Aznap este nem igazán aludtam. Inkább, csak forgolódtam. Sőt.. vergődtem. Gerett csókja nem hagyott nyugodni és Lysander álma is felzaklatott. Az öngyilkosság és a szerelem kőrül forogtak a gondolatim. Kissé beteges.
Körülbelül 2 órát sikerült aludnom. Egy országos versenyre menni hulla fáradtan nem a legjobb dolog. Jó tanács Valaki. Sose bonyolítsd meg az életed fellépések előtt. Mert bármennyire is kedveltem Gerettet azt még én is beláttam, hogy hatalmas bonyodalmat fog okozni a már amúgy is bonyolult életemben. Nem is tévedtem nagyot. Bár lényegében nem ő kavarta fel a dolgokat. De erről majd később. Most vissza a versenyre.
Mind a hárman nagyon izgultunk. Léptünk már fel együtt máskor is, de azért ez más volt, mint egy sulis éneklés. Itt senkit se ismertünk és így még ijesztőbbé vált a tömeg. A verseny kissé kaotikus forgatagában, szinte észre se vettük, hogy repül az idő. Mi voltunk az utolsók,de olyan érzés volt, mintha az elsők lettünk volna. Valahogy valami nagyobb varázslatra számítottam. Felmentünk, énekeltünk s ennyi. Többre számítottam. Jó érzés volt, de nem a legjobb. A verseny második fordulójába nem jutottunk tovább. Kaptunk egy közönség díjat, de a szakmai zsűri szerint hiányzott belőlünk valami plusz. Nem háborodtam fel Castiellel ellentétben ezen a kritikán. Szerintem igazuk volt. Voltunk mi már jobbak is. Viszont mások nem így gondolták. A pufók zenei producer előadás után felkeresett minket a szállodában. Elméletileg minket keresett. Gyakorlatilag csak Lysandert.
-Bravva dzserekkek. Zenzácciosak voltattok. Havass hajjúúú! Vellleeed szerrettnek negyzemkoszt besszellni.- Lysander nagyon ledöbbent. Nekem kellett löknöm rajta egyet, hogy meginduljon.
-Szerinted szerződteti?-Kérdezte Castiel miután elmentek.
-Szinte biztos.-Válaszoltam neki mosolyogva. Lysander megérdemelte, hogy vigye valamire a zenével.
-És szerinted igent mond?-Ezen elgondolkoztam. Lys nem szereti a feltűnést, de csak nem mond nemet. Imád énekelni. Vétek lenne, ha nem élne ezzel a lehetőséggel.
-Maximum rábeszéljük.
-Te azt akarod, hogy elmenjen?
-Már miért akarnám?
-Mert, ha igent mond, valószínűleg ott kell hagynia a Sweet Amorist.- Igaza volt Castielnek. El is veszíthetjük Lysandert. Már pont válaszolni akartam, hogy akkor is hagynunk kell elmenni, amikor vissza jöttek.
-Igáázz, hogy te írjtad a dal szoveggett?- Kérdezte tőlem a pufi. Gyorsan át gondoltam a lehetőségeimet és hazudtam.
-Nem. Lysander írta, csak szerénykedik.
-Enyhe fiaaam. Esz essettben asz ajjanllaattom meeegg mííndííg eell. Hivjjooon ha dooontttoooott.- Azzal egy névjegykértyát Lys kezébe nyomott és távozott.
-Ez még is mi volt Eliza?-Támadtak le egyszerre a srácok.
-Én nem szeretnék a pufival dolgozni, de tőled meg nem akartam elvenni a lehetőséget. Sokkal jobb szövegeket írsz, mint én, csak nem a körhatár nélkül.stílusában.-Castiel felröhögött a körhatár nélkülnél, de rögtön elkomorult amikor eszébe jutott miről is van szó.-Most majd egy teljesen egyedi stílust alakíthatsz ki a saját dalszövegeiddel. Nincs szükséged a segítségemre.
-De én nem akarok nélkületek elmenni.-Némán néztünk egymásra.
-De el kell.-Törte meg a csendet Castiel. -Ettől függetlenül is zenélhetünk majd, de nem halaszthatod el ezt a lehetőséget.
-Nem engedjük. -Szóltam én is közbe.- Lysander csak nézett minket, majd tett felénk egy bizonytalan lépést és mind a kettőnket megölelt. Reménykedtem benne, hogy nem fog messzire utazni. Ő is megígérte nekünk, hogy csak akkor vállalja el, ha közben befejezheti a S.A-ben a tanulmányit. Persze mind a hárman tudtok, hogy ez meg fog változni. előbb utóbb el kell majd mennie. De ugye a remény hal meg utoljára...Mert ő a gyilkos. De akkor erre még nem gondoltam. Csak arra, hogy milyen boldogság csillogott Lys szemében amikor a szerződéséről beszélt és, hogy Castiel milyen büszkeséggel nézett barátjára. Én büszke voltam mind a kettőjükre.
Mivel nem jutottunk tovább az aznap esténk volt az utolsó Paris-i éjszakánk. Másnap délelőtt ugyanis mentünk haza. Tudtam, hogy minden vissza fog rázódni a normális kerékvágásba. Legalább is reménykedtem benne. Viszont azt nem tudtam mi lesz velem meg Gerettel. Nem fért a fejembe, hogy fogjuk megoldani, hogy találkozzunk. Írt nekem egy sms-t, hogy ma már nem tud feljönni, de holnap feltétlenül látjuk egymást. Azt hittem, hogy indulás előtt megkeres, de nem így volt. Anélkül mondtam búcsút a szerelem városának, hogy láthattam volna. Egész úton haza felé az gondolkodtam, hogy lehet neki ez csak egy játék volt. Megint túl hamar levontam a következtetést. A srácok látták rajtam, hogy rossz a kedvem, de annak tudták be, hogy haza megyünk és vissza kell térni a megszokott életünkbe, de ez engem akkor pont nem érdekelt.
Mikor sikeresen hazaértünk fáradtan felcipeltük a cuccainkat a szobáinkba. Majd nem eldobtam a bőröndöm amikor megláttam Gerettet a szobánk ajtaja előtt.
-Hát te mit keresel itt?- Kérdezte döbbenten Lysander.
-Hétfőtől én is ide járok.-Válaszolta egy pimasz mosoly kíséretében Gerett.
