Az első éjszakám Lysander társaságában remekül telt. Mélyen aludtam és szerencsére nem álmodtam semmit. Másnap sem keltem telefon beszélgetésre vagy körömlakk szagra. Lysander tökéletes lakótársnak bizonyult. Megengedte hogy előbb menjek a fürdőszobába és nem beszélt feleslegesen. Castiel már az ajtóban állt amikor kiléptünk. Mindig értünk jött. Akkor tudtam hogy baj van amikor egyszer nem jelent meg.. de ezt ne most . Szóval kiléptünk és végig mért. Sűrűn csinált ilyet, de soha nem ilyen feltűnően.
-Mi ez a hatalmas vigyor a képeden?-Kérdezte kissé gúnyosan.
-Hát csak olyan szép az élet. -Majd mint egy idióta körbeforogtam kitárt kezekkel. Lysander kuncogott, de Castiel csak furcsán nézett.
-Legközelebb adj nekem is a cuccból. Jónak tűnik.-Végre vigyorgott. Már majdnem a termem elé értünk amikor egy lány diktafonnal elém ugrott.
-Eliza Horner! Én Peggy Terna vagyok a suli újság egyik riportere. Feltehetek pár kérdést?
-Kérdést? Nekem? Még is miről?
-Édesapádról. Fülembe jutott hogy tegnap ő is az elítéltek között jelen volt az iskolában.
- Peggy tűnj innen a fenébe, és ne hidd el Ambernek mindenféle hazugságot!-Igen. Ez Castiel volt.. Gyorsan be is rántott a terembe. Éreztem a dühöt az arcomon. Amber elmondta mindenkinek! Egy aljas bosszúálló picsa! Mondjuk minden tiszteletem az övé. Nehéz lehet gerinc nélkül élni, de neki sikerült. Castielt nem láttam egész nap a Peggy-s incidens után. Ő is jókor hagyott magamra. Első óra után megkeresett Nathaniel. Megölelt és megkérdezte mi a baj. Sok lelki erő kellett hozzá hogy sírás nélkül elmeséljem. Nath nagyon mérges lett húgára és magát okolta mindenért. Egy idő után rájöttem miért. Furcsállom is így utólag hogy ez akkor nem esett le. Na de vissza a dühös Nathanielhez. Ő is elrohant mondván ezt nem úszhatja meg Amber. Kent se találtam sehol. Lysander pedig az egyik lépcsőfokon ült és irt minden szünetben így nem akartam zavarni. Melod volt a padtársam elég sok órán így gondoltam vele töltöm a napot. Elkísértem a szekrényéhez amikor feltette a kérdést:
-Miòta vagytok együtt? -Nem tudtam hogy neki feltűnt a tegnapi eset. De egy szerelmes lánynak minden feltűnik. Ezt a saját bőrömön is tapasztaltam.
-Tegnap óta. -Láttam Melody fején a páni félelmet. Nem tagadtam. Nem képzelődött. Vesztett. Tudom ez hülyeség. De akkor is ,miért így reagál az ilyen helyzetekre a legtöbb lány? Mert ez amolyan kudarc. Elveszted azt akit te szerettél. Ő nem szeretett. Vesztettél. Melody fejében is ez mehetett. De akkor csak ennyit mondott:
-Vigyázz rá! -Majd elment. Ő is ott hagyott. Nem értettem miért mondta. Hogy is érthettem volna? Hisz akkor még nem tudtam mi vár majd rám. Nem volt kedvem bemenni a délutáni óraimra. Így hasfájásra hivatkozva visszamentem a szobámba és lefeküdtem. Most sajnos álmodtam. Nem Úsztam meg mindig ilyen könnyen. Azt álmodtam hogy üldöznek egy sötét utcán. Esik a hó. Kiabálnak utánam csúnya szavakat, majd elhangzik egy lövés és az álom véget ért. Ezt az álmot álmodtam egészen addig amíg egy nap meg nem történt. Mikor felkeltem Kentin feküdt mellettem. "Finoman" lelöktem az ágyamról, amire természetesen felébredt.
-Vörös kòd?!-Pattant fel hirtelent. Belenevettem a képébe. Na igen. Akit katona nevelt örökké katona marad..
-Nem vörös hanem szőke! Mit csinálsz te itt?
-Oh Lizi! Csak azt akartam hogy tőlem tudd meg elsőnek.. összejöttem Amberrel.-
Ugye csak szórakozol velem?
-Nem,veled soha. De Amberrel annál inkább.
-Mi?! Nem értelek.. Elmondanád az én nyelvemen is?
-Oh.. okos nyelven nem tudok.. de megpróbálásom. Castiellel kitaláltunk egy tervet. Vagy is inkább ő én csak belementem. Szóval a terv első része hogy össze jövök Amberrel, utána Castiel is ráhajt. Amint Amber átpártol szakít vele és ismét a régi lesz, és amikor vissza jönne hozzám én megint utálni fogom. A picsák kòdeksze azt mondja ki kell borulnia..- Ezen jót nevettem és megöleltem Kentint. Sajnos nem csak ilyen esetben volt bosszúálló, és tényleg nem az övé volt a terv. Ő rosszabbat talált ki.. sokkal rosszabbat, na de ezt máskor.
-És te hogy vagy Lizi? Lassan napi rutinommá válik hogy kereslek téged.
-Te se voltál sehol délelőtt.. mondjuk most már tudom miért. Én meg pihentem egy kicsit..
-Hogy vagy?
-Mi?Ja jól csak.. máshol járnak a gondolataim.
-Fogadjunk hogy nem rajtam..
-Nem.. sajnos nekem sincs akkora szerencsém.
-Na akkor ki a szerencsés?
-Nathaniel. Tegnap òta elvileg együtt vagyunk.
-Hogy mi?! Az Elnökkel?-Ez nem Kentin hangja volt.. hanem Castielé. Lysander agyában aludt egy csomó párna meg takaró alatt.
-Mit csinálsz te itt Castiel?
-Én is elakartam mesélni a ribanc szívatását, de bealudtam.
-Szóval végig hallgatóztál?
-Miért nem mondtad el?
-Egész napra eltűntél..
-Tegnap is elmondhattad volna!
- Ugyan már! Miért fontos hogy kivel vagy hogy egyáltalán együtt vagyok valakivel? Persze haverok vagyunk,de nem kéne ennyire kiakadnod mert nem mondtam el elsőnek.-Farkasszemet néztünk majd kirohant. Azt hittem csak hisztizik hogy nem ő tudta meg először. Nem sejtettem hogy a beszélgetésünk után megkeresi Nathanielt és megfenyegeti. Amíg én Kentinnel elmentem kekszet venni ,Castiel sikeresen megtalálta Nathot aki pont akkor jött ki a szüleitől.
-Mit keresel a tanári szárnyon Castiel? Ide te sose jössz.
-Téged kerestelek és gondoltam beszéltél az őseiddel a húgod patkány viselkedése miatt.
-Mit akarsz? Szálljak le Eliről? Tudod nem fogok! Szeretem és fontos nekem. Bármit tehetsz nem mondok le róla. Mellette sokkal boldogabb vagyok, új értelme lett mindennek. Reggelente nem úgy kellek fel hogy Ah megint egy hosszú nap hanem hogy végre láthatom.
-Jól van Elnök! Ezt akartam hallani! Mert ha bármi baja lesz melletted Elinek, ha egyszer is sírni fog miattad vagy szenvedni fog én magam öllek meg!
-Vigyázni fogok rá de válaszolj egy kérdésemre!Szereted őt?
-Az előbb ugyan azokat a dolgokat mondtad el amiket én gondolok. Szóval vigyázz rá!
-Castiel Castiel Castiel.. A mindig durcás kemény Castiel aki igazából egy sült pillecukor. Fekete szenes kemény külső de belül édes és lágy.. Ő mindig mellettem állt vagy is akart.. Castiel ha ezt olvasod mindig is fontos voltál nekem. Miután rockerünk otthagyta Nathaniel megkeresett. Pont kekszek dobáltam Kentin szájába. Hihetetlen mennyire szereti a kekszet főleg a csokikrémes csokimázasat. Ha a sötét oldalon lenne keksz örömmel átszaladna. És végül is át is szaladt.. de ezzel megint nagyon előre mentem. Szóval képzeld el a képet, nekem az egyik szemem csukva és ki van nyújtva a nyelvem miközben féltérdre ereszkedve célzok a földön fekvő Kentin szájába. Nath annyira ledöbbent hogy csak nagyon halkan szólalt meg.
-Eli, beszélhetnénk. -Annyira halk volt hogy megijedtem ráestem Kentinre és még a keksz is kigurult a zacskóból. A szőke hercegem persze azonnal oda pattant és felsegített. Tökéletes srác. Okos,udvarias,vicces,jóképű.. Túl tökéletes volt. Persze Natnak is volt hibája. De ezt akkor még nem vettem észre. Bár észrevettem volna. Akkor biztos tudok segíteni valahogy. Észrevetted Kedves Valaki hogy túl sok a bár az életemben? Vagy is túl sok volt.. Na de nagy nehezen felsegített és kitessékelt a szobából.
-Annyira sajnálom!-Majd megölelt.
-Még is mit? Nem tettél semmit!
-De Amber igen! Valamelyest az én felelősségem is.
-Dehogyis! Ne cipeld azt is amit a húgod követ el. Azok az ő döntése, nem a tieid. Nem haragszom rád Amber miatt. Két külön személy vagytok.
-Jajj Eli!Nem is érdemellek meg!
-Bolond vagy Nath, bolond!
-Beszéltem a szüleimmel. Elmondtam miket művel a lányuk. Persze nem hittek nekem. Aztán elmondtam hogy te vagy az érintett. Nem is mondtad hogy találkoztál apámmal.Nagyon kedvel téged és megígérte beszél Amberrel. Anyám pedig meg szeretne ismerni. -Megegyeztünk Nathaniellel hogy azon a hét szombatján náluk ebédelünk. Kedvelem a szüleit még most is. Annyi hibájuk volt hogy rosszul nevelték a gyerekeiket. Kicsit beszélgettünk még kettesben Nattal aztán bementünk Kentinhez aki ugyan úgy feküdt a földön csak a kekszei már mellette voltak és éteri tekintettel bámulta a plafont.
-Ken minden rendben?
-Mi? Ja persze persze.. Vagy csak neked szabad az élet értelmén gondolkoznod?
-1. Én nem az élet értelmén hanem az életem értelmén gondolkozok 2. Te nem úgy tűntél mint aki gondolkodik.
-Válaszul hozzám vágott egy kekszet amit Nath a szája segítségével elkapott és elpusztított. Ezen jót nevettünk. Ken és Nath jól kijöttek. Bár Kentin elég alkalmazkodó típus. Ha akar mindenkivel kijött, vagy ha olyanja volt mindenki utálta. Ott ültünk egészen addig amíg Lys és hűséges csatlósa meg nem érkezett. Aztán hirtelen házi írhatnékja lett Nathanielnek így elment. Ken is követte. Mint ha félnének Castieltöl. Persze nem féltek.. csak.. na mindegy! A srácok zenélgettek én pedig megírtam a német beadandót. Miután Castiel lelépet Lysander mellém telepedett.
-Ugye tudod hogy ezt csak 2 hét múlva kérik?
-1 hét múlva. De szeretem nem utolsó pillanatra hagyni.
-Okos lány vagy Eliza!
-Miért hívsz a teljes nevemen?
-Mert illik rád a jelentése. -Sokáig nem tudtam mit jelent a nevem, de most már tudom és szerintem nem is illik rám ez a név.. ---->Isteni teljesség és tökéletesség.... Ugyan, kérlek!
