A tornatermes kiborulásomat természetesen Amber is szóvá tette.. Bár ne tette volna,és én bár ne lennék hirtelen haragú, bár ne lett volna aznap elegem mindenből.Talán akkor jobban viselem Amber beszólását.
-Mi van kiscsaj? Annyira tökéletes az életed hogy nem bírod mások sanyarú történeteit?
- Amber menj, törődj inkább a magad dolgával.
-Miért nem mész vissza a király kis hercegnő életedhez?-Itt telt be a pohár. Ő nevez engem hercegnőnek?!-Ide figyelj ribanc! Nem tudsz te semmit az én életemről! Semmit!! Nekem sose volt ùgy kinyalva a picsám mint neked. Tudod, engem neveltek! S nem pénzt adtak hogy ne legyek láb alatt. És igazad van! Azért rohantam ki mert nem bìrtam annak a férfinak a szavait. Tudod miért? Mert ő volt az apám aki kiskoromban lepasszolt. Szòval,ne ugass ùgy hogy nem tudsz semmit. - Fölpofoztam és elmentem mielőtt bármit mondhatott volna. Szégyelem amit tettem. Elhamarkodottan cselekedtem, de késő már ezen agyalni. Ezek után kerültem mindenkit. Főleg Nathanielt. Megütöttem a hùgát. Többé a szemébe se fogok tudni nézni. Aznap nem volt tanìtás, ìgy elbùjtam a könyvtár második emeletén ahol csak életrajzok, levelek és régi dokumentumok vannak. Csak akkor jön oda bárki is ha a házihoz kell valami. Ìgy beültem egy könnyvel a sarokba a szerb zeneszerzők élete alá. Ide tuti nem jön senki. Tévedtem. Pont egy izgalmas résznél jártam a Vándorsòlyom kisasszony különleges gyermekeiben amikor a fejemre esett egy könyv. -Aù! -Ne haragudj! Nem vettelek észre. Azt hittem nincs itt senki..Várj ,Eliza? Te mit keresel itt. Egész nap téged kerestünk. -Sajnálom Lysander. Nem volt kedvem az emberekhez. - Mi történt? Apukádon rágòdsz? Nem lenne jobb a lelkednek ha beszélnél vele? Vagy kiìrnád magadbòl?- Jajj Lysander! A mindig jò szìvű szeleburdi Lysander. Sokat köszönhettem neked. Csak pont rossz pillanatban mentél el.. Elmeséltem Lysnek az Amberös esetet. Azt mondta nekem volt igazam. Megérdemelte a szavaimat és a pofont is. Azt is mondta hogy szembe kell néznem Nathaniellel, és szereznem kell egy ùj szobatársat. Felajánlotta hogy ha a diri megengedi hozzá költözhetek, ugyan is egyedül lakik. Nagyon jòl esett a törédése. Késöbb meg is keresetük az igazgatònőt. Furcsa mòd belement, holott a suliban nincsenek koedukált szobák. Azt mondta ,hogy szeretné ha az ùj diákok jòl éreznék magukat. Bár igazábòl csak rám gondolt. Bárcsak kimerte volna mondani az igazat. Akkor máshogy alakulnak a dolgok. De nem is érdemes ezen rágòdni. Amber pont nem volt otthon ìgy Lyanderrel gyorsan össze pakoltunk, majd átmentünk a 88-as szobába. A nyolc a kedvenc számom. Ezt egy égi jelnek vettem. Amikor beléptünk a szobába megpillantottuk Castielt aki az egyik ágyon feküdt és dobált egy baseball labdát.- Na végre Lysander már egy òraja..-Itt felnézett és elejtette a labdát. - Nocsak, nocsak! Vágod hogy egéaz napomat elkùrtam azzal, hohy utánad kajtattam?- Majd hozzám vágta a labdát. -Bocsi Castiel. Megtaláltam Narniát és eltelt az idő. -Ha-ha te bolond! Amugy mit keresel itt? -Végig mérte a csomagjaimat. - Végre eljön Ambertől. Az igazgatònő megengedte hogy hozzám költözzön.-Castiel feje kicsit elszürkült. -Na végre ott hagyod azt a piòcát. -Annyira megzavarodott hogy segìtett behozni a cuccaimat. Ami tőle nagyon meglepő és ritka pillanatok egyike volt. Castiel elhìvta Lysandert dumálni, addig én kipakoltam. Azt hittem ez amolyan barázt dumálás lesz. Nem az volt. Miközben pakoltam a srácok felértek a tetőre. -Mi a baj Castiel? Furcsán viselkedsz. -Hogy merted magadhoz hìvni? Tudod menyire örülnék ha a szobatársam lenne.- Neked van szobatársad. Dajan, emlékszel? És különben se engedte volna hozzád az igazgatònő.- Igérd meg hogy nem nyùlsz hozzá!- Ne keverj össze magaddal. Különben is miattad is ajánlottam fel neki hogy nálam legyen. Ìgy annyiszor láthatod amennyiszer akarod. Aztán egyszer csak lesz bátorságod bevallani az érzelmeidet. Nem is értem hogy félhetsz egy olyan lánytòl mint Eliza.- Nem félek tőle. Csak tudom hogy jobbat érdemel. -Hmm akkor te tényleg szereted. -Hazudtan én valaha neked?! - Ugye tudod hogy örökre nem védheted meg?-Ugye tudod hogy nem szerepel a lehetetlen szò a szòtáramban?-Van szòtárad?-Majd nevetve elmentek.. Persze ezt csak később tudtam meg. Tùl későn. Akkor már mindegy volt. Miután kipakoltam elmentem megkeresni Nathanielt. Muszáj volt vele beszélnem. Elmentem a szobájához ,de nem volt ott. Biztos a könyvtárban van. Tényleg ott volt. A törzshelyünkön aludt el a földrajz könyvén. Nem volt szìvem felkelteni. De nem hagyhatom itt aludni. Ìgy nyomtam neki egy puszit az arcára. Megremegett a szempillája és elmosolyodott. Szerintem azt hitte álmodik, ìgy kapott még egyett. Erre már felébredt. - Eli?- Kérdezte rekedten.- Jajj Eli! Egész nap kerestelek. - Felpattant a székéről és megölelt. -Hol voltál? Beszélni szerettem volna veled. Hallottam mi történt Amberrel és.. -Nézd Nathaniel! Sajnálom amit tettem, nem lett volna szabad ìgy re...- Ne kérlek! Ne mentegetőzz!Tudod elösszőr nehezteltem rád. Még is csak a hùgom. Aztán gondolkodtam.Okkal tetted amit tettél. Ismerem a hùgomat. Eddig sose álltam melléd de ez igérem meg fog változni, mivel nagyon fontos vagy számomra. Tudom hogy még csak 2 hete ismerjük egymást, de nekem olyan érzés , mint ha mindig itt lettél volna velem. -Pont válaszolni akartam, hogy ő is fontos nekem, hogy olyan jò érzés vele lenni. De nem tudtam válaszolni mert megcsòkolt. Életem legfinomabb csòkja. Visszacsòkoltam. Olyan lágyan csòkolt, olyan Nathanielesen. Elvesztem a pillanatban. Jò lett volna ha örökké tart, de hangokat hallottunk. Méghozzá Melody-ét. -Nathaniel itt vagy?-Azzonnal szétrebbentünk. De Nathaniel kipirult vigyorgòs arca sok mindent ellárult. Arany szemei is ùgy csillogtak mint a legfényesebb csillagok. Melody is észrevette.Mikor mondta hogy mennie kell, csak a papirokat hozta vissza, mi is mentünk , csak mi kézen fogva. Akkor még nem tudtam de szereztem egy ùj ellenséget. Szöke hercegem el akart kisérni a szobámig. Mondtam neki hogy már nem Amberrel lakok. Mikor megtudta hogy Lysander az ùj szobatársam megállt a a folyosò közepén. -Az igazgatònő tud ròla?-Igen. Megkérdeztük. Áldását adta.-Azt hittem nevetni fog. De nem tette.-Hé!Nyugi. Lys csak egy barát. Sose lesz köztünk semmi. -Kicsit meznyugodott majd átölelt. -Hiszek neked. -Haza kisért,elköszöntünk majd bementem. A srácok ott ültek a földön és valami füzetet lapozgattak. Vagy is csak Castiel. Lys eltakarta a fejét egy párnával. -Mit csináltok?-Kérdeztem vidáman. -Sajnálom Eliza nem tudtam megállìtani-Szabatkozott Lysander. Akkor vettem észre ,hogy az a füzet a verses füzetem. -Teszed azt le Castiel!-Majd megdobtam egy párnával és elvettem a füzetet.-Hogy lehetsz ilyen érzékeny a verseidre?-Te hagynád hogy elvegyem a gitárod?-Addig élnél!-Na látod!-Utána már csak egyszer vette el a füzetemet. Azòta van is egy verses kötetem. De erröl majd később
