Lisa csúnyán beverte a fejét, és agyrázkódása lett. Bár lehet nem is az eséstől hanem mert Amber elkezdte rázogatni a színpad közepén. Azt gondolta ,hogy egy majdnem éhen halt kimerült embernek, tökéletesen hat ha egy őrült szőke rázogatja. A tanároknak kellett lerángatni Ambert Lisáról. Persze még neki állt feljebb , hogy "barátnője" milyen jogon mert elájulni. Amber már csak Amber marad. Talán Lisa ájulása volt a szerencsém, mert így nem akart a libakirálynő kinyírni azért mert mi tovább jutottunk. Mindenki gratulált nekünk, dicsérték a dalszöveget, a hangunkat, hogy milyen jól passzolunk 3-an egymáshoz. A KiMitTud után már nem voltunk azok az átlagos hétköznapi diákok akik beolvadnak a tömegbe. Bár Nathaniel szerint eddig se voltunk azok. Mindenkinek feltűnik ha egy viktoriánus és egy rocker srác együtt lóg egy éltanulóval. Lehet, hogy feltűntünk másoknak lehet ,hogy beszéltek rólunk, de nem mutatták ki. Sose köszöntek, vagy mosolyogtak ránk. A pletykák se jutottak vissza hozzánk. Egészen a KiMitTud utáni hétfőn. Mint ha másik iskolába léptünk volna. Hirtelen nem elkerültek minket, hanem a barátaink akartak lenni. Castiellre még jobban rászálltak a lányok. Amit furcsa módon nem élvezett. Mindenki azt gondolná szeret a figyelem középpontjában lenni, de nem így van. Lysandert is betámadták a lányok. Nem mutatta ki , hogy bosszantja a sok üresfejű liba, nem akart udvariatlan lenni. Ez volt a legnagyobb különbség Lys-ben és Castielben. Míg rockerünk még direkt meg is bántja az embereket, hogy távol tartsa magától őket. Lysander meg inkább csendben maradt nehogy megsértsen valakit. Kivéve velem és Castiellel. Velünk mindig brutálisan őszinte volt. Főleg Castiellel. Nekem legalább mindig finom tálalta a véleményét. Na de a legjobb barátját nem kímélte. Mint amikor lerázta Cast az őt körülrajongó csajokat.
-Beléd meg mi ütött haver! Ezek a lányok megörülnek érted.
-Egyik se az estem.
- Régen még mindegyik az eseted lett volna.
- Az régen volt! Azóta válogatós lettem. Olyan lányt akarok aki okos, de jó a humora. Olykor gyerekes, de ha kell komoly. Bármiről lehet vele beszélgetni és céltudatos és..
- Ugye tudod , hogy most leírtad Elizát. Akinek ha jól tudom barátja van. Akit szeret.
- Tudom Lysander, de minden csajban őt látom.
- Mióta vagy te ilyen nyálasan romantikus?
- A szerelem csodákra képes.
-Szerelem? Ilyen komoly a dolog?
-Még annál is komolyabb, haver
.-Szerintem lenne nála esélyed.
-Ő Nathanielbe szerelmes.
-Szerintem csak azt hiszi.- Hajajj Lysander! A mindig csendes Lysander. Elég jó megfigyelő volt, de most tévedett. Akkor tényleg szerelmes voltam Castielbe. Nathanielbe! Nathanielbe? Nathanielbe. Bocsánat az apró közjátékért. De igazából most teszem tisztába az emlékeimet, az érzéseimet, az életemet, vagy is ami még maradt belőle. Vissza a KiMitTud utáni elő hétre. A suli srácait nem nagyon érdekelte , hogy barátom van. Simán kikezdtek velem miközben Nathaniel fogta a kezemet. Nem egyet kellet elküldenem melegebb éghajlatra. Amugy utálok kikosarazni. Nem is csinálom jól szerintem. Egy ember szívét nehéz összetörné, még ha csak egy kis időre is. Erről eszembe jutott Ken..tin. Ha odajött hozzám elmentem, vagy elfordultam. Kitöröltem a telefonszámát a mobilomból, levettem a közös képeinket a falamról és kidobtam az összes csokis kekszet. Azóta nem is ettem, vagy is de! Most az eszem. Már hiányzott, ahogy Kentin is, de azt aki lett belőle már nem tudtam a barátomnak nevezni. Kedd délután mentünk Nathal a tetőre, amikor egy lány, Carla jött ki a sajtószóbábból a frissen nyomtatott suliújsággal. Véletlenül nekünk jött és kiestek a kezéből az újságok. Szó nélkül elkezdtük felszedegetni amikor megakadt a szemem a főhíren. "Az okos D.Ö.K elnök vagy a belevaló rocker. Nehéz a választás." A cikk Nathanielt és Castielt hasonlította össze, a végén pedig érvelt miért melyiket kéne választanom. Nekem.. Egy pillanatra lesokkoltam. Ez megint csak egy rossz vicc akart lenni? Vagy valaki tényleg ennyire utál? Talán pont Isten a ludas? Sose tartottam magam vallásosnak. Nem is vagyok megkeresztelve. De hiszek Istenben, csak még nem találtam olyan vallást amelyik úgy hisz benne ahogy én. Mindenesetre mindig is úgy gondoltam, hogy velem kifejezetten szeret "játszani". Nézzük csak meg hogy a kis Eliza miképp teljesíti ezt az akadályt. ha elbukik kap még nagyobbat, hát átugorja.. akkor is. Na mindegy. A lényeg a lényeg. A cikk szerint egy döntésképtelen ribanc vagyok aki szórakozik két srác érzéseivel. Azonnal számon kértem Carlat, hogy ez mi. Azt válaszolta, hogy ő csak nyomtatta, a főcikket Peggy írta. Peggy.. már megint Peggy.. Elegem volt szegény lányból. Pedig ő csak tette a dolgát. Sajnos minden újságíró ilyen. Nem gondolnak arra mit tesznek azzal az emberrel akiről írnak. Csak írnak. Elvettem az összes újságot és kihajítottam a folyosó nagy ablakán. Olyan hirtelen cselekedetem, hogy Carlat csak pislogott.
-Te normális vagy? Ezért engem fognak számon venni! Ezt elmondom Ambernek! Megkeserülöd azt hogy.. ezt már nem halottam mert elrohantam Nathaniellel a nyomomban. Megkerestem Peggy-t és számon kértem.
- Még is mit jelentsen ez Peggy? Mi ez a cikk? Olyan unalmas az életed, hogy beleártod magadat az enyémbe?
- Sajnálom Eliza. Az embereket ez érdekli.
- De ez egy színtiszta hazugság! Én Nathaniellel vagyok együtt. Castiel pedig a legjobb barátom.
- Tudod, a külvilág nem ezt veszi el.- Ezzel lezárta a beszélgetést. A külvilágnak ez jön le? Tényleg ilyen lennék? Hisz Castiel csak a barátom.- Ilyen gondolatok jártak a fejemben amit Nathaniel szakított félbe.
- Jól vagy Eli? Nagyon lesápadtál.
- Tényleg ilyen lennék? Úgy érzed nem szeretlek igazán?
- Tudom hogy szeretsz Eli..
-De?
- Mit gondolsz Castelről?
- Keménynek akar tűnni, el akarja riasztani az embereket, hogy ne törhessék össze. Nem kapott szeretetet a szüleitől ezért ő is fél a szeretettől. Sose ismeri be ha nincs igaza, és bármilyen furcsa is, szeret másokon segíteni. Neki bármikor bármit elmondhatok. Nem számít hogy éjfélkor hívom, az se ha csak alatt hogy betört a körmöm. Rám mindig van ideje. Ő legjobb barátom.
- Most még.
- Tessék?!
- Most még csak barátságok érzel iránta, legalább is tudatosan. De..
- Azt akarod mondani , hogy tudat alatt szerelmes vagyok Castielbe? Nathaniel ne légy nevetséges.
- Miért lenne olyan nevetséges belém szeretni?
-Castiel? Mennyit hallottál?
- Éppen eleget.- Majd elviharzott. Igazából csak az én utolsó mondatomat hallotta. Így jogosan is volt mérges. Utána akartam rohanni, de ismertem. Őt jobb egy kicsit magára hagyni. Így átöleltem Nathanielt, és közöltem vele , hogy őt szeretem, egy hülye pletyka ne álljon közénk. Sajnos ő hitt a pletykának, és sajnos minden pletykának van valami igazság része. Ennek is volt. Csak ezt akkor én még nem láttam be. Este megkerestem Castielt. Inkább tőlem hallja , hogy suli sztárok lettünk, mint holnap olvassa az újságban. A tetőn volt a gitárjával. Sejtettem , hogy ott lesz. Túl jól ismerem. Túl jól ismer..
- Castiel. Túl keveset hallottál abból a beszélgetésből.
- Pont eleget Eli.. Pont eleget.
- Elötte ajnároztalak egy sort. Kár , hogy nem hallottad, nehéz lenne megismételni.
- Azt hittem nevetni fog. De nem tette. Tényleg meg volt bántva. Vagy is nem! Csalódott volt, hisz akkor derült ki számára , hogy a lány akit szeret nem szereti..
- Castiel figyelj! Fontos vagy számomra. Nagyon is. És ezt te is tudod. És beléd is tudnék szeretni ha engedném magamnak.- Igen tényleg azt mondtam Castelnek hogy beletudnék szeretni. Erre ő felpattant, és elém állt. Már pont felkészültem, hogy eltolom magamtól ha meg akar csókolni. Felém is hajolt és belesuttogott szinte a számba.
- Még jó ,hogy legjobb barátok vagyunk.- Majd lelépett. Nem tudtam, hogy azért ment el mert olyan boldogság fogta el amit szavakkal le se lehet írni. Hiszen akkor élesztetem fel benne a lángot , hogy talán még is csak van valami esélye. Talán még is csak megérdemel.
