Caroline következő héten már munkába is állhatott. Az első dolgom reggel a kommunikáció órám előtt az volt, hogy vettem nála egy kávét.
- Jó reggelt kisasszony! Egy tejszínhabos kávét kérnék.
- Áhh Li! Te leszel az első vásárlóm.
-Tudja. Ezért kelt fel egy órával előbb.-Pofátlankodott elém Castiel. Caroline összeszűkült szemmel mérte végig. Az első pillanattól kezdve utálta Castielt. Sose tudtam meg, hogy pontosan miért. Ő se tudta. Egyszerűen csak utálta.
-Jajj biztos te vagy az a pióca rocker aki megakarja rontani a barátnőmet.
-Te pedig bizonyára a felelőtlen kis csaj, aki kihasználja Eliza jóságát..-Tipikus Castiel. Ha valaki támadta visszatámadott.Mint a méhek..Izzott köztük a levegő, de nem amolyan jóféle izzásként. Harapni lehetett a feszültséget.
- Castiel! Már mindenütt kerestelek. Gyere kísérj el a tanáriba.-Lysander mindig tudta mikor kell közbeavatkozni. Elrángatta Castielt, így ismét kettesben voltunk Caroline-al.
-Nem kedvelem a vöröst.. Jobb lenne ha elkerülnéd.
-Car! Örülök, hogy ismét az életem része vagy, de most mát Castiel is. Tiszteletben tartom, ha nem kedveled, de tőlem ezt ne várd el.- Elvettem a kávémat lettem a pénzt majd elmentem. Jóval többet adtam, de direkt. Minél hamarabb helyreáll annál jobb. Akkor még abba nem gondoltam bele, hogy talán ő nem is akar helyrejönni.. De ezt majd később. Annyira elmerültem a gondolataimban,hogy nekicsapódtam valakinek és szerencsétlenségemre ráöntöttem a poharam tartalmát.
-Áhh basszus! Ne haragudj! Nem figyeltem.
- Semmi gond. Úgy is utáltam ezt a sálat!- Vigyorgott rám a vakítóan kék szemű fekete hajú ismeretlen.
- Tényleg nagyon sajnálom! Hidd el, nem így szoktuk üdvözölni az új diákokat.
- Honnan tudod, hogy új vagyok?
- Nem szenvedek amnéziában, így tudom, hogy még nem láttalak itt.-Nem ismerek mindenkit, de hidd el ő az az ember akire emlékezni lehet.. nem nem is lehet. Hanem kell. Na de hol is tartottam? Ja igen.
- Jogos! Armin Ewend vagyok.
-Örülök Armin. Én Eliza Horner. Hol lesz órád? Szívesen megmutatom az utat, kárpótlásként.
- A 104-ben.. Már vagy 10 perce azt keresem.
- Szerencséd van, mert nekem is ott lesz órám. Gyere fent van az F szárnyon.
-Wow akkora ez a suli mint a GTA városai.
- Igen. Néhány folyosó pont ugyan olyan eltévedős mint ott az utcák.- Már ott leesett, hogy Armin kocka.. de nagyon nagy kocka. Végig videojátékokról beszélt. Még szerencse, hogy nekem is volt egy kisebb kocka korszakom, így tudtam miről beszél. Akkor költöztek ide a testvérével Angliából.Furcsa,hogy nem tudtam az érkezésükről. Nathaniel az ilyeneket mindig tudta és mindig el is mondta, hogy esetlegesen átpasszolhassa nekem a fogadóbizottság szerepét. Most viszont nem tett ilyet, mert elfelejtette. Igen! A megbízható elefánt memóriájú Nathanielnek kiment valami a fejéből. Bár nem is csodálom, így utólag. Komoly gondjai voltak "otthon". Apukája úgy vélte, el kellene mennie egy fél éves képzésre Oroszországba. Amolyan cserediák program, ami tökéletesen mutatna az egyetemi jelentkezésébe. Valahogy Nathanieléknél minden beszélgetés oda lyukadott ki.. az egyetemre. Nath nem akart menni. Nem túlzottan szerette az orosz mentalitást, és az ottani időt. De neki nem igazán volt beleszólása. Amint belépett szülei lakására már nem egy felelősségteljes, komoly ,példát mutató minta diák és ember volt, hanem egy felelőtlen túl élénk kisgyerek, akinek fogni kell a kezét ha átsétálsz vele az úttesten. Egyszerűen nem vették észre, hogy felnőtt és megváltozott. Furcsa belegondolni de Nathaniel volt otthon a család fekete báránya Amber pedig a tökéletes poronty akire büszkének lehet lenni. Persze ez változott.. de már későn..legalább is számomra későn. Akkor én már döntöttem. Na de vissza Arminhoz. Kissé késve ő félig nedves pólóban én a kezében a sáljával léptünk be a terembe. Mss Hiers-nek is kicsit felszaladt a szemöldöke mikor meglátott minket.
-Elnézést kérek a késésért,Tanárnő. Kávé ivás közben összefutottam szó szerint az egyik új diákunkkal. Miután meglocsoltam kicsit kávéval, gondoltam felhozom órára, had legyen még szebb a napja. - Természetesen ezen nevetett mindenki. Mss Hiers is.Imádott nevetni így be se írt minket későknek. Amig Armin bemutatkozott én beszusszantam a szokásos helyemre. Castiel és Lysander közé.
-Az új srác is tudja kivel kell barátkozni.-Hallottam mögülem Lisa halk suttogását Charlote-nak.
- Hogy érted ezt?
-Rögtön rátalált Elizára aki szuper népszerű, és még a suli is az övé.Könnyű lesz ezek után beilleszkednie.
-Szerintem nem ez fogta meg. Ezt ő nem tudhatta előre.
-Na de hát akkor mi?
-Szerinted?- Éreztem ahogy ettől a beszélgetéstől pár szintet esik az IQ-m.. Soha nem fogom megérteni a kibeszélések lényegét. Szerinted ez jó? Szerintem nem.. Ezzel szüljük a rosszindulatot. Mindegy.. annyiban igazuk volt, hogy népszerűnek számítottam. Amit utáltam.. és amit Amber is utált.. Ő mindent utált ami elvette tőle a figyelmet. Én voltam még mindig az esküdt ellenség akit valahogy el kellett távolítani. De egyedül erre képtelen volt. Még jó, hogy szereztem neki egy szövetségest. De ezt majd később. Armin nagyon jó fej volt. A srácok is megkedvelték. Öccse Alexy pedig még Nathaniel rossz kedvét is el tudta űzni egy kis időre. Armin és Alexy ikrek voltak, de mit két tojás. Persze ha Alexy nem festené kékre a haját és nem hordana színes kontaktlencsét össze lehetne őket keverni. Legalább is külsőre. De a tulajdonságaik.. Armin a nagy kocka Alexy pedig a divatbolond. Mindenesetre nagyon összetartóak voltak. Imádom őket. Nagyon jó barátok..voltak.
Hamar eltelt az ikrek és Caroline első hete. Mind a hárman jól érzeték magukat az új közegben és szerettek is itt lenni. Car-al megbeszéltük, hogy vele megyek vasárnap délután az árvaházban. Gondoltam hívom a srácokat de mindenki elfoglalt volt. Nathaniel családi ebédre volt hivatalos, ami családi veszekedésbe torkollott. Lysander a bátyjának segített, Castiel pedig erősen koncentrált arra, hogy ne bukjon meg rajzból amit csak a szakkörrel valósíthatott meg. Szóval egyedül mentem. Caroline kérte, hogy menjek a lakásához. Megadta a címet én pedig odabuszoztam. Mesélte, hogy rossz környéken lakik. De nem gondoltam, hogy ennyire. Mint ha egy gettó negyedben lakna. Akkor nem is sejtettem, hogy nem is ott lakik. Csengettem a megadott címre, de semmi. Hívtam, de nem reagált. Kicsit elkezdtem aggódni, így visszaindultam a buszmegállóba. Gondoltam lehet már az otthonban van. Amint elindultam egy óriási ütést éreztem a tarkómon. Mielőtt elájultam, annyit láttam, hogy elkezdett esni a hó.
