Caroline-al való találkozás utána egész héten elcsigázott voltam. Folyton azon agyaltam, hogy hogyan segíthetnék. Pénz kellett volna neki, de én 18 éves koromig nem nyúlhattam az örökségemhez. Maximum egy nyomós indokkal lehetett volna kérvényezni. De a barátnőm nem tudja nevelni a kislányát nem lett volna elég számukra. Így valami mást kellett kitalálnom. Valami jobb munkára lett volna szüksége. Akkor is ezen gondolkoztam amikor egy párna landolt a képembe.
-Eliii! Mi a fasz van veled?! Eladtad az agyad csokiért?- Üvöltötte drága rockerem a képembe. Jogos volt a felháborodása, hisz akkor már sokadszorra kérdezte meg, hogy nem-e játszhat a gitáromon
.-Ne beszélj hülyeségeket! Sose adnám el az agyam csokiért. Max vattacukorért!
-Nem is vártam mást. Na de hol jársz? -
Caroline-on gondolkoztam.
- Jaa a tinimamin? Ő okozta a saját vesztét. Kár ezen rágódnod.
- Akkor is ezt mondanád ha én lennék a helyében?
- Te sose kerülnél ilyen helyzetben. De persze máshogy mert téged sz...- Ebben a pillanatban lépett be Nathaniel a szobába. Az időzítés mestere. Így sose tudtam meg, hogy mit akart akkor mondani Castiel. Jó, sejtem.. Biztos azt hogy persze máshogy mert téged szarba se veszlek. Vagy mert téged szeretlek szapulni. Nos ezt sose tudtam meg mivel Nathanielnek remek ötlete támadt.Megüresedett a sulibüfé állása. Nem egy álom meló, de sokkal jobb mint egy meki és csak délelőtt kéne dolgoznia. Már csak egy kérdés volt Caroline belemegy-e. Hogy megkapja a munkát nem volt kérdés. Mivel enyém volt a pénzügyi döntések utolsó szava, így az iskolai személyzet kilétébe is beleszólhattam. Persze Mr. Trengy húzta a száját, hogy egy "gyereket" akarunk alkalmazni. De megígértem neki, hogy Caroline-al nem lesz probléma, de ha mégis, kirúghatja. Így nagy mosollyal az arcán belement. Reménykedett abban, hogy barátnőm hibázni fog, megalázhatja és az orrom alá dörgölheti, hogy rossz az ítélőképességem. Caroline tényleg hibázott, de nem szakmai térén, sajnos. És tényleg rossz az ítélőképességem. Mindig reménykedek az emberekben és adott nekik második esélyt. Hülye szokás. Vannak akik sose változnak, bármennyire szeretnénk. Azon a héten hétvégén találkoztunk Caroline-al. Most Lysander jött velem. Ragaszkodott hozzá. Nem tudom miért. Vagy is akkor még nem tudtam miért. Ma már világos.. Caroline örült az állás lehetőségnek, de visszautasította. Nem akart nekem tartozni. Mondtam neki, hogy ez hülyeség, hisz a barátnőm. Ez édes kevés. Többet is megérdemelne. Lysander finoman rám szólt, hogy hagyjam gondolkodni Car-t. Úgy is hívni fog. Ezért is volt jobb, hogy akkor nem Castiel jött velem. Az Eliza ne legyél már ilyen erőszakos köcsög nem biztos, hogy hatott volna. De a lényeg, hogy Lysandernek igaza lett. Még aznap este hívott Caroline, hogy be szeretné tölteni az állást. Más nap át s jött egy kis eligazításra. Elámult a gimi nagyságán, és amint meglátta Mrs Scerens képét, meglátta a közöttünk lévő hasonlóságot. Neki mindig is élesebb szeme volt mint nekem. Ez is más lett volna ha nem megy el. Mert akkor ő is látta volna az igazgatónőt, és megmondta volna, hogy lehet a rokonom. Jajj Caroline. Hiányzol.. Szóval megmutattam az egész iskolát Caroline-nak és közben meséltem. Minden helynek a történetét. Ő pedig csak hallgatott.
- Teljesen megváltoztál Eliza. Régen amikor rád néztem, automatikusan megakartalak védeni. Olyan kis ártatlan, törékeny kislány voltál. Ma már viszont a védtelen kislányból egy erős védelmező lett. Régen csak bájos voltál, de ma már gyönyörű. Értem miért lett beléd szerelmes az összes srác
.- Még is miről beszélsz Car? Nathanielen kívül senki sincs belém esve.
-Ugye most csak viccelsz? Te észre se vetted? Hisz ahogy rád néznek, ahogy kimondják a neved! Az összes történetedben érződik ki mikor és miért szeretett beléd.
-Csak beképzelted! Ők a barátaim. Fontosak nekem és én is nekik. Ez még nem jelenti azt, hogy belém estek.
-Tagad csak! Majd meglátod.- Felkavart amit mondott Caroline. Bár kit ne kavart volna fel a feltételezés, hogy a legjobb barátai szerelmesek belé. Úgy döntöttem kikérdezem a srácokat. Persze nem úgy, hogy : Szia! Mond csak, szerelmes vagy belém?.. Azért ez bizar lett volna. Bár legalább megtudtam volna az igazságot, mert így visszagondolva elmondták volna mit gondolnak. Lehet tudtam volna tenni valamit. Olyan rossz, hogy valamiről szent meggyőződésünk, hogy helyes és az a legjobb megoldás. Aztán jóval később rájövünk, hogy nem a legjobb, hanem a legrosszabb utat választottuk. Nehéz ez az élet. Sokkal jobb lenne ha adnának hozzá használati utasítást. Bár amilyen szerencsés vagyok az én útmutatóm szuahéliül lenne..
Szóval rákérdeztem a srácoknál mit gondolnak rólam. Leírom mind a két választ. Sőt Kentinét is, mert őt is megkérdeztem, csak kicsit később.
Kentin: Csodálom a kitartásod és az önfegyelmed. Imádom a makacsságodat és azt, hogy mindenkiben meglátod a jót. Utálom, hogy kishitű vagy és, hogy sose felejtesz. Olyan a memóriád mint egy elefántnak! Örülök, hogy az égiek megengedték, hogy megismerjelek és sajnálom, hogy néha fájdalmat okozok neked. Szeretném, ha én is egy kicsit olyan lehetnék mint te. Magabiztos, erős, egyedi, céltudatos és egy nagyszerű ember.
Castiel: Néha egy túlérzékeny idegbeteg állat tudsz lenni, aki annyira máshogy látja a világot, hogy az szinte már fáj. Ez néha zavar benned máskor pedig szórakoztat. Imádom, hogy beleéled magad mindenbe és, hogy bármiben megtalálod a jót. Egyik pillanatban gyerekes tudsz lenne a másikban pedig felelősségteljes. Mint ha egy skizofrén lenne a legjobb barátom. Mert a legjobb barátomnak tartalak. Veled még több mindenről tudok beszélni mind Lys-el és valljuk be hasznosabb tanácsokat tudsz adni mint ő. Néha megdöbbent mennyi közös van bennünk, néha pedig az hogy mennyire különbözünk. Tele vagy ellentmondásokkal, de pont ezt szeretem benned. Már nem tudnám elképzelni az életet nélküled.
Lysander: Nehéz kérdés. Szeretem azt, hogy hatással vagy az emberekre. Akaratlanul is megváltoztatod őket az estek 99%-ban jó hatással. Szeretem nézni ahogy írsz és szépen lassan belesüppedsz a saját kis világodba amiből pillanatok alatt vissza tudsz térni. Ezt irigylem is tőled. Én szerintem néha még egy GPS-el se találnék ki. Elképesztő milyen intelligens vagy, és hogy milyen reálisan látod a világot. Néha úgy érzem mindenbe és mindenkibe belelátsz. Jó veled beszélgetni de hallgatni is. Szeretem, hogy sóhajtozol álmodban és azt, hogy ennyire különleges vagy. Örülök, hogy anno felajánlottam, hogy ideköltözz. Jobbá tetted a világomat.
Nos,Valaki? Te ebből kitaláltad, hogy éreznek-e irántam valamit? Igen? Akkor lehet csak én voltam akkor ennyire hülye? Vagy az is lehet, hogy csak makacsul ragaszkodni akartam az akkori helyzethez. Remélem a következő életemben nem leszek ilyen hülye. Viszont valamit egyik se írt le rólam. Azt hogy borzasztóan önző vagyok. Ne tagadd! Egyértelmű, hogy önző vagyok. Hogy miért? Szerintem tudod a választ..
