IV.

Ambert elkerülték a pasik az AC-es poénom után. Ő bosszúból elhíresztelt hogy lábgombám van. Nem volt vészes, a lányok a közös zuhanyzóban csak annyit kértek papucsban zuhanyozzak. Mást akkor még nem talált ki Amber. Naivan azt hittem ennyi volt, nem tud többet kieszelni. De még sem volt olyan féleszű mint hittem. Most hivatalosan is bocsánatot kérek! Amber félreismertelek. Egy számító ravasz hazug picsa vagy. Remélem fognak veled még úgy bánni mint ahogy te bánsz az emberekkel. Az első hetemen nem történt semmi érdekes. Minden reggel Cast jött értem, és együtt ebédeltünk, délután Lyssel zenélgettünk, írogattunk, este Nathtal tanultunk a könyvtárban. Persze lányokkal is lógtam. Vacsizni és reggelizni mindig Rosalia Iris és Melody társaságában mentem. Tornaórán pedig Kimmel ökörködtünk. Szóval beilleszkedtem sikeresen. Amberrön és csatlósain kívül mindenki megkedvelt. Első hetem vasárnapján az igazgatónő hivatott irodájába. Érdeklődött hogy tetszik a suli.
- Sikerült beilleszkedni kedvesem? Jól alakulnak a dolgai?- Némi féltést és aggódást véltem felfedezni hangjában. Végül is abból ami kiderült így visszatekintve érthető. Na de most majdnem lelőttem egy nagy poént, így az elején. Ne siessünk úgy előre. Megnyugtattam idős védelmezőmet, hogy remekül érzem magam a suliban. Megkért hogy válasszak valami szakkört ami hétvégente is lefoglal, ne hogy unatkozzak. A könyvklub és az úszás mellet döntöttem. A könyvklub kéthetente lesz az úszás hetente kétszer. Örültem hogy lesz egy kis stressz levezetőm. Imádtam a vizet. Elköszöntem Mrs Serenstől majd felmentem Castielhez a tetőre. Azt mondta bemutatja nekem a legjobb barátját. Már a srác is kíváncsi ki az az idióta aki még eltudja viselni Castielt. Felértem a tetőre s mi fogadott? Castiel és Lysander röhögcsélve ülnek a földön.
-Sziasztok!
- Eliza? Hát te mit keresel itt?
- Ti ismeritek egymást?- Kérdezte Castiel.
- Igen. Már volt szerencsénk. Meséltem is neked róla. Ő az a lány akivel délutánonként zenélek.
- Milyen kicsi a világ.- Nevettem fel hangosan. A srácok mosolyogva fordultak felém. Egészen addig beszélgettünk míg be nem sötétedett. Aztán elköszöntem tőlük és rohantam Nathanielhez ,hogy átnézzük a polgárháborút. Közben azon gondolkoztam Lys és Cast mennyire különböznek. Annyira már személyiség a két srác, még is olyan jól megértik egymást. Na igen az ellentétek vonzzák egymást. Berohantam a könyvtárba, majd hátramentem a törzshelyünkre. Egy kétszemélyes asztalka a sarokban. Ide soha senki nem ül, nyugodtan tudunk tanulni. Igen! Ilyenkor itt még tényleg csak tanultunk. Nathaniel mint mindig már ott várt a jegyzeteit társaságában és meredt a semmibe. Amikor meglátott elmosolyodott. Mint mindig.
-Szia Eli! Milyen pontos vagy!
-Igyekeztem.- Mosolyodtam én is el, majd leültem. Mindig ezzel indít, ugyan is mindig percre pontosan érkezem. Átnéztük a holnapi leckét. Mind ketten elmondtuk a másiknak a feleleteiket, majd elkezdtünk könyveket válogatni. Nath megkapta tőlem a kedvenc könyvemet. Jodi Picoult Sorsfordítók című könyvét. Én pedig az ő kedvencét Harlan Coben-től a Nincs több esélyt. Reménykedtünk mind a ketten hogy a másik hát ha megszereti kedvencét. Igazából én tényleg megszerettem Nath  könyvét. Ha gondolod és időd úgy tartja majd te is olvasd el. Igazán jó könyv. Szóval könyvet cseréltünk majd visszaindultunk. Nath szokásához híven elkísért a szobámig.
 -Köszönöm a könyvet.- Mondtam majd puszit nyomtam az arcára és bementem. Ha visszanézek láttam volna hogy Nath elvörösödött, és ha maradok még egy picit hagytam volna neki elég időt hogy bátorságát összeszedje és megcsókoljon. De nem így történt. Bementem, lezuhanyoztam jó hideg vízzel, majd kissé józanabb fejjel visszatértem a szobámba és lám Castiel ült az ágyamon és a verseimet olvasgatta.
-Castiel teszed azt le!- Majd ráugrottam, és kiszedtem a kezéből a füzetet. Kissé félreérthető helyzetbe kerültünk. Ő az ágyamon, én pedig rajta fekszek egy pizsamában. Még jó hogy Amber ma az egyik barátnőjénél alszik. Gyorsan leakartam ugrani Castielről amikor megfogta a csuklóm és felém kerekedett.
-Az az első hogy tegyem le a füzetedet, és nem az hogy mit keresek a szobádban? -Lehelte a képembe.- Annyira hasonlítotok Lysanderrel.- Sóhajtotta, majd leszállt rólam, és mellém feküdt.
-Most hogy mondod! Mit keresel a szobámba?
- Unatkoztam, és tudtam hogy Amber ma nem lesz itt. Ezért gondoltam kicsit terrorizállak lefekvés előtt.
-A terrorizálós részt már ki is húzhatod.  A füzetemet pedig tedd le!
- Ne legyél má' ilyen! Királyak a verseid! Szeretem őket olvasni.
- Hmm pedig azt hittem nem is tudsz olvasni.- Válaszul a képembe dobott egy párnát.
-Nem is értem hogy tudsz te ilyeneket írni. Eskü lekörözöd Lysandert!
- Azt azért kétlem. Ő meseszép verseket és dalokat ír.
-Te olvastad őket?- Kérdezte döbbenten.- Lys eddig csak nekem mutatott meg egy párat.
- Nekem is csak egy kettőt olvasott fel, cserébe én is felolvastam neki.- Castiel furcsán nézett. Később megtudtam hogy féltékeny volt mindvégig Lys-re. Úgy gondolta vele jobban megértjük egymást. Még egy kicsit ökörködtünk Casttal, majd lelépett. Én is nyugovóra tértem, majd parányi izgatottsággal másnap megkezdtem a második hetemet. Reggel el kellet mennem az orvosiba, elvégezni a szokásos méréseket. Testsúly, látás, vérnyomás, hallás, magasság, szívhang. A suliorvos egy szőke magas férfi, akiről először Nathaniel jutott eszembe. Mint kiderült nem véletlenül ugyan is a suli doki Mr Robert Wessly, Nathaniel és Amber apukája. Nagyon szimpatikus volt nekem, és én is neki. Elvégezte a vizsgálatokat, majd közölte ,hogy örül annak , hogy a gyerekei ilyen jó társaságba kerültek. Talán ha én nem kerülök az ő társaságukba nem ölöm meg magam. Persze akkor ezt még nem tudtam. Ez a nap gyorsan eltelt. Csak egyszer hívtak a kórházból, érdeklődni a májam ügyében mivel Amber felírt a szervdonor listára. Kedvesen közöltem hogy igényt tartok a szerveimre, és csak tévedésből kerültem a listára. Amber piti kis húzásai persze csak figyelemelterelések voltak, amíg forralta a nagy tervét amivel sikeresen tönkretett.

III

Mire visszaértem a Castieles körbevezetésről, Amber már aludt.. egyedül. Hál Istennek! Így zseblámpa fénynél szépen kipakoltam a cuccaimat, majd én is lefeküdtem. Másnap reggel a hajlakk émelyítő szagára ébredtem.
-Ahh Amber. A nem lehetne a fürdőszobában kondicionálnod? Irtó büdös a lakkod.
-Bocsika Eliii, de a fürdőszoba párás, így nem érne semmit a hajlakkom. Tegnap rendeltem egy új eperillatút, az majd nem lesz büdös. -Tényleg nem volt büdös.. csak megtámadták a méhek. Amin mindig jókat nevettem.
-Amugy nem lehetne ha pasival vagy kiteszel valami jelzést a kilincsre? Mondjuk egy hajgumit.
-Áhh elég ha megjegyzed hogy minden este 7-től 8-ig vannak nálam.- Vihogott idétlenül. Uhh ezt a ribit..
-Oké akkor majd tanulok a könyvtárban.
-Szóval te is ilyen kis okoska vagy mint  a bátyám Nathaniel. Bár nála nagyobb stréber nehezen lehetsz.
-A tesód nem is stréber. Csak gondol a jövőjére! Neked se ártana.
-Találkoztál már vele?
-Igen. Tegnap délelőtt körbevezetett. Rendes srác.-Gondolom már sejted.. Ezt nem kellet volna akkor Ambernek elmondanom. Kissé bekékült a feje, és elkezdett hápogni.. Vagy is nem úgy mint a kacsák.. akkor tuti nem bírom ki röhögés nélkül.
-Szállj le a bátyámról jó? Nem akarom hogy holmi kis csajok elvegyék a figyelmemet.
-Hogy mi? A midet?
-A figyelmemet! Nathaniel az enyém!
-Nyugi Amber! Ha bármi is lenne köztem és  bátyád közt se akarnálak titeket szétszedni. Az, hogy hogyan viselkedtek egymással a ti dolgotok. Testvérek vitáiba nem szabad beleszólni -Itt már nem mondott semmit. Folytatta a készülődést és kivételesen magában tartotta a gondolatait. Én is gyorsan készülődtem, épp indultam volna amikor kopogtak.
-Majd én megyek. Biztos a csajok azok.-Tipegett Amber.
-Ca-ca-Castiel! Hát te mit csinálsz itt?
-Neked is szia! Eliért jöttem. Gondoltam amilyen béna egyedül eltéved. -Röhögte gúnyosan. Amber szúrósan nézett rám. Mit szúrósan? Majd nem megölt a tekintetével. Aztán kiviharzott a szobából meg sem várva barátnőit.
-Hali Cateiel! Micsoda örömteli meglepetés.- Mondtam mind ezt fapofával. Rockerünk ezen persze röhögött és összekócolta a hajamat.. Ezt nagyon sokszor csinálta, így karácsonyra fésűt kaptam tőle . Szóval elindultunk órára. Kiderült hogy elég sok közös tantárgyunk van, így megígértette velem hogy ezeken az órákon boldogítani fogom társaságommal. A délelőtt hamar elment. Ebéd előtti utolsó órám Nathanielel volt irodalom. A tanár kiadta feladatnak hogy írjunk egy szonettet, a téma kötetlen. Úgy éreztem szeretni fogom ezt a tanárt, és végre egyszer jól éreztem. Nath megkért mennyünk együtt ebédelni. Ebéd közben elárultam neki hogy számomra a versírás szórakoztató és örömteli. Ő pedig mesélt, az éppen aktuális könyvéről. Imádtam hallgatni, ahogy könyvekről beszélt. Olyan áhítattal tette ezt. Jól elszórakoztunk, míg nem jött Amber és a pincsijei.
-Mi van Eli? Nem elég Castiel, még a bátyámat is behálózod? Szállj le mind a kettőjükről, különben megkeserítem az életedet. Legalább Castiel hagyd békén! Ő az enyém! -Épp válaszolni akartam amikor valaki más megtette helyettem.
-Amber szállj már le a földre! Soha nem érdekeltél, és soha nem is fogsz! Inkább készülj fel az esti kuncsaftodra, és ne másokat traktálj a hülyeségeiddel.-Jól sejted! Castiel szólt közbe. Amber a szégyentől vörös fejjel elviharzott a barátnőivel, Cast pedig becsapódott a mellettem lévő székre.
- Csá Elnök! Kimozdultál az irodádból?
-Castiel? Még is hogy beszéltél a húgommal?
-A húgod egy beképzelt picsa! Jobb lenne már belátnod neked is.
-Tudom hogy Amber néha képes túlzásokba esni, de akkor sincs jogod így beszélni róla!
-Valakinek muszáj helyretennie, ha te már nem vagy hozzá elég férfi!-Miért éreztem hogy ez már nem csak Amberről szólt?.. A srácok majdnem egymásnak ugrottak.
-Fiúk elég lesz! Amber dolga, a saját dolga! Nat hmit a testvére beleszólhat, de Castiel nekünk ehhez semmi közünk. Ne szólj bele hogyan irányítsák az életüket. Ők se teszik ezt. - Láttam a fejükön hogy akkor esett le nekik az ottlétem. Viszont visszafogták magukat. Castiel adott egy barackot, megígérte hogy majd összefutunk délután, eztán lelépett. Nattal beszélgettünk még egy picit. Megjegyezte hogy nem kéne sokat lógnom Casttal, én meg közöltem vele hogy én jó fejnek tartom, nem áll szándékomban elkerülni. Nem mondott rá semmit. Pedig tudom hogy mindig is zavarta az hogy ilyen jóban vagy a rockerrel. De ezt már túl későn mondta el.. addigra már túl sok volt a probléma.. Délutáni óráim után arra voltam felkészülve hogy Amber bosszúból tönkretette a cuccaimat.. de semmi. Bementem és épp körmöt lakkozott.
-Hello!
-Csáó pasitolvaj!
-Figyelj Amber! Nem kell jóban lennünk attól hogy szobatársak vagyunk, de nem bírom a nézeteltéréseket. Nem kell nekem Castiel! Csak egy haver akivel jól elvagyok. A tesódat sem akarom behálózni, sok a közös tulajdonságunk és iszonyat jó érzés vele beszélgetni.
-Felfogtam! Érted? Felfogtam hogy te nem akarsz tőle semmit! De ő máshogy néz rád mint rám!
-Erről én viszont nem tehetek! Válj a haverjává... akkor tuti rád is is fog tekinteni. Viszont most megyek tanulni. Nyolc után jövök. Csáó!-Aznap már nem történt semmi érdekes. Viszont reggel annál inkább. Nem szól az ébresztőm, pedig tudom hogy beállítottam. Amber se keltett fel, ma Castiel se jött értem. Elkéstem.. de nagyon. Rohantam. Felkaptam az első cuccot ami a kezembe akadt. Egy fekete pólót meg egy fekete nadrágot, meg a köpenyemet. Úgy éreztem magam mint egy szakadt csöves.. semmi szép ing, cipő, szoknya.. Mindegy majd délután átöltözöm. Beestem órára 20 perc késéssel. Castiel elmondta hogy ő értem jött de Amber azt mondta már elmentem. Igen direkt kapcsolta ki a telefonom..  Milyen gyerekes! A szakadt csöves cuccom mellesleg bejött Catsnak. Azt mondta olyan mint ha én is lázadó lennék. Ezen sokáig nevettem, sőt most is nevetek. Én mint lázadó! Ugyan már! A legnagyobb lázadásom az... nos az ez! Igen szerint az öngyilkosságnál nincs nagyobb lázadás. Délután elmentem zenegyakorlatra. A tanár megengedte hogy azt csináljak amit akarjak, csak az zene legyen. Leültem a zongorához és kitártam az érzéseim. Imádok zongorázni. Időközben a tanárnak el kellet szaladnia, így egyedül maradtam de nem bántam. Befejeztem kedvenc dalomat, mikor valaki megnyikorgatott egy széket. Hirtelen felnéztem s egy fehér hajú srác bocsánatkérő tekintetével találkoztam.
-Bocsáss meg kérlek! Nem akartalak megzavarni, csak hallottam a folyosó végéről , hogy valaki milyen szépen játszik. Milyen modortalan vagyok! Lisander Ainswort vagyok! S benned kit tisztelhetek?
-Eliza Horner. Örvendek a találkozásnak Lisander. - Kiderült hogy Lisander is zenész. Ő is ír dalokat, és énekel. Beszélgettünk egy keveset, majd vége lett az órának. Megtudtam hogy ő ma érkezett. Most iratkozott át a suliba legjobb barátja miatt. Kiértünk a fő folyosóra. Azt hittem dobok egy hátast. Mindenhol az én reggeli kómás fejem virított. Amber! Tutira lefotózott valamikor. Lisander segített letépkedni a képeket mindenhonnan. Este hét volt. Amber már tuti egy sráccal szórakozik. Jó! Akkor ha harc hát legyen harc! Nem kellet volna bosszút állnom.. Kihívtam magam ellen a sorsomat. Fogtam magam a könyvtárból kimásoltam egy orvosi hív leletet és felmentem a szobánkba. Majd berontottam!
-Úr isten Amber! Megjöttek a leleteid! Hív+ vagy!- A srác abban a pillanatban leugrott Amberrel, majd sűrű bocsánatkérések közepette lelépet, mondván más dolga van!
-Ez meg mi a franc volt!
-Hmm nem tudom! Mi felénk ezt hívják bosszúnak! Tanuld meg hogy többé ne szórakozz velem!- Majd kimentem. Ez után már többé nem tekintett Amber a barátnőjének. Felkerültem az első számú ellenségek listára.

II.

Az első napom a Sweet Amoris bentlakásos iskolában.
Kezdjük ott hogy nem találtam a szobámat. 6-os épület 6 emelet 66-os szoba.. Túl sok volt a hatos. Akkor ez még nem zavart. Későbbiekben ezen a barátommal akitől kölcsönvettem a pisztolyt jót szórakoztunk, de erről majd később. Nagy nehezen megtaláltam a szobámat, szerencsére szobatársam Amber Wessly nem tartózkodott a szobánkban. A neve alapján úgy gondoltam rendes lány, a szobarésze tele volt csicsával, poszterekkel. Amolyan igazi tini lányos, de még itt is úgy gondoltam hogy egy vidám aranyos csajszi lehet. Nos tévedtem. Na de már megint túl előre szaladtam. Szóval meglett a szobám, lepakoltam, majd elvánszorogtam az igazgatói irodába. Mrs Serens ráncokkal keresztezett kedves arca mellett egy magas szőke hajú fiú barátságos de egyben gondterhelt képe fogadott.
-Jó napot kívánok igazgatónő! Elnézést a zavarásért! Eliza Horner vagyok, az imént érkeztem meg az iskolába. Szeretném elintézni a maradék feladatot a beiratkozásommal kapcsolatban.- Az idős hölgy arca kivirágzott.
-Oh kedvesem! Végre hogy megérkezett, már nagyon vártuk. Natheniellel pont most néztük át a beiratkozását. Mindent rendben találtunk. Nevelőapjai elintéztek mindent. Tessék a házirend meg órarendje, a szükséges tankönyvei és az iskolai szekrény kulcsa. Ma délelőtt ismerkedjen az iskolával. Elég lesz az ebéd utáni óráira bemennie. Remélem jól fogja itt magát érezni, kedvesem.- Köszönt el Mrs Serens. O hogy mekkorát tévedett. Persze voltak jó pillanatok, voltak személyek akiket örültem hogy megismertem. Mint például Nathaniel. Na térjünk csak vissza rá. Amint kiléptem az igazgatói irodából, szinte még be se csuktam az ajtót kilépett rajta ő. Nálam minimum 20 cm-el magasabb szőke aranyszemű mint már említettem kedves arcú herceg. Igen mai napig így gondolok rá. A szőke herceg.
-Szia Eliza! Az igazgatónő olyan gyorsan kizavart, hogy be se tudtam mutatkozni. A nevem Nathaniel Wessly. Én vagyok iskolánk D.Ö.K elnöke. Szívesen körbevezetlek. Ma délelőtt nekem sincsen órám. - Ott helyben két dolog esett le. Nathaniel valamilyen rokonságban áll a szobatársammal, és olyan szívdöglesztő mosolya van, hogy alig kaptam levegőt. Ha egy ilyen srác körbe akar vezetni, miért mondanék neki nemet? Később megtudtam, hogy igazából lett volna órája akkor délelőtt, de ennyi rosszaság úgy érzem belefér.
-Köszönöm, elfogadom a körbevezetést. Úgy érzem egyedül bolyonganék egy darabig. - Mosolyogtam rá esetlenül, vagy is én úgy gondoltam hogy esetlenül, de Nathaniel szerint az én mosolyom szívdöglesztőbb volt mint az övé. Nos igen.. ezen sokáig tudtunk veszekedni. Az iskola tényleg olyan nagynak bizonyult mint gondoltam. Megmutatta az étkezdét, körbejárta velem órarendem szerint a termeim folyosóját. Megmutatta a suli könyvtárat. Itt be is mentünk. Így délelőtt elég csendesnek bizonyult, később rájöttem hogy ez a ritka pillanatok egyike volt. Megmutatta a kedvenc részlegét, a krimi könyveket.
-Nem gondoltam volna hogy krimi rajongó vagy. -Nevettem rá miközben mesélte kedvenc könyve történetét.
- Hát igen. Olvasás közben elveszhetek a képzeletem világában. Olyan dolgokra jöhetek rá amik felett a valóságban elsuhanok. Imádok olvasni! Számomra ez egy amolyan menekülés.- Nevettem, mint egy féleszű. Körülbelül úgy is nézett rám, mint ha hiányozna néhány kerekem.
-Sajnálom! Csak mint ha magamat hallanám. Csak én minden más könyvel vagyok így. A krimiket annyira nem szeretem. -Úgy éreztem, és jól éreztem, hogy Nat nem csalódott az antikrimi-izmusomban. Ezt a szót együtt találtuk ki. A könyvtár után elkísért a szobámba, s döbbenten tapasztalta hogy a húga lesz a szobatársam.
-Találkoztatok már Amberrel?- Kérdezte kissé ijedten.
- Nem, még nem volt szerencsénk.-Válaszoltam bájosan.
-Vigyázz vele kérlek! Olykor rossz hatással van rá a környezete.- Kicsit megijedtem de a vigyor nem hervadt le arcomról. Ugyan mint nekem egy kissé hisztis lány? Persze rájöhettél, ezt is rosszul gondoltam. Elköszöntem a fiútól, és beléptem a szobába. Azt hittem menten dobok egy hátast. Egy szőke cica baba pakolászott a bőröndömben.
-Hát te mi a francot csinálsz?- Szóltam rá dühösen és azzal a lendülettel rácsaptam kezére a bőrönd tetejét.
-Áúú te hibbant liba! Letöröd a körmöm.- Igen! Még neki állt feljebb! Na de hát ő Amber. Tőle ez telik. -Bocsika, csak ellenőrizni akartam, nem-e valami szakadt csöves került a társaságomba. Átmentél a  teszten- Tapsikolt.- Majd kölcsönadhatod a ruháidat.- Milyen egy öntelt picsa!
-Oké, szöszi. Majd ha valamit megunok megkapod!- Mosolyogtam rá negédesen. Láttam kissé lilul a feje.
-Amugy Eliza Horner vagyok, de ha már ilyen öri barik lettünk hívhatsz Eli-nek. -Kicsit talán túlzásba mentem, mert a szöszi komolyan vett, na jó nem kéne szösziznem mikor én is szőke vagyok.. mondjuk én nem festett. Szóval elsőre tetszettem neki, mert kicsit hülye volt a szarkazmushoz. Na mindegy, később ez is megváltozott. Már mint nem a hülyesége! Ha nem a kedvelés. Megbeszéltük hogy együtt ebédelünk, de kapott egy sms-t a barátnőitől hogy valami Castiel egyedül eszik, ezért elviharzott. Egyedül eszik? Na és? Én már másfél éves korom óta egyedül eszek, még se rohannak megnézni.. Szóval egyedül elindultam az ebédlőbe. Nem nagyon volt étvágyam, így csak egy sonkás salátát vettem, és egy almás pitét. Épp szabad asztalt kerestem, amikor valaki elsuhant mellettem mint egy buldózer. Mondanom sem kell a kajám, a féltve őrzött almás pitével a földön landolt.
-Nee a pitém! Basszus! Bárki is vagy, vegyél nekem egy másikat!- Néztem fel a buldózerre. Na ilyet se látni minden nap. Egy egyen köpenyes piros hajú halálfejes polós srác néz rám, szinte röhögve.
- Mit röhögsz? Te jöttél nekem, és kinyírtad a pitémet.
-Meg a salátádat.- Válaszolta pimaszul.
-Kit érdekel a saláta! Nem érted hogy a pite a lényeg?- Itt már, fetrengett a röhögéstől, de nem csak ő. Az egész suli.
-Jól van na! Ülj le oda, veszek neked egy pitét!- Összeszedtem a tálcám romjait, és leültem. Pár perc múlva a rocker meg is jelent a gőzölgő pitémmel és egy kakaóval.
-Tessék te gyerek lélek! Hoztam kakaót is kárpótlásul Amugy Castiel vagyok.
-Áhh te tudsz egyedül enni!- Lelkesedtem fel, mire ő csak meredtem bámult rám.
-Jajj bocsi.. csak a szobatársam Amber már mesélt rólad.
-Oh fúj! Ne is említsd azt a picsát. Kiborít amióta csak ismerem. majd te is megtudod.  És amugy az új csajnak van neve is?- Épp beleettem a forró pitébe ami leégette a nyelvem. Gyors bénázási jelenet folyamán ittam egy kicsit, majd válaszoltam.
-Elisza. Öhm vagy is Eliza. Na! Ne röhögj!
-Bocs Eli, de nem minden nap látni olyan csajokat mint te.
- Oké ezt most bóknak veszem.- Minő meglepetés, tényleg annak szánta. Közelebbről megnézve, egész helyes. Festett vörös haj, hozzám hasonló köd szürke szemek.
-Na de én most lépek. Éld csak ki magad azon a pitén. Csá!- Majd lelépett azzal a perverz mosollyal. Igazából aznap délután sok meglepetés nem ért. Az óráim jók voltak, megismerkedtem emberismereten egy aranyos lánnyal Melody-val. Kiderült hogy szomszédok vagyunk, aminek nagyon örültem. Amber mellett kell egy normális élőlény társasága. Persze néha a barátokból is ellenségek lesznek, igen Melody itt rád céloztam. Tudod, bízom benne hogy minden feljegyzésemben szereplő egyed elolvassa az írásaimat. Talán rájönnének a dolgaikra, s mással nem tennék ezt. Szóval este vacsi után visszamentem a szobámba, vagy is szobánkba. Amber pont egy sráccal "szórakozott" az ágyán. Így inkább kimentem, s no lám kibe botlok bele? Hát persze hogy a buldózerbe.
-Hali! Új hobbiddá vált a föllökésem? Figyelmeztetlek, engem nehéz padlóra küldeni!-Tényleg nehéz.. legalább is az volt...
-Ha-ha ! Milyen humoros vagy kis csaj! De pont hozzád jöttem. Gondoltam körbevezetlek a suliban. - Örülnék ha ilyen menő alakokkal mászkálhatnék, de már körbevittek délelőtt.-Az örökös piszkálódások. Oh Castiel..
-Gondolom csak a suli uncsi részeit mutatták meg. Én megmutatom a tiltott helyeket is.
-Ha ragaszkodsz hozzá!- Nagyon jól éreztem magam. Megmutatta a suli titkos földalatti hálózatát, és felmentünk a tetőre. Kiderült hogy gitározik, és azért került ide mert a szülei konkrétan lepasszolták. Átéreztem a helyzetét.  Innentől kezdve Castiellel nagyon jó barátok lettünk. Megértettük egymást, hisz mi voltunk a suli két elhagyott szerencsétlenei. Mindig kitartott mellettem. De sajnos ő sem volt ott mindenkor.

I.

1996 szeptember 23-án születtem Norfolkban. Anyukám szülés utáni depresszióban szenvedett. Többször is megpróbált megölni, majd miután sokadszorra is megakadályozták a tervében, megölte magát. Úgy látszik az öngyilkosság benne volt a véremben. Szóval körülbelül másfél éves koromtól apukám nevelt. Későbbi elmondása szerint nehezen tudott megfelelő életszínvonalat biztosítani nekem, ezért a szüleihez küldött Németországba. Nagypapa és nagymama nevelt 6 éves koromig. Sajnálatos módon mind a ketten rákban hunytak el, nem egészen fél év eltéréssel. Mindig is úgy tartottam annyira szerették egymást, hogy nem bírták ki a másik nélkül. Bár sose lehet tudni.. A rák egy alattomos betegség. Egyedül maradtam. Apámon kívül, aki mit kiderült egy börtönben tölti életfogytiglani büntetését, nem volt élő rokonom. Így intézetbe kerültem. Elég kegyetlenek voltak velem a gyerekek. Ugyan is én egy viszonylag jómódú családból származtam. A fodros kis selyem ruháim, a csillogó játékaim mind csodaszámba mentek. Persze megengedtem hogy játsszanak velük, a lányoknak kölcsönadtam a ruháimat, de így is sokszor megvertek, és kiközösítettek. Ezért a nevelők elkobozták a játékaimat, és a ruháimat. Kaptam helyette hasonló ruhákat, mint a többi intézeti gyerek.  Engem ezek nem zavartak, de a "bukott királylány" jelzőt nem tudtam lemosni magamról. 7 éves koromban örökbefogadott egy fiatal férfi pár. Őket nem zavarta hogy nem vagyok kisbaba, épp úgy szerettek mint ha ők neveltek volna kezdetektől fogva. Franciaországba költöztünk. már a harmadik nyelvet kellett megtanulnom. Természetesen itt is elkerülhetetlen volt hogy az iskolában ne csúfoljanak az apukáim miatt. De engem nem zavart. Szerettem őket. A csúfolásoktól eltekintve voltak barátaim. vagy is csak egy legjobb barátnőm Caroline. Csendes de vidám lány volt, akár csak én. Könnyen szótértettünk egymással míg nem jött egy fiú Ben. Caroline teljesen kifordult magából. Lázadó lett, ivott ,drogozott. Engem is beleakart vinni a "jóba" de én ellenkeztem. Próbáltam észhez téríteni de nem ment. Elszökött otthonról. Hagyott nekem egy levelet, hogy Bennel új életet kezdenek. Szeretett, de tovább kell lépnie. A szüleinek és a rendőrségnek azt hazudtam semmit se tudok. Ha ez volt a döntése, nem állhatok az útjába. Szólnom kellet volna. Akkor talán nem történtek volna veled azok a dolgok Caroline. Sajnálom! Nem itt láttam utoljára barátnőmet, de erről majd később. Eközben apukáim kapcsolata megromlott. Elváltak, s hogy ne legyen vita  kinél maradjak beírattak egy bentlakásos iskolába. Sírtam. Kérve könyörögtem nekik hogy ne hagyjanak ők is magamra. Éreztem hogy többé nem fogom látni őket. Így is lett. Megöleltek, megpuszilgattak, és mondták hogy ők nem hagynak cserben. Végül is ez nem egy gyermekotthon. Nos így kerültem a Sweet Amorisba. Ideáig se volt könnyű életem. 16 év alatt sok megpróbáltatáson kellet keresztülmennem, de ebben az iskolában sem volt minden olyan édes, mint az ember elvárná.

Bevezetés

Kedves Valaki!
A nevem Eliza Horner. Ha ezeket a sorokat olvasod, valószínűleg már nem élek. Egy barátom pisztolyával fejbe lőttem magam. Sokáig gondolkoztam rajta melyik a leghatásosabb módszer...Tudom tudom.. szörnyű már a gondolat is, hogy megöltem magam. Hiszen még csak 17 éves voltam. Hmm milyen vicces múltidőben beszélni magamról. Mindegy! Ezt a levelet nem azért írom hogy hibáztassak bárkit is. Nem is egy 13 okom volt koppintás. Csak nem szeretném hogy az emberek kérdések közt maradjanak. Mind a rendőrök, mind a barátaim. Mindenkinek magyarázatot fog adni ez az írás Miken mentem keresztül, mit hogyan éltem át, miért adtam fel, miért nem bíztam már senkiben. Miközben ezeket lejegyzem, bízom benne hogy meggondolom magam. Rájövök hol hibáztam, vagy is nem! Hogy hogy tudnám megváltoztatni a döntéseimet. Bár ha ez be fog következni, te drága Valaki, ezt sose fogod látni. Bízzunk a legjobbakban.
Nos hát kezdjük az elején..

Ismertető

Kedves Olvasóm!
Ez a blog egy 17 éves lányról Eliza Hornerről szól, aki halott. Öngyilkos lett. Gondolom most az jár a fejedben hogy miért tette. Ő is számított erre a kérdésre. Ezért halála előtt lejegyezte életét, hogy mindenki megértse miért adta fel. Szóval ezeket a feljegyzéseket lehetővé teszem számodra, hogy elolvashasd.
 (Eliza Horner nem létezett, csak a képzeletem szüleménye. Minden amit majd itt olvasol a csábításból jeles játék és az egyedi ötleteim alapján íródtak)
Jó olvasást!