XI.

Castielnek tett majd hogy nem szerelmi vallomásom után alig bírtam Nathaniel szemébe nézni. Hisz ez majdnem olyan volt mint ha megcsaltam volna.. elméletben. Azt hittem a változatosság kedvéért velük fogok álmodni, de nem így történt. Még mindig az a szűnni nem akaró rémálom üldözött, amiben én voltam mondhatni az űzött vad. Valaki, te tudod milyen érzés ugyan azt álmodni hónapokon át, úgy hogy az álom nem változik semmit? Mint egy rossz felvétel ami nem tud tovább pörögni. Szüntelenül visszaugrik az elejére. Akkor ezt még nem tudtam, de az elmém figyelmeztetni akart. Persze nem hallgattam rá. Az ember sose hallgat az agyára. Bezzeg a szívére.. Nahanielnek is feltűnt a komorságom.
-Ugye nem amiatt az idióta cikk miatt vagy ilyen szomorú? Hisz aztán nem is látott napvilágot.
- Még. De nem, nem amiatt vagyok szomorú..- El kellett volna mondanom neki a történteket. Joga lett volna tudni. Akkor talán máshogy alakulnak a dolgok. De nem. Gyáva módon inkább hazudtam. Tipikus esendő emberi tulajdonság. Ha megijedünk, hazudunk.
- Tudod, hamarosan itt a karácsony. A szeret ünnepe. Nekem pedig itt kell rostokolnom az iskola falai között.
 - Jajj Eli dehogy kell! Gyere velünk Münchenbe. Anyáék is biztos örülnének.
- És persze Amber is.
 - Nem érdekel mit gondol Amber. A barátnőm vagy és szeretlek.- Majdnem elsírtam magam a szavain. Persze én is szeretem Nathanielt. Igen direkt írtam jelen időben. De Castiel egyre erőszakosabban furakodott a gondolataim közé. Szeretem őt? Ő vajon szeret engem? De ha szeretem őt, Nathanielt hogy szerethetem? Szerethet valaki két embert? Ezek a gondolatok mentek folyamatosan a fejemben. Nath-ot visszautasítottam. Közöltem vele hogy inkább étlen szomjan tölteném a karácsonyt egy barlangban, mint Amberrel. Megígérte nekem hogy szilveszterre hazajön. Lelkiismeret furdalásom volt. Aggódik értem, én pedig lehet , hogy szerelmes vagyok Castielbe? Szünet előtti heteim rémesen teltek. Castiellel nem töltöttem kettesben egy percnél több időt, és kerültem a tekintetét, amit az utolsó tanítási nap szóvá is tett. Amikor kiléptem a biológia órámról valami megragadta a csuklómat és elhúzott egy kietlen folyosóra. A valami természetesen Castiel volt.
- Tudod kit ijesztgess Castiel! Azt hittem Amber megint belendült.
- Nincs neked olyan szerencséd , hogy Amber legyek.- Mondta ezt jéghideg hangon.
- Sajnálom Castiel, de nem érek rá. El kell köszönöm Nathanieltől.
- Ne hazudj Eli! Nathanielék már ebéd után elmentek. Az anyjával lett volna az utolsó órám de elmaradt. Szóval nem menekülsz. Elegem van, hogy kerülsz engem. Még is mit csináltam? Ha valamit elcsesztem, sajnálom. Nem akartalak megbántani.- Nagy nehezen a szemébe néztem, de nem kellett volna. Olyan fájdalom tükröződött köd szürke tekintetében, hogy ott majdnem elsírtam magam. Ő kért tőlem bocsánatot. Ő! Holott én csesztem el mindent! Hisz én nem voltam tisztában az érzelmeimmel.
- Nem, Castiel. Ne beszélj hülyeségeket! Hisz te nem tartozol bocsánatkéréssel. Én voltam a hülye. Butaság volt amit a tetőn mondtam. Nem akarom elveszíteni a barátságunkat.
- Ha őszintén válaszol egy kérdésemre, megbocsátok.
- Kérdezz!
- Szerelmes vagy belém?- Basszus.. Nagyon nagyon basszus. Most is csak ezt tudom rá reagálni. 2 hétig gondolkoztam ezen a kérdésen, de még akkor sem tudtam a választ. De ő őszinteséget kért. Nos... megkapta.
- Nem tudom. Az elmúlt 2 hétben folyton ezen gondolkoztam. Tudom , hogy érzek irántad valamit, de nem tudom mit is az igazából. Hogy csak baráti szeretet? Testvéri kötődés? Vagy szerelem? Nem tudom.. Hiszen szeretem Nathanielt, de közben te is fontos vagy számomra. Megörülök amikor szomorúnak látnak, boldog vagyok amikor te is. Ezek egy barátnál normálisak. De az normális, hogy legszívesebben elűzném a szebbnél szebb lányokat mellőled akik vágynak a társaságodra? Szóval nem tudom Castiel. Kilátástalannak látom a  helyzetet.- Monológom alatt végig a padlót fixíroztam. Csak a végén mertem a szemébe nézni. Mosolygott. Olyan boldogan, mint még soha. Nem igazán értettem örömét. Hiszen olyan ködös választ kapott. De őt ezt nem érdekelte. Nem válaszoltam nemmel a kérdésére, ami annyit jelentett a számára, hogy van reménye. Nem érdekelte, hogy meddig kell várnia rám. Várt volna akár az idők végezetéig is. Mert Castiel tényleg szerelmes volt. Feltétel nélkül. Még hozzá belém. Belém aki akkor még teljes lelki válsággal küzdött. Belém aki nem tudta mit érez. De őt ez nem zavarta. Összekócolta a hajamat, és csak annyit mondott hogy megbocsát. Aztán felmentünk Lysanderhez. Karácsonyig még volt 2 hetünk. A Sweet Amorisban mindig hosszú a téli szünet. De ezt annyira nem is bántam. Legalább is karácsony másnapjáig. Addig ugyan is élveztük az Amber mentes napokat. Alig maradtak emberek az iskolába. Az évfolyamunkból csak Castiel, Dake, Charlott, Viola, Lysander és Rosalia, de ők karácsony napján hazamentek, és Kentin. Még mindig tartottam a többé nem a barátom elgondolásomat, amit egyre nehezebben viselt. Egyre sápadtabb lett és soványabb. De nem érdekelt. Pedig kellett volna. Jobb járok ha megbocsátok.. Lényegében eseménytelenül telt ez a két hetem. Az igazgatónő kiengedett minket minden nap a városba, mászkálni, ajándékokat venni. Mindenkinek találtam megfelelő meglepetést. Nathanielnek egy olyan tollat ami úgy nézett ki mint egy lúdtoll, és egy nevével gravírozott kulcstartót, amit ha kinyitott benne volt egy közös képünk. Rosalianak vettem egy zenélő ékszerdobozt, és egy monogramos sálat, mert mindig elveszíti. Lysander kapott egy pici csipet, és egy kulcstartó csipogót, ami segítségével mindig rá tudott csipogni a füzetére. Innentől kezdve nem csak a füzetet kereste, hanem a csipogót is. Castiel viszont nehéz dió volt. Nem akartam neki se snassz ajándékot venni. Végül vettem neki egy dedikált Skorpions  CD-t és egy képkeretet a közös képünkkel. A képkeretre ez volt ráírva: Én mindig itt leszek neked. Remélem Castiel halálom után se törted össze a képkeretet. Mert nem hazudtam. Hisz egy ember addig él amíg van kinek emlékeznie rá. És amíg te nem felejtesz el, én mindig ott leszek neked.. Mindenkinek szépen becsomagoltam az ajándékait. Vagy is be akartam csomagolni, de  sajnos nem tudok csomagolni, így Lysander segített. Persze az övét nem csomagoltattam vele be. Ennyire szemét én sem vagyok. Karácsony reggelén korán keltünk. Mind felköszöntöttük egymást a szobánkban, hogy kicsit Lysanderrel és Rosaliával is tudjunk ünnepelni. Rosatól egy E. H. betűs fülbevalót és egy fehér fülvédőt. Lysandertől egy bőrkötéses William Butler Yeates egyik verseskötetét kaptam. Castieltől pedig egy párnát kaptam a közös képünkkel. Nagyon meglepődtem, de imádom azt a párnát. Ő pedig kicsit mint ha elérzékenyült volna, az én ajándékomtól. A délelőtt folyamán kimentünk hógolyózni mert időközben eleredt a hó, utána pedig elköszöntünk Rosától és Lystől, akik hazaindultak. Cast beköltözött hozzám, hogy ne legyünk egyedül. Megnéztünk egy horror filmet, majd lementünk az ünnepi vacsorára, amin az igazgatónő is részt vett. Nagyon jól szórakoztunk, mindenkit átjárt a karácsonyi hangulat. Este még Casttal kimentünk hóangyalt csinálni. megkértem hogy, segítsen fel, ne legyen lenyomatos az angyalom. Megfogta a kezem szép lassan felemelt.. majd vissza dobott. Tipikus Castiel. Életem egyik legszebb karácsonya volt.Sajnos az én életemben egy boldog pillanat sem tartós. Mert reggelre eltűnt minden ünnepi hangulatom. De nem csak nekem. Az egész sulinak. Az igazgatónő aznap éjjel elhunyt. Leállt a szíve. Persze nem az történt, de egy gyilkosságot nem kötnek a diákok orrára. Engem viszont behívattak, az irodába. Ott állt az igazgatónő asztala körül a suliban maradt tanári kar nagy része, és egy öltönyös ember. Megijedtem. Ijedségem jogos lett, ugyan is az öltönyös ember egy ügyvéd volt. 
- Hornen kisasszony kérlek üljön le. Azért hívtuk ide, mert az igazgatónő  végrendelete által ön a fő örökös. Mrs Serens minden ingósága az ön tulajdonába kerül.
- Micsoda?! De hát miért? 
- Azért kisasszony, mert ön Mrs Serench egyetlen még élő rokona. Gertrúd Serens az ön elhunyt édesanyjának Anabell Evans-nek adott életet. 
-Ezek szerint az igazgatónő, az én...
- Igen. Mrs Serens az ön nagyanyja volt.   

X.

Lisa csúnyán beverte a fejét, és agyrázkódása lett. Bár lehet nem is az eséstől hanem mert Amber elkezdte rázogatni a színpad közepén. Azt gondolta ,hogy egy  majdnem éhen halt kimerült embernek, tökéletesen hat ha egy őrült szőke rázogatja. A tanároknak kellett lerángatni Ambert Lisáról. Persze még neki állt feljebb , hogy "barátnője" milyen jogon mert elájulni. Amber már csak Amber marad. Talán Lisa ájulása volt a szerencsém, mert így nem akart a libakirálynő kinyírni azért mert mi tovább jutottunk. Mindenki gratulált nekünk, dicsérték a dalszöveget, a hangunkat, hogy milyen jól passzolunk 3-an egymáshoz. A KiMitTud után már nem voltunk azok az átlagos hétköznapi diákok akik beolvadnak a tömegbe. Bár Nathaniel szerint eddig se voltunk azok. Mindenkinek feltűnik ha egy viktoriánus és egy rocker srác együtt lóg egy éltanulóval. Lehet, hogy feltűntünk másoknak lehet ,hogy beszéltek rólunk, de nem mutatták ki. Sose köszöntek, vagy mosolyogtak ránk. A pletykák se jutottak vissza hozzánk. Egészen a KiMitTud utáni hétfőn. Mint ha másik iskolába léptünk volna. Hirtelen nem elkerültek minket, hanem a barátaink akartak lenni. Castiellre még jobban rászálltak a lányok. Amit furcsa módon nem élvezett. Mindenki azt gondolná szeret a figyelem középpontjában lenni, de nem így van. Lysandert is betámadták a lányok. Nem mutatta ki , hogy bosszantja a sok üresfejű liba, nem akart udvariatlan lenni. Ez volt a legnagyobb különbség Lys-ben és Castielben. Míg rockerünk még direkt meg is bántja az embereket, hogy távol tartsa magától őket. Lysander meg inkább csendben maradt nehogy megsértsen valakit. Kivéve velem és Castiellel. Velünk mindig brutálisan őszinte volt. Főleg Castiellel. Nekem legalább mindig finom tálalta a véleményét. Na de a legjobb barátját nem kímélte. Mint amikor lerázta Cast az őt körülrajongó csajokat.
 -Beléd meg mi ütött haver! Ezek a lányok megörülnek érted.
-Egyik se az estem.
- Régen még mindegyik az eseted lett volna.
- Az régen volt! Azóta válogatós lettem. Olyan lányt akarok aki okos, de jó a humora. Olykor gyerekes, de ha kell komoly. Bármiről lehet vele beszélgetni és céltudatos és..
- Ugye tudod , hogy most leírtad Elizát. Akinek ha jól tudom barátja van. Akit szeret.
- Tudom Lysander, de minden csajban őt látom.
- Mióta vagy te ilyen nyálasan romantikus?
- A szerelem csodákra képes.
-Szerelem? Ilyen komoly a dolog?
-Még annál is komolyabb, haver
.-Szerintem lenne nála esélyed.
-Ő Nathanielbe szerelmes.
-Szerintem csak azt hiszi.- Hajajj Lysander! A mindig csendes Lysander. Elég jó megfigyelő volt, de most tévedett. Akkor tényleg szerelmes voltam Castielbe. Nathanielbe! Nathanielbe? Nathanielbe. Bocsánat az apró közjátékért. De igazából most teszem tisztába az emlékeimet, az érzéseimet, az életemet, vagy is ami még maradt belőle. Vissza a KiMitTud utáni elő hétre. A suli srácait nem nagyon érdekelte , hogy barátom van. Simán kikezdtek velem miközben Nathaniel fogta a kezemet. Nem egyet kellet elküldenem melegebb éghajlatra. Amugy utálok kikosarazni. Nem is csinálom jól szerintem. Egy ember szívét nehéz összetörné, még ha csak egy kis időre is. Erről eszembe jutott Ken..tin. Ha odajött hozzám elmentem, vagy elfordultam. Kitöröltem a telefonszámát a mobilomból, levettem a közös képeinket a falamról és kidobtam az összes csokis kekszet. Azóta nem is ettem, vagy is de! Most az eszem. Már hiányzott, ahogy Kentin is, de azt aki lett belőle már nem tudtam a barátomnak nevezni. Kedd délután mentünk Nathal a tetőre, amikor egy lány, Carla jött ki a sajtószóbábból a frissen nyomtatott suliújsággal. Véletlenül nekünk jött és kiestek a kezéből az újságok. Szó nélkül elkezdtük felszedegetni amikor megakadt a szemem a főhíren. "Az okos D.Ö.K elnök vagy a belevaló rocker. Nehéz a választás." A cikk Nathanielt és Castielt hasonlította össze, a végén pedig érvelt miért melyiket kéne választanom. Nekem.. Egy pillanatra lesokkoltam. Ez megint csak egy rossz vicc akart lenni? Vagy valaki tényleg ennyire utál? Talán pont Isten a ludas? Sose tartottam magam vallásosnak. Nem is vagyok megkeresztelve. De hiszek Istenben, csak még nem találtam olyan vallást amelyik úgy hisz benne ahogy én. Mindenesetre mindig is úgy gondoltam, hogy velem kifejezetten szeret "játszani". Nézzük csak meg hogy a kis Eliza miképp teljesíti ezt az akadályt. ha elbukik kap még nagyobbat, hát átugorja.. akkor is. Na mindegy. A lényeg a lényeg. A cikk szerint egy döntésképtelen ribanc vagyok aki szórakozik két srác érzéseivel. Azonnal számon kértem Carlat, hogy ez mi. Azt válaszolta, hogy ő csak nyomtatta, a főcikket Peggy írta. Peggy.. már megint Peggy.. Elegem volt szegény lányból. Pedig ő csak tette a dolgát. Sajnos minden újságíró ilyen. Nem gondolnak arra mit tesznek azzal az emberrel akiről írnak. Csak írnak. Elvettem az összes újságot  és kihajítottam a folyosó nagy ablakán. Olyan hirtelen cselekedetem, hogy Carlat csak pislogott.
 -Te normális vagy? Ezért engem fognak számon venni! Ezt elmondom Ambernek! Megkeserülöd azt hogy.. ezt már nem halottam mert elrohantam Nathaniellel a nyomomban. Megkerestem Peggy-t és számon kértem.
- Még is mit jelentsen ez Peggy? Mi ez a cikk? Olyan unalmas az életed, hogy beleártod magadat az enyémbe?
- Sajnálom Eliza. Az embereket ez érdekli.
- De ez egy színtiszta hazugság! Én Nathaniellel vagyok együtt. Castiel pedig a legjobb barátom.
- Tudod, a külvilág nem ezt veszi el.- Ezzel lezárta a beszélgetést. A külvilágnak ez jön le? Tényleg ilyen lennék? Hisz Castiel csak a barátom.- Ilyen gondolatok jártak a fejemben amit Nathaniel szakított félbe.
- Jól vagy Eli? Nagyon lesápadtál.
- Tényleg ilyen lennék? Úgy érzed nem szeretlek igazán?
- Tudom hogy szeretsz Eli..
-De?
- Mit gondolsz Castelről?
- Keménynek akar tűnni, el akarja riasztani az embereket, hogy ne törhessék össze. Nem kapott szeretetet a szüleitől ezért ő is fél a szeretettől. Sose ismeri be ha nincs igaza, és bármilyen furcsa is, szeret másokon segíteni. Neki bármikor bármit elmondhatok. Nem számít hogy éjfélkor hívom, az se ha csak alatt hogy betört a körmöm. Rám mindig van ideje. Ő legjobb barátom.
- Most még.
- Tessék?!
- Most még csak barátságok érzel iránta, legalább is tudatosan. De..
- Azt akarod mondani , hogy tudat alatt szerelmes vagyok Castielbe? Nathaniel ne légy nevetséges.
- Miért lenne olyan nevetséges belém szeretni?
-Castiel? Mennyit hallottál?
- Éppen eleget.- Majd elviharzott. Igazából csak az én utolsó mondatomat hallotta. Így jogosan is volt mérges. Utána akartam rohanni, de ismertem. Őt jobb egy kicsit magára hagyni. Így átöleltem Nathanielt, és közöltem vele , hogy őt szeretem, egy hülye pletyka ne álljon közénk. Sajnos ő hitt a pletykának, és sajnos minden pletykának van valami igazság része. Ennek is volt. Csak ezt akkor én még nem láttam be. Este megkerestem Castielt. Inkább tőlem hallja , hogy suli sztárok lettünk, mint holnap olvassa az újságban.  A tetőn volt a gitárjával. Sejtettem , hogy ott lesz. Túl jól ismerem. Túl jól ismer..
- Castiel. Túl keveset hallottál abból a beszélgetésből.
- Pont eleget Eli.. Pont eleget.
- Elötte ajnároztalak egy sort. Kár , hogy nem hallottad, nehéz lenne megismételni.
- Azt hittem nevetni fog. De nem tette. Tényleg meg volt bántva. Vagy is nem! Csalódott volt, hisz akkor derült ki számára , hogy a lány akit szeret nem szereti..
- Castiel figyelj! Fontos vagy számomra. Nagyon is. És ezt te is tudod. És beléd is tudnék szeretni ha engedném magamnak.- Igen tényleg azt mondtam Castelnek hogy beletudnék szeretni. Erre ő felpattant, és elém állt. Már pont felkészültem, hogy eltolom magamtól ha meg akar csókolni. Felém is hajolt és belesuttogott szinte a számba.
- Még jó ,hogy legjobb barátok vagyunk.- Majd lelépett. Nem tudtam, hogy azért ment el mert olyan boldogság fogta el amit szavakkal le se lehet írni. Hiszen akkor élesztetem fel benne a lángot , hogy talán még is csak van valami esélye. Talán még is csak megérdemel.