A Régi képhez kitaláltunk egy dallamot, a Szeret vagy nem szeretröl pedig nem beszéltünk többet. Castiellel nem gondoltuk volna, hogy Lysander ennyire szenved. Mert szenvedett. Ezek a sorok elárulták. A srácok nem foglalkoztak többet a dallal. Pedig érdemes lett volna. Egyik este, amikor Lys elment fürödni, megkerestem és lemásoltam. Túl sok érzés volt benne ahhoz, hogy eltegyük egy fiókba. Kíváncsi voltam a többi dalára is. Ott volt a füzete az ágyon. Mint mindig. Bízott abban, hogy nem olvasom el. De ez után érdekel a többi is. Jó volt kicsit belelátni Lysander elméjébe, de nem volt elég. Olyan ez mint a csoki evés. Annyira jó és annyira más tőle az érzésed, hogy még többet akarsz. Persze nem tehettem. Az a füzet Lysander szentélye. A hely, ahova más nem férkőzhet be. Így jó kislány módjára nem olvastam bele. Kibírtam. Nehezen, de kibírtam. Legalább is egy darabig. De jobb is, hogy akkor nem olvastam el. Felkavarta volna az akkori világomat. Most is felkavarta. De ez már más. Ezt már mások is felkavarták.. Szóval próbáltuk a Régi képet. De azért én titokban komponáltam dalt a Szeret vagy nem szerethez is. Jobb is volt, hogy Castiel nem az választotta, mert zongorával sokkal jobban hangzott mint gitárral. A Korhatár nélkül, pedig gitáros banda. Vagy is akkoriban még csak az volt. Egy hét múlva előadtuk a dalunkat a suliban. Tetszett nekik, de senki se tudott tombolni rá. Persze minden vissza tért a rendes kerékvágásba, de az csak a látszat volt. Az igazgatónő nélkül többé semmi sem volt ugyan olyan. Nathaniel úgy gondolta egy kicsit el kell szabadulnom a suliból, így az egyik hétvégén engedélyt kért, hogy kimehessünk a városba. Nem árulta el mit tervez. Aranyos dolog volt tőle. Mindig arra törekedett, hogy boldog legyek. Azt mondta, hogy nincs szebb dolog a mosolyomnál és, hogy az én nevetésem számára a legédesebb hang. Ezekre soha nem tudtam mit mondani. Sose kezeltem jól a bókokat. Válasz gyanánt mindig elpirultam és motyogtam egy köszi félét. Nem érdemeltem meg egy ilyen srácot. Azt se értem mit szeretett bennem. Hogy tudott úgy megcsókolni és feltétel nélkül szeretni, miközben tudta, hogy szerelmes vagyok Castielbe. Mert későbbiekben ő ezt váltig állította. S mikor rákérdeztem csak ennyit felelt.: Mert szerettelek.- Jobban szeretett mint bármit. Az is lehet , hogy jobban szeretett mint én őt? Hisz ha akkor már Castielt szerettem, hogy szerethettem őt is? Kedves Valaki! Szerinted van ilyen? Létezhet az, hogy valaki szíve egyszerre két emberért dobog? Szánalmas helyzet. Én magam is szánalmas vagyok.. Na de térjünk vissza a randira. Szóval mint mondtam Nathaniel az örök romantikus. Ezért is lepődtem meg amikor egy kissé romos épület elé érkeztünk.
- Miért hoztál ide?- Kicsit megijedtem. Valami történt? Lehet baj van?
- Vannak olyan gyerekek akik hasonló helyzetben vannak mint te.
- Bementünk, mint kiderült egy gyermekotthonba. Csodálkoztam is miért van akkora zacskó Nathanielnél. Nem voltak sokan a gyerekek. Körülbelül 15-en lehettek. Jobb körülményeik voltak, mint anno az én intézetemnek. Náluk nem volt kirekesztés, csúfolódás, erőszak. Testvérekként szerették egymást. Volt ott egy kislány akit szintén Elizának hívtak. Azt mondta anyukája a legjobb barátnőjéről nevezte el. Egy éves koráig nevelte, de nagyon fiatal volt, nem tudtak megélni így beadta ide. De minden hétvégén meglátogatja, és hogy ma is jönni fog. Valaki, emlékszel még Caroline-ra? A legjobb barátnőmre aki 14 éves korában lelépett "élete" szerelmével Bennel? Eliza az ő kislánya volt. Én is csak akkor tudtam meg amikor barátnőm csont soványan megnyúlt beesett arccal fekete karikás szemekkel belépett az otthonba. Nem mondtam volna meg róla hogy alig 17 éves. Három év alatt teljesen megváltozott a külseje. A vidám mosolygós életerős kamaszból egy megtört anyuka lett. -Caroline? Caroline Janson?-Ő is megdöbbent, hisz több kilométerre voltunk a régi otthonunktól. Nem gondolta volna, hogy valaha újra találkozunk.
- Eliza! Ó Istenem!- Zokogva borult a nyakamba. Nagyon sovány volt. Ahogy megölelt éreztem a bordáit.
- Mit keresel te itt?
- Tudod ezt én is kérdezhetném tőled.- Majd jelentőségteljesen a kicsi Elizára pillantottam.
-Nagyon szép a kislányod. A szeme tiszta apja.- Caroline értette a célzást. Hisz Ben nem volt vele. A kislánya se említette az apját, de erről ott nem beszélhettünk. A régi emlékeinket idéztük fel Elizának. Örült, hogy megismerhette azt akiről a nevét kapta. Nathaniel tudta ki Caroline. Meséltem neki róla, így nem is kérdezett semmit. Tudta, hogy fontos nekem régi barátnőm. Este fele eljöttünk az otthonból. Megígértük a gyerekeknek, hogy amint tudunk ismét eljövünk hozzájuk.
-Nos Caroline. Mesélj! Mi történt az elmúlt három évben? Hol van Ben?
- Miután eljöttünk két hétig minden szép volt. Mind a ketten találtunk munkát és egy darabig Ben egyik haverja üres lakásában húztuk meg magunkat. Aztán egyszer elájultam a munkahelyemen és bevittek a kórházba. Akkor derült ki hogy 4 hónapos terhes vagyok. Tudom Eliza. Most az jár a fejedben, hogy nem vettem észre. De tudod, hogy sokszor volt olyan hogy késett, vagy meg se jött hónapokig. a Nőgyógyász azt mondta, hogy ez előfordul. Mielőtt eljöttünk akkor is azt hittem, hogy ugyan ez van. Egy percig se gondoltam hogy terhes vagyok. Reggeli rosszulléteim sem voltak. Néha émelyegtem, de azt az akkori alvás hiányoknak és egyéb tényezőknek tudtam be. Annyira hízni se híztam meg. Max egy két kilót de ez is normális volt. Ben teljesen kiakadt, amit meg is értek. Nem álltunk készen a gyerekvállalásra, de akkor már nem vetethettük el. Javasoltam, hogy menjünk haza, a szüleink biztos segítenének, de ő ellenkezett. Azt mondta megoldjuk. Még 4 hónapig dolgoztam én is és kibéreltünk egy albérletet. Berendeztük a gyerek szobát, készen álltunk mindenre. Már amennyire két 14 éves készen tud állni. Egyik reggel 3 héttel a rendes időpont előtt megindult a szülés. Ben dolgozott így a szomszéd vitt be a kórházba. Nem volt semmi gond a szülésnél, Eliza egészségesen jött a világra. Viszont Ben nem jött be. 3 Nap múlva kiengedtek. Otthon se volt. Sőt a cuccai is eltűntek. Egyszerűen lelépett és azóta se láttam. A spórolt pénzünket ott hagytam nekünk, de ez nem volt elég. Egyedül nem bírtam olyan körülményeket biztosítani Elizának amit megérdemelt volna, így a szomszéd tanácsára beadtam ide az intézetbe. Amint teljesen összetudom szedni magam, visszakapom Elizát. Most estin elkezdtem letenni az érettségit, közben pedig egy mekiben dolgozom. Nem a legjobb munka, de egyenlőre megteszi.- Megdöbbentem azon, hogy Caroline mennyi változásom ment keresztül. Megkomolyodott. Jót tett neki az anyaság.
-Rengeteged változtál Caroline. Felnőtt lettél.
- Te is sokat változtál Eliza. Eltűnt belőled a törékenység.
- Lehet túl sokszor törtem már el.
- Eliza lassan vissza kell mennünk a suliba.
- A Sweet Amorisba jártok?
- Igen. Igazából én örököltem.
- Hogy mi?
- Ígérem elmesélem legközelebb. Jövőhéten ugyan ekkor?- Elbúcsúztunk Caroline-tól majd hazamentünk. Nathaniel megemlítette, hogy nagyon hasonlítunk Car-al. Mint személyiségileg mint külsőre. Végül is igaza van, hisz együtt nőttünk fel. Akaratlanul is hasonlítani kezdtünk a másikra. Őszintén szólva nagyon hiányzott Caroline. Amikor elment nem csak a legjobb barátnőmet vitte magával, hanem a fő bizalmasomat, a tanácsadómat, a lelki támaszomat, a testvéremet és legfőképp egy darabot a lelkemből. Szörnyű volt ilyen megviseltnek látni. Persze ő tehetett róla. Mi vagyunk saját sorsunk kovácsolói. Legalább is szeretjük azt hinni. Úgy éreztem valamit tennem kéne érte. Mardosott a bűntudat hogy anno nem akadályoztam meg az elszökésben. Akkor most nem ilyen lenne az élete. De lehet az enyém se így alakul. Ismerve Car-t kikönyörögte volna, hogy velem jöhessen a Sweet Amorisba. Soha nem lettem volna egyedül. Közös szobát kaptuk volna, így nem ismerem meg ilyen közelről Ambert. Lehet nem száll rám, lehet nem tudok meg semmit Castielről és nem barátkozunk össze az első napomon hisz nem lettem volna egyedül. Lehet nem jövök össze Nathanielell mert lett volna tanulótársam. Nem barátkozunk össze Rosával. Melody nem akar tönkre tenni. Kentint pedig nem bántom meg akaratlanul, és ő se bánt meg akarattal. Minden máshogy alakult volna. Caroline miért mentél el? Néha nem gondolunk bele, hogy a döntéseinkkel nem csak a saját sorsunkat befolyásoljuk. Persze hol jutott volna eszébe egy 14 éves szerelmes lánynak, hogy a későbbiekben öngyilkos lesz a legjobb barátnője. Nem is őt tehet róla! Csak elérkeztem a bűnbak keresési fázishoz. De itt nincs bűnbak. Ez nem az a story. Vagy is van. De csak egy. És az az egy bűnbak én vagyok. Ezt nem kenhetem másra. Nem is akarom. Lőj le ha megint ilyet teszek.. na jó ez megint morbid humor volt. Nem kell lelőnöd. Én úgy is megteszem.
