Az el nem küldött levél (Eliza apja)

Ezt a levelet Eliza édesapja írta, lányának. Sose küldte el neki, mert nem tudta. Egy kicsit betekintést nyerhettek a gondolataiba. Talán a levél után megváltoznak a róla alkotott képeitek.

Kedves Elizám!

Régen írtál nekem. Tudom én se adtam hírt magam felől, de nem tudtam a címedet. Igazából még most sem tudom, de beleőrülök abba hogy nem beszélhetünk. Nagyanyádék halála óta még jobban mardos a bűntudat, hogy magadra hagytalak. Biztos haragszol rám. Megértem. Meg se érdemlem az apa nevet! Te nem ezt érdemled. Egy olyan jövő kellene neked amilyet anyáddal terveztünk. Annyi mindent szerettünk volna csinálni. Annyi tervünk volt. Annyi álmunk. De mindegyik dugába dőlt. Elhanyagoltalak, mert rá emlékeztetsz. A nagy szemeid amelyek tele vannak álmokkal, és reménnyel. Ezért se tudok a szemedbe nézni. Az én álmaim és reményeim meghaltak 14 évvel ezelőtt. Tudom, már sokszor mentegetőztem a tetteim miatt. Nem tudom őket jóvá tenni, bármennyire is szeretném. Borzalmas itt, egyedül. Hiányzol kislányom. Remélem olyan életed van, amit anyáddal születésed előtt terveztünk, és azt is remélem, hogy sose jutsz arra a szintre mint mi, hogy feladd. Vannak pillanatok, amikor harcolunk kell, még ha félünk is. Örökké szeretni foglak, de nem érdemlem meg, hogy apádként tekints rám. Nem vagyok apa. Egy apa sose hagyná cserben a lányát, bármilyen kilátástalan is az élete. Szeretlek Eliza. Remélem hamar el tudsz engem felejteni.
 Örökké ölel, egykori apád : Adam