VIII.

Utálom a szülős bemutatkozásokat. Előtte folyton azon stresszelek mit vegyek fel, miket mondjak, hogy köszönjek, meg-e foghatom a kezét a fiúknak, nem leszek-e a szemükbe egy ribanc aki tönkreteszi szemük fénye életét. Nathaniel szüleinél még rosszabb volt a helyzet, hisz ők a suliban is dolgoznak. Ugyan is mint kiderült Nath anyukája az anatómia tanár csak idén nincs anatómiám. Hiába nyugtatott hercegem, hogy nem lesz baj ,már most szeretnek,de valahogy nem múlt el az idegességem. Sőt egyre rosszabb lett.  Segítséget kértem Rosalyátol,de természetesen a szokásos sleppem is ott csücsült az ágyamon. Lys, Cast és Ken. Mindenki beleakart szólni milyen legyen a hajam a sminkem ,de főképp a ruhám. Rosa megcsinálta a hajam. Semmi extra csak befont elöl egy tincset és egy hajtű segítségével feltűzte mint ha hajpánt lenne rajtam. A smink is egyszerű volt. Egy ezüst ceruzával kihúzta a szemem hogy kiemelje szürkeségét és feltett egy kis spirált. Na de a ruha... felpróbáltam vagy 20 összeállítást. Szoknyákat, nadrágokat, blúzokat, pólókat, toppokat, ruhákat, de egy olyan se volt ami mind a 4-nek tetszett volna. Végül felvettem anyukám ruháját. Még kiskoromban találtam, mielőtt apám el nem égette az összeset.Vagy is az az idegen akit az apámnak gondoltam. Ezt az egyet kimentettem és eldugtam. Egy egyszerű kék kockás ruha a derekánál beszűkítve. Tökéletes volt. Úgy illett rám mint egy 8. réteg bőr. Mai napig elszorul a torkom amikor anyukámra gondolok. Számomra csak egy féltve őrzött ruha.  Castiel persze beszólt, hogy vele csak akkor mutatkozhatnék ebben a ruhában ha rövidebb lenne, de láttam a fején az elégedettséget. Vagy a féltékenységet? Nem tudom.. Ott és akkor elvakított a nosztalgia és a szerelem. Igen! Addigra már szerelmes voltam, hisz az első hetünk Nathanielell tökéletesen telt. Megértettük és kiegészítettük egymást. Amber egyenlőre leszállt rólam. Csúnyán nézett de nem szólt semmit.. de ez csak a vihar előtti csend volt. Nathaniel értem jött hogy együtt mennyünk a szüleihez. Kopogott de amikor ki akartam nyitni az ajtót Kentin és Castiel megelőzött.
-Szervusz Nathaniel!-Mondták a fiúk kísértetiesen egyszerre.-
 Milyen pontos vagy. - Próbálta berekeszteni a hangját Kentin ,de nem sok sikerrel.
-Sziasztok srácok! Eli elkészült?
-El. De ha nem vigyázol rá kinyíratlak. Vannak barátaim a katonaságról.
- Jól van Kentin! De te se szórakozz sokáig a húgommal ,mert tartozik nekem egy két srác a birkózócsapatból. -Na igen. A suliban sokan lógtak Nathnak. Hisz ő ahol tudott segített.. Basszus mint valami kiscserkész.. bár ezeket a szívességeket mindig behajtotta. Túl komolyan vette a jövök neked eggyel kifejezést. Mindegy, a srácok végül kiengedtek. 10 perc alatt amíg a szülei lakosztályához értünk vagy 20-szor elmondta milyen gyönyörű vagyok. Persze ettől egy gyönyörű karmazsin színt vettem fel,amitől Nath szerint még dögösebb lettem. Igen! Azt mondta dögös.. Nathaniel apukája mosolyogva fogadott minket. Anyukája pedig megölelt, mint ha már régóta ismernénk egymást.. Megkértek hogy tegezzem őket sulin "kívül". Nem is értem a mai napig Amber miért nem hasonlít a szüleire. Külsőre se és belsőre se. Bár felnyitva még egyiket se láttam. De azt sokszor elképzeltem ahogy boncolom Ambert.. hupsz megint itt a pszichopata énem.. na de visszatérve ,Nathaniel szülei aranyosak. Persze rögtön megkérdezték mi szeretnék lenni. Mivel a barátom szüleinek nem mondhatom hogy mikulás mert évente egyszer dolgozik ,a dalszövegírásból meg éhen halnék így elmondtam az igazat amit senki se tudott..
-Mentőorvos.. Tudjátok a nagyszüleim korán megbetegedtek és mindig azt mondták legyek orvos hogy megtudjam őket gyógyítani. Mivel őket nem tudtam mások életét szeretném megmenteni.
 -Oh ez igazán szép cél! Nathaniel is orvos lesz.
-Igazán?! -Tudnod kell hogy Nathaniel rosszul van a vér látványától és nem is érdekli a biológia. Sokkal inkább a történelem. És szeret tanítani, de persze ezt a szülei meg se hallották. Az ő fiuk orvos lesz ha akarta, ha nem! Na ez volt az elsődleges nevelési hiba. Miután eltelt a délután felmentünk a tetőre beszélgetni. Kiderült hogy Nathaniel akkor járt ott először,de nem utoljára.
-Miért nem mondtad el a szüleidnek hogy tanítani szeretnél? Hisz anyukád is tanár.
- Hidd el Eli ,mondtam már de süket fülekre találtam. Ők eldöntötték mi lesz belőlem ,szerintük nincs beleszólásom mert úgy se tudom mi nekem a jó.
-De hiszen ez a te életed, nem az övék! Fogadok hogy Amber az lehet ami csak akar.
-Amber az ő kis hercegnőjük.. a szemükbe én még mindig csak egy irányításra szoruló figyelemzavaros kisfiú vagyok.
 -Jajj Nathaniel! Egyszer úgy is felnyílik a szemük és ők is azt fogják látni amit én.
-Úristen!Anyám sexinek fog tartani?!
-Te bolond! Mikor mondtam én olyat hogy sexi vagy?
-Oh nem vagyok az?!
-Elfordult mint egy szomorú kislány én pedig a hátára ugrottam
. -Nem vagy sexy! Hanem észveszejtően dögös.
 -Ismerek egy embert akinél nem lehetek dögösebb.
-Ki az?- Sose tudtam meg a választ mert megcsókolt. A következő hét szinte elrohant. Amber megint elakarta adni a szerveimet, sőt már a hajamat is. Így felraktam egy szexuális szolgáltatásokat kínálò hirdetést a telefonszámával és egy bikinis képével. A srácok bosszúja is bevált. Még a Nat szüleinél tett látogatásom másnapján fejezték be a tervet. Azért se csinált sok mindent Amber. Hisz leégette magát az egész suli előtt. Miután Castiel "dobta" vissza ment Kentinhez aki a folyosó közepén közölte ,hogy ő neki nem kell egy akkora ribanc mint Amber. A szőkeség olyan szinten kiakadt hogy lerogyott a földre és átkarolta Kentin lábát mondván ,hogy bocsásson meg neki. A jelenetről videó is készült ami felkerült a netre és egy fénykép kíséretével bekerült a suliújságba. Mi se kíméltük Ambert el kell ismernem. De az ő húzásai mellet ezek eltörpülnek . Tudom most még én szemetebbnek tűnök, de várd ki a végét. Szóval viszonylag eseménytelenül telt a 4. hetem. Kivéve hogy az igazgatónő magához hivatott és kifaggatott Nathanielről. A szentem először azt  hitte Castiellel vagyok együtt, de mikor tájékoztattam ,hogy rosszul informálták, mint ha megkönnyebbült volna. Pedig a rocker egyáltalán nem rossz ember. Csak inkább elrettent mindenkit ne hogy összetörjön. Megint. Na de vissza Mrs Serenchez. Furcsállottam hogy érdekli a magánéletem . Hisz mint igazgatónő nem sok köze volt hozzá de mint a.. na neem! Most még nem mondhatom el, sajnálom! Elmaradna a drámai összhatás. Szóval megnyugtattam, hogy nem vagyok együtt Castielell. Ő pedig megkért hogy jelentkezzek valamivel a KiMitTudra. Megmutogatta az eddigi évek felvételeit. Mindig ilyen Ambet kaliberű lányok táncos produkciói nyertek. Nem akartam ebbe belekerülni, így finoman a tehetségtelenségemre hivatkozva visszautasítottam. Viszont 5. hetem hétfő estéjén letámadott Amber a folyosón.
-Nem elég hogy elveszed a bátyám elveszed Castielt a hírnevemet még a KiMitTudon is próbálkozol?
-Hogy mi?Nem is jelentkeztem.
 -Akkor valami kis manó felírt mert kurvára fent van a neved a listán! Castiellel és Lsyaderrel együtt. -Srácok srácok srácok. Csak jót akartak de rám küldték az őrdögöt. Bár törött lábbal is lehet gitározni. Rögtön megkerestem a fiúkat Úgy gondolták én úgyse mennék bele ,ezért inkább jelentkeztek helyettem is. Az az elképzelésük támadt hogy alapítsunk egy triót. Mind a hárman gitároznánk és énekelnénk. Végül is tetszett az ötlet. Már csak egy név kellett. Sok minden felmerült. Éneklő csótányok, a három musicétás ,rosszakarók, predator, képmás, sustorgók ,de végül mindent elvetettük. Már órák óta ültünk ott a földönt mint az idióták amikor bevillant egy név ami tökéletesen illet hozzánk. Korhatár nélkül. Innentől kezdve a suliba is mindenki csak így emlegetett minket. Kivéve Amber. Jobb ha nem is tudom ő milyen névvel illetett engem. Bár vannak elképzeléseim.

VII.

Az első éjszakám Lysander társaságában remekül telt. Mélyen aludtam és szerencsére nem álmodtam semmit. Másnap sem keltem telefon beszélgetésre vagy körömlakk szagra. Lysander tökéletes lakótársnak bizonyult. Megengedte hogy előbb menjek a fürdőszobába és nem beszélt feleslegesen. Castiel már az ajtóban állt amikor kiléptünk. Mindig értünk jött. Akkor tudtam hogy baj van amikor egyszer nem jelent meg.. de ezt ne most . Szóval kiléptünk és végig mért. Sűrűn csinált ilyet, de soha nem ilyen feltűnően.
-Mi ez a hatalmas vigyor a képeden?-Kérdezte kissé gúnyosan.
-Hát csak olyan szép az élet. -Majd mint egy idióta körbeforogtam kitárt kezekkel. Lysander kuncogott, de Castiel csak furcsán nézett.
-Legközelebb adj nekem is a cuccból. Jónak tűnik.-Végre vigyorgott. Már majdnem a termem elé értünk amikor egy lány diktafonnal elém ugrott.
-Eliza Horner! Én Peggy Terna vagyok a suli újság egyik riportere. Feltehetek pár kérdést?
 -Kérdést? Nekem? Még is miről?
-Édesapádról. Fülembe jutott hogy tegnap ő is az elítéltek között jelen volt az iskolában.
- Peggy tűnj innen a fenébe, és ne hidd el Ambernek mindenféle hazugságot!-Igen. Ez Castiel volt.. Gyorsan be is rántott a terembe. Éreztem a dühöt az arcomon. Amber elmondta mindenkinek! Egy aljas bosszúálló picsa! Mondjuk minden tiszteletem az övé.  Nehéz lehet gerinc nélkül élni, de neki sikerült. Castielt nem láttam egész nap a Peggy-s incidens után. Ő is jókor hagyott magamra. Első óra után megkeresett Nathaniel. Megölelt és megkérdezte mi a baj. Sok lelki erő kellett hozzá hogy sírás nélkül elmeséljem. Nath nagyon mérges lett húgára és magát okolta mindenért. Egy idő után rájöttem miért. Furcsállom is így utólag hogy ez akkor nem esett le. Na de vissza a dühös Nathanielhez. Ő is elrohant mondván ezt nem úszhatja meg Amber. Kent se találtam sehol. Lysander pedig az egyik lépcsőfokon ült és irt minden szünetben így nem akartam zavarni. Melod volt a padtársam elég sok órán így gondoltam vele töltöm a napot. Elkísértem a szekrényéhez amikor feltette a kérdést:
-Miòta vagytok együtt? -Nem tudtam hogy neki feltűnt a tegnapi eset. De egy szerelmes lánynak minden feltűnik. Ezt a saját bőrömön is tapasztaltam.
-Tegnap óta. -Láttam Melody fején a páni félelmet. Nem tagadtam. Nem képzelődött. Vesztett. Tudom ez hülyeség. De akkor  is ,miért így reagál az ilyen helyzetekre a legtöbb lány? Mert ez amolyan kudarc. Elveszted azt akit te szerettél. Ő nem szeretett. Vesztettél. Melody fejében is ez mehetett. De akkor csak ennyit mondott:
-Vigyázz rá! -Majd elment. Ő is ott hagyott. Nem értettem miért mondta. Hogy is érthettem volna? Hisz akkor még nem tudtam mi vár majd rám. Nem volt kedvem bemenni a délutáni óraimra. Így hasfájásra hivatkozva visszamentem a szobámba és lefeküdtem. Most sajnos álmodtam. Nem Úsztam meg mindig ilyen könnyen. Azt álmodtam hogy üldöznek egy sötét utcán. Esik a hó. Kiabálnak utánam csúnya szavakat, majd elhangzik egy lövés és az álom véget ért. Ezt az álmot álmodtam egészen addig amíg egy nap meg nem történt. Mikor felkeltem Kentin feküdt mellettem. "Finoman" lelöktem az ágyamról, amire természetesen felébredt.
-Vörös kòd?!-Pattant fel hirtelent. Belenevettem a képébe. Na igen. Akit katona nevelt örökké katona marad..
-Nem vörös hanem szőke! Mit csinálsz te itt?
-Oh Lizi! Csak azt akartam hogy tőlem tudd meg elsőnek.. összejöttem Amberrel.-
Ugye csak szórakozol velem?
-Nem,veled soha. De Amberrel annál inkább.
-Mi?! Nem értelek.. Elmondanád az én nyelvemen is?
-Oh.. okos nyelven nem tudok.. de megpróbálásom. Castiellel kitaláltunk egy tervet. Vagy is inkább ő én csak belementem. Szóval a terv első része hogy össze jövök Amberrel, utána Castiel is ráhajt. Amint Amber átpártol szakít vele és ismét a régi lesz, és amikor vissza jönne hozzám én megint utálni fogom. A picsák kòdeksze azt mondja ki kell borulnia..- Ezen jót nevettem és megöleltem Kentint. Sajnos nem csak ilyen esetben volt bosszúálló, és tényleg nem az övé volt a terv. Ő rosszabbat talált ki.. sokkal rosszabbat, na de ezt máskor.
-És te hogy vagy Lizi? Lassan napi rutinommá válik hogy kereslek téged.
-Te se voltál sehol délelőtt.. mondjuk most már tudom miért. Én meg pihentem egy kicsit..
-Hogy vagy?
-Mi?Ja jól csak.. máshol járnak a gondolataim.
-Fogadjunk hogy nem rajtam..
-Nem.. sajnos nekem sincs akkora szerencsém.
-Na akkor ki a szerencsés?
-Nathaniel. Tegnap òta elvileg együtt vagyunk.
-Hogy mi?! Az Elnökkel?-Ez nem Kentin hangja volt.. hanem Castielé. Lysander agyában aludt egy csomó párna meg takaró alatt.
-Mit csinálsz te itt Castiel?
-Én is elakartam mesélni a ribanc szívatását, de bealudtam.
-Szóval végig hallgatóztál?
-Miért nem mondtad el?
-Egész napra eltűntél..
-Tegnap is elmondhattad volna!
- Ugyan már! Miért fontos hogy kivel vagy hogy egyáltalán együtt vagyok valakivel? Persze haverok vagyunk,de nem kéne ennyire kiakadnod mert nem mondtam el elsőnek.-Farkasszemet néztünk majd kirohant. Azt hittem csak hisztizik hogy nem ő tudta meg először. Nem sejtettem hogy a beszélgetésünk után megkeresi Nathanielt és megfenyegeti. Amíg én Kentinnel elmentem kekszet venni ,Castiel sikeresen megtalálta Nathot aki pont akkor jött ki a szüleitől.
-Mit keresel a tanári szárnyon Castiel? Ide te sose jössz.
 -Téged kerestelek és gondoltam beszéltél az őseiddel a húgod patkány viselkedése miatt.
 -Mit akarsz? Szálljak le Eliről? Tudod nem fogok! Szeretem és fontos nekem. Bármit tehetsz nem mondok le róla. Mellette sokkal boldogabb vagyok, új értelme lett mindennek. Reggelente nem úgy kellek fel hogy Ah megint egy hosszú nap hanem hogy végre láthatom.
-Jól van Elnök! Ezt akartam hallani! Mert ha bármi baja lesz melletted Elinek, ha egyszer is sírni fog miattad vagy szenvedni fog én magam öllek meg!
-Vigyázni fogok rá de válaszolj egy kérdésemre!Szereted őt?
-Az előbb ugyan azokat a dolgokat mondtad el amiket én gondolok. Szóval vigyázz rá!
-Castiel Castiel Castiel.. A mindig durcás kemény Castiel aki igazából egy sült pillecukor. Fekete szenes kemény külső de belül édes és lágy.. Ő mindig mellettem állt vagy is akart.. Castiel ha ezt olvasod mindig is fontos voltál nekem. Miután  rockerünk otthagyta Nathaniel megkeresett. Pont kekszek dobáltam Kentin szájába. Hihetetlen mennyire szereti a kekszet főleg a csokikrémes csokimázasat. Ha a sötét oldalon lenne keksz örömmel átszaladna. És végül is át is szaladt.. de ezzel megint nagyon előre mentem. Szóval képzeld el a képet, nekem az egyik szemem csukva és ki van nyújtva a nyelvem miközben féltérdre ereszkedve célzok a földön fekvő Kentin szájába. Nath annyira ledöbbent hogy csak nagyon halkan szólalt meg.
-Eli, beszélhetnénk. -Annyira halk volt hogy megijedtem ráestem Kentinre és még a keksz is kigurult a zacskóból. A szőke hercegem persze azonnal oda pattant és felsegített. Tökéletes srác. Okos,udvarias,vicces,jóképű.. Túl tökéletes volt. Persze Natnak is volt hibája. De ezt akkor még nem vettem észre. Bár észrevettem volna. Akkor biztos tudok segíteni valahogy. Észrevetted Kedves Valaki hogy túl sok a bár az életemben? Vagy is túl sok volt.. Na de nagy nehezen felsegített és kitessékelt a szobából.
 -Annyira sajnálom!-Majd megölelt.
-Még is mit? Nem tettél semmit!
-De Amber igen! Valamelyest az én felelősségem is.
-Dehogyis! Ne cipeld azt is amit a húgod követ el. Azok az ő döntése, nem a tieid. Nem haragszom rád Amber miatt. Két külön személy vagytok.
-Jajj Eli!Nem is érdemellek meg!
-Bolond vagy Nath, bolond!
-Beszéltem a szüleimmel. Elmondtam miket művel a lányuk. Persze nem hittek nekem. Aztán elmondtam hogy te vagy az érintett. Nem is mondtad hogy találkoztál apámmal.Nagyon kedvel téged és megígérte beszél Amberrel. Anyám pedig meg szeretne ismerni. -Megegyeztünk Nathaniellel hogy azon a hét szombatján náluk ebédelünk. Kedvelem a szüleit még most is. Annyi hibájuk volt hogy rosszul nevelték a gyerekeiket. Kicsit beszélgettünk még kettesben Nattal aztán bementünk Kentinhez aki ugyan úgy feküdt a földön csak a kekszei már mellette voltak és éteri tekintettel bámulta a plafont.
-Ken minden rendben?
-Mi? Ja persze persze.. Vagy csak neked szabad az élet értelmén gondolkoznod?
-1. Én nem az élet értelmén hanem az életem értelmén gondolkozok 2. Te nem úgy tűntél mint aki gondolkodik.
-Válaszul hozzám vágott egy kekszet amit Nath a szája segítségével elkapott és elpusztított. Ezen jót nevettünk. Ken és Nath jól kijöttek. Bár Kentin elég alkalmazkodó típus. Ha akar mindenkivel kijött, vagy ha olyanja volt mindenki utálta. Ott ültünk egészen addig amíg Lys és hűséges csatlósa meg nem érkezett. Aztán hirtelen házi írhatnékja lett Nathanielnek így elment. Ken is követte. Mint ha félnének Castieltöl. Persze nem féltek.. csak.. na mindegy! A srácok zenélgettek én pedig megírtam a német beadandót. Miután Castiel lelépet Lysander mellém telepedett.
-Ugye tudod hogy ezt csak 2 hét múlva kérik?
-1 hét múlva. De szeretem nem utolsó pillanatra hagyni.
-Okos lány vagy Eliza!
-Miért hívsz a teljes nevemen?
-Mert illik rád a jelentése. -Sokáig nem tudtam mit jelent a nevem, de most már tudom és szerintem nem is illik rám ez a név..  ---->Isteni teljesség és tökéletesség.... Ugyan, kérlek!

VI.

A tornatermes kiborulásomat természetesen Amber is szóvá tette.. Bár ne tette volna,és én bár ne lennék hirtelen haragú, bár ne lett volna aznap elegem mindenből.Talán akkor jobban viselem Amber beszólását.
 -Mi van kiscsaj? Annyira tökéletes az életed hogy nem bírod mások sanyarú történeteit?
- Amber menj, törődj inkább a magad dolgával.
-Miért nem mész vissza a király kis hercegnő életedhez?-Itt telt be a pohár. Ő nevez engem hercegnőnek?!-Ide figyelj ribanc! Nem tudsz te semmit az én életemről! Semmit!! Nekem sose volt ùgy kinyalva a picsám mint neked. Tudod, engem neveltek! S nem pénzt adtak hogy ne legyek láb alatt. És igazad van! Azért rohantam ki mert nem bìrtam annak a férfinak a szavait. Tudod miért? Mert ő volt az apám aki kiskoromban lepasszolt. Szòval,ne ugass ùgy hogy nem tudsz semmit. - Fölpofoztam és elmentem mielőtt bármit mondhatott volna. Szégyelem amit tettem. Elhamarkodottan cselekedtem, de késő már ezen agyalni. Ezek után kerültem mindenkit. Főleg Nathanielt. Megütöttem a hùgát. Többé a szemébe se fogok tudni nézni. Aznap nem volt tanìtás, ìgy elbùjtam a könyvtár második emeletén ahol csak életrajzok, levelek és régi dokumentumok vannak. Csak akkor jön oda bárki is ha a házihoz kell valami. Ìgy beültem egy könnyvel a sarokba a szerb zeneszerzők élete alá. Ide tuti nem jön senki. Tévedtem. Pont egy izgalmas résznél jártam a Vándorsòlyom kisasszony különleges gyermekeiben amikor a fejemre esett egy könyv. -Aù! -Ne haragudj! Nem vettelek észre. Azt hittem nincs itt senki..Várj ,Eliza? Te mit keresel itt. Egész nap téged kerestünk. -Sajnálom Lysander. Nem volt kedvem az emberekhez. - Mi történt? Apukádon rágòdsz? Nem lenne jobb a lelkednek ha beszélnél vele? Vagy kiìrnád magadbòl?- Jajj Lysander! A mindig jò szìvű szeleburdi Lysander. Sokat köszönhettem neked. Csak pont rossz pillanatban mentél el.. Elmeséltem Lysnek az Amberös esetet. Azt mondta nekem volt igazam. Megérdemelte a szavaimat és a pofont is. Azt is mondta hogy szembe kell néznem Nathaniellel, és szereznem kell egy ùj szobatársat. Felajánlotta hogy ha a diri megengedi hozzá költözhetek, ugyan is egyedül lakik. Nagyon jòl esett a törédése. Késöbb meg is keresetük az igazgatònőt. Furcsa mòd belement, holott a suliban nincsenek koedukált szobák. Azt mondta ,hogy szeretné ha az ùj diákok jòl éreznék magukat. Bár igazábòl csak rám gondolt. Bárcsak kimerte volna mondani az igazat. Akkor máshogy alakulnak a dolgok. De nem is érdemes ezen rágòdni. Amber pont nem volt otthon ìgy Lyanderrel gyorsan össze pakoltunk, majd átmentünk a 88-as szobába. A nyolc a kedvenc számom. Ezt egy égi jelnek vettem. Amikor beléptünk a szobába megpillantottuk Castielt aki az egyik ágyon feküdt és dobált egy baseball labdát.- Na végre Lysander már egy òraja..-Itt felnézett és elejtette a labdát. - Nocsak, nocsak! Vágod hogy egéaz napomat elkùrtam azzal, hohy utánad kajtattam?- Majd hozzám vágta a labdát. -Bocsi Castiel. Megtaláltam Narniát és eltelt az idő. -Ha-ha te bolond! Amugy mit keresel itt? -Végig mérte a csomagjaimat. - Végre eljön Ambertől. Az igazgatònő megengedte hogy hozzám költözzön.-Castiel feje kicsit elszürkült. -Na végre ott hagyod azt a piòcát. -Annyira megzavarodott hogy segìtett behozni a cuccaimat. Ami tőle nagyon meglepő és ritka pillanatok egyike volt. Castiel elhìvta Lysandert dumálni, addig én kipakoltam. Azt hittem ez amolyan barázt dumálás lesz. Nem az volt. Miközben pakoltam a srácok felértek a tetőre. -Mi a baj Castiel? Furcsán viselkedsz. -Hogy merted magadhoz hìvni? Tudod menyire örülnék ha a szobatársam lenne.- Neked van szobatársad. Dajan, emlékszel? És különben se engedte volna hozzád az igazgatònő.- Igérd meg hogy nem nyùlsz hozzá!- Ne keverj össze magaddal. Különben is miattad is ajánlottam fel neki hogy nálam legyen. Ìgy annyiszor láthatod amennyiszer akarod. Aztán egyszer csak lesz bátorságod bevallani az érzelmeidet. Nem is értem hogy félhetsz egy olyan lánytòl mint Eliza.- Nem félek tőle. Csak tudom hogy jobbat érdemel. -Hmm akkor te tényleg szereted. -Hazudtan én valaha neked?! - Ugye tudod hogy örökre nem védheted meg?-Ugye tudod hogy nem szerepel a lehetetlen szò a szòtáramban?-Van szòtárad?-Majd nevetve elmentek.. Persze ezt csak később tudtam meg. Tùl későn. Akkor már mindegy volt. Miután kipakoltam elmentem megkeresni Nathanielt. Muszáj volt vele beszélnem. Elmentem a szobájához ,de nem volt ott. Biztos a könyvtárban van. Tényleg ott volt. A törzshelyünkön aludt el a földrajz könyvén. Nem volt szìvem felkelteni. De nem hagyhatom itt aludni. Ìgy nyomtam neki egy puszit az arcára. Megremegett a szempillája és elmosolyodott. Szerintem azt hitte álmodik, ìgy kapott még egyett. Erre már felébredt. - Eli?- Kérdezte rekedten.- Jajj Eli! Egész nap kerestelek. - Felpattant a székéről és megölelt. -Hol voltál? Beszélni szerettem volna veled. Hallottam mi történt Amberrel és.. -Nézd Nathaniel! Sajnálom amit tettem, nem lett volna szabad ìgy re...- Ne kérlek! Ne mentegetőzz!Tudod elösszőr nehezteltem rád. Még is csak a hùgom. Aztán gondolkodtam.Okkal tetted amit tettél. Ismerem a hùgomat. Eddig sose álltam melléd de ez igérem meg fog változni, mivel nagyon fontos vagy számomra. Tudom hogy még csak 2 hete ismerjük egymást, de nekem olyan érzés , mint ha mindig itt lettél volna velem. -Pont válaszolni akartam, hogy ő is fontos nekem, hogy olyan jò érzés vele lenni. De nem tudtam válaszolni mert megcsòkolt. Életem legfinomabb csòkja. Visszacsòkoltam. Olyan lágyan csòkolt, olyan Nathanielesen. Elvesztem a pillanatban. Jò lett volna ha örökké tart, de hangokat hallottunk. Méghozzá Melody-ét. -Nathaniel itt vagy?-Azzonnal szétrebbentünk. De Nathaniel kipirult vigyorgòs arca sok mindent ellárult. Arany szemei is ùgy csillogtak mint a legfényesebb csillagok. Melody is észrevette.Mikor mondta hogy mennie kell, csak a papirokat hozta vissza, mi is mentünk , csak mi kézen fogva. Akkor még nem tudtam de szereztem egy ùj ellenséget. Szöke hercegem el akart kisérni a szobámig. Mondtam neki hogy már nem Amberrel lakok. Mikor megtudta hogy Lysander az ùj szobatársam megállt a a folyosò közepén. -Az igazgatònő tud ròla?-Igen. Megkérdeztük. Áldását adta.-Azt hittem nevetni fog. De nem tette.-Hé!Nyugi. Lys csak egy barát. Sose lesz köztünk semmi. -Kicsit meznyugodott majd átölelt. -Hiszek neked. -Haza kisért,elköszöntünk majd bementem. A srácok ott ültek a földön és valami füzetet lapozgattak. Vagy is csak Castiel. Lys eltakarta a fejét egy párnával. -Mit csináltok?-Kérdeztem vidáman. -Sajnálom Eliza nem tudtam megállìtani-Szabatkozott Lysander. Akkor vettem észre ,hogy az a füzet a verses füzetem. -Teszed azt le Castiel!-Majd megdobtam egy párnával és elvettem a füzetet.-Hogy lehetsz ilyen érzékeny a verseidre?-Te hagynád hogy elvegyem a gitárod?-Addig élnél!-Na látod!-Utána már csak egyszer vette el a füzetemet. Azòta van is egy verses kötetem. De erröl majd később

V.

Szerettem a keddeket. Valahogy mindig jó dolgok történtek. Tudod mi a vicces? Kedd éjjel öltem meg magam. Ez volt az én poénom, magam számára. Szokássommá vált hogy minden reggel palacsintát eszek csokisziruppal, egy eperrel a tetején. Aznap reggel is éppen tömtem fejembe a palacsintát, amikor mellém ült Kentin. Kentin Callber. Szomszédok voltunk. Apukája nevelte, aki meghalt mikor a nagyszüleim. Így együtt kerültünk a gyermekotthonba. Ő volt az egyetlen barátom. Majd mikor örökbe fogadtak, őt elvitte egy katona házaspár. Kentin kicsinek pápaszemes volt, és nagyon alacsony. Viszont a aki mellém ült egy magas izmos jóképű srác lett. Meg se ismertem volna, ha nem fityeg egy magnetit háromszög a nyakába. Még én adtam neki 7 évesen. Ő is adott nekem egy háromszöget, ami most is itt van a nyakamban csak ez smaragd, nem magnetit. A háromszögek színei jelképezték a szemünk színét, az az minket.  Szó szerint a nyakába ugrottam amikor felismertem.
 -Kentiiin! Édes istenem! Te mit keresel itt?
- Lizi nyugi! Megfojtasz.
- Jaj! Sajnálom. Annyira örülök neked. Mit keresel itt?
- A szüleim itt kaptak állást. Apa lesz az új tesitanár. Anya meg az ápoló nő. Tegnap érkeztem. Mikor megtudtam ,hogy te is ide jársz, gondoltam megleplek
.-Hát sikerült! Nagyon örülök neked.- Mosolyogtam rá. Imádtam Kentint. Igen direkt írtam múlt időben. Elkísértem a terméhez majd mentem vissza órára. Megígértem neki hogy ma együtt ebédelünk, és kitárgyaljuk az elmúlt 9 évet. Találkoztunk is órák után, majd indultunk az étkezőbe. Hatalmas lárma fogadott minket, és egy csomó ember. Körbeálltak valamit, vagy inkább valakiket. Átfúrtuk magunkat Kentinnel a tömegen, s amit ott láttam ledöbbentett. Lysander próbálja lefogni az őrjöngő Nathanielt aki neki akar menni Castielnek. Cast orra vérzik, Natnak pedig véres a keze. Bele se mertem gondolni mi történhetett ami a mindig békés Nathanielt így kizökkentette. De ezt később megtudtam. Szóval elmondom neked is. Amíg én sétáltan Kentinnel a kajálda felé addig Castiel már vett nekem ebédet, és várt az asztalunknál. Nathaniel elment mellette, Castiel pedig kigáncsolta.
 -Vigyázz Elnök! Különben még betörik a képed.
-Castiel! Leszállhatnál rólam. Semmi rosszat nem tettem ellened.
- Dehogynem! Elvetted a barátnőmet.
-Azt hittem ezen már rég túl vagy. Debora már színt vallt. Nem én vettem őt el tőled..
- Nem is Deboráról beszélek. Hanem Elizáról! Lassan már több időt tölt veled mint velem.
-Hogy mi? De hát Eliza nem is a barátnőd.
-Én ezt más hogy tudom..
-Hazudsz! Azért csinálod, hogy felbosszants. Eli elmondta volna nekem ha lenne köztetek valami.
 -Ugyan miért mondaná el neked? Miért hiszed azt hogy fontos vagy neki? Nem vagytok egy súlycsoport Nathaniel, és soha nem is lesztek.-És itt pattant el a cérna Nathanielnél. Castiel persze csak szívatta. Azt akarta hogy kerüljön el, mer félt tőle. Igen! A nagy Castiel félt Nathanieltől. Meg igazából minden fiú nemű élőlénytől aki csak a közelembe tévedett. Na jó helyesbítek. Attól félt hogy elveszít. Bocsánat Castiel! Azt hiszem most teljesült egy rémálmod.. Elveszítettél.. Na de vissza az ebédlőbe. Gondolkodás nélkül odaugrottam az épen őrjöngő Nathanielhez és elé álltam. Rám nézett, majd mint ha nyugtató lövedéket kapott volna, elszállt a mérge.
 -Nathaniel. Nyugodj le! Bár mit is mondott Castiel, nem higgy neki. Biztos csak fel akart húzni.- Majd megsimítottam az arcát. Látszott Nathen hogy most kapcsolt mit is tett.
 -Sajnálom.- Majd kirohant.
-Nincs itt semmi látnivaló! Tűnés!- Kiabáltam az emberekre, akik kissé sértődötten de mentek tovább a dolgukra. Gyorsan odarohantam Castielhez, majd elővettem egy zsepit és a kezébe adtam.
-Nessze! Hajtsd előre az orrod, úgy kifolyik a felesleges vér, és hamarabb eláll. -Furcsán nézett rám, de azt tette amit mondtam. Miután elállt az orra vére, lelépett, és mondta egyem meg az ebédemet. Lyander is vele ment. Így visszatérhettem az eredeti tervemhez. Ebéd Kentinntel.
-Bocsi, ezért a közjátékért. - Mondtam miközben ettem a makarónimat.
-Sokat változtál Lizi!- Jelentette ki hirtelen. Kérdő tekintettem látván megmagyarázta.
-Régen egy csendes, félénk lány voltál aki kerülte a társaságot, és utált a figyelem középpontjába kerülni. Most meg egy vagány, bátor és erős, másokat védelmező csaj lettél.
-Tudod, változnak az idők. Rájöttem hogy ha mindig csak hagyom magam, még rosszabb lesz minden. De, te is sokat változtál. Mind külsőre, mind személyiségire. Mi történt a kis gyáva, aranyos Keni cicával?- Igen.. Tényleg azt mondtam neki hogy Keni cica.. Kiskorunkban úgy hívtam. Ő pedig engem Lizi nyuszinak.
-Egy katonai családba kerültem. Apám egy katonai suliban dolgozott ez előtt. Ott kikupáltak rendesen.
-Nem volt nehéz a suli?
-Nem volt nehezebb mint a te életed.- Erre nem mondtam semmit. Kennel sokat beszélgettünk.Megtudtam hogy már nem szereti a Ken-t, de megengedte hogy ha kettesben vagyunk hívhatom így, ha ő hívhat Lizinek. Valamit valamiért, ugyan is utálom a Lizit. Nagyszüleimre emlékeztet. De Kennek megengedtem. Ismét eltelt egy hét. Amber rászállt szegény Kentinre. Folyton a nyomában van, és még velem is kedvesen viselkedett, már amennyire tőle telt, hogy többet megtudjon Kenről. A suliban különleges programot szerveztek. Európa összes börtönéből hozattak nekünk bűnözőket, hogy elrettentsenek minket a bűnözéstől. Eszembe se jutott volna, hogy az igazgató nő miattam csinálta. Na, de ezt majd később. Szóval a harmadik hetem hétfőjén bezsúfolódtunk a tornaterembe. Mivel Nathaniel D.Ö.K elnök így ő fent segített a színpadon. Addig Castiel ,Lysander ,Kentin meg én beültünk hátra. Minél messzebb az igazgatónőtől annál jobb. Idézem Castiel szavait. Felsorakoztak a bűnözők. Mindegyik mellet állt egy börtönőr is. Azt hittem menten lefordulok a székemről. Apám fent állt a színpadon, kifejezéstelen tekintette. Kentin látott róla már képet, így ő is felismerte. Rögtön rám is nézett kérdő zöld szemeivel. Megvontam a vállam. Nem tudtam mit keres itt. Azt tudtam hogy börtönben van. De az égiek miért büntettek, azt nem tudtam. Persze ma már azt is tudom miért került apám a Sweet Amorisba. Nem önszántából. Kérdéseket lehetett feltenni. Aki nem tudott az adott ország nyelvén, angolul tette fel a kérdést, amit a börtönőrök fordítottak, az elitélteiknek. Összeszedtem minden erőm, és én is felálltam. Németül tettem fel a kérdést apámnak.
-Hogy tehetted ezt a családoddal? Amikor elkövetted az emberölést, rájuk nem gondoltál?- Ő nem ismert fel. Így csak ennyit mondott.
-Nekem nincsen családom.- Ennyi elég is volt számomra. Kirohantam a tornateremből. A srácok jöttek utánam.
- Mi történt Eliza? - Kérdezte Lysander. Megráztam a fejem, majd kicsordultak a könnycseppek. Nem bírtam tartani magam. Elmeséltem a srácoknak ki is volt az az ember. Mind a ketten ledöbbentek, Ken pedig csak ölelgetett.
-Szeretnéd, ha beolvasnák apádnak? Én nem félek a diritől.- Kérdezte Castiel.
- Nem. Köszönöm, Castiel! Nekem többé nincs apám.