesnek bizonyult. Az igazgatónő annyira bízott benne, hogy hétköznap délután is kimehettünk a moziba. Tökéletesen illettünk egymáshoz. Sajnos nem mindenki látta így. Gondolom most azt hiszed Amberről beszélek. Nos, tévedsz. Mint már mondtam barátokból is lehetnek ellenségek. Melody reakciójára számítottam is. Általános iskolás koruk óta bele volt esve Nath-be. Én voltam a csúnya gonosz hárpia aki elvette álmai pasiját. Még ha az álompasi nem is viszonozta az érzelmeit. Egyedül persze kevés lett volna a bosszùhoz. Még jò hogy ott volt Kentin. Kentin akit zavarta, hogy sok időt töltök Nathaniellel. Kentin aki neheztelt rám, mert nem vettük be a Korhatár nélkülbe.. nem számít hogy nem ért a zenéhez. Ha az ember meg akar sértődni, úgy is megfog. Szóval már csak egy hetünk volt próbálni.. de dalunk még mindig nem volt. Óráim után mentem szokásomhoz híven a könyvtárban tanulni Nathanielell. Az nap kihagyhattam volna.. A törzshelyünkön Melody csókolózott.. Nathanielell. Nekem nem is kellett több. Kiszaladtam mit se törődve a sok kíváncsi szempárral. Majd már majdnem sírva beszaladtam a szobánkba mit sem törődve a röhögcsélő Lysanderrel és Castiellel. Meglepődtek a kiborulásomon. De amikor elmeséltem mi történ megakarták ölni Nathanielt. Igen! Mind a ketten. Lysandert is ki lehetett hozni a sodrábòl.
-Srácok hagyjátok! Én már elintéztem azt a majmot. -Szòlt az éppen belépő Kentin. Persze nem verte meg Nath-et. De nem akarta ,hogy a srácok belekeveredjenek. Csak azt akarta hogy szakítsunk.
- Nem érdemes törődnöd azzal az álszenttel. -Ironikus így visszagondolva, hogy pont Kentin hívta Nath-et álszentnek..
-Igazad van Kentin! Igazad..
-Várj Eliza hova mész?
- Egy kis magányra van szükségem.- Válaszoltam Lysanderrnek majd füzetestül felmentem a tetőre. Írni kezdtem. Végre sikerült, egy egész jó dalt összehoznom. Leírom neked is:
-Változtatás
L: A pillanatban élünk azt hiszem,
nem veszem komolyan az életem.
A pillanat mindig magával ragad.
De kezeihez sok bánat tapad
C: Az életem egy nagy zuhanás,
vár-e még a földön folytatás?
Nem tudok nyíltan nevetni,
zuhanás közben nem lehet szeretni.
E: A vágyak lassan felemésztenek,
úgy érzem nem menekülhetek,
Az élet hálójába ragadtam,
úgy tűnik nem egyenesen haladtam
L,C,E: Kínládással teli az életünk,
a pillanatokban sorban elvesztünk,
nincsen törlés se vissza játszás,
ebből többé nincsen kiszállás.
L:A hajó elment nincsen tovább
De nem adhatok már alább
Újra kezdem a múlt emlékeivel
Viszont a jelen is csendben mellé térdel
C: Ostobákkal tele a világ
Az élet ezzel visszavág
Mert nem hódoltam be neki
Ezt még ő is zokon veszi
E: Széttépett világok romjai
Nem csak mi kezdtünk változtatni
Az emberek is lassan belátták
Hogy az életet ők irányítják
L,C,E: Kínlódás volt az életünk,
Eddig mindent elvesztegettünk
De most elkezdjük előröl
Mindent újra az elejéről
L: De kellenek néha a könnyek
C: Az álmokkal ezek összekötnek
E: Mert az élet sose lesz csak jó
L,C,E: Mindig lesz valami kivetnivaló
Könnyek áztatták a lapokat, de úgy éreztem sikerült kiírnom magamból mindent. Miután felnéztem a füzetemből egy aggódó arany színű szempár nézett vissza rám.
-Nathaniel. Te mit keresel itt? Menj vissza Melody-hoz!
-Eliza! Sajnálom, Castiel mondta hogy itt vagy. -Ez azért volt furcsa ,mert nem mondtam senkinek hogy a tetőre jövök. A rocker tényleg ismert. Na de vissza a sajnálkozó herceghez.
-Nem akartam megcsókolni Melody-t. Nem érzek iránta semmit! Ő esett nekem.. Sajnálom! Én tényleg szeretlek Eli. Te vagy a mindenem.- Akkor mondta ki először konkrétan , hogy szeret. Mondjuk nem így képzeltem el a pillanatot. Piros duzzadt kisírt arc, s közben arra gondolok ,hogy lelököm a tetőről.
- Nem tudok hinni most neked Nathaniel ! Időre van szükségem! -Majd lerohantam. Tudom, hogy elcsépelt szöveg, de ott és akkor nem tudtam tisztán látni a helyzetet. A srácok még mindig ott ültek a szobában.Csak már Ken nélkül. Kérdezgették hogy vagyok, találkoztam-e a görénnyel,de nem válaszoltam. Kezükbe nyomtam a szöveget és vártam. Neki is tetszett a dalszöveg. Dallamot abban a pillanatban kreáltunk hozzá, vagy is inkább Castiel. Igazán tehetséges zenész, de ezt ő nem látja. Sose látta magát tisztán. De vissza a próbára. Végre sínen voltunk. Mint Jòzsef Attila. Már csak gyakorolnunk kellett. Próbáltam kerülni Nathanielt. Amennyire az ember kerülni tud valakit egy bentlakásos iskolában. Ha láttam a folyosón mint egy óvodás elbújtam. A tanteremből elsőként mentem ki és utolsóként érkeztem. A könyvtárat messziről elkerültem, ha pedig a szobámnál kopogtatott,varázslatos módon sose talált otthon. így ment ez három teljes napig. Míg nem keresni akartam egy Nath mentes helyet. Mivel a tetőn tuti keresett volna, elmentem a hátsó lépcsőházhoz. Azt hittem nem lesz ott senki, de persze tévedtem. Kentin és Melody sutyorogtak a lépcső előtt
. -Kentin! Azt mondtad így visszakapom Nathnielt, de rám se néz! Elfordítja a fejét ha meglát.
-Idő kell neki Melody. Most tetted tönkre a kapcsolatát.
-A te ötleted volt! Te mégis megúsztad az egészet!
-Micsoda?! -Léptem elő a fal mögül ahol eddig álltam. -Ez az egész a te ötleted volt? Rákülted Melody-t Nathanielre?! Te pedig belementél?-Ledöbbentek. Talán még meg is ijedtek. Főleg Kentin. Akkor veszített el egy barátot. És ezt ő is tudta.
-Jobb neked nélküle Lizi!
- Ne hívj többé így! Csak Ken hívhatott így.
-Én még mindig a régi Ken vagyok.
- Nem! Te Kintin vagy. Ken egy aranyos jólelkű fiú, aki sose okozott volna nekem fájdalmat. Aki most előttem áll már nem a régi Ken.. csak egy hazug görény. Melody! Melody te pedig ne hagyd hogy mások irányítsanak. Nem ilyennek ismertelek meg. Oh valamit majdnem elfelejtettem Kentin. Ez a tied. -Majd hozzá vágtam a smaragd háromszöget, és elsétáltam. Meg kerestem Nathanielt és a nyakába ugrottam.
-Én is szeretlek.- Majd megcsókoltam. Elmeséltem a történteket. Kentinre akarta küldeni a birkozó csapatot, de úgy éreztem neki a barátságunk elvesztése nagyobb fájdalom volt. Jól éreztem. De Kentin végleg elásta magát a szememben. Persze nem szó szerint.. Nagy szemem van, de nem olyan nagy. Visszatértünk a normális kerékvágásba. Próbák,tanulás,ökörködés,Nathaniel. KiMitTud előtti nap délelőttjén a színházterem színpadán próbáltunk. Közben tették fel a világítást,a függönyöket és a színpadi hangosítást. Épp David ,Amber egyik fiú pincsije, szerelte a színpad fölé a mikrofonokat amíg én beállítottam a milyeinket, amikor "véletlenül" David leejtett egy mikrofont pont a lábamra. Eltörni nem tört el, de a lábfejem megrepedt,ami elég volt egy gipszhez. A fiúk vissza akartak lépni, de nem hagytam. Egy kis lábrepedés nem a világ. Megkértem Nathanielt jutasson minket be este a színháztembe, mert a szerencsétlenségem miatt nem tudtunk pròbálni. Kaptam két mankót de a srácok mellett szinte nem is kellett használnom. Másnap reggel izgatottan készültünk a fellépésre. Vagy is készültem volna, de törött lábbal nehezen tudtam császkálni. Így Iris és Rosaly átjött segíteni. Segítettek felöltözni, és megcsinálták a hajamat és a sminkemet. Szerintem kicsit vad lett de Iris szerint dögös volt, Rosa meg félt hogy a reflektortól ez se fog látszani. Mindannyian izgultunk. Mind a hárman másképp vezettük le az idegességet. Lysander le föl járkált, Castiel 3 percenként WC-re ment, én pedig megittam másfél liter vizet.. 10 perc alatt.. Ha stresszelek mindig iszok. Rossz szokás. Fellépés előtt 5 perccel rám jött a pisilhetnék. Rosa segítsége kellett volna, vagy Irisé. De eltűntek. Egyedül Melody-val találkoztam, kérdeztem tőle nem-e tudja hol vannak. Persze nem tudta,de felajánlotta hogy segít nekem.
-Kösz.. de megoldom inkább egyedül. -Ne csináld Eliza! Sajnálom! Hibáztam. Nem haragudhatsz rám örökké. -De Melody.. még tovább is. -Majd ott hagytam. Elszerencsétlenkedtem a mosdóig. Szerencsére ott volt Kim, aki segített bemásznom a wc-re. Vissza támolyogtunk pont időben, mert mi következtünk. Csodálatos érzés volt színpadra lépni. Még kidíszített gipszes lábbal is. Megszűnt az idő, megszűnt a tér. Csak mi hárman voltunk a srácokkal,és a zene. Olyan gyorsan történt. Az egyik pillanatban még fent zenéltünk,a másikban meg már eredményt hirdettek.Nem mi lettünk az elsők, hanem egy lány Jami Woon Lady Lucky hegedű feldolgozása.Megérdemelte a győzelmet.
Igazán ügyes volt. De mi is nyertünk. Közönség díjasak lettünk ,és tovább juttattak minket az országos KiMitTudra. Amberék nem nyertek semmit, ugyan is Lisa az evés és alváshiány miatt a táncuk közepén elájult. Viszont megtanulta egy életre hogy ne mindig hallgasson Amberre.
"lelkem egy tüzes sütő,
szétfröccsen az agyvelő,
nem érdekel a hatalom,
kitépem az alkarom."
A legrosszabb az egészben az ,hogy ő tényleg azt gondolta, hogy ez jò.Talán egy kissé sátánista bandának egy vad koncertre tényleg jò lett volna, de egy suli KiMitTudra ez tùl nyers. Ezzel a szöveggel tudtuk csak lebeszélni Castielt. Viszont nekünk így még mindig nem volt semmink a KiMitTudra. Még az írás sem ment. Túlságosan elégedett voltam az életemmel, a boldogságot pedig nehéz megfogalmazni. Ne kérdezd ,hogy miért,de így van. Nathaniel tényleg tökéletesnek bizonyult. Az igazgatónő annyira bízott benne, hogy hétköznap délután is kimehettünk a moziba. Tökéletesen illettünk egymáshoz. Sajnos nem mindenki látta így. Gondolom most azt hiszed Amberről beszélek. Nos, tévedsz. Mint már mondtam barátokból is lehetnek ellenségek. Melody reakciójára számítottam is. Általános iskolás koruk óta bele volt esve Nath-be. Én voltam a csúnya gonosz hárpia aki elvette álmai pasiját. Még ha az álompasi nem is viszonozta az érzelmeit. Egyedül persze kevés lett volna a bosszùhoz. Még jò hogy ott volt Kentin. Kentin akit zavarta, hogy sok időt töltök Nathaniellel. Kentin aki neheztelt rám, mert nem vettük be a Korhatár nélkülbe.. nem számít hogy nem ért a zenéhez. Ha az ember meg akar sértődni, úgy is megfog. Szóval már csak egy hetünk volt próbálni.. de dalunk még mindig nem volt. Óráim után mentem szokásomhoz híven a könyvtárban tanulni Nathanielell. Az nap kihagyhattam volna.. A törzshelyünkön Melody csókolózott.. Nathanielell. Nekem nem is kellett több. Kiszaladtam mit se törődve a sok kíváncsi szempárral. Majd már majdnem sírva beszaladtam a szobánkba mit sem törődve a röhögcsélő Lysanderrel és Castiellel. Meglepődtek a kiborulásomon. De amikor elmeséltem mi történ megakarták ölni Nathanielt. Igen! Mind a ketten. Lysandert is ki lehetett hozni a sodrábòl.
-Srácok hagyjátok! Én már elintéztem azt a majmot. -Szòlt az éppen belépő Kentin. Persze nem verte meg Nath-et. De nem akarta ,hogy a srácok belekeveredjenek. Csak azt akarta hogy szakítsunk.
- Nem érdemes törődnöd azzal az álszenttel. -Ironikus így visszagondolva, hogy pont Kentin hívta Nath-et álszentnek..
-Igazad van Kentin! Igazad..
-Várj Eliza hova mész?
- Egy kis magányra van szükségem.- Válaszoltam Lysanderrnek majd füzetestül felmentem a tetőre. Írni kezdtem. Végre sikerült, egy egész jó dalt összehoznom. Leírom neked is:
-Változtatás
L: A pillanatban élünk azt hiszem,
nem veszem komolyan az életem.
A pillanat mindig magával ragad.
De kezeihez sok bánat tapad
C: Az életem egy nagy zuhanás,
vár-e még a földön folytatás?
Nem tudok nyíltan nevetni,
zuhanás közben nem lehet szeretni.
E: A vágyak lassan felemésztenek,
úgy érzem nem menekülhetek,
Az élet hálójába ragadtam,
úgy tűnik nem egyenesen haladtam
L,C,E: Kínládással teli az életünk,
a pillanatokban sorban elvesztünk,
nincsen törlés se vissza játszás,
ebből többé nincsen kiszállás.
L:A hajó elment nincsen tovább
De nem adhatok már alább
Újra kezdem a múlt emlékeivel
Viszont a jelen is csendben mellé térdel
C: Ostobákkal tele a világ
Az élet ezzel visszavág
Mert nem hódoltam be neki
Ezt még ő is zokon veszi
E: Széttépett világok romjai
Nem csak mi kezdtünk változtatni
Az emberek is lassan belátták
Hogy az életet ők irányítják
L,C,E: Kínlódás volt az életünk,
Eddig mindent elvesztegettünk
De most elkezdjük előröl
Mindent újra az elejéről
L: De kellenek néha a könnyek
C: Az álmokkal ezek összekötnek
E: Mert az élet sose lesz csak jó
L,C,E: Mindig lesz valami kivetnivaló
Könnyek áztatták a lapokat, de úgy éreztem sikerült kiírnom magamból mindent. Miután felnéztem a füzetemből egy aggódó arany színű szempár nézett vissza rám.
-Nathaniel. Te mit keresel itt? Menj vissza Melody-hoz!
-Eliza! Sajnálom, Castiel mondta hogy itt vagy. -Ez azért volt furcsa ,mert nem mondtam senkinek hogy a tetőre jövök. A rocker tényleg ismert. Na de vissza a sajnálkozó herceghez.
-Nem akartam megcsókolni Melody-t. Nem érzek iránta semmit! Ő esett nekem.. Sajnálom! Én tényleg szeretlek Eli. Te vagy a mindenem.- Akkor mondta ki először konkrétan , hogy szeret. Mondjuk nem így képzeltem el a pillanatot. Piros duzzadt kisírt arc, s közben arra gondolok ,hogy lelököm a tetőről.
- Nem tudok hinni most neked Nathaniel ! Időre van szükségem! -Majd lerohantam. Tudom, hogy elcsépelt szöveg, de ott és akkor nem tudtam tisztán látni a helyzetet. A srácok még mindig ott ültek a szobában.Csak már Ken nélkül. Kérdezgették hogy vagyok, találkoztam-e a görénnyel,de nem válaszoltam. Kezükbe nyomtam a szöveget és vártam. Neki is tetszett a dalszöveg. Dallamot abban a pillanatban kreáltunk hozzá, vagy is inkább Castiel. Igazán tehetséges zenész, de ezt ő nem látja. Sose látta magát tisztán. De vissza a próbára. Végre sínen voltunk. Mint Jòzsef Attila. Már csak gyakorolnunk kellett. Próbáltam kerülni Nathanielt. Amennyire az ember kerülni tud valakit egy bentlakásos iskolában. Ha láttam a folyosón mint egy óvodás elbújtam. A tanteremből elsőként mentem ki és utolsóként érkeztem. A könyvtárat messziről elkerültem, ha pedig a szobámnál kopogtatott,varázslatos módon sose talált otthon. így ment ez három teljes napig. Míg nem keresni akartam egy Nath mentes helyet. Mivel a tetőn tuti keresett volna, elmentem a hátsó lépcsőházhoz. Azt hittem nem lesz ott senki, de persze tévedtem. Kentin és Melody sutyorogtak a lépcső előtt
. -Kentin! Azt mondtad így visszakapom Nathnielt, de rám se néz! Elfordítja a fejét ha meglát.
-Idő kell neki Melody. Most tetted tönkre a kapcsolatát.
-A te ötleted volt! Te mégis megúsztad az egészet!
-Micsoda?! -Léptem elő a fal mögül ahol eddig álltam. -Ez az egész a te ötleted volt? Rákülted Melody-t Nathanielre?! Te pedig belementél?-Ledöbbentek. Talán még meg is ijedtek. Főleg Kentin. Akkor veszített el egy barátot. És ezt ő is tudta.
-Jobb neked nélküle Lizi!
- Ne hívj többé így! Csak Ken hívhatott így.
-Én még mindig a régi Ken vagyok.
- Nem! Te Kintin vagy. Ken egy aranyos jólelkű fiú, aki sose okozott volna nekem fájdalmat. Aki most előttem áll már nem a régi Ken.. csak egy hazug görény. Melody! Melody te pedig ne hagyd hogy mások irányítsanak. Nem ilyennek ismertelek meg. Oh valamit majdnem elfelejtettem Kentin. Ez a tied. -Majd hozzá vágtam a smaragd háromszöget, és elsétáltam. Meg kerestem Nathanielt és a nyakába ugrottam.
-Én is szeretlek.- Majd megcsókoltam. Elmeséltem a történteket. Kentinre akarta küldeni a birkozó csapatot, de úgy éreztem neki a barátságunk elvesztése nagyobb fájdalom volt. Jól éreztem. De Kentin végleg elásta magát a szememben. Persze nem szó szerint.. Nagy szemem van, de nem olyan nagy. Visszatértünk a normális kerékvágásba. Próbák,tanulás,ökörködés,Nathaniel. KiMitTud előtti nap délelőttjén a színházterem színpadán próbáltunk. Közben tették fel a világítást,a függönyöket és a színpadi hangosítást. Épp David ,Amber egyik fiú pincsije, szerelte a színpad fölé a mikrofonokat amíg én beállítottam a milyeinket, amikor "véletlenül" David leejtett egy mikrofont pont a lábamra. Eltörni nem tört el, de a lábfejem megrepedt,ami elég volt egy gipszhez. A fiúk vissza akartak lépni, de nem hagytam. Egy kis lábrepedés nem a világ. Megkértem Nathanielt jutasson minket be este a színháztembe, mert a szerencsétlenségem miatt nem tudtunk pròbálni. Kaptam két mankót de a srácok mellett szinte nem is kellett használnom. Másnap reggel izgatottan készültünk a fellépésre. Vagy is készültem volna, de törött lábbal nehezen tudtam császkálni. Így Iris és Rosaly átjött segíteni. Segítettek felöltözni, és megcsinálták a hajamat és a sminkemet. Szerintem kicsit vad lett de Iris szerint dögös volt, Rosa meg félt hogy a reflektortól ez se fog látszani. Mindannyian izgultunk. Mind a hárman másképp vezettük le az idegességet. Lysander le föl járkált, Castiel 3 percenként WC-re ment, én pedig megittam másfél liter vizet.. 10 perc alatt.. Ha stresszelek mindig iszok. Rossz szokás. Fellépés előtt 5 perccel rám jött a pisilhetnék. Rosa segítsége kellett volna, vagy Irisé. De eltűntek. Egyedül Melody-val találkoztam, kérdeztem tőle nem-e tudja hol vannak. Persze nem tudta,de felajánlotta hogy segít nekem.
-Kösz.. de megoldom inkább egyedül. -Ne csináld Eliza! Sajnálom! Hibáztam. Nem haragudhatsz rám örökké. -De Melody.. még tovább is. -Majd ott hagytam. Elszerencsétlenkedtem a mosdóig. Szerencsére ott volt Kim, aki segített bemásznom a wc-re. Vissza támolyogtunk pont időben, mert mi következtünk. Csodálatos érzés volt színpadra lépni. Még kidíszített gipszes lábbal is. Megszűnt az idő, megszűnt a tér. Csak mi hárman voltunk a srácokkal,és a zene. Olyan gyorsan történt. Az egyik pillanatban még fent zenéltünk,a másikban meg már eredményt hirdettek.Nem mi lettünk az elsők, hanem egy lány Jami Woon Lady Lucky hegedű feldolgozása.Megérdemelte a győzelmet.
Igazán ügyes volt. De mi is nyertünk. Közönség díjasak lettünk ,és tovább juttattak minket az országos KiMitTudra. Amberék nem nyertek semmit, ugyan is Lisa az evés és alváshiány miatt a táncuk közepén elájult. Viszont megtanulta egy életre hogy ne mindig hallgasson Amberre.
vasárnap
VIII.
Utálom a szülős bemutatkozásokat. Előtte folyton azon stresszelek mit vegyek fel, miket mondjak, hogy köszönjek, meg-e foghatom a kezét a fiúknak, nem leszek-e a szemükbe egy ribanc aki tönkreteszi szemük fénye életét. Nathaniel szüleinél még rosszabb volt a helyzet, hisz ők a suliban is dolgoznak. Ugyan is mint kiderült Nath anyukája az anatómia tanár csak idén nincs anatómiám. Hiába nyugtatott hercegem, hogy nem lesz baj ,már most szeretnek,de valahogy nem múlt el az idegességem. Sőt egyre rosszabb lett. Segítséget kértem Rosalyátol,de természetesen a szokásos sleppem is ott csücsült az ágyamon. Lys, Cast és Ken. Mindenki beleakart szólni milyen legyen a hajam a sminkem ,de főképp a ruhám. Rosa megcsinálta a hajam. Semmi extra csak befont elöl egy tincset és egy hajtű segítségével feltűzte mint ha hajpánt lenne rajtam. A smink is egyszerű volt. Egy ezüst ceruzával kihúzta a szemem hogy kiemelje szürkeségét és feltett egy kis spirált. Na de a ruha... felpróbáltam vagy 20 összeállítást. Szoknyákat, nadrágokat, blúzokat, pólókat, toppokat, ruhákat, de egy olyan se volt ami mind a 4-nek tetszett volna. Végül felvettem anyukám ruháját. Még kiskoromban találtam, mielőtt apám el nem égette az összeset.Vagy is az az idegen akit az apámnak gondoltam. Ezt az egyet kimentettem és eldugtam. Egy egyszerű kék kockás ruha a derekánál beszűkítve. Tökéletes volt. Úgy illett rám mint egy 8. réteg bőr. Mai napig elszorul a torkom amikor anyukámra gondolok. Számomra csak egy féltve őrzött ruha. Castiel persze beszólt, hogy vele csak akkor mutatkozhatnék ebben a ruhában ha rövidebb lenne, de láttam a fején az elégedettséget. Vagy a féltékenységet? Nem tudom.. Ott és akkor elvakított a nosztalgia és a szerelem. Igen! Addigra már szerelmes voltam, hisz az első hetünk Nathanielell tökéletesen telt. Megértettük és kiegészítettük egymást. Amber egyenlőre leszállt rólam. Csúnyán nézett de nem szólt semmit.. de ez csak a vihar előtti csend volt. Nathaniel értem jött hogy együtt mennyünk a szüleihez. Kopogott de amikor ki akartam nyitni az ajtót Kentin és Castiel megelőzött.
-Szervusz Nathaniel!-Mondták a fiúk kísértetiesen egyszerre.-
Milyen pontos vagy. - Próbálta berekeszteni a hangját Kentin ,de nem sok sikerrel.
-Sziasztok srácok! Eli elkészült?
-El. De ha nem vigyázol rá kinyíratlak. Vannak barátaim a katonaságról.
- Jól van Kentin! De te se szórakozz sokáig a húgommal ,mert tartozik nekem egy két srác a birkózócsapatból. -Na igen. A suliban sokan lógtak Nathnak. Hisz ő ahol tudott segített.. Basszus mint valami kiscserkész.. bár ezeket a szívességeket mindig behajtotta. Túl komolyan vette a jövök neked eggyel kifejezést. Mindegy, a srácok végül kiengedtek. 10 perc alatt amíg a szülei lakosztályához értünk vagy 20-szor elmondta milyen gyönyörű vagyok. Persze ettől egy gyönyörű karmazsin színt vettem fel,amitől Nath szerint még dögösebb lettem. Igen! Azt mondta dögös.. Nathaniel apukája mosolyogva fogadott minket. Anyukája pedig megölelt, mint ha már régóta ismernénk egymást.. Megkértek hogy tegezzem őket sulin "kívül". Nem is értem a mai napig Amber miért nem hasonlít a szüleire. Külsőre se és belsőre se. Bár felnyitva még egyiket se láttam. De azt sokszor elképzeltem ahogy boncolom Ambert.. hupsz megint itt a pszichopata énem.. na de visszatérve ,Nathaniel szülei aranyosak. Persze rögtön megkérdezték mi szeretnék lenni. Mivel a barátom szüleinek nem mondhatom hogy mikulás mert évente egyszer dolgozik ,a dalszövegírásból meg éhen halnék így elmondtam az igazat amit senki se tudott..
-Mentőorvos.. Tudjátok a nagyszüleim korán megbetegedtek és mindig azt mondták legyek orvos hogy megtudjam őket gyógyítani. Mivel őket nem tudtam mások életét szeretném megmenteni.
-Oh ez igazán szép cél! Nathaniel is orvos lesz.
-Igazán?! -Tudnod kell hogy Nathaniel rosszul van a vér látványától és nem is érdekli a biológia. Sokkal inkább a történelem. És szeret tanítani, de persze ezt a szülei meg se hallották. Az ő fiuk orvos lesz ha akarta, ha nem! Na ez volt az elsődleges nevelési hiba. Miután eltelt a délután felmentünk a tetőre beszélgetni. Kiderült hogy Nathaniel akkor járt ott először,de nem utoljára.
-Miért nem mondtad el a szüleidnek hogy tanítani szeretnél? Hisz anyukád is tanár.
- Hidd el Eli ,mondtam már de süket fülekre találtam. Ők eldöntötték mi lesz belőlem ,szerintük nincs beleszólásom mert úgy se tudom mi nekem a jó.
-De hiszen ez a te életed, nem az övék! Fogadok hogy Amber az lehet ami csak akar.
-Amber az ő kis hercegnőjük.. a szemükbe én még mindig csak egy irányításra szoruló figyelemzavaros kisfiú vagyok.
-Jajj Nathaniel! Egyszer úgy is felnyílik a szemük és ők is azt fogják látni amit én.
-Úristen!Anyám sexinek fog tartani?!
-Te bolond! Mikor mondtam én olyat hogy sexi vagy?
-Oh nem vagyok az?!
-Elfordult mint egy szomorú kislány én pedig a hátára ugrottam
. -Nem vagy sexy! Hanem észveszejtően dögös.
-Ismerek egy embert akinél nem lehetek dögösebb.
-Ki az?- Sose tudtam meg a választ mert megcsókolt. A következő hét szinte elrohant. Amber megint elakarta adni a szerveimet, sőt már a hajamat is. Így felraktam egy szexuális szolgáltatásokat kínálò hirdetést a telefonszámával és egy bikinis képével. A srácok bosszúja is bevált. Még a Nat szüleinél tett látogatásom másnapján fejezték be a tervet. Azért se csinált sok mindent Amber. Hisz leégette magát az egész suli előtt. Miután Castiel "dobta" vissza ment Kentinhez aki a folyosó közepén közölte ,hogy ő neki nem kell egy akkora ribanc mint Amber. A szőkeség olyan szinten kiakadt hogy lerogyott a földre és átkarolta Kentin lábát mondván ,hogy bocsásson meg neki. A jelenetről videó is készült ami felkerült a netre és egy fénykép kíséretével bekerült a suliújságba. Mi se kíméltük Ambert el kell ismernem. De az ő húzásai mellet ezek eltörpülnek . Tudom most még én szemetebbnek tűnök, de várd ki a végét. Szóval viszonylag eseménytelenül telt a 4. hetem. Kivéve hogy az igazgatónő magához hivatott és kifaggatott Nathanielről. A szentem először azt hitte Castiellel vagyok együtt, de mikor tájékoztattam ,hogy rosszul informálták, mint ha megkönnyebbült volna. Pedig a rocker egyáltalán nem rossz ember. Csak inkább elrettent mindenkit ne hogy összetörjön. Megint. Na de vissza Mrs Serenchez. Furcsállottam hogy érdekli a magánéletem . Hisz mint igazgatónő nem sok köze volt hozzá de mint a.. na neem! Most még nem mondhatom el, sajnálom! Elmaradna a drámai összhatás. Szóval megnyugtattam, hogy nem vagyok együtt Castielell. Ő pedig megkért hogy jelentkezzek valamivel a KiMitTudra. Megmutogatta az eddigi évek felvételeit. Mindig ilyen Ambet kaliberű lányok táncos produkciói nyertek. Nem akartam ebbe belekerülni, így finoman a tehetségtelenségemre hivatkozva visszautasítottam. Viszont 5. hetem hétfő estéjén letámadott Amber a folyosón.
-Nem elég hogy elveszed a bátyám elveszed Castielt a hírnevemet még a KiMitTudon is próbálkozol?
-Hogy mi?Nem is jelentkeztem.
-Akkor valami kis manó felírt mert kurvára fent van a neved a listán! Castiellel és Lsyaderrel együtt. -Srácok srácok srácok. Csak jót akartak de rám küldték az őrdögöt. Bár törött lábbal is lehet gitározni. Rögtön megkerestem a fiúkat Úgy gondolták én úgyse mennék bele ,ezért inkább jelentkeztek helyettem is. Az az elképzelésük támadt hogy alapítsunk egy triót. Mind a hárman gitároznánk és énekelnénk. Végül is tetszett az ötlet. Már csak egy név kellett. Sok minden felmerült. Éneklő csótányok, a három musicétás ,rosszakarók, predator, képmás, sustorgók ,de végül mindent elvetettük. Már órák óta ültünk ott a földönt mint az idióták amikor bevillant egy név ami tökéletesen illet hozzánk. Korhatár nélkül. Innentől kezdve a suliba is mindenki csak így emlegetett minket. Kivéve Amber. Jobb ha nem is tudom ő milyen névvel illetett engem. Bár vannak elképzeléseim.
-Szervusz Nathaniel!-Mondták a fiúk kísértetiesen egyszerre.-
Milyen pontos vagy. - Próbálta berekeszteni a hangját Kentin ,de nem sok sikerrel.
-Sziasztok srácok! Eli elkészült?
-El. De ha nem vigyázol rá kinyíratlak. Vannak barátaim a katonaságról.
- Jól van Kentin! De te se szórakozz sokáig a húgommal ,mert tartozik nekem egy két srác a birkózócsapatból. -Na igen. A suliban sokan lógtak Nathnak. Hisz ő ahol tudott segített.. Basszus mint valami kiscserkész.. bár ezeket a szívességeket mindig behajtotta. Túl komolyan vette a jövök neked eggyel kifejezést. Mindegy, a srácok végül kiengedtek. 10 perc alatt amíg a szülei lakosztályához értünk vagy 20-szor elmondta milyen gyönyörű vagyok. Persze ettől egy gyönyörű karmazsin színt vettem fel,amitől Nath szerint még dögösebb lettem. Igen! Azt mondta dögös.. Nathaniel apukája mosolyogva fogadott minket. Anyukája pedig megölelt, mint ha már régóta ismernénk egymást.. Megkértek hogy tegezzem őket sulin "kívül". Nem is értem a mai napig Amber miért nem hasonlít a szüleire. Külsőre se és belsőre se. Bár felnyitva még egyiket se láttam. De azt sokszor elképzeltem ahogy boncolom Ambert.. hupsz megint itt a pszichopata énem.. na de visszatérve ,Nathaniel szülei aranyosak. Persze rögtön megkérdezték mi szeretnék lenni. Mivel a barátom szüleinek nem mondhatom hogy mikulás mert évente egyszer dolgozik ,a dalszövegírásból meg éhen halnék így elmondtam az igazat amit senki se tudott..
-Mentőorvos.. Tudjátok a nagyszüleim korán megbetegedtek és mindig azt mondták legyek orvos hogy megtudjam őket gyógyítani. Mivel őket nem tudtam mások életét szeretném megmenteni.
-Oh ez igazán szép cél! Nathaniel is orvos lesz.
-Igazán?! -Tudnod kell hogy Nathaniel rosszul van a vér látványától és nem is érdekli a biológia. Sokkal inkább a történelem. És szeret tanítani, de persze ezt a szülei meg se hallották. Az ő fiuk orvos lesz ha akarta, ha nem! Na ez volt az elsődleges nevelési hiba. Miután eltelt a délután felmentünk a tetőre beszélgetni. Kiderült hogy Nathaniel akkor járt ott először,de nem utoljára.
-Miért nem mondtad el a szüleidnek hogy tanítani szeretnél? Hisz anyukád is tanár.
- Hidd el Eli ,mondtam már de süket fülekre találtam. Ők eldöntötték mi lesz belőlem ,szerintük nincs beleszólásom mert úgy se tudom mi nekem a jó.
-De hiszen ez a te életed, nem az övék! Fogadok hogy Amber az lehet ami csak akar.
-Amber az ő kis hercegnőjük.. a szemükbe én még mindig csak egy irányításra szoruló figyelemzavaros kisfiú vagyok.
-Jajj Nathaniel! Egyszer úgy is felnyílik a szemük és ők is azt fogják látni amit én.
-Úristen!Anyám sexinek fog tartani?!
-Te bolond! Mikor mondtam én olyat hogy sexi vagy?
-Oh nem vagyok az?!
-Elfordult mint egy szomorú kislány én pedig a hátára ugrottam
. -Nem vagy sexy! Hanem észveszejtően dögös.
-Ismerek egy embert akinél nem lehetek dögösebb.
-Ki az?- Sose tudtam meg a választ mert megcsókolt. A következő hét szinte elrohant. Amber megint elakarta adni a szerveimet, sőt már a hajamat is. Így felraktam egy szexuális szolgáltatásokat kínálò hirdetést a telefonszámával és egy bikinis képével. A srácok bosszúja is bevált. Még a Nat szüleinél tett látogatásom másnapján fejezték be a tervet. Azért se csinált sok mindent Amber. Hisz leégette magát az egész suli előtt. Miután Castiel "dobta" vissza ment Kentinhez aki a folyosó közepén közölte ,hogy ő neki nem kell egy akkora ribanc mint Amber. A szőkeség olyan szinten kiakadt hogy lerogyott a földre és átkarolta Kentin lábát mondván ,hogy bocsásson meg neki. A jelenetről videó is készült ami felkerült a netre és egy fénykép kíséretével bekerült a suliújságba. Mi se kíméltük Ambert el kell ismernem. De az ő húzásai mellet ezek eltörpülnek . Tudom most még én szemetebbnek tűnök, de várd ki a végét. Szóval viszonylag eseménytelenül telt a 4. hetem. Kivéve hogy az igazgatónő magához hivatott és kifaggatott Nathanielről. A szentem először azt hitte Castiellel vagyok együtt, de mikor tájékoztattam ,hogy rosszul informálták, mint ha megkönnyebbült volna. Pedig a rocker egyáltalán nem rossz ember. Csak inkább elrettent mindenkit ne hogy összetörjön. Megint. Na de vissza Mrs Serenchez. Furcsállottam hogy érdekli a magánéletem . Hisz mint igazgatónő nem sok köze volt hozzá de mint a.. na neem! Most még nem mondhatom el, sajnálom! Elmaradna a drámai összhatás. Szóval megnyugtattam, hogy nem vagyok együtt Castielell. Ő pedig megkért hogy jelentkezzek valamivel a KiMitTudra. Megmutogatta az eddigi évek felvételeit. Mindig ilyen Ambet kaliberű lányok táncos produkciói nyertek. Nem akartam ebbe belekerülni, így finoman a tehetségtelenségemre hivatkozva visszautasítottam. Viszont 5. hetem hétfő estéjén letámadott Amber a folyosón.
-Nem elég hogy elveszed a bátyám elveszed Castielt a hírnevemet még a KiMitTudon is próbálkozol?
-Hogy mi?Nem is jelentkeztem.
-Akkor valami kis manó felírt mert kurvára fent van a neved a listán! Castiellel és Lsyaderrel együtt. -Srácok srácok srácok. Csak jót akartak de rám küldték az őrdögöt. Bár törött lábbal is lehet gitározni. Rögtön megkerestem a fiúkat Úgy gondolták én úgyse mennék bele ,ezért inkább jelentkeztek helyettem is. Az az elképzelésük támadt hogy alapítsunk egy triót. Mind a hárman gitároznánk és énekelnénk. Végül is tetszett az ötlet. Már csak egy név kellett. Sok minden felmerült. Éneklő csótányok, a három musicétás ,rosszakarók, predator, képmás, sustorgók ,de végül mindent elvetettük. Már órák óta ültünk ott a földönt mint az idióták amikor bevillant egy név ami tökéletesen illet hozzánk. Korhatár nélkül. Innentől kezdve a suliba is mindenki csak így emlegetett minket. Kivéve Amber. Jobb ha nem is tudom ő milyen névvel illetett engem. Bár vannak elképzeléseim.
szombat
VII.
Az első éjszakám Lysander társaságában remekül telt. Mélyen aludtam és szerencsére nem álmodtam semmit. Másnap sem keltem telefon beszélgetésre vagy körömlakk szagra. Lysander tökéletes lakótársnak bizonyult. Megengedte hogy előbb menjek a fürdőszobába és nem beszélt feleslegesen. Castiel már az ajtóban állt amikor kiléptünk. Mindig értünk jött. Akkor tudtam hogy baj van amikor egyszer nem jelent meg.. de ezt ne most . Szóval kiléptünk és végig mért. Sűrűn csinált ilyet, de soha nem ilyen feltűnően.
-Mi ez a hatalmas vigyor a képeden?-Kérdezte kissé gúnyosan.
-Hát csak olyan szép az élet. -Majd mint egy idióta körbeforogtam kitárt kezekkel. Lysander kuncogott, de Castiel csak furcsán nézett.
-Legközelebb adj nekem is a cuccból. Jónak tűnik.-Végre vigyorgott. Már majdnem a termem elé értünk amikor egy lány diktafonnal elém ugrott.
-Eliza Horner! Én Peggy Terna vagyok a suli újság egyik riportere. Feltehetek pár kérdést?
-Kérdést? Nekem? Még is miről?
-Édesapádról. Fülembe jutott hogy tegnap ő is az elítéltek között jelen volt az iskolában.
- Peggy tűnj innen a fenébe, és ne hidd el Ambernek mindenféle hazugságot!-Igen. Ez Castiel volt.. Gyorsan be is rántott a terembe. Éreztem a dühöt az arcomon. Amber elmondta mindenkinek! Egy aljas bosszúálló picsa! Mondjuk minden tiszteletem az övé. Nehéz lehet gerinc nélkül élni, de neki sikerült. Castielt nem láttam egész nap a Peggy-s incidens után. Ő is jókor hagyott magamra. Első óra után megkeresett Nathaniel. Megölelt és megkérdezte mi a baj. Sok lelki erő kellett hozzá hogy sírás nélkül elmeséljem. Nath nagyon mérges lett húgára és magát okolta mindenért. Egy idő után rájöttem miért. Furcsállom is így utólag hogy ez akkor nem esett le. Na de vissza a dühös Nathanielhez. Ő is elrohant mondván ezt nem úszhatja meg Amber. Kent se találtam sehol. Lysander pedig az egyik lépcsőfokon ült és irt minden szünetben így nem akartam zavarni. Melod volt a padtársam elég sok órán így gondoltam vele töltöm a napot. Elkísértem a szekrényéhez amikor feltette a kérdést:
-Miòta vagytok együtt? -Nem tudtam hogy neki feltűnt a tegnapi eset. De egy szerelmes lánynak minden feltűnik. Ezt a saját bőrömön is tapasztaltam.
-Tegnap óta. -Láttam Melody fején a páni félelmet. Nem tagadtam. Nem képzelődött. Vesztett. Tudom ez hülyeség. De akkor is ,miért így reagál az ilyen helyzetekre a legtöbb lány? Mert ez amolyan kudarc. Elveszted azt akit te szerettél. Ő nem szeretett. Vesztettél. Melody fejében is ez mehetett. De akkor csak ennyit mondott:
-Vigyázz rá! -Majd elment. Ő is ott hagyott. Nem értettem miért mondta. Hogy is érthettem volna? Hisz akkor még nem tudtam mi vár majd rám. Nem volt kedvem bemenni a délutáni óraimra. Így hasfájásra hivatkozva visszamentem a szobámba és lefeküdtem. Most sajnos álmodtam. Nem Úsztam meg mindig ilyen könnyen. Azt álmodtam hogy üldöznek egy sötét utcán. Esik a hó. Kiabálnak utánam csúnya szavakat, majd elhangzik egy lövés és az álom véget ért. Ezt az álmot álmodtam egészen addig amíg egy nap meg nem történt. Mikor felkeltem Kentin feküdt mellettem. "Finoman" lelöktem az ágyamról, amire természetesen felébredt.
-Vörös kòd?!-Pattant fel hirtelent. Belenevettem a képébe. Na igen. Akit katona nevelt örökké katona marad..
-Nem vörös hanem szőke! Mit csinálsz te itt?
-Oh Lizi! Csak azt akartam hogy tőlem tudd meg elsőnek.. összejöttem Amberrel.-
Ugye csak szórakozol velem?
-Nem,veled soha. De Amberrel annál inkább.
-Mi?! Nem értelek.. Elmondanád az én nyelvemen is?
-Oh.. okos nyelven nem tudok.. de megpróbálásom. Castiellel kitaláltunk egy tervet. Vagy is inkább ő én csak belementem. Szóval a terv első része hogy össze jövök Amberrel, utána Castiel is ráhajt. Amint Amber átpártol szakít vele és ismét a régi lesz, és amikor vissza jönne hozzám én megint utálni fogom. A picsák kòdeksze azt mondja ki kell borulnia..- Ezen jót nevettem és megöleltem Kentint. Sajnos nem csak ilyen esetben volt bosszúálló, és tényleg nem az övé volt a terv. Ő rosszabbat talált ki.. sokkal rosszabbat, na de ezt máskor.
-És te hogy vagy Lizi? Lassan napi rutinommá válik hogy kereslek téged.
-Te se voltál sehol délelőtt.. mondjuk most már tudom miért. Én meg pihentem egy kicsit..
-Hogy vagy?
-Mi?Ja jól csak.. máshol járnak a gondolataim.
-Fogadjunk hogy nem rajtam..
-Nem.. sajnos nekem sincs akkora szerencsém.
-Na akkor ki a szerencsés?
-Nathaniel. Tegnap òta elvileg együtt vagyunk.
-Hogy mi?! Az Elnökkel?-Ez nem Kentin hangja volt.. hanem Castielé. Lysander agyában aludt egy csomó párna meg takaró alatt.
-Mit csinálsz te itt Castiel?
-Én is elakartam mesélni a ribanc szívatását, de bealudtam.
-Szóval végig hallgatóztál?
-Miért nem mondtad el?
-Egész napra eltűntél..
-Tegnap is elmondhattad volna!
- Ugyan már! Miért fontos hogy kivel vagy hogy egyáltalán együtt vagyok valakivel? Persze haverok vagyunk,de nem kéne ennyire kiakadnod mert nem mondtam el elsőnek.-Farkasszemet néztünk majd kirohant. Azt hittem csak hisztizik hogy nem ő tudta meg először. Nem sejtettem hogy a beszélgetésünk után megkeresi Nathanielt és megfenyegeti. Amíg én Kentinnel elmentem kekszet venni ,Castiel sikeresen megtalálta Nathot aki pont akkor jött ki a szüleitől.
-Mit keresel a tanári szárnyon Castiel? Ide te sose jössz.
-Téged kerestelek és gondoltam beszéltél az őseiddel a húgod patkány viselkedése miatt.
-Mit akarsz? Szálljak le Eliről? Tudod nem fogok! Szeretem és fontos nekem. Bármit tehetsz nem mondok le róla. Mellette sokkal boldogabb vagyok, új értelme lett mindennek. Reggelente nem úgy kellek fel hogy Ah megint egy hosszú nap hanem hogy végre láthatom.
-Jól van Elnök! Ezt akartam hallani! Mert ha bármi baja lesz melletted Elinek, ha egyszer is sírni fog miattad vagy szenvedni fog én magam öllek meg!
-Vigyázni fogok rá de válaszolj egy kérdésemre!Szereted őt?
-Az előbb ugyan azokat a dolgokat mondtad el amiket én gondolok. Szóval vigyázz rá!
-Castiel Castiel Castiel.. A mindig durcás kemény Castiel aki igazából egy sült pillecukor. Fekete szenes kemény külső de belül édes és lágy.. Ő mindig mellettem állt vagy is akart.. Castiel ha ezt olvasod mindig is fontos voltál nekem. Miután rockerünk otthagyta Nathaniel megkeresett. Pont kekszek dobáltam Kentin szájába. Hihetetlen mennyire szereti a kekszet főleg a csokikrémes csokimázasat. Ha a sötét oldalon lenne keksz örömmel átszaladna. És végül is át is szaladt.. de ezzel megint nagyon előre mentem. Szóval képzeld el a képet, nekem az egyik szemem csukva és ki van nyújtva a nyelvem miközben féltérdre ereszkedve célzok a földön fekvő Kentin szájába. Nath annyira ledöbbent hogy csak nagyon halkan szólalt meg.
-Eli, beszélhetnénk. -Annyira halk volt hogy megijedtem ráestem Kentinre és még a keksz is kigurult a zacskóból. A szőke hercegem persze azonnal oda pattant és felsegített. Tökéletes srác. Okos,udvarias,vicces,jóképű.. Túl tökéletes volt. Persze Natnak is volt hibája. De ezt akkor még nem vettem észre. Bár észrevettem volna. Akkor biztos tudok segíteni valahogy. Észrevetted Kedves Valaki hogy túl sok a bár az életemben? Vagy is túl sok volt.. Na de nagy nehezen felsegített és kitessékelt a szobából.
-Annyira sajnálom!-Majd megölelt.
-Még is mit? Nem tettél semmit!
-De Amber igen! Valamelyest az én felelősségem is.
-Dehogyis! Ne cipeld azt is amit a húgod követ el. Azok az ő döntése, nem a tieid. Nem haragszom rád Amber miatt. Két külön személy vagytok.
-Jajj Eli!Nem is érdemellek meg!
-Bolond vagy Nath, bolond!
-Beszéltem a szüleimmel. Elmondtam miket művel a lányuk. Persze nem hittek nekem. Aztán elmondtam hogy te vagy az érintett. Nem is mondtad hogy találkoztál apámmal.Nagyon kedvel téged és megígérte beszél Amberrel. Anyám pedig meg szeretne ismerni. -Megegyeztünk Nathaniellel hogy azon a hét szombatján náluk ebédelünk. Kedvelem a szüleit még most is. Annyi hibájuk volt hogy rosszul nevelték a gyerekeiket. Kicsit beszélgettünk még kettesben Nattal aztán bementünk Kentinhez aki ugyan úgy feküdt a földön csak a kekszei már mellette voltak és éteri tekintettel bámulta a plafont.
-Ken minden rendben?
-Mi? Ja persze persze.. Vagy csak neked szabad az élet értelmén gondolkoznod?
-1. Én nem az élet értelmén hanem az életem értelmén gondolkozok 2. Te nem úgy tűntél mint aki gondolkodik.
-Válaszul hozzám vágott egy kekszet amit Nath a szája segítségével elkapott és elpusztított. Ezen jót nevettünk. Ken és Nath jól kijöttek. Bár Kentin elég alkalmazkodó típus. Ha akar mindenkivel kijött, vagy ha olyanja volt mindenki utálta. Ott ültünk egészen addig amíg Lys és hűséges csatlósa meg nem érkezett. Aztán hirtelen házi írhatnékja lett Nathanielnek így elment. Ken is követte. Mint ha félnének Castieltöl. Persze nem féltek.. csak.. na mindegy! A srácok zenélgettek én pedig megírtam a német beadandót. Miután Castiel lelépet Lysander mellém telepedett.
-Ugye tudod hogy ezt csak 2 hét múlva kérik?
-1 hét múlva. De szeretem nem utolsó pillanatra hagyni.
-Okos lány vagy Eliza!
-Miért hívsz a teljes nevemen?
-Mert illik rád a jelentése. -Sokáig nem tudtam mit jelent a nevem, de most már tudom és szerintem nem is illik rám ez a név.. ---->Isteni teljesség és tökéletesség.... Ugyan, kérlek!
-Mi ez a hatalmas vigyor a képeden?-Kérdezte kissé gúnyosan.
-Hát csak olyan szép az élet. -Majd mint egy idióta körbeforogtam kitárt kezekkel. Lysander kuncogott, de Castiel csak furcsán nézett.
-Legközelebb adj nekem is a cuccból. Jónak tűnik.-Végre vigyorgott. Már majdnem a termem elé értünk amikor egy lány diktafonnal elém ugrott.
-Eliza Horner! Én Peggy Terna vagyok a suli újság egyik riportere. Feltehetek pár kérdést?
-Kérdést? Nekem? Még is miről?
-Édesapádról. Fülembe jutott hogy tegnap ő is az elítéltek között jelen volt az iskolában.
- Peggy tűnj innen a fenébe, és ne hidd el Ambernek mindenféle hazugságot!-Igen. Ez Castiel volt.. Gyorsan be is rántott a terembe. Éreztem a dühöt az arcomon. Amber elmondta mindenkinek! Egy aljas bosszúálló picsa! Mondjuk minden tiszteletem az övé. Nehéz lehet gerinc nélkül élni, de neki sikerült. Castielt nem láttam egész nap a Peggy-s incidens után. Ő is jókor hagyott magamra. Első óra után megkeresett Nathaniel. Megölelt és megkérdezte mi a baj. Sok lelki erő kellett hozzá hogy sírás nélkül elmeséljem. Nath nagyon mérges lett húgára és magát okolta mindenért. Egy idő után rájöttem miért. Furcsállom is így utólag hogy ez akkor nem esett le. Na de vissza a dühös Nathanielhez. Ő is elrohant mondván ezt nem úszhatja meg Amber. Kent se találtam sehol. Lysander pedig az egyik lépcsőfokon ült és irt minden szünetben így nem akartam zavarni. Melod volt a padtársam elég sok órán így gondoltam vele töltöm a napot. Elkísértem a szekrényéhez amikor feltette a kérdést:
-Miòta vagytok együtt? -Nem tudtam hogy neki feltűnt a tegnapi eset. De egy szerelmes lánynak minden feltűnik. Ezt a saját bőrömön is tapasztaltam.
-Tegnap óta. -Láttam Melody fején a páni félelmet. Nem tagadtam. Nem képzelődött. Vesztett. Tudom ez hülyeség. De akkor is ,miért így reagál az ilyen helyzetekre a legtöbb lány? Mert ez amolyan kudarc. Elveszted azt akit te szerettél. Ő nem szeretett. Vesztettél. Melody fejében is ez mehetett. De akkor csak ennyit mondott:
-Vigyázz rá! -Majd elment. Ő is ott hagyott. Nem értettem miért mondta. Hogy is érthettem volna? Hisz akkor még nem tudtam mi vár majd rám. Nem volt kedvem bemenni a délutáni óraimra. Így hasfájásra hivatkozva visszamentem a szobámba és lefeküdtem. Most sajnos álmodtam. Nem Úsztam meg mindig ilyen könnyen. Azt álmodtam hogy üldöznek egy sötét utcán. Esik a hó. Kiabálnak utánam csúnya szavakat, majd elhangzik egy lövés és az álom véget ért. Ezt az álmot álmodtam egészen addig amíg egy nap meg nem történt. Mikor felkeltem Kentin feküdt mellettem. "Finoman" lelöktem az ágyamról, amire természetesen felébredt.
-Vörös kòd?!-Pattant fel hirtelent. Belenevettem a képébe. Na igen. Akit katona nevelt örökké katona marad..
-Nem vörös hanem szőke! Mit csinálsz te itt?
-Oh Lizi! Csak azt akartam hogy tőlem tudd meg elsőnek.. összejöttem Amberrel.-
Ugye csak szórakozol velem?
-Nem,veled soha. De Amberrel annál inkább.
-Mi?! Nem értelek.. Elmondanád az én nyelvemen is?
-Oh.. okos nyelven nem tudok.. de megpróbálásom. Castiellel kitaláltunk egy tervet. Vagy is inkább ő én csak belementem. Szóval a terv első része hogy össze jövök Amberrel, utána Castiel is ráhajt. Amint Amber átpártol szakít vele és ismét a régi lesz, és amikor vissza jönne hozzám én megint utálni fogom. A picsák kòdeksze azt mondja ki kell borulnia..- Ezen jót nevettem és megöleltem Kentint. Sajnos nem csak ilyen esetben volt bosszúálló, és tényleg nem az övé volt a terv. Ő rosszabbat talált ki.. sokkal rosszabbat, na de ezt máskor.
-És te hogy vagy Lizi? Lassan napi rutinommá válik hogy kereslek téged.
-Te se voltál sehol délelőtt.. mondjuk most már tudom miért. Én meg pihentem egy kicsit..
-Hogy vagy?
-Mi?Ja jól csak.. máshol járnak a gondolataim.
-Fogadjunk hogy nem rajtam..
-Nem.. sajnos nekem sincs akkora szerencsém.
-Na akkor ki a szerencsés?
-Nathaniel. Tegnap òta elvileg együtt vagyunk.
-Hogy mi?! Az Elnökkel?-Ez nem Kentin hangja volt.. hanem Castielé. Lysander agyában aludt egy csomó párna meg takaró alatt.
-Mit csinálsz te itt Castiel?
-Én is elakartam mesélni a ribanc szívatását, de bealudtam.
-Szóval végig hallgatóztál?
-Miért nem mondtad el?
-Egész napra eltűntél..
-Tegnap is elmondhattad volna!
- Ugyan már! Miért fontos hogy kivel vagy hogy egyáltalán együtt vagyok valakivel? Persze haverok vagyunk,de nem kéne ennyire kiakadnod mert nem mondtam el elsőnek.-Farkasszemet néztünk majd kirohant. Azt hittem csak hisztizik hogy nem ő tudta meg először. Nem sejtettem hogy a beszélgetésünk után megkeresi Nathanielt és megfenyegeti. Amíg én Kentinnel elmentem kekszet venni ,Castiel sikeresen megtalálta Nathot aki pont akkor jött ki a szüleitől.
-Mit keresel a tanári szárnyon Castiel? Ide te sose jössz.
-Téged kerestelek és gondoltam beszéltél az őseiddel a húgod patkány viselkedése miatt.
-Mit akarsz? Szálljak le Eliről? Tudod nem fogok! Szeretem és fontos nekem. Bármit tehetsz nem mondok le róla. Mellette sokkal boldogabb vagyok, új értelme lett mindennek. Reggelente nem úgy kellek fel hogy Ah megint egy hosszú nap hanem hogy végre láthatom.
-Jól van Elnök! Ezt akartam hallani! Mert ha bármi baja lesz melletted Elinek, ha egyszer is sírni fog miattad vagy szenvedni fog én magam öllek meg!
-Vigyázni fogok rá de válaszolj egy kérdésemre!Szereted őt?
-Az előbb ugyan azokat a dolgokat mondtad el amiket én gondolok. Szóval vigyázz rá!
-Castiel Castiel Castiel.. A mindig durcás kemény Castiel aki igazából egy sült pillecukor. Fekete szenes kemény külső de belül édes és lágy.. Ő mindig mellettem állt vagy is akart.. Castiel ha ezt olvasod mindig is fontos voltál nekem. Miután rockerünk otthagyta Nathaniel megkeresett. Pont kekszek dobáltam Kentin szájába. Hihetetlen mennyire szereti a kekszet főleg a csokikrémes csokimázasat. Ha a sötét oldalon lenne keksz örömmel átszaladna. És végül is át is szaladt.. de ezzel megint nagyon előre mentem. Szóval képzeld el a képet, nekem az egyik szemem csukva és ki van nyújtva a nyelvem miközben féltérdre ereszkedve célzok a földön fekvő Kentin szájába. Nath annyira ledöbbent hogy csak nagyon halkan szólalt meg.
-Eli, beszélhetnénk. -Annyira halk volt hogy megijedtem ráestem Kentinre és még a keksz is kigurult a zacskóból. A szőke hercegem persze azonnal oda pattant és felsegített. Tökéletes srác. Okos,udvarias,vicces,jóképű.. Túl tökéletes volt. Persze Natnak is volt hibája. De ezt akkor még nem vettem észre. Bár észrevettem volna. Akkor biztos tudok segíteni valahogy. Észrevetted Kedves Valaki hogy túl sok a bár az életemben? Vagy is túl sok volt.. Na de nagy nehezen felsegített és kitessékelt a szobából.
-Annyira sajnálom!-Majd megölelt.
-Még is mit? Nem tettél semmit!
-De Amber igen! Valamelyest az én felelősségem is.
-Dehogyis! Ne cipeld azt is amit a húgod követ el. Azok az ő döntése, nem a tieid. Nem haragszom rád Amber miatt. Két külön személy vagytok.
-Jajj Eli!Nem is érdemellek meg!
-Bolond vagy Nath, bolond!
-Beszéltem a szüleimmel. Elmondtam miket művel a lányuk. Persze nem hittek nekem. Aztán elmondtam hogy te vagy az érintett. Nem is mondtad hogy találkoztál apámmal.Nagyon kedvel téged és megígérte beszél Amberrel. Anyám pedig meg szeretne ismerni. -Megegyeztünk Nathaniellel hogy azon a hét szombatján náluk ebédelünk. Kedvelem a szüleit még most is. Annyi hibájuk volt hogy rosszul nevelték a gyerekeiket. Kicsit beszélgettünk még kettesben Nattal aztán bementünk Kentinhez aki ugyan úgy feküdt a földön csak a kekszei már mellette voltak és éteri tekintettel bámulta a plafont.
-Ken minden rendben?
-Mi? Ja persze persze.. Vagy csak neked szabad az élet értelmén gondolkoznod?
-1. Én nem az élet értelmén hanem az életem értelmén gondolkozok 2. Te nem úgy tűntél mint aki gondolkodik.
-Válaszul hozzám vágott egy kekszet amit Nath a szája segítségével elkapott és elpusztított. Ezen jót nevettünk. Ken és Nath jól kijöttek. Bár Kentin elég alkalmazkodó típus. Ha akar mindenkivel kijött, vagy ha olyanja volt mindenki utálta. Ott ültünk egészen addig amíg Lys és hűséges csatlósa meg nem érkezett. Aztán hirtelen házi írhatnékja lett Nathanielnek így elment. Ken is követte. Mint ha félnének Castieltöl. Persze nem féltek.. csak.. na mindegy! A srácok zenélgettek én pedig megírtam a német beadandót. Miután Castiel lelépet Lysander mellém telepedett.
-Ugye tudod hogy ezt csak 2 hét múlva kérik?
-1 hét múlva. De szeretem nem utolsó pillanatra hagyni.
-Okos lány vagy Eliza!
-Miért hívsz a teljes nevemen?
-Mert illik rád a jelentése. -Sokáig nem tudtam mit jelent a nevem, de most már tudom és szerintem nem is illik rám ez a név.. ---->Isteni teljesség és tökéletesség.... Ugyan, kérlek!
VI.
A tornatermes kiborulásomat természetesen Amber is szóvá tette.. Bár ne tette volna,és én bár ne lennék hirtelen haragú, bár ne lett volna aznap elegem mindenből.Talán akkor jobban viselem Amber beszólását.
-Mi van kiscsaj? Annyira tökéletes az életed hogy nem bírod mások sanyarú történeteit?
- Amber menj, törődj inkább a magad dolgával.
-Miért nem mész vissza a király kis hercegnő életedhez?-Itt telt be a pohár. Ő nevez engem hercegnőnek?!-Ide figyelj ribanc! Nem tudsz te semmit az én életemről! Semmit!! Nekem sose volt ùgy kinyalva a picsám mint neked. Tudod, engem neveltek! S nem pénzt adtak hogy ne legyek láb alatt. És igazad van! Azért rohantam ki mert nem bìrtam annak a férfinak a szavait. Tudod miért? Mert ő volt az apám aki kiskoromban lepasszolt. Szòval,ne ugass ùgy hogy nem tudsz semmit. - Fölpofoztam és elmentem mielőtt bármit mondhatott volna. Szégyelem amit tettem. Elhamarkodottan cselekedtem, de késő már ezen agyalni. Ezek után kerültem mindenkit. Főleg Nathanielt. Megütöttem a hùgát. Többé a szemébe se fogok tudni nézni. Aznap nem volt tanìtás, ìgy elbùjtam a könyvtár második emeletén ahol csak életrajzok, levelek és régi dokumentumok vannak. Csak akkor jön oda bárki is ha a házihoz kell valami. Ìgy beültem egy könnyvel a sarokba a szerb zeneszerzők élete alá. Ide tuti nem jön senki. Tévedtem. Pont egy izgalmas résznél jártam a Vándorsòlyom kisasszony különleges gyermekeiben amikor a fejemre esett egy könyv. -Aù! -Ne haragudj! Nem vettelek észre. Azt hittem nincs itt senki..Várj ,Eliza? Te mit keresel itt. Egész nap téged kerestünk. -Sajnálom Lysander. Nem volt kedvem az emberekhez. - Mi történt? Apukádon rágòdsz? Nem lenne jobb a lelkednek ha beszélnél vele? Vagy kiìrnád magadbòl?- Jajj Lysander! A mindig jò szìvű szeleburdi Lysander. Sokat köszönhettem neked. Csak pont rossz pillanatban mentél el.. Elmeséltem Lysnek az Amberös esetet. Azt mondta nekem volt igazam. Megérdemelte a szavaimat és a pofont is. Azt is mondta hogy szembe kell néznem Nathaniellel, és szereznem kell egy ùj szobatársat. Felajánlotta hogy ha a diri megengedi hozzá költözhetek, ugyan is egyedül lakik. Nagyon jòl esett a törédése. Késöbb meg is keresetük az igazgatònőt. Furcsa mòd belement, holott a suliban nincsenek koedukált szobák. Azt mondta ,hogy szeretné ha az ùj diákok jòl éreznék magukat. Bár igazábòl csak rám gondolt. Bárcsak kimerte volna mondani az igazat. Akkor máshogy alakulnak a dolgok. De nem is érdemes ezen rágòdni. Amber pont nem volt otthon ìgy Lyanderrel gyorsan össze pakoltunk, majd átmentünk a 88-as szobába. A nyolc a kedvenc számom. Ezt egy égi jelnek vettem. Amikor beléptünk a szobába megpillantottuk Castielt aki az egyik ágyon feküdt és dobált egy baseball labdát.- Na végre Lysander már egy òraja..-Itt felnézett és elejtette a labdát. - Nocsak, nocsak! Vágod hogy egéaz napomat elkùrtam azzal, hohy utánad kajtattam?- Majd hozzám vágta a labdát. -Bocsi Castiel. Megtaláltam Narniát és eltelt az idő. -Ha-ha te bolond! Amugy mit keresel itt? -Végig mérte a csomagjaimat. - Végre eljön Ambertől. Az igazgatònő megengedte hogy hozzám költözzön.-Castiel feje kicsit elszürkült. -Na végre ott hagyod azt a piòcát. -Annyira megzavarodott hogy segìtett behozni a cuccaimat. Ami tőle nagyon meglepő és ritka pillanatok egyike volt. Castiel elhìvta Lysandert dumálni, addig én kipakoltam. Azt hittem ez amolyan barázt dumálás lesz. Nem az volt. Miközben pakoltam a srácok felértek a tetőre. -Mi a baj Castiel? Furcsán viselkedsz. -Hogy merted magadhoz hìvni? Tudod menyire örülnék ha a szobatársam lenne.- Neked van szobatársad. Dajan, emlékszel? És különben se engedte volna hozzád az igazgatònő.- Igérd meg hogy nem nyùlsz hozzá!- Ne keverj össze magaddal. Különben is miattad is ajánlottam fel neki hogy nálam legyen. Ìgy annyiszor láthatod amennyiszer akarod. Aztán egyszer csak lesz bátorságod bevallani az érzelmeidet. Nem is értem hogy félhetsz egy olyan lánytòl mint Eliza.- Nem félek tőle. Csak tudom hogy jobbat érdemel. -Hmm akkor te tényleg szereted. -Hazudtan én valaha neked?! - Ugye tudod hogy örökre nem védheted meg?-Ugye tudod hogy nem szerepel a lehetetlen szò a szòtáramban?-Van szòtárad?-Majd nevetve elmentek.. Persze ezt csak később tudtam meg. Tùl későn. Akkor már mindegy volt. Miután kipakoltam elmentem megkeresni Nathanielt. Muszáj volt vele beszélnem. Elmentem a szobájához ,de nem volt ott. Biztos a könyvtárban van. Tényleg ott volt. A törzshelyünkön aludt el a földrajz könyvén. Nem volt szìvem felkelteni. De nem hagyhatom itt aludni. Ìgy nyomtam neki egy puszit az arcára. Megremegett a szempillája és elmosolyodott. Szerintem azt hitte álmodik, ìgy kapott még egyett. Erre már felébredt. - Eli?- Kérdezte rekedten.- Jajj Eli! Egész nap kerestelek. - Felpattant a székéről és megölelt. -Hol voltál? Beszélni szerettem volna veled. Hallottam mi történt Amberrel és.. -Nézd Nathaniel! Sajnálom amit tettem, nem lett volna szabad ìgy re...- Ne kérlek! Ne mentegetőzz!Tudod elösszőr nehezteltem rád. Még is csak a hùgom. Aztán gondolkodtam.Okkal tetted amit tettél. Ismerem a hùgomat. Eddig sose álltam melléd de ez igérem meg fog változni, mivel nagyon fontos vagy számomra. Tudom hogy még csak 2 hete ismerjük egymást, de nekem olyan érzés , mint ha mindig itt lettél volna velem. -Pont válaszolni akartam, hogy ő is fontos nekem, hogy olyan jò érzés vele lenni. De nem tudtam válaszolni mert megcsòkolt. Életem legfinomabb csòkja. Visszacsòkoltam. Olyan lágyan csòkolt, olyan Nathanielesen. Elvesztem a pillanatban. Jò lett volna ha örökké tart, de hangokat hallottunk. Méghozzá Melody-ét. -Nathaniel itt vagy?-Azzonnal szétrebbentünk. De Nathaniel kipirult vigyorgòs arca sok mindent ellárult. Arany szemei is ùgy csillogtak mint a legfényesebb csillagok. Melody is észrevette.Mikor mondta hogy mennie kell, csak a papirokat hozta vissza, mi is mentünk , csak mi kézen fogva. Akkor még nem tudtam de szereztem egy ùj ellenséget. Szöke hercegem el akart kisérni a szobámig. Mondtam neki hogy már nem Amberrel lakok. Mikor megtudta hogy Lysander az ùj szobatársam megállt a a folyosò közepén. -Az igazgatònő tud ròla?-Igen. Megkérdeztük. Áldását adta.-Azt hittem nevetni fog. De nem tette.-Hé!Nyugi. Lys csak egy barát. Sose lesz köztünk semmi. -Kicsit meznyugodott majd átölelt. -Hiszek neked. -Haza kisért,elköszöntünk majd bementem. A srácok ott ültek a földön és valami füzetet lapozgattak. Vagy is csak Castiel. Lys eltakarta a fejét egy párnával. -Mit csináltok?-Kérdeztem vidáman. -Sajnálom Eliza nem tudtam megállìtani-Szabatkozott Lysander. Akkor vettem észre ,hogy az a füzet a verses füzetem. -Teszed azt le Castiel!-Majd megdobtam egy párnával és elvettem a füzetet.-Hogy lehetsz ilyen érzékeny a verseidre?-Te hagynád hogy elvegyem a gitárod?-Addig élnél!-Na látod!-Utána már csak egyszer vette el a füzetemet. Azòta van is egy verses kötetem. De erröl majd később
-Mi van kiscsaj? Annyira tökéletes az életed hogy nem bírod mások sanyarú történeteit?
- Amber menj, törődj inkább a magad dolgával.
-Miért nem mész vissza a király kis hercegnő életedhez?-Itt telt be a pohár. Ő nevez engem hercegnőnek?!-Ide figyelj ribanc! Nem tudsz te semmit az én életemről! Semmit!! Nekem sose volt ùgy kinyalva a picsám mint neked. Tudod, engem neveltek! S nem pénzt adtak hogy ne legyek láb alatt. És igazad van! Azért rohantam ki mert nem bìrtam annak a férfinak a szavait. Tudod miért? Mert ő volt az apám aki kiskoromban lepasszolt. Szòval,ne ugass ùgy hogy nem tudsz semmit. - Fölpofoztam és elmentem mielőtt bármit mondhatott volna. Szégyelem amit tettem. Elhamarkodottan cselekedtem, de késő már ezen agyalni. Ezek után kerültem mindenkit. Főleg Nathanielt. Megütöttem a hùgát. Többé a szemébe se fogok tudni nézni. Aznap nem volt tanìtás, ìgy elbùjtam a könyvtár második emeletén ahol csak életrajzok, levelek és régi dokumentumok vannak. Csak akkor jön oda bárki is ha a házihoz kell valami. Ìgy beültem egy könnyvel a sarokba a szerb zeneszerzők élete alá. Ide tuti nem jön senki. Tévedtem. Pont egy izgalmas résznél jártam a Vándorsòlyom kisasszony különleges gyermekeiben amikor a fejemre esett egy könyv. -Aù! -Ne haragudj! Nem vettelek észre. Azt hittem nincs itt senki..Várj ,Eliza? Te mit keresel itt. Egész nap téged kerestünk. -Sajnálom Lysander. Nem volt kedvem az emberekhez. - Mi történt? Apukádon rágòdsz? Nem lenne jobb a lelkednek ha beszélnél vele? Vagy kiìrnád magadbòl?- Jajj Lysander! A mindig jò szìvű szeleburdi Lysander. Sokat köszönhettem neked. Csak pont rossz pillanatban mentél el.. Elmeséltem Lysnek az Amberös esetet. Azt mondta nekem volt igazam. Megérdemelte a szavaimat és a pofont is. Azt is mondta hogy szembe kell néznem Nathaniellel, és szereznem kell egy ùj szobatársat. Felajánlotta hogy ha a diri megengedi hozzá költözhetek, ugyan is egyedül lakik. Nagyon jòl esett a törédése. Késöbb meg is keresetük az igazgatònőt. Furcsa mòd belement, holott a suliban nincsenek koedukált szobák. Azt mondta ,hogy szeretné ha az ùj diákok jòl éreznék magukat. Bár igazábòl csak rám gondolt. Bárcsak kimerte volna mondani az igazat. Akkor máshogy alakulnak a dolgok. De nem is érdemes ezen rágòdni. Amber pont nem volt otthon ìgy Lyanderrel gyorsan össze pakoltunk, majd átmentünk a 88-as szobába. A nyolc a kedvenc számom. Ezt egy égi jelnek vettem. Amikor beléptünk a szobába megpillantottuk Castielt aki az egyik ágyon feküdt és dobált egy baseball labdát.- Na végre Lysander már egy òraja..-Itt felnézett és elejtette a labdát. - Nocsak, nocsak! Vágod hogy egéaz napomat elkùrtam azzal, hohy utánad kajtattam?- Majd hozzám vágta a labdát. -Bocsi Castiel. Megtaláltam Narniát és eltelt az idő. -Ha-ha te bolond! Amugy mit keresel itt? -Végig mérte a csomagjaimat. - Végre eljön Ambertől. Az igazgatònő megengedte hogy hozzám költözzön.-Castiel feje kicsit elszürkült. -Na végre ott hagyod azt a piòcát. -Annyira megzavarodott hogy segìtett behozni a cuccaimat. Ami tőle nagyon meglepő és ritka pillanatok egyike volt. Castiel elhìvta Lysandert dumálni, addig én kipakoltam. Azt hittem ez amolyan barázt dumálás lesz. Nem az volt. Miközben pakoltam a srácok felértek a tetőre. -Mi a baj Castiel? Furcsán viselkedsz. -Hogy merted magadhoz hìvni? Tudod menyire örülnék ha a szobatársam lenne.- Neked van szobatársad. Dajan, emlékszel? És különben se engedte volna hozzád az igazgatònő.- Igérd meg hogy nem nyùlsz hozzá!- Ne keverj össze magaddal. Különben is miattad is ajánlottam fel neki hogy nálam legyen. Ìgy annyiszor láthatod amennyiszer akarod. Aztán egyszer csak lesz bátorságod bevallani az érzelmeidet. Nem is értem hogy félhetsz egy olyan lánytòl mint Eliza.- Nem félek tőle. Csak tudom hogy jobbat érdemel. -Hmm akkor te tényleg szereted. -Hazudtan én valaha neked?! - Ugye tudod hogy örökre nem védheted meg?-Ugye tudod hogy nem szerepel a lehetetlen szò a szòtáramban?-Van szòtárad?-Majd nevetve elmentek.. Persze ezt csak később tudtam meg. Tùl későn. Akkor már mindegy volt. Miután kipakoltam elmentem megkeresni Nathanielt. Muszáj volt vele beszélnem. Elmentem a szobájához ,de nem volt ott. Biztos a könyvtárban van. Tényleg ott volt. A törzshelyünkön aludt el a földrajz könyvén. Nem volt szìvem felkelteni. De nem hagyhatom itt aludni. Ìgy nyomtam neki egy puszit az arcára. Megremegett a szempillája és elmosolyodott. Szerintem azt hitte álmodik, ìgy kapott még egyett. Erre már felébredt. - Eli?- Kérdezte rekedten.- Jajj Eli! Egész nap kerestelek. - Felpattant a székéről és megölelt. -Hol voltál? Beszélni szerettem volna veled. Hallottam mi történt Amberrel és.. -Nézd Nathaniel! Sajnálom amit tettem, nem lett volna szabad ìgy re...- Ne kérlek! Ne mentegetőzz!Tudod elösszőr nehezteltem rád. Még is csak a hùgom. Aztán gondolkodtam.Okkal tetted amit tettél. Ismerem a hùgomat. Eddig sose álltam melléd de ez igérem meg fog változni, mivel nagyon fontos vagy számomra. Tudom hogy még csak 2 hete ismerjük egymást, de nekem olyan érzés , mint ha mindig itt lettél volna velem. -Pont válaszolni akartam, hogy ő is fontos nekem, hogy olyan jò érzés vele lenni. De nem tudtam válaszolni mert megcsòkolt. Életem legfinomabb csòkja. Visszacsòkoltam. Olyan lágyan csòkolt, olyan Nathanielesen. Elvesztem a pillanatban. Jò lett volna ha örökké tart, de hangokat hallottunk. Méghozzá Melody-ét. -Nathaniel itt vagy?-Azzonnal szétrebbentünk. De Nathaniel kipirult vigyorgòs arca sok mindent ellárult. Arany szemei is ùgy csillogtak mint a legfényesebb csillagok. Melody is észrevette.Mikor mondta hogy mennie kell, csak a papirokat hozta vissza, mi is mentünk , csak mi kézen fogva. Akkor még nem tudtam de szereztem egy ùj ellenséget. Szöke hercegem el akart kisérni a szobámig. Mondtam neki hogy már nem Amberrel lakok. Mikor megtudta hogy Lysander az ùj szobatársam megállt a a folyosò közepén. -Az igazgatònő tud ròla?-Igen. Megkérdeztük. Áldását adta.-Azt hittem nevetni fog. De nem tette.-Hé!Nyugi. Lys csak egy barát. Sose lesz köztünk semmi. -Kicsit meznyugodott majd átölelt. -Hiszek neked. -Haza kisért,elköszöntünk majd bementem. A srácok ott ültek a földön és valami füzetet lapozgattak. Vagy is csak Castiel. Lys eltakarta a fejét egy párnával. -Mit csináltok?-Kérdeztem vidáman. -Sajnálom Eliza nem tudtam megállìtani-Szabatkozott Lysander. Akkor vettem észre ,hogy az a füzet a verses füzetem. -Teszed azt le Castiel!-Majd megdobtam egy párnával és elvettem a füzetet.-Hogy lehetsz ilyen érzékeny a verseidre?-Te hagynád hogy elvegyem a gitárod?-Addig élnél!-Na látod!-Utána már csak egyszer vette el a füzetemet. Azòta van is egy verses kötetem. De erröl majd később
csütörtök
V.
Szerettem a keddeket. Valahogy mindig jó dolgok történtek. Tudod mi a vicces? Kedd éjjel öltem meg magam. Ez volt az én poénom, magam számára. Szokássommá vált hogy minden reggel palacsintát eszek csokisziruppal, egy eperrel a tetején. Aznap reggel is éppen tömtem fejembe a palacsintát, amikor mellém ült Kentin. Kentin Callber. Szomszédok voltunk. Apukája nevelte, aki meghalt mikor a nagyszüleim. Így együtt kerültünk a gyermekotthonba. Ő volt az egyetlen barátom. Majd mikor örökbe fogadtak, őt elvitte egy katona házaspár. Kentin kicsinek pápaszemes volt, és nagyon alacsony. Viszont a aki mellém ült egy magas izmos jóképű srác lett. Meg se ismertem volna, ha nem fityeg egy magnetit háromszög a nyakába. Még én adtam neki 7 évesen. Ő is adott nekem egy háromszöget, ami most is itt van a nyakamban csak ez smaragd, nem magnetit. A háromszögek színei jelképezték a szemünk színét, az az minket. Szó szerint a nyakába ugrottam amikor felismertem.
-Kentiiin! Édes istenem! Te mit keresel itt?
- Lizi nyugi! Megfojtasz.
- Jaj! Sajnálom. Annyira örülök neked. Mit keresel itt?
- A szüleim itt kaptak állást. Apa lesz az új tesitanár. Anya meg az ápoló nő. Tegnap érkeztem. Mikor megtudtam ,hogy te is ide jársz, gondoltam megleplek
.-Hát sikerült! Nagyon örülök neked.- Mosolyogtam rá. Imádtam Kentint. Igen direkt írtam múlt időben. Elkísértem a terméhez majd mentem vissza órára. Megígértem neki hogy ma együtt ebédelünk, és kitárgyaljuk az elmúlt 9 évet. Találkoztunk is órák után, majd indultunk az étkezőbe. Hatalmas lárma fogadott minket, és egy csomó ember. Körbeálltak valamit, vagy inkább valakiket. Átfúrtuk magunkat Kentinnel a tömegen, s amit ott láttam ledöbbentett. Lysander próbálja lefogni az őrjöngő Nathanielt aki neki akar menni Castielnek. Cast orra vérzik, Natnak pedig véres a keze. Bele se mertem gondolni mi történhetett ami a mindig békés Nathanielt így kizökkentette. De ezt később megtudtam. Szóval elmondom neked is. Amíg én sétáltan Kentinnel a kajálda felé addig Castiel már vett nekem ebédet, és várt az asztalunknál. Nathaniel elment mellette, Castiel pedig kigáncsolta.
-Vigyázz Elnök! Különben még betörik a képed.
-Castiel! Leszállhatnál rólam. Semmi rosszat nem tettem ellened.
- Dehogynem! Elvetted a barátnőmet.
-Azt hittem ezen már rég túl vagy. Debora már színt vallt. Nem én vettem őt el tőled..
- Nem is Deboráról beszélek. Hanem Elizáról! Lassan már több időt tölt veled mint velem.
-Hogy mi? De hát Eliza nem is a barátnőd.
-Én ezt más hogy tudom..
-Hazudsz! Azért csinálod, hogy felbosszants. Eli elmondta volna nekem ha lenne köztetek valami.
-Ugyan miért mondaná el neked? Miért hiszed azt hogy fontos vagy neki? Nem vagytok egy súlycsoport Nathaniel, és soha nem is lesztek.-És itt pattant el a cérna Nathanielnél. Castiel persze csak szívatta. Azt akarta hogy kerüljön el, mer félt tőle. Igen! A nagy Castiel félt Nathanieltől. Meg igazából minden fiú nemű élőlénytől aki csak a közelembe tévedett. Na jó helyesbítek. Attól félt hogy elveszít. Bocsánat Castiel! Azt hiszem most teljesült egy rémálmod.. Elveszítettél.. Na de vissza az ebédlőbe. Gondolkodás nélkül odaugrottam az épen őrjöngő Nathanielhez és elé álltam. Rám nézett, majd mint ha nyugtató lövedéket kapott volna, elszállt a mérge.
-Nathaniel. Nyugodj le! Bár mit is mondott Castiel, nem higgy neki. Biztos csak fel akart húzni.- Majd megsimítottam az arcát. Látszott Nathen hogy most kapcsolt mit is tett.
-Sajnálom.- Majd kirohant.
-Nincs itt semmi látnivaló! Tűnés!- Kiabáltam az emberekre, akik kissé sértődötten de mentek tovább a dolgukra. Gyorsan odarohantam Castielhez, majd elővettem egy zsepit és a kezébe adtam.
-Nessze! Hajtsd előre az orrod, úgy kifolyik a felesleges vér, és hamarabb eláll. -Furcsán nézett rám, de azt tette amit mondtam. Miután elállt az orra vére, lelépett, és mondta egyem meg az ebédemet. Lyander is vele ment. Így visszatérhettem az eredeti tervemhez. Ebéd Kentinntel.
-Bocsi, ezért a közjátékért. - Mondtam miközben ettem a makarónimat.
-Sokat változtál Lizi!- Jelentette ki hirtelen. Kérdő tekintettem látván megmagyarázta.
-Régen egy csendes, félénk lány voltál aki kerülte a társaságot, és utált a figyelem középpontjába kerülni. Most meg egy vagány, bátor és erős, másokat védelmező csaj lettél.
-Tudod, változnak az idők. Rájöttem hogy ha mindig csak hagyom magam, még rosszabb lesz minden. De, te is sokat változtál. Mind külsőre, mind személyiségire. Mi történt a kis gyáva, aranyos Keni cicával?- Igen.. Tényleg azt mondtam neki hogy Keni cica.. Kiskorunkban úgy hívtam. Ő pedig engem Lizi nyuszinak.
-Egy katonai családba kerültem. Apám egy katonai suliban dolgozott ez előtt. Ott kikupáltak rendesen.
-Nem volt nehéz a suli?
-Nem volt nehezebb mint a te életed.- Erre nem mondtam semmit. Kennel sokat beszélgettünk.Megtudtam hogy már nem szereti a Ken-t, de megengedte hogy ha kettesben vagyunk hívhatom így, ha ő hívhat Lizinek. Valamit valamiért, ugyan is utálom a Lizit. Nagyszüleimre emlékeztet. De Kennek megengedtem. Ismét eltelt egy hét. Amber rászállt szegény Kentinre. Folyton a nyomában van, és még velem is kedvesen viselkedett, már amennyire tőle telt, hogy többet megtudjon Kenről. A suliban különleges programot szerveztek. Európa összes börtönéből hozattak nekünk bűnözőket, hogy elrettentsenek minket a bűnözéstől. Eszembe se jutott volna, hogy az igazgató nő miattam csinálta. Na, de ezt majd később. Szóval a harmadik hetem hétfőjén bezsúfolódtunk a tornaterembe. Mivel Nathaniel D.Ö.K elnök így ő fent segített a színpadon. Addig Castiel ,Lysander ,Kentin meg én beültünk hátra. Minél messzebb az igazgatónőtől annál jobb. Idézem Castiel szavait. Felsorakoztak a bűnözők. Mindegyik mellet állt egy börtönőr is. Azt hittem menten lefordulok a székemről. Apám fent állt a színpadon, kifejezéstelen tekintette. Kentin látott róla már képet, így ő is felismerte. Rögtön rám is nézett kérdő zöld szemeivel. Megvontam a vállam. Nem tudtam mit keres itt. Azt tudtam hogy börtönben van. De az égiek miért büntettek, azt nem tudtam. Persze ma már azt is tudom miért került apám a Sweet Amorisba. Nem önszántából. Kérdéseket lehetett feltenni. Aki nem tudott az adott ország nyelvén, angolul tette fel a kérdést, amit a börtönőrök fordítottak, az elitélteiknek. Összeszedtem minden erőm, és én is felálltam. Németül tettem fel a kérdést apámnak.
-Hogy tehetted ezt a családoddal? Amikor elkövetted az emberölést, rájuk nem gondoltál?- Ő nem ismert fel. Így csak ennyit mondott.
-Nekem nincsen családom.- Ennyi elég is volt számomra. Kirohantam a tornateremből. A srácok jöttek utánam.
- Mi történt Eliza? - Kérdezte Lysander. Megráztam a fejem, majd kicsordultak a könnycseppek. Nem bírtam tartani magam. Elmeséltem a srácoknak ki is volt az az ember. Mind a ketten ledöbbentek, Ken pedig csak ölelgetett.
-Szeretnéd, ha beolvasnák apádnak? Én nem félek a diritől.- Kérdezte Castiel.
- Nem. Köszönöm, Castiel! Nekem többé nincs apám.
-Kentiiin! Édes istenem! Te mit keresel itt?
- Lizi nyugi! Megfojtasz.
- Jaj! Sajnálom. Annyira örülök neked. Mit keresel itt?
- A szüleim itt kaptak állást. Apa lesz az új tesitanár. Anya meg az ápoló nő. Tegnap érkeztem. Mikor megtudtam ,hogy te is ide jársz, gondoltam megleplek
.-Hát sikerült! Nagyon örülök neked.- Mosolyogtam rá. Imádtam Kentint. Igen direkt írtam múlt időben. Elkísértem a terméhez majd mentem vissza órára. Megígértem neki hogy ma együtt ebédelünk, és kitárgyaljuk az elmúlt 9 évet. Találkoztunk is órák után, majd indultunk az étkezőbe. Hatalmas lárma fogadott minket, és egy csomó ember. Körbeálltak valamit, vagy inkább valakiket. Átfúrtuk magunkat Kentinnel a tömegen, s amit ott láttam ledöbbentett. Lysander próbálja lefogni az őrjöngő Nathanielt aki neki akar menni Castielnek. Cast orra vérzik, Natnak pedig véres a keze. Bele se mertem gondolni mi történhetett ami a mindig békés Nathanielt így kizökkentette. De ezt később megtudtam. Szóval elmondom neked is. Amíg én sétáltan Kentinnel a kajálda felé addig Castiel már vett nekem ebédet, és várt az asztalunknál. Nathaniel elment mellette, Castiel pedig kigáncsolta.
-Vigyázz Elnök! Különben még betörik a képed.
-Castiel! Leszállhatnál rólam. Semmi rosszat nem tettem ellened.
- Dehogynem! Elvetted a barátnőmet.
-Azt hittem ezen már rég túl vagy. Debora már színt vallt. Nem én vettem őt el tőled..
- Nem is Deboráról beszélek. Hanem Elizáról! Lassan már több időt tölt veled mint velem.
-Hogy mi? De hát Eliza nem is a barátnőd.
-Én ezt más hogy tudom..
-Hazudsz! Azért csinálod, hogy felbosszants. Eli elmondta volna nekem ha lenne köztetek valami.
-Ugyan miért mondaná el neked? Miért hiszed azt hogy fontos vagy neki? Nem vagytok egy súlycsoport Nathaniel, és soha nem is lesztek.-És itt pattant el a cérna Nathanielnél. Castiel persze csak szívatta. Azt akarta hogy kerüljön el, mer félt tőle. Igen! A nagy Castiel félt Nathanieltől. Meg igazából minden fiú nemű élőlénytől aki csak a közelembe tévedett. Na jó helyesbítek. Attól félt hogy elveszít. Bocsánat Castiel! Azt hiszem most teljesült egy rémálmod.. Elveszítettél.. Na de vissza az ebédlőbe. Gondolkodás nélkül odaugrottam az épen őrjöngő Nathanielhez és elé álltam. Rám nézett, majd mint ha nyugtató lövedéket kapott volna, elszállt a mérge.
-Nathaniel. Nyugodj le! Bár mit is mondott Castiel, nem higgy neki. Biztos csak fel akart húzni.- Majd megsimítottam az arcát. Látszott Nathen hogy most kapcsolt mit is tett.
-Sajnálom.- Majd kirohant.
-Nincs itt semmi látnivaló! Tűnés!- Kiabáltam az emberekre, akik kissé sértődötten de mentek tovább a dolgukra. Gyorsan odarohantam Castielhez, majd elővettem egy zsepit és a kezébe adtam.
-Nessze! Hajtsd előre az orrod, úgy kifolyik a felesleges vér, és hamarabb eláll. -Furcsán nézett rám, de azt tette amit mondtam. Miután elállt az orra vére, lelépett, és mondta egyem meg az ebédemet. Lyander is vele ment. Így visszatérhettem az eredeti tervemhez. Ebéd Kentinntel.
-Bocsi, ezért a közjátékért. - Mondtam miközben ettem a makarónimat.
-Sokat változtál Lizi!- Jelentette ki hirtelen. Kérdő tekintettem látván megmagyarázta.
-Régen egy csendes, félénk lány voltál aki kerülte a társaságot, és utált a figyelem középpontjába kerülni. Most meg egy vagány, bátor és erős, másokat védelmező csaj lettél.
-Tudod, változnak az idők. Rájöttem hogy ha mindig csak hagyom magam, még rosszabb lesz minden. De, te is sokat változtál. Mind külsőre, mind személyiségire. Mi történt a kis gyáva, aranyos Keni cicával?- Igen.. Tényleg azt mondtam neki hogy Keni cica.. Kiskorunkban úgy hívtam. Ő pedig engem Lizi nyuszinak.
-Egy katonai családba kerültem. Apám egy katonai suliban dolgozott ez előtt. Ott kikupáltak rendesen.
-Nem volt nehéz a suli?
-Nem volt nehezebb mint a te életed.- Erre nem mondtam semmit. Kennel sokat beszélgettünk.Megtudtam hogy már nem szereti a Ken-t, de megengedte hogy ha kettesben vagyunk hívhatom így, ha ő hívhat Lizinek. Valamit valamiért, ugyan is utálom a Lizit. Nagyszüleimre emlékeztet. De Kennek megengedtem. Ismét eltelt egy hét. Amber rászállt szegény Kentinre. Folyton a nyomában van, és még velem is kedvesen viselkedett, már amennyire tőle telt, hogy többet megtudjon Kenről. A suliban különleges programot szerveztek. Európa összes börtönéből hozattak nekünk bűnözőket, hogy elrettentsenek minket a bűnözéstől. Eszembe se jutott volna, hogy az igazgató nő miattam csinálta. Na, de ezt majd később. Szóval a harmadik hetem hétfőjén bezsúfolódtunk a tornaterembe. Mivel Nathaniel D.Ö.K elnök így ő fent segített a színpadon. Addig Castiel ,Lysander ,Kentin meg én beültünk hátra. Minél messzebb az igazgatónőtől annál jobb. Idézem Castiel szavait. Felsorakoztak a bűnözők. Mindegyik mellet állt egy börtönőr is. Azt hittem menten lefordulok a székemről. Apám fent állt a színpadon, kifejezéstelen tekintette. Kentin látott róla már képet, így ő is felismerte. Rögtön rám is nézett kérdő zöld szemeivel. Megvontam a vállam. Nem tudtam mit keres itt. Azt tudtam hogy börtönben van. De az égiek miért büntettek, azt nem tudtam. Persze ma már azt is tudom miért került apám a Sweet Amorisba. Nem önszántából. Kérdéseket lehetett feltenni. Aki nem tudott az adott ország nyelvén, angolul tette fel a kérdést, amit a börtönőrök fordítottak, az elitélteiknek. Összeszedtem minden erőm, és én is felálltam. Németül tettem fel a kérdést apámnak.
-Hogy tehetted ezt a családoddal? Amikor elkövetted az emberölést, rájuk nem gondoltál?- Ő nem ismert fel. Így csak ennyit mondott.
-Nekem nincsen családom.- Ennyi elég is volt számomra. Kirohantam a tornateremből. A srácok jöttek utánam.
- Mi történt Eliza? - Kérdezte Lysander. Megráztam a fejem, majd kicsordultak a könnycseppek. Nem bírtam tartani magam. Elmeséltem a srácoknak ki is volt az az ember. Mind a ketten ledöbbentek, Ken pedig csak ölelgetett.
-Szeretnéd, ha beolvasnák apádnak? Én nem félek a diritől.- Kérdezte Castiel.
- Nem. Köszönöm, Castiel! Nekem többé nincs apám.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)