XXXVI.

Olyan szinten el voltam tájolva az idővel, hogy fel se fogtam milyen hónapot írtunk. Így nagyon meglepődtem amikor a végzős bál plakátját megláttam a folyosón.
-Miért reklámozzák ilyen hamar a bált? Több mint egy hónap van addig.-Méltatlankodtam Castielnek miközben órára mentünk.
-Eli. Tényleg eladtad az agyad? Szólhattál volna. Lehet megvettem volna. -Mondta röhögve- Április közepe van. Két hét múlva lesz a bál.
-Két hét? Ne már! Hisz mi fogunk játszani.. Azt hittem van még időnk felkészülni.
-Van is még. Két hét bőven elég. Kár rágörcsölni.
-Igazad van.-Elfintorodtam.-De rossz ezt kimondani. Mintha hasba rúgtak volna.
-Haha. Nagyon vicces vagy.-Azzal meglökött. Én pedig nekiestem az éppen közeledő Gerettnek. Aki röhögve elkapott.
-Látom megint belém estél.
-Rosszul mondtad. Neked estem.
-Nem. Én jól mondtam.-Mondta nevetve, majd elsétált.
-De utálom ezt a férget.-Jegyezte meg Castiel.
-A rossz fiúk ritkán kedvelik egymást.
-Én nem vagyok rossz fiú.-Meglepett a megbántottsága.
-Na akkor mi vagy?
-Egy rocker. De nem rossz fiú.
- A rossz fiúkkal sincs baj.
-De te nem kedveled őket.-Nos igen. Én is azt hittem, de ha felmerül a reménye, hogy miattad az esetleges rossz fiú jóvá változik, égből meglágyul minden lány szíve. Viszont most már értem akkor miért esett rosszul a le rossz fiúzásom Castielnek. Ha én nem kedvelem az olyanokat akkor őt se kedvelem. Persze ez nem volt igaz, és Castiel tényleg nem rossz fiú. Szeretne annak tűnni, de túl emberséges ahhoz. Persze ezt aki nem ismeri nem tudhatja és csak két ember ismeri igazán Cast-ot. Lysander és én. Apropó Lysander.  Emlékszel még a Mr.Pufira? A producerre aki a paris-i döntőn felfedezte Lysandert? Nos a pali azóta se hagyta békén Lys-t. Elhatározta, hogy szüksége van az őszhajú fiúra és mindent megtett, hogy a srác csatlakozzon hozzá. Kitartó volt mit ne mondjak. Elhatározta, hogy eljön a bálra is meghallgatni még egyszer minket. Akkor még nem tudtuk, hogy nem egyedül jön.
Az idő megvilágosodásom estéjén el is kezdtem a dalaim között válogatni. Hátha van olyan ami a pufinak is tetszene és illik Lysanderhez. De sehol se találtam a verses füzetem. Mióta elköltöztem Lysandertől nem is használtam. Így lementem hozzá. Gondoltam illedelmes leszek és kopogok. Csak egy gyere felkiáltást kaptam válaszul. Az elém táruló látványra nem számítottam. Lysander boxerben összekötött hajjal felülésezett. Régen sose edzett. Így nagyon ledöbbentem és rájöttem, hogy az elrablásom óta nem láttam félmeztelenül. Mit ne mondjak megizmosodott. Valakinek nagyon tetszeni akart. Na de vissza a szobába. Lysander nem rám számított, így elvörösödve felpattant.
-Jajj Eliza! Ne haragudj. Azt hittem Castiel az.
-Ő sose kopog.
-Igaz.-Válaszolta még vörösebben. -Minek köszönhetem a látogatásod?
-Nem hagytam véletlenül itt a rendszerezett verses füzetem? Tudod a szürke tollasat.
-Nem találkoztam vele, de megkérdezem Gerettet ha visszajön a tanulószobából.
-Rendben, köszi. Nem is zavarlak tovább.-Már a kilincsen volt a kezem amikor utánam szólt.
-Eliza! Kérdezhetek valamit?
-Ezen felül?-Kérdeztem vissza mosolyogva.-Persze.
-Tetszik neked Gerett?-Kicsit megremegett a mosolyom.
-Miért?
-Mert szerintem te tetszel neki.-Lysandet a világ legjobb megfigyelője. Persze az ő helyében én is biztos észreveszem. Szívesen elmondtam volna neki mindent, de nem lehetett. Ezért csak megráztam a fejem.
-Nem hiszem. Más világ vagyunk. És amúgy se nagyon volt alkalmam megismerni.-Apró hazugság.
-Az ellentétek vonzzák egymást.
-De kell valami közös pont. Ahogy hallom Gerettel ilyen nincs. -Ezek a szavak se nyugtatták meg Lysandert ezért Castiel szavait idéztem.-Amúgy se kedvelem a rossz fiúkat.-Ez megtette a kívánt hatást. Lysander bólintott és leült az ágyára.
-Köszönöm, hogy őszinte voltál.-Ezek a szavak kissé arcul csaptak, de csak elmosolyodtam és elköszöntem. Mire felértem a szobámba már könnyeztem. Nem tudtam akkor, hogy miért. Az a kis hazugság nem tűnt olyan komoly dolognak, hogy sírjak miatta. De így vissza gondolva az a kis hazugság volt a lelkem teher bírásának az utolsó kavics. Összezuhantam. Túl sok mindent éltem át és még a legjobb barátaimmal se lehetek őszinte, mert az elméleti pasim nem akarja. Az ajtómat már dühösen csaptam be. Mérges voltam Gerettre. Szerettem volna széttörni valamit ezért elővettem a gitárom. Ne gondolj rosszra! Nem zúztam szét mint a punkok. Hanem elkezdtem játszani és énekelni. Többet segített a lelkem mintha tányérokat török. Leírom neked is:
Röhejes a helyzet, mégis sírok
Mit akarsz tőlem? Nincsen indok.
Fura ez érzés
Elakad a légzés

Tönkre tesz a tudat, el kell mennem
Fel akarom adni.Mit kéne tennem?
Nem tudom
Feladom?

Nem lehetek gyenge, ki kell bírnom
Szeretsz engem? Hallom a sikolyom
Ezt akartam?
Másra vágytam.

Tudod mit? Szeretlek tiszta szívből
Elfogadom így is, de ne csak viccből
Megtennék mindent
Szeretlek téged

Jó lenne egy jel, bármi megteszi
Csak tudjam, hogy az ég se ellenzi
Ő való nekem?
Szeret engem?

Röhejes a helyzet, még se nevetek
Elsétálnék megint, de nem mehetek
Nem erre vágytam
De ezt akartam
Ezt akartam. Őt akartam.

Akkori életem első szerelmes dala. Mint a pszichopaták sikítoztam, sírtam és nevettem miközben komponáltam. Gerettel a szerelem teljesen más jelentést kapott mint Nathaniellel. De hát nekem kellett az izgalom. Én hiányoltam a szenvedélyt. Nos ezt Gerettől megkaptam, csak olyan bizonytalan volt az egész. Olyan szürreális. Ezekkel a gondolatokkal sírtam álomba magam. Viszont valamikor éjjel felriadtam betakargatva az ágyamban és nagy döbbenetemre Lysander aludt kanapémon. Kerestem egy takarót és ráterítettem. Mire felébredt.
-Eliza? Felkeltettelek? Ne haragudj nem akartam!
-Mi történt? Miért kuporogsz a kanapén?
-Tudod utánad jöttem nem sokkal, hogy elmentél és hallottam a dalodat. Nem kell elmondanod mi történt, ha nem akarod. De úgy éreztem jobb ha itt maradok.-A nyakába borultam.
-Köszönöm. De csak jobb lenne ágyban aludni.
-Nem akarlak itt hagyni. Hiányzol.-Ezt olyan szenvedélyesen mondta, hogy majd megszakadt a szívem.
-Gyere! Nagy az ágyam. Kényelmesen elférünk.
-Nem akarok a terhedre lenni.
-Gyere már!-Kínosan nevetett majd befeküdtünk az ágyamban. Mind a ketten a lehető legmesszebb a másiktól, még is éreztem a hőt amit árasztott magából. Szinte vibrált a levegő. Alig tudtam elaludni. Mint később kiderült Lysander is feszengett. Éjjel a sötétben minden sokkal igazabb. Másnap mire felkeltem nem volt mellettem. Furcsa volt az éjszaka. Annyi minden kavargott a fejemben, hogy el is felejtettem mit kerestem tegnap. Egészen addig amíg a keresett füzetet meg nem láttam a táskámban. Oké. Most biztos azt gondolod, hogy hülye vagyok és végig ott volt. Csakhogy ez nem igaz. Már mint nem a hülyeség. Az igaz. De a füzet nem volt a táskámban. Lys tette oda, mert -Castiel visszza adta neki. Nem csak nekem volt titkom. Nekik is. De ezt csak késöbb tudtam meg. Mint szinte mindent.

XXXV.

Szerettem az új szobám, de nehezen tudtam megszokni, hogy egyedül alszom. Túl nagy volt a csend. Hiányoztak az emberi zajok. Motyogás, szuszogás, nyammogás még a mozgolódások is. Furcsa, hogy az elrablásom alatt annyira nem éreztem ezek hiányát. Ott lehet túlságosan lefoglalt a fogság gondolata.
Nathaniel is hiányzott. Igazat beszélt az utazásunk előtti búcsúnál. Nem járt többé órákra. Néha láttam a könyvtárban, de nem mentem oda. Mégis mit mondhattam volna?Maradjunk barátok? Igazság szerint sose voltunk azok. A kezdetektől vonzalom volt köztünk és nem barátság. Furcsa lett volna ha egyik nap még csókolózunk és szia szerelmemmel köszönünk, másnap meg már lepacsizunk és mizu haverral üdvözöljük egymást. Talán jobb volt így, csak meg kellett szoknom, hogy már nem volt az életem része. Ellenben Gerett az volt. Ha csak titokban is, de egyre jobban egymásba gabalyodtunk. Nehéz volt nem szétkürtölni. Valakinek el akartam mondani, hogy úgy mond együtt vagyunk, de a titokban tartás része, hogy nem mondod el senkineelötteszont a srácoknak kezdett gyanús lenni, hogy sok időre tűnök el. Azt hitték a könyvtárba járok depressziózni. Így el akartak kísérni. Különösen az újra bizalmamba fogadott Kentin. Hiába mondtam, hogy nem kell, csak tanulok. Jönni akart. Így Gerettel máshogy kellett találkoznunk. Áthelyeztük a csók partikat késő estékre a szobámba. Gerett még mindig ész vesztően csókolt. Sokszor tényleg elvesztettem a szabad akaratom irányítását. Egyik este már csak arra eszméltem, hogy ő felső nélkül csókolgat, miközben én hanyatt döntve fekszem az ágyamon fehérneműben. Arra viszont nem emlékeztem mikor és hogyan kerültünk abba a pózba. Annyit viszont tudtam, hogy még nem akartam vele lefeküdni. Nem három hét titkos járás után. Szóval leállítottam.
-Gerett. Még ne.-Lihegve félrehúzódott.
-Te még..??
-Igen. Még szűz vagyok és úgy érzem korai lenne ezen változtatni.-Mellém feküdt.
-Oké. Akkor várunk.
-Nem baj?-Felnevetett. Imádtam a nevetését.
-Már miért lenne baj? Fontos az első alkalom. Én bánom, hogy elsiettem.
-Te mikor veszítetted el?-Láttam a félhomályban, hogy elmosolyodik.
-14 évesen.
-És hogyan?
-Hű milyen kíváncsi lettél.-Jegyezte meg még mindig mosolyogva, majd felült.- Egy nyári táborban. Egy fogadás miatt. Azt mondták a többiek nem merek kikezdeni az egyik kisegítővel. A lány 17 volt. Annyira komolyan vette a flörtölésem, hogy a tábor utolsó napján berángatott a női zuhanyzóba. Most tuti az van a fejedben, hogy egy kamasz lány mi akar egy gyerektől, de magasabb voltam a társaimnál. A csaj vele egy idősnek hitt. Pechemre bevállalós volt. Nem igazán volt jó a hideg, vizes, félig omladozó zuhanyzóban szexelni. Főleg úgy, hogy kb azt se tudtam mit csinálok. Még se állítottam le a lányt. Akkoriban nagyon menő akartam lenni és ezzel a történettel az is lettem. Ma már kicsit bánom, hogy elsiettem. Jobb lett volna valaki olyannal aki nem röhög ki, mert nem tudom mikor mit lenne jó csinálni. -Nehezen tudtam megszólalni. Gerettől nem vártam ilyen szintű őszinte vallomást. Mögé ültem és átkaroltam hátulról és a fülébe suttogtam.
-Legalább majd tudsz engem tanitgatni-Kicsit ledöbbent a szavaimtól. Kicsit én is meglepődtem, de adtam egy puszit az arcára és feltápászkodtam az ágyról. Úgy gondoltam akkor, hogy ő lesz a megfelelő ember. Csak a mikort nem tudtam megállapítani.
-Nincs kedved itt aludni?-Kérdeztem hirtelen felindulásból.-Persze csak aludni.- Jegyeztem meg elvörösödve. Szerencsére a sötétben ő ezt nem látta.
-Mi lesz ha reggel valamelyik testőröd beállít?
-Az óráik előtt nem jönnek fel.
-Na és Lysander? Keresni fog.
-Megmondod, hogy egy lánynál aludtál. Nem fog kíváncsiskodni. Nem olyan.
-Nem tudok neked nemet mondani.-Jegyezte meg nevetve. Szóval az nap velem aludt, és tényleg csak aludtunk. Viszont akkor aludtam a legjobban abban a szobában. Nem csak hogy valaki végre szuszogott mellettem, hanem át is ölelt. A legjobb dolog a világon.
Másnap a srácok tényleg nem jöttek fel. Gerett gond nélkül vissza ment a szobájába. Aznap este nem találkoztunk. Rendesen elhanyagoltam a srácokat, így Castiellel és Lysanderrel töltöttem az estét. Gitározgattunk és chipssel tömtük magunkat. Jó volt velük lenne egy kicsit. Olyan volt minden mint az elrablásom előtt.
Gary Jules Mad world című dalát énekelgettük. Mai napig imádom azt a számot. A szövege nagyon találó.Valaki? Te ismered azt a számot? És érted a szövegét? Leírom neked a fordítását, hogy biztos legyek benne, hogy tudod mit jelent. Szeretném ha értenéd

Őrült világ

Körülöttem ismerős arcok
Sokszor látott helyek, sokszor látott fejek

Ragyogóak és frissek a napi versenyekhez
Ami nem vezet sehova, nem vezet sehova

A szemük tele van a könnyeikkel
Nincs érzelem nyilvánítás, nincs érzelem nyilvánítás

Leszegem a fejem, magamba akarom fojtani a bánatom
Nincs holnap, nincs holnap

Egy kissé viccesnek találom, és egy kissé szomorúnak
Hogy azok az álmok, amikben haldoklom, a valaha volt legjobbak,
Nehéznek találom elmondani, nehezen veszem tudomásul,
Hogyha az emberek körbe-körbe futkosnak az egy nagyon, nagyon őrült világ,
Őrült világ, őrült világ

A gyerekek azt a napot várják, amikor boldogok lehetnek
Boldog születésnap, boldog születésnap

Én átérzem a gyerekek helyzetét
Csak ülj és figyelj, ülj és figyelj

Iskolába mentem és nagyon ideges voltam
Senki sem ismert, senki sem ismert

Helló tanár úr, mi a mai lecke?
Csak átnéz rajtam, átnéz rajtam

Egy kissé viccesnek találom, és egy kissé szomorúnak
Hogy azok az álmok, amikben haldoklom, a valaha volt legjobbak
Nehéznek találom elmondani, nehezen veszek róla tudomást,
Hogyha az emberek körbe-körbe futkosnak az egy nagyon, nagyon
Őrölt világ, őrült világ, bővítsd ki a világodat
Őrült világ
Mindig is szerettem volna egy ilyen jó dalszöveget írni, de szerintem nem sikerült és most már nem is fog. Szóval kár ezen rágódni. A lényeg, hogy nagyon szeretem ezt a számot. Na de vissza a történetemhez. Messze van még a végem.
A rákövetkező napok gyorsan teltek. Erőt vettem magamon, hogy újra tanuljak és ezt meg a srácokkal töltött időt összeegyeztessem Gerettel. Kicsit helyrerázódtak a dolgok. Kezdtem visszatérni a világomba. Csak már egy teljesen másik ember voltam mint elötte. Már nem tudtam mindig mosolyogni, már nem beszéltem feleslegesen és legfőképp nem bíztam mindenkiben. Mintha kicsit felnőttem volna. Vagy valami olyasmi.

XXXIV.

Az első gondolatom az volt, hogy "JEEE!! MINDEN NAP LÁTHATOM!!" Rögtön a második viszont az, hogy "Ennek teljesen elment az esze?!" Gerettet üldözték. Jason bandája Ben vezetésével hajtóvadászatot indított ellene. Bármikor megtalálhatták és megölhették.. Viszont, ahogy belenéztem a szemébe ez az aggodalmam el is szált. Minden nap láthatom ezeket a gyönyörű szemeket. A nyakába akartam ugrani és csókolgatni, miközben pofozom. Kissé szélsőségesek lettek az érzelmeim. De sajnos egyiket se tehettem meg, mert elméletileg nem is ismertem. Így egy mosolyt varázsoltam az arcomra és kinyitottam a szobaajtót.
-Ez esetben üdvözöllek a Sweet Amorisban.- Azzal Lysanderrel a nyomomban beléptem a szobánkba és Gerett helyes pofijára csuktam az ajtót.- Kicsi a világ.-Jegyeztem meg Lysandernek és elkezdtem pakolni, mire megint kopogtak.
-Kisebb nem is lehetne.- Mormogta Lysanderr, azzal ő nekilátott kicsomagolni. Én pedig mehettem ajtót nyitni.. Még nem igazán volt kedvem a drámákhoz. Olyan nyugis volt ez a pár hét.
Kinyitottam az ajtót akkori életem legnagyobb drámájának aki még mindig pofátlanul jóképűen ácsorgott a folyosón. Mindenki megbámulta. Még a srácok is. Így én is végig mértem. Miért ne? Ha másoknak szabad. Ezen persze Gerett elvigyorodott és megjelentek a gödröcskéi. Esküszöm ennek a srác kérésére még az angyalok is vétkeznének. Gondolkodás nélkül elpusztítanák az emberiséget, ha ő azt szeretné. Szerencsére ez sose fordult meg a fejében, így elkerültünk egy apokalipszist. Megpróbáltam összeszedni a gondolataimat és kissé lekezelően ránéztem.
-Segíthetek valamiben?-Alig láthatóan felhúzta a szemöldökét és megnyalta a szája sarkát. Még mai napig melegem lesz, ha eszembe jut ez a kép.
-Igazából azért jöttem ide mert itt fogok lakni.- Felnevettem.
-Még jó, hisz ez egy bentlakásos iskola.
-Félreértesz. Ebben a szobában fogok lakni.
-Hogy mi? De hát én lakom itt!-Kissé hisztérikusabb lett a hangom a kelleténél, de ki ne akad volna ki a gondolatra, hogy vissza kell cuccolnia a sátánhoz. Nem akartam Amberrel lakni megint.
-Valami 1001-es szobába raktak át.-Tátott szájjal bámultam Gerettre.
-Az elnöki szoba? Tuti, hogy 1001?
-Igen. Tisztán rémlik, hogy azt mondta az igazgató. Horrner kisasszonyt pedig áttesszük az 1001-be. Az az egy üres szobánk.-Hirtelen már nem akartam hisztizni. Tudnod kell Valaki, hogy a S.A-ben hivatalosan 1000 lakószoba van. Ez az 1001 a padlás szoba, ami hatalmas és minden évben a rangidős suli elnök kapja meg. Abban az évben ilyen végzős nem volt.  Nathanielnek kellett volna oda költöznie, de ő nem akart.
-Honnan tudtad, hogy ő az a lány akiről beszéltek?-Kérdezte hirtelen Lysander.
-Van egy kis logikám. Kikövetkeztettem.-Meg persze elég közelről ismert, de ezt Lys-nek nem kellett tudnia.Ezért gyorsan közbevágtam.
-Figyelj kéne egy kis idő amíg összepakolok.
-Oké addig lemegyek a közös helységbe. Majd szólj.-Eszeveszett pakolásba kezdtem. Örültem, hogy saját szobám lesz, de persze fájt, hogy ott kell hagynom Lysandert.  Bár tudtam, hogy sokat lóghatnak, majd nálam. Igazából szinte nálam laktak. De ezt akkor még nem tudtam.
Pár perc múlva megérkezett a titkárnő, aki át is adta mondhatni a  hivatalos kilakoltatásom. Gerett jól emlékezett. Tényleg az 1001-be költöztettek, mivel Ambernél elvileg csőtörés volt és ő is kiköltözött onnan. Persze ez nem volt igaz, de akkor ezzel nem foglalkoztam. Folytattam a pakolás és Lysander is segített. Így utólag rájöttem, hogy őt nagyon megviselte az elköltözésem. Végtére is igaza volt. Egy korszak ért véget.  Hamar összecsomagoltunk és indulásra kész voltam. Megöleltem Lysandert aki majdnem újra megrepesztett pár bordám és megkértem, hogy szóljon le Gerettnek. Írhattam volna neki sms-t, de az gyanús lett volna. Épp léptem ki az ajtón amikor Castiel ki akarta nyitni.
-Látom kopogni még mindig nem szoktál.-Jegyeztem meg viccesen.
-Nem szokásom. Hát de te hova mész?
-Kilakoltattak. Cuccolok az 1001-be.
-Na ne már! Megkaptad az elnöki szobát? De miért? Lecserélték a strébert?-Figyelmen kívül hagytam az utolsó megjegyzését.
-Lys új szobatársat kap.-Nem is magyaráztam tovább a dolgot. Elindultam. Tudtam, hogy majd a srácok megbeszélik egymás között. Felcibáltam a cuccaim a 10-re, ott pedig fel egy fél lépcsőn és kinyitottam a kissé nyikorgó ajtót. A szoba szebb volt, mint gondoltam. Volt benne egy hatalmas francia ágy, kanapé, fotelek, kávézóasztal, íróasztal, beépített szekrény és a kedvencem. Egy hatalmas szőrös szőnyeg! Imádtam. Ma napig imádom.
Még aznap feljöttek hozzám a srácok. Utálták Gerettet. Szerintük a srác el volt telve magával és nagy volt a pofája. Érdekes. Ők azt utálták, amit én imádtam benne. Még mindig hiányzik, de erről majd később.
Hamar megszoktam az új szobámat. Kényelmesen belaktam pár nap alatt és igazából a barátaim is otthon érezték magukat nálam. Szinte csak aludni jártak a saját szobájukba. Az suliba is többé kevésbé visszaszoktam. A tanárok még egy darabig elfogadóak voltak a hiánypótlásaimat illetően, de nekem ahhoz szinte kedvem se volt. Ami nem volt megszokott. Szerettem és szeretek is tanulni. Úgy gondolom a tudás hatalom, de őszintén volt jobb dolgom is.
Ugye ott volt Gerett, akit hivatalosan akkor még mindig alig ismertem. Csak a töri óráink voltak közösek amit Mr. Crine, a suli legszigorúbb tanára tartott. Viszont a teóriám miszerint Gerett rossz töriből igaznak bizonyult. Unta az órákat. Későbbiekben ebből baja is lett, mert a tanár nem bírja, ha hozzá járnak aludni. Mondjuk azt ki bírná?
Szóval ezen az órán kívül a suliban nem nagyon tudtunk találkozni. Velem mindig ott voltak a srácok, akik hivatalosan is gyűlölték Gerettet. Még a mindenkivel szótértő Lysander se bírta idegekkel a fölényeskedő és pimasz srácot. Így hát titokban folytattuk az ismerkedést, amit nehéz volt megoldani, mivel nálam mindig volt valaki, még akkor is ha én nem voltam ott. A könyvtár alig használt részeit vettük birtokba a romantikus légyottokra. Szerettem vele csókolózni. Valahogy más volt, mint Nathaniellel. Gerett csókja nem volt olyan biztonságos és kiismerhető. Közben sose tudtam gondolkozni. Néha levegőt is elfelejtettem venni. De ez a titkos kapcsolat dolog nekem nem volt elég. A suliban töltött második hétvégéjén ezt szóvá is tettem.
-Mi lenne ha megismernénk egymást nyilvánosan is?-Kérdeztem kifulladva, amikor hagyott szóhoz jutni.-A srácok elfogadnának ha megkérem őket.
-Nem is tudom Eliza. Szerintem nem jó ötlet.
-Már miért ne lenne az?-Neked is gyanús, ha nem akarnak felvállalni ugye? Mint minden tini lány fejben én is nagyon kiakadtam. Mindenféle gondolat átszaladt rajtam. Biztos más is tetszik neki, cikinek tart, vagy egyszerűen neki ez semmit se jelent. Persze ez jóval több volt ezeknél az ostobaságoknál, de én akkor ez még csak nem is sejtettem.
-Jobb lesz ha ezt inkább titokba tartjuk.- Zárta le ennyivel a témát Gerett. Azzal megcsókolt és szabadkozva otthagyott egyedül. Én pedig nem mondtam semmit. Kellett volna. Akkor talán nem fajulnak el a dolgok és meg tudom védeni Gerettet mindattól ami rá várt.

Összegzés

Már egy ideje nem volt új rész. Nem tudom ki mennyire van képben a történetben így kaptok egy kis felelevenítést, csakhogy vissza tudjatok kapcsolódni.
Ami eddig történt: Eliza Horrnek édesanyja szülés utáni depresszió miatt megölte magát. Elizát apja próbálta nevelni, aki nehezen tudta feldolgozni felesége halálát és rossz dolgokat tett. Amire a hatóság is felfigyelt és börtönbe került. A lány Németországban élő nagyszüleihez került akik hatéves korában sajnos rákban elhunytak. Eliza egyetlen élő rokona (akiről tudott is) édesapja volt. Így a lány árvaházba került. Ott a gyerekek kirekesztették. Egyetlen kis barátja Kentin volt, de amikor őt egy meleg házaspár a fiút meg egy katona férfi örökbe fogadta elkerültek egymástól. Eliza Franciaországba költözött új családjával. Minden jól ment, amíg legjobb barátnője Caroline el nem szökött egy sráccal Bennel ezzel magára hagyva Elizát. Eli annyira kikészült, hogy akkori barátját Jasont elküldte melegebb éghajlatra. Ez nem volt szerencsés döntés, mert később emiatt a sérelem miatt raboltatta el őt a srác.
Amikor Eliza betöltötte a 16-ot a szülei bejelentették, hogy elválnak őt pedig beíratják a Sweet Amoris bentlakásos iskolába. Később persze kiderül, hogy Eliza anyai nagyanyjáé az iskola, de ez sajnos már csak a hölgy halála után tudódik ki. Az iskolai hónapok alatt Eliza látja édesapját, összebarátkozik Lysanderrel és Castiellel. Amber szobatársa lesz, aki egy életre megutálja és tönkre akarja tenni az életét. De szerencsére nem sokáig laknak együtt, mert Eli átköltözhet Lysanderhez. Eközben komolyabb viszonyba kerül Amber tesójával Nathaniellel és Kentin is beiratkozik a suliba.( A srác aztán Melody-val együtt elárulják Elizát) Lys, Cast és Eli alapítanak egy gitáros együttest a Korhatár nélkül-t, ami meg is nyeri az iskolai KiMitTud közönség szavazatát és ezért a srácok képviselik az iskolát a Paris-i versenyen. Ahol majd sajnos nem nyernek, de Lysandert felfedezik. De előtte még Eliza nagyanyja meghal. Később kiderül, hogy Jsonék ölették meg. Ez után Eli érzelmi válságba kerül, mert úgy gondolja többet érez barátságnál Castielnél, de ezeket az érzelmeit elfojtja.  A srácra szigorúan barátként akar tekinteni. Ezt az érzelmi válságot látva, Nathaniel jobb kedvre akarja deríteni Elizát, ezért elviszi a lányt a helyi árvaházba, hogy segítsenek másokon. Ott találkoznak régi barátnőjével Caroline-nal aki a szomorú sorstörténetével tőrbe csalja Elizát, mert a lány és a barátja Ben szövetkezett Jasonnal. Így Elizát elrabolják amiben Amer is segít. Elit egy hétig tartja fogva két srác. A sötét=Aron aki kiderül Eliza unokatestvére és a világos=Gerett aki pedig Eliza szerelme lesz. Aron segítségével Eli megszökik, de a szökés alatt csúnyán megsérül. Kórházba kerül ahol egy részleges amnézia miatt szakít Nathaniellel. A fiú emiatt hagyja apja akaratát érvényesülni és elvállalja az oroszországi cserediák programot. Amíg Eliza a kórházba van Aron meglátogatja és határozatlan időre ebúcsúzik tőle. Gerett is a kórházhoz megy. Ő viszont megígéri, hogy vissza tér.
Eliza újra suliba megy, de nem sokáig mert ők képviselik a már említett Paris-i versenyen az iskolát. Így a srácokkal elutaznak, ahol összejönnek Gerettel. A versenyről haza érve Gerettet találják a szobájuk előtt. A srác beiratkozott a Sweet Amorisba.
Most itt tart Eliza feljegyzése. (Így kicsit szappanopárának tűnhet,de nem az. Ígérem.) 
Csak érintőlegesen mondtam el hol tart a történet, hogy képben legyetek, de akai akarj olvassa el az elejétől az egészet. Nem vagyok semmi rossz elrontója.
Köszi ha még olvastok!  

XXXIII.

Aznap este nem igazán aludtam. Inkább, csak forgolódtam. Sőt.. vergődtem. Gerett csókja nem hagyott nyugodni és Lysander álma is felzaklatott. Az öngyilkosság és a szerelem kőrül forogtak a gondolatim. Kissé beteges.
Körülbelül 2 órát sikerült aludnom. Egy országos versenyre menni hulla fáradtan nem a legjobb dolog. Jó tanács Valaki. Sose bonyolítsd meg az életed fellépések előtt. Mert bármennyire is kedveltem Gerettet azt még én is beláttam, hogy hatalmas bonyodalmat fog okozni a már amúgy is bonyolult életemben. Nem is tévedtem nagyot. Bár lényegében nem ő kavarta fel a dolgokat. De erről majd később. Most vissza a versenyre.
Mind a hárman nagyon izgultunk. Léptünk már fel együtt máskor is, de azért ez más volt, mint egy sulis éneklés. Itt senkit se ismertünk és így még ijesztőbbé vált a tömeg. A verseny kissé kaotikus forgatagában, szinte észre se vettük, hogy repül az idő. Mi voltunk az utolsók,de olyan érzés volt, mintha az elsők lettünk volna. Valahogy valami nagyobb varázslatra számítottam. Felmentünk, énekeltünk s ennyi. Többre számítottam. Jó érzés volt, de nem a legjobb. A verseny második fordulójába nem jutottunk tovább. Kaptunk egy közönség díjat, de a szakmai zsűri szerint hiányzott belőlünk valami plusz. Nem háborodtam fel Castiellel ellentétben ezen a kritikán. Szerintem igazuk volt. Voltunk mi már jobbak is. Viszont mások nem így gondolták. A pufók zenei producer előadás után felkeresett minket a szállodában. Elméletileg minket keresett. Gyakorlatilag csak Lysandert.
-Bravva dzserekkek. Zenzácciosak voltattok. Havass hajjúúú! Vellleeed szerrettnek negyzemkoszt besszellni.- Lysander nagyon ledöbbent. Nekem kellett löknöm rajta egyet, hogy meginduljon.
-Szerinted szerződteti?-Kérdezte Castiel miután elmentek.
-Szinte biztos.-Válaszoltam neki mosolyogva. Lysander megérdemelte, hogy vigye valamire a zenével.
-És szerinted igent mond?-Ezen elgondolkoztam. Lys nem szereti a feltűnést, de csak nem mond nemet. Imád énekelni. Vétek lenne, ha nem élne ezzel a lehetőséggel.
-Maximum rábeszéljük.
-Te azt akarod, hogy elmenjen?
-Már miért akarnám?
-Mert, ha igent mond, valószínűleg ott kell hagynia a Sweet Amorist.- Igaza volt Castielnek. El is veszíthetjük Lysandert. Már pont válaszolni akartam, hogy akkor is hagynunk kell elmenni, amikor vissza jöttek.
-Igáázz, hogy te írjtad a dal szoveggett?- Kérdezte tőlem a pufi. Gyorsan át gondoltam a lehetőségeimet és hazudtam.
-Nem. Lysander írta, csak szerénykedik.
-Enyhe fiaaam. Esz essettben asz ajjanllaattom meeegg mííndííg eell. Hivjjooon ha dooontttoooott.- Azzal egy névjegykértyát Lys kezébe nyomott és távozott.
-Ez még is mi volt Eliza?-Támadtak le egyszerre a srácok.
-Én nem szeretnék a pufival dolgozni, de tőled meg nem akartam elvenni a lehetőséget. Sokkal jobb szövegeket írsz, mint én, csak nem a körhatár nélkül.stílusában.-Castiel felröhögött a körhatár nélkülnél, de rögtön elkomorult amikor eszébe jutott miről is van szó.-Most majd egy teljesen egyedi stílust alakíthatsz ki a saját dalszövegeiddel. Nincs szükséged a segítségemre.
-De én nem akarok nélkületek elmenni.-Némán néztünk egymásra.
-De el kell.-Törte meg a csendet Castiel. -Ettől függetlenül is zenélhetünk majd, de nem halaszthatod el ezt a lehetőséget.
-Nem engedjük. -Szóltam én is közbe.- Lysander csak nézett minket, majd tett felénk egy bizonytalan lépést és mind a kettőnket megölelt. Reménykedtem benne, hogy nem fog messzire utazni. Ő is megígérte nekünk, hogy csak akkor vállalja el, ha közben befejezheti a S.A-ben a tanulmányit. Persze mind a hárman tudtok, hogy ez meg fog változni. előbb utóbb el kell majd mennie. De ugye a remény hal meg utoljára...Mert ő a gyilkos. De akkor erre még nem gondoltam. Csak arra, hogy milyen boldogság csillogott Lys szemében amikor a szerződéséről beszélt és, hogy Castiel milyen büszkeséggel nézett barátjára. Én büszke voltam mind  a kettőjükre.
Mivel nem jutottunk tovább az aznap esténk volt az utolsó Paris-i éjszakánk. Másnap délelőtt ugyanis mentünk haza. Tudtam, hogy minden vissza fog rázódni a normális kerékvágásba. Legalább is reménykedtem benne. Viszont azt nem tudtam mi lesz velem meg Gerettel. Nem fért a fejembe, hogy fogjuk megoldani, hogy találkozzunk. Írt nekem egy sms-t, hogy ma már nem tud feljönni, de holnap feltétlenül látjuk egymást. Azt hittem, hogy indulás előtt megkeres, de nem így volt. Anélkül mondtam búcsút a szerelem városának, hogy láthattam volna. Egész úton haza felé az gondolkodtam, hogy lehet neki ez csak egy játék volt. Megint túl hamar levontam a következtetést. A srácok látták rajtam, hogy rossz a kedvem, de annak tudták be, hogy haza megyünk és vissza kell térni a megszokott életünkbe, de ez engem akkor pont nem érdekelt.
Mikor sikeresen hazaértünk fáradtan felcipeltük a cuccainkat a szobáinkba. Majd nem eldobtam a bőröndöm amikor megláttam Gerettet a szobánk ajtaja előtt.
-Hát te mit keresel itt?- Kérdezte döbbenten Lysander.
-Hétfőtől én is ide járok.-Válaszolta egy pimasz mosoly kíséretében Gerett.

XXXII.

A vacsora alatt még mindig a Hangrobbanás hatása alatt voltunk. Elakartuk érni azt a varázst amit ők. Alkotni akartunk valami nem e világit. Viszont én nem voltam biztos, hogy a kis kacsával elérjük azt a hatást. Persze már késő volt új dalt alkotni. Teljesen a gondolataimba voltam zuhanva, így fel sem tűnt milyen gyorsan eltelt az este nagy része. Mire feleszméltem már 11 óra volt így indulhattunk a próbánkra. Az előttünk gyakorlók, táncosok voltak. Ügyesen mozogtak, de nem voltak annyira összehangoltak. Miután lejöttek mi is beállítottunk mindent. A  székeket a mikrofonokat a fényeket. Szerencsére a stábon kívül nem volt közönségünk. Legalább is azt hittük. Eljátszottuk a dalt, gyakoroltuk a bejövetelt, kimenetelt. Az óra lassan éjfélt ütött, de utánunk már nem volt senki így ráértünk. Castiel elszaladt a mosdóba addig mi Lysanderrel impróztunk egy kicsit. Nem volt semmi tétje. Csak jól éreztük magunkat. Otthon aztán leírtuk:
Nulla
E: Nulla óra nulla perc-kívánj valamit
L: Nulla esély nulla remény-megkaphatsz bármit
E:Nulla érzés nulla hit-ne hazudj magadnak
L: Nulla gondolat nulla vágy- ne tetézd a bajokat

Ref: Nulla óra nulla remény
Nulla perc nulla esély
Nulla Nulla Nulla

L: Nulla kívánság nulla akarat-tudod a dolgodat
E:Nulla elképzelés nulla álom- elérheted vágyadat
L:Nulla mámor nulla élvezet-erősnek kell lenned
E:Nulla bizalom nulla erő-mindent meg kell tenned

Ref: Nulla óra nulla remény
Nulla perc nulla esély
Nulla óra nulla álom
Nulla perc nulla mámor
Nulla Nulla Nulla

E: Nulla vagy nulla tudás- rossz kívánság
L: Nulla bátorság nulla baj-eltérő a valóság
E.Nulla óra nulla perc- most vagy soha
L: Nulla óra egy perc- te voltál tétova

Ref: L:Nulla óra túl sok remény
Nulla perc kevés esély
E:Nulla óra minden álom
Nulla perc ez a mámor
L:Nulla óra sok bátorság
E: Nulla óra ez csak egy kívánság
L,E: Nulla Nulla Nulla
L:Egy
Mind a ketten beleéltük magunkat, így megijedtünk amikor egy öblös taps hangzott el a nézőtérről.
-Bráve gyerrekkek! Ezs marr valámmí.- A dicséret gazdája egy kissé pufók kopaszodó német akcentussal beszélő pasasé volt. Mint később kiderült, egy stúdió vezérigazgatója döntött úgy, hogy meghallgat minket.-Ti lennitek a körhatár nelkkűl?
-Nem. A harmadik tagunk mosdóban van.- Vágta rá Lysander.
-Tetzsetek nikkemm. Vany benyettek szpiritusz.- Rá kellett harapnom a számra, hogy ne röhögjek a pufók pofijába. Nem értettük Lysanderrel mit keresett ott az az ember. Mindenesetre kaptunk tőle egy névjegyet és sok szerencsét kívánt a fellépésre. Ami körülbelül így hangzott: - Drragaszagaim kiz und labttorrest nikkttek. En nikkttek drrukkólokk..-Amint elment nevetésben törtünk ki. Ki gondolta volna, hogy Herr Pufók (nem viccelek tényleg Mollig volt a vezetékneve ami németül pufókot jelent. A sors fintora.) komolyan felfigyelt ránk. Különösen Lysanderre, de ezt majd egy kicsit később. Most vissza a próbához. Miután Castiel visszatért elmeséltük neki miről maradt le. Még szerencse, hogy nem volt ott, mert nem bírta ki röhögés nélkül a német akcentust. Bár mi tagadás akkor már én is nevettem. Sokáig körhatárnak hívtuk magunkat egymásközt. Pár hónappal később nem volt kedvem ezen nevetni, de megint túl előre szaladtam. A próba után hazamentünk. Aznap nem találkoztam Gerettel. Nem keresett én meg nem tudtam, hogy kereshetem e. Így inkább nem tettem. Aznap éjjel furcsa álmom volt. Egy tortacsarnokban találtam magam ami tele volt tükrökkel, de bármelyikbe néztem nem láttam magamat. Valamelyikbe semmi se volt, de voltak olyanok is amiben más embereket láttam. A mozdulataimat utánozták, mintha ők én lennék. Addig néztem a tükröket, hogy kezdtem elhinni, hogy én nem is létezek. Egyáltalán ki az az én? Létezik Eliza Horner? Vagy csak mások kivetítései? Fel alá mászkáltam a furcsa képmásaim között, míg végül találtam egy törött tükröt. Meg volt repedve, koszos volt és hiányzott a bal felső sarka, de valamiért vonzott. Jobban mint a többi. Még is félve néztem bele. Lehet nem is létezek. Ám amikor a tükörbe pillantottam megláttam magamat. Anyukám ruhája volt rajtam. A hajam két copfba volt fonva de nem mosolyogtam. Én nem beszéltem, de a tükörképem megszólalt.
-Addig vagy önmagad, amíg nem érdekel a csomagolás.- Eltűnt rólam anyám ruhája és egy szakadt foltos fehér ruhában találtam magamat kócos hajjal immár mosolyogva.-Ez már te vagy.-Ezzel az álom véget is ért. Hirtelen ébredtem, még se éreztem magam frusztráltnak. Valahogy tetszett az álom. Ambernek biztos a legrémesebb rémálma lett volna, de én megnyugodtam. Nincs szükségem mázra, hogy én én legyek. A Hangrobbanásnak se volt szüksége csicsás jelmezre vagy mindenféle effektekre. A lényükkel adtak egy darabka csodát az embereknek. Már csak az volt a kérdés, hogy az én lényem van e olyan elragadó. Akkor még reménykedtem, hogy igen van. Ma már tudom, hogy lehet, hogy a lényem elragadó, de én magam nem vagyok elég erős hozzá, hogy elragadjak másokat. Aznap nem sok minden történt. Gyakoroltunk és megvettük a ruháinkat. Kicsit izgultunk a másnapi verseny miatt, de még nem annyira. Vacsora után érkezett egy sms-em Gerettől."Várlak" Csak ennyi. Se az, hogy hol, se az, hogy mikor. Csak egy szó. Nem értettem. Gondoltam, majd még ír, vagy felhívom, ha a srácok is bevonulnak a szobájukba, Így a vacsora utáni próba után mit sem sejtve mentem be a szobámba. Sötét, volt így nem láttam semmit. Majdnem fel is sikoltottam, amikor hirtelen felkapcsolódott a villany és Gerett állt mellettem.
-Meglepetés.-Suttogta a fülembe amibe beleborzongtam. Hirtelen vele szembe fordultam. Játékosan mosolygott. A szemei csak úgy világítottak.
-Még is mit keresel itt?- Kérdeztem szemrehányóan.
-Hiányoztál.-Válaszolta kölyökkutya tekintettel. A legszívtelenebb ember is meglágyul ha ránéz. Hát még én.
-Hogy jutottál be?-Kérdeztem akkor már sokkal lágyabban. Megfogta a kezemet és az ágyamhoz vezetett minket. Leültünk.
-Tudod! Bűnöző vagyok.-Mosolygott, de a szemei szomorúak maradtak. Megszorítottam a még mindig kezemet fogó kezét.
-Remélem tudod, hogy én nem tekintelek bűnözőnek.
-Tudom, de nem értem, hogy miért.- Szívesen válaszoltam volna, hogy én sem, de nem akartam a könnyebb utat választani.
-Lehet én is így cselekedtem volna hasonló esetben. Nem tudtál, máshogy pénzt szerezni. Jason pedig remekül tudja tálalni a dolgokat. Nem ítélkezem, mert nem voltam a helyedben. Viszont ember maradtál a mocsok közepette is. Lehet erre nem lennék képes. Aronon és rajtad kívül senki más nem hagyta ott az üzletet. Te mérlegeltél és rájöttél nem éri meg. Lehet erre se lettem volna képes.- Nyeltem egy nagyot és ránéztem, mert a beszédem közben végig a földet fixíroztam. Szemei várakozóan csillogtak.- Nem ragadt vér a kezedhez. Nem ítélhetlek el egyetlen rossz döntésed miatt és nem is foglak. Én is rengeteg hibát követtem el és még fogok is.-Oh ha tudtam volna milyen sokat lehet abban  a pillanatban kiugrom az ablakon.- Szóval nem tartalak bűnözőnek mert nem vagy az. Egy bűnöző nem törődik mással csak saját magával. Ha bűnöző lennél nem jöttél volna oda a kórházhoz, hisz bármikor elkaphattak volna és most se lennél itt velem.- Nem tudott megszólalni. Láttam, hogy akar valamit mondani, de nem találta a megfelelő szavakat. Pár percig csak ültünk a némaságba burkolózva. Míg végül közelebb hajolt és megfogta az arcom. Vártam, hogy megcsókoljon, de helyette megszólalt.
-Azt hittem ugyan olyan vagy mint a többi lány akit addig el kellett rabolnom, de ők mind kiabáltak sírtak és könyörögtek, hogy szabadítsuk ki őket. De te nem. Higgadt maradtál és ahelyett, hogy kétségbeesetten sírva verted volna az ajtót kimostad a ruháidat. Tetszett, hogy más vagy és tudtam, már az első nap amikor egyedül mentem be hozzád, hogy meg fogsz szökni. Így utólag azon se lepődök meg, hogy felhasználtad a hormonjaimat, hogy kiszabadulj. Egészen ideáig viszont féltem, hogy neked az a csók semmit se jelentet.- Akkor állt össze a kép. Nem azért nem csókolt meg mert nem akart, hanem azért mert félt, hogy én nem viszonoznám az érzelmeit. Végül is jogos, de tévedett. Vágytam arra a csókra. Így mindenféle felesleges szó helyett kezembe vettem az irányítást és megcsókoltam. Mintha megszűnt volna a világ. Csak ő volt és én. Először még én diktáltam a tempót. Lassú és lágy volt. Érzéki. Aztán beletúrtam a hajába és mintha kicserélték volna. Megfogta a derekam és az ágyra döntött. Egyre hevesebben csókolt. Köré tekertem a lábam mire felmordult. Most Valaki nehogy egy kutya morgását képzeld el! Egyáltalán nem állatias volt csak egy rekedtes sóhaj ami megakadt a torkán. Ilyen hmmmrrr hang szerű. De szerintem már sikerült elképzelned. Csók közben mind a kettőnk keze felfedezőútra indult. Én csak a hajával játszottam, de az ő keze már a pólóm szegélyénél barangoltak amikor halk kopogás szakított félbe minket. Mind a ketten lefagytunk.
-Eliza ébren vagy?-Suttogott Lysander.
-Egy pillanat.- Szóltam ki. Majd esdeklően Gerettre néztem aki se szó se beszéd az ablak felé vette az irányt.-Hova mész?- Suttogtam kétségbeesetten.
-Elmegyek, hogy ne bukjunk le. Nehezen magyaráznád ki mit keres a srác akibe belerohantál a szobádban.-Igaza volt, de nem akartam, hogy elmenjen. Látta is a szememen.- Holnap találkozunk. Ígérem.- Majd gyors csókot adott és kimászott az ablakon. Több méternyire voltunk a felszíntől, de nem mertem utána nézni. Bepánikoltam volna. Így inkább gyorsan egy perc alatt levettem a nadrágom és a pólóm és egy köntösbe bújtam. A hajamra pedig egy törülközőt tekertem tekertem. Nem akartam hazudni Lsandernek, de nem mondhattam el ki Gerett. Akkor még nem. Gyorsan odamentem ajtót nyitni. Lysander állt előttem pizsamában.
-Bejöhetek?-Kérdezte fáradtan.
-Persze nyugodtan. Baj van?-Láttam, hogy valami felzaklatta.
-Rosszat álmodtam.- Látszott rajta, hogy tényleg megviselte az álom.
-Mit álmodtál?
-Azt, hogy meghaltál.
-Biztos még az elrablásom utóhatása. Akkor én is azt hitem meghalok.
-Nem. Ez más volt. Te ölted meg magad.- Akkor még eszembe se jutott a gondolat, de kicsit lesápadtam. Nem tudtam elképzelni miért álmodott ilyet Lysander. Ma már két lehetőséget is tudok. Vagy előre megálmodta, vagy ettől félt a legjobban. Mindenesetre akkor megnyugtattam.
-Lysander!- Átöleltem.- Soha nem ölném meg magam.- Nos soha ne mond, hogy soha.
-Tudom. Nem ismerek nálad erősebb embert. Csak úgy éreztem el kell mondanom neked. Soha ne ad fel. Jó?
-Soha nem adom fel.- Tudom mire gondolsz. Gyenge vagyok és feladtam. Csak, hogy vannak pillanatok amikor meginog az ember és nekem túl sok ilyen pillanatom volt. Lehet a halál se lesz megváltás, de ennél rosszabb nem lehet.  

XXXI.

Reggel az első fénysugarakkal ébredtem ami azzal függ össze, hogy alig aludtam pár òrát, de mivel elfelejtettem behùzni a sötétìtőt magamra vethettem. Mint a föld nélküli paraszt.. Szòval még rettentő álmos voltam, de nem tudtam visszaaludni. Ìgy szép komòtosan felöltöztem majd kiültem kávézni az erkélyre. Épp az elöző estén gondolkodtam. Nem tudtam kiverni Gerettet a fejemből. Olyan furcsa érzés volt vele lenni. Más mint Nath-el. Nem tudom megfogalmazni rendesen mi volt vele más. Egyszerűen nem volt annyira kiszámìthatò. Olyan spontán volt minden és olyan könnyed. Lehet még is csak a rosszfiùk az eseteim? Kicsit szánalam, nem? Nagyon is az. Épp a mélyenszántò eszmefuttatásom közepette lettem figyelmes pár aprò lépésre. Lysander mosolyogva szintén egy csésze kávét szorongatva ült le mellém.
-Álmatlanság?-Kérdezte egy aprò mosollyal.
-Elhùzva hagyott sötétìtő.-Vágtam rá fintorogva mire felnevetett.
-Nálam is.-Ezen már én is nevettem. Gerett miatt olyan szétszorttá váltam mint Lysander. Oldara sandìtottam és láttam, hogy különleges szemeivel engem kémlel.
-Mi a baj?-Kérdeztem csendesen
-Olyan más vagy. Nyugodtabbnak tűnsz. A Nathanieles ügy ennyire megviselt?-Vagy csak Gerett hiánya. Tettem hozzá gondolatban
-Meglehet. Vagy csak a visszatérés. Furcsa enny idő után ott folytatni a dolgokat ahol abbahagytam. Olyan szürreális az egész. Mintha hosszù idő után ùjra kezdenék nézni egy sorozatot. Nem maradtam le látszòlag semmiről, de még se emlékszek mindenre. Már nem foglalnak le azok az események amik eddig lázba hoztak. Egyszerűen..-Nem találtam a megfelelő szavakat.
-Nem érzed magad otthon.-Segìtett ki Lysander.
-Pontosan. Mintha egy másik Eliza életébe kerültem volna.
-Normális, hogy változtál. Rengeteg mindenen mentél keresztül.
- Viszont ezt mások nem tudják elfogadni. Számukra még mindig a régi jò Eliza vagyok, de szerintem többé nem akarok az a naiv kislány lenni.
-Más lett a világról alkotott képed, de ugyan ùgy Eliza vagy. Mi elfogadunk. A többi nem számít.-Mélyen Lysander szemeibe néztem és rájöttem, hogy ők ketten Castiellel feltétel nélkül szeretnek. Ìgy bólintottam és elmosolyodtam.
-Igazából csak ez számít.-Ez után könnyebb vizekre tereltük a beszélgetést. Azt taglaltuk milyen is lesz a verseny. Pont azon agyaltuk, hogy valami hasonló ruhába kéne fellépnünk amikor Castiel álmos feje került elő.
-Utálom, hogy a reggelek ilyen korán kezdődnek.
-Jò reggelt Garfield!-Leült én pedig gondolkodás nélkűl a kezébe nyomtam a maradék kávém. Tudtam, hogy lusta lenne csinálni magának. Ìgy ő gondolkodás nélkül elvette és felhörpintette a bögre tartalmát. Még jò, hogy ő is cukormentesen szereti sok tejjel. Sose gondolkoztam azon mennyit elárul rólunk, hogy szeretjük a kávét. Gondolj csak bele! Aki szinte csak tejet iszik sok cukorral nem a kávé miatt kávézik hanem az esetek nagy részében a társadalmi elvárások miatt, vagy mert ez a pòt cselekvés helyettesít valamit az életében. Akik feketén isszák már teljesen megszokták az élet keserűségét és mindent gyorsan akarnak csinálni. Ìgy felélénkülni is. Akik feketén isszák, de cukorral azoknak sok mindent kell tenniük ìgy frissnek kell maradniuk, de úgy érzik kell némi édesség az életükbe. Még nincsenek készen a teljes sötétséghez. Akik viszonylag sok tejjel és cukor nélkül isszák a kávét azok tudják jòl milyen az élet ezért isszák keserűn. Nem dédelgetik magukat, hogy jobb lesz. Tejjel pedig szerintem azért, mert nem sietnek felébredni. Tùl sokat tudnak ahhoz, hogy siessenek. Azok akik tejjel és cukorral isszák viszonylag normális arányban még nem akarnak tudomás venni a világròl. Nem akarják, hogy túl hamar felébredjenek, de szükségük van az élénkségre. A keserűséget pedig még nem tudják elviselni. Vagy tùl sokban vagy tùl kevésben van részük. Persze ezek, csak spekuláciòk. Lehet nem ìgy van és nincs igazam. Eleinte magunk se tudjuk miért ùgy isszuk a kávét ahogy. Csak így szeretjük és kész. Van akik nem is szeretik vagy teát isznak. A teákra is van egy elméletem, de azt majd később. Most megint elkalandoztam. Vissza a teraszra és a srácokhoz akikkel a fellépő ruhánkat tárgyaltuk. Mind egyet értettünk, hogy kéne valami ami arra utal mi egy csapat vagyunk. Az volt a baj, hogy nem tudtunk dűlőre jutni mi legyen az a valami. Már az ebéden is tùl voltunk és indultunk a szìnházba az eligazìtásra, de még mindig vitáztunk. Castiel odáig ment, hogy legyünk trikóban és varrassunk tetkòt a felkarunkra. Szerencsére le tudtuk beszélni azzal hogy két nap alatt még nem fog rendesen begyògyùlni. A szìnházba lépve kissé megingott az önbizalmunk. Rajtunk kìvűl még 29 tehetség várta az elìgazìtást. Az étkezőben nem tűntek ilyen soknak. Itt döbbentünk csak rá, hogy egy versenyen vagyunk. Már nem tudtunk visszatáncolni. Megkaptuk a versenyre vonatkozò szabályok ismertetését, elmondták a pròbák lehetőségét és a verseny menetét. Mindenkinek kötelező volt legalább fél òrát pròbálni a szìnházban akit bárki megnézhetett. Gondolkodás nélkűl egy késő esti időpontra iratkoztuni fel. Egyikünknek se hiányzott a közönség. Viszonylag hamar végeztünk Ìgy kitaláltuk, hogy elmegyünk valami ruha ötletet nézni. Ez korántsem volt olyan egyszerű mint gondoltuk. Boltròl boltra jártunk, de még mindig nem tudtunk kiegyezni. Végül leültünk a főtérre fagyizni. Ugyan oda ahol éjjel Gerettel voltam. Büszke voltam magamra, mert napközben csak abban a pillanatban gondoltam rá. Ami legalább nem annyira szánalmas. Viszont a pillanatnyi zavarodottságomat a srácok rögtön kiszùrták. Szerencsére a ruha krìzisnek tudták be.
-Nyugi Eli.Max meztelenül megyünk ki. Tuti tovább jutunk.- Bökött oldalba Castiel.
-Szerintem a meztelenség eléggé korhatáros. -Szólt közbe Lysander.
-Majd amit ki kell takarni kitakarunk 18+-os táblákkal.-Szálltam be én is az ökörködésbe. Már Castiel épp támogatta volna az ötletem amikor halk zenére lettünk figyelmesek. Öt srác dobolt indián kézi dobokkal és egy lány kísérte őket számunkra ismeretlen nyelvű énekléssel. Mind a hatukon farmer volt és egy fekete polò. Semmi csillogás semmi giccs. Annyi passzolt a kinézetük és a hangjuk, hogy néma csend borùlt az amùgy nyüzsgő főtérre. Egyszerűen tökéletesek voltak. Közelebb mentük és csak csodáltuk őket. Érezni lehetett a belőlük áradò energiát.
-Egyszer jò lenne elérni ezt a varázst.-Sùgtam oda a srácoknak akik egyetértően bòlintottak. Még sokáig maradtunk és hallgatuk mint kiderűlt a Hangrobbanás nevű zenekart, de aztán a vacsora miatt haza kellett indulnunk. Tudtuk már miben fogunk fellépni és már az se érdekelt minket, hogy nyerünk-e. Csak az lebegett mind a hármunk szeme elött, hogy elérjük azt a varázst.