A KiMitTud November közepén került megrendezésre. Szòval volt még 2 hetünk felkészűlni. Csak volt egy kis gondunk. Nem volt megfelelő dalunk. Ìgy egy teljes hetet azzal csesztünk el, hogy több külömböző dalt pròbálunk. Hát ha megleljük a Szent Glárt, vagy is a tökéletes dalt. Pròbáltunk feldolgozni más bandák dalait, pròbáltuk Lysander számait meg az enyémeket is.. de semmi! Aztán arra jutottunk ìrnunk kéne egy ùjat közösen. Lys-el rájöttünk ,hogy Castiel éhen halna ha a dalszövegìrással akarná keresni a kenyerét. Ugyan is olyan sorokat talált ki mint a
"lelkem egy tüzes sütő,
szétfröccsen az agyvelő,
nem érdekel a hatalom,
kitépem az alkarom."
A legrosszabb az egészben az ,hogy ő tényleg azt gondolta, hogy ez jò.Talán egy kissé sátánista bandának egy vad koncertre tényleg jò lett volna, de egy suli KiMitTudra ez tùl nyers. Ezzel a szöveggel tudtuk csak lebeszélni Castielt. Viszont nekünk így még mindig nem volt semmink a KiMitTudra. Még az írás sem ment. Túlságosan elégedett voltam az életemmel, a boldogságot pedig nehéz megfogalmazni. Ne kérdezd ,hogy miért,de így van. Nathaniel tényleg tökéletesnek bizonyult. Az igazgatónő annyira bízott benne, hogy hétköznap délután is kimehettünk a moziba. Tökéletesen illettünk egymáshoz. Sajnos nem mindenki látta így. Gondolom most azt hiszed Amberről beszélek. Nos, tévedsz. Mint már mondtam barátokból is lehetnek ellenségek. Melody reakciójára számítottam is. Általános iskolás koruk óta bele volt esve Nath-be. Én voltam a csúnya gonosz hárpia aki elvette álmai pasiját. Még ha az álompasi nem is viszonozta az érzelmeit. Egyedül persze kevés lett volna a bosszùhoz. Még jò hogy ott volt Kentin. Kentin akit zavarta, hogy sok időt töltök Nathaniellel. Kentin aki neheztelt rám, mert nem vettük be a Korhatár nélkülbe.. nem számít hogy nem ért a zenéhez. Ha az ember meg akar sértődni, úgy is megfog. Szóval már csak egy hetünk volt próbálni.. de dalunk még mindig nem volt. Óráim után mentem szokásomhoz híven a könyvtárban tanulni Nathanielell. Az nap kihagyhattam volna.. A törzshelyünkön Melody csókolózott.. Nathanielell. Nekem nem is kellett több. Kiszaladtam mit se törődve a sok kíváncsi szempárral. Majd már majdnem sírva beszaladtam a szobánkba mit sem törődve a röhögcsélő Lysanderrel és Castiellel. Meglepődtek a kiborulásomon. De amikor elmeséltem mi történ megakarták ölni Nathanielt. Igen! Mind a ketten. Lysandert is ki lehetett hozni a sodrábòl.
-Srácok hagyjátok! Én már elintéztem azt a majmot. -Szòlt az éppen belépő Kentin. Persze nem verte meg Nath-et. De nem akarta ,hogy a srácok belekeveredjenek. Csak azt akarta hogy szakítsunk.
- Nem érdemes törődnöd azzal az álszenttel. -Ironikus így visszagondolva, hogy pont Kentin hívta Nath-et álszentnek..
-Igazad van Kentin! Igazad..
-Várj Eliza hova mész?
- Egy kis magányra van szükségem.- Válaszoltam Lysanderrnek majd füzetestül felmentem a tetőre. Írni kezdtem. Végre sikerült, egy egész jó dalt összehoznom. Leírom neked is:
-Változtatás
L: A pillanatban élünk azt hiszem,
nem veszem komolyan az életem.
A pillanat mindig magával ragad.
De kezeihez sok bánat tapad
C: Az életem egy nagy zuhanás,
vár-e még a földön folytatás?
Nem tudok nyíltan nevetni,
zuhanás közben nem lehet szeretni.
E: A vágyak lassan felemésztenek,
úgy érzem nem menekülhetek,
Az élet hálójába ragadtam,
úgy tűnik nem egyenesen haladtam
L,C,E: Kínládással teli az életünk,
a pillanatokban sorban elvesztünk,
nincsen törlés se vissza játszás,
ebből többé nincsen kiszállás.
L:A hajó elment nincsen tovább
De nem adhatok már alább
Újra kezdem a múlt emlékeivel
Viszont a jelen is csendben mellé térdel
C: Ostobákkal tele a világ
Az élet ezzel visszavág
Mert nem hódoltam be neki
Ezt még ő is zokon veszi
E: Széttépett világok romjai
Nem csak mi kezdtünk változtatni
Az emberek is lassan belátták
Hogy az életet ők irányítják
L,C,E: Kínlódás volt az életünk,
Eddig mindent elvesztegettünk
De most elkezdjük előröl
Mindent újra az elejéről
L: De kellenek néha a könnyek
C: Az álmokkal ezek összekötnek
E: Mert az élet sose lesz csak jó
L,C,E: Mindig lesz valami kivetnivaló
Könnyek áztatták a lapokat, de úgy éreztem sikerült kiírnom magamból mindent. Miután felnéztem a füzetemből egy aggódó arany színű szempár nézett vissza rám.
-Nathaniel. Te mit keresel itt? Menj vissza Melody-hoz!
-Eliza! Sajnálom, Castiel mondta hogy itt vagy. -Ez azért volt furcsa ,mert nem mondtam senkinek hogy a tetőre jövök. A rocker tényleg ismert. Na de vissza a sajnálkozó herceghez.
-Nem akartam megcsókolni Melody-t. Nem érzek iránta semmit! Ő esett nekem.. Sajnálom! Én tényleg szeretlek Eli. Te vagy a mindenem.- Akkor mondta ki először konkrétan , hogy szeret. Mondjuk nem így képzeltem el a pillanatot. Piros duzzadt kisírt arc, s közben arra gondolok ,hogy lelököm a tetőről.
- Nem tudok hinni most neked Nathaniel ! Időre van szükségem! -Majd lerohantam. Tudom, hogy elcsépelt szöveg, de ott és akkor nem tudtam tisztán látni a helyzetet. A srácok még mindig ott ültek a szobában.Csak már Ken nélkül. Kérdezgették hogy vagyok, találkoztam-e a görénnyel,de nem válaszoltam. Kezükbe nyomtam a szöveget és vártam. Neki is tetszett a dalszöveg. Dallamot abban a pillanatban kreáltunk hozzá, vagy is inkább Castiel. Igazán tehetséges zenész, de ezt ő nem látja. Sose látta magát tisztán. De vissza a próbára. Végre sínen voltunk. Mint Jòzsef Attila. Már csak gyakorolnunk kellett. Próbáltam kerülni Nathanielt. Amennyire az ember kerülni tud valakit egy bentlakásos iskolában. Ha láttam a folyosón mint egy óvodás elbújtam. A tanteremből elsőként mentem ki és utolsóként érkeztem. A könyvtárat messziről elkerültem, ha pedig a szobámnál kopogtatott,varázslatos módon sose talált otthon. így ment ez három teljes napig. Míg nem keresni akartam egy Nath mentes helyet. Mivel a tetőn tuti keresett volna, elmentem a hátsó lépcsőházhoz. Azt hittem nem lesz ott senki, de persze tévedtem. Kentin és Melody sutyorogtak a lépcső előtt
. -Kentin! Azt mondtad így visszakapom Nathnielt, de rám se néz! Elfordítja a fejét ha meglát.
-Idő kell neki Melody. Most tetted tönkre a kapcsolatát.
-A te ötleted volt! Te mégis megúsztad az egészet!
-Micsoda?! -Léptem elő a fal mögül ahol eddig álltam. -Ez az egész a te ötleted volt? Rákülted Melody-t Nathanielre?! Te pedig belementél?-Ledöbbentek. Talán még meg is ijedtek. Főleg Kentin. Akkor veszített el egy barátot. És ezt ő is tudta.
-Jobb neked nélküle Lizi!
- Ne hívj többé így! Csak Ken hívhatott így.
-Én még mindig a régi Ken vagyok.
- Nem! Te Kintin vagy. Ken egy aranyos jólelkű fiú, aki sose okozott volna nekem fájdalmat. Aki most előttem áll már nem a régi Ken.. csak egy hazug görény. Melody! Melody te pedig ne hagyd hogy mások irányítsanak. Nem ilyennek ismertelek meg. Oh valamit majdnem elfelejtettem Kentin. Ez a tied. -Majd hozzá vágtam a smaragd háromszöget, és elsétáltam. Meg kerestem Nathanielt és a nyakába ugrottam.
-Én is szeretlek.- Majd megcsókoltam. Elmeséltem a történteket. Kentinre akarta küldeni a birkozó csapatot, de úgy éreztem neki a barátságunk elvesztése nagyobb fájdalom volt. Jól éreztem. De Kentin végleg elásta magát a szememben. Persze nem szó szerint.. Nagy szemem van, de nem olyan nagy. Visszatértünk a normális kerékvágásba. Próbák,tanulás,ökörködés,Nathaniel. KiMitTud előtti nap délelőttjén a színházterem színpadán próbáltunk. Közben tették fel a világítást,a függönyöket és a színpadi hangosítást. Épp David ,Amber egyik fiú pincsije, szerelte a színpad fölé a mikrofonokat amíg én beállítottam a milyeinket, amikor "véletlenül" David leejtett egy mikrofont pont a lábamra. Eltörni nem tört el, de a lábfejem megrepedt,ami elég volt egy gipszhez. A fiúk vissza akartak lépni, de nem hagytam. Egy kis lábrepedés nem a világ. Megkértem Nathanielt jutasson minket be este a színháztembe, mert a szerencsétlenségem miatt nem tudtunk pròbálni. Kaptam két mankót de a srácok mellett szinte nem is kellett használnom. Másnap reggel izgatottan készültünk a fellépésre. Vagy is készültem volna, de törött lábbal nehezen tudtam császkálni. Így Iris és Rosaly átjött segíteni. Segítettek felöltözni, és megcsinálták a hajamat és a sminkemet. Szerintem kicsit vad lett de Iris szerint dögös volt, Rosa meg félt hogy a reflektortól ez se fog látszani. Mindannyian izgultunk. Mind a hárman másképp vezettük le az idegességet. Lysander le föl járkált, Castiel 3 percenként WC-re ment, én pedig megittam másfél liter vizet.. 10 perc alatt.. Ha stresszelek mindig iszok. Rossz szokás. Fellépés előtt 5 perccel rám jött a pisilhetnék. Rosa segítsége kellett volna, vagy Irisé. De eltűntek. Egyedül Melody-val találkoztam, kérdeztem tőle nem-e tudja hol vannak. Persze nem tudta,de felajánlotta hogy segít nekem.
-Kösz.. de megoldom inkább egyedül. -Ne csináld Eliza! Sajnálom! Hibáztam. Nem haragudhatsz rám örökké. -De Melody.. még tovább is. -Majd ott hagytam. Elszerencsétlenkedtem a mosdóig. Szerencsére ott volt Kim, aki segített bemásznom a wc-re. Vissza támolyogtunk pont időben, mert mi következtünk. Csodálatos érzés volt színpadra lépni. Még kidíszített gipszes lábbal is. Megszűnt az idő, megszűnt a tér. Csak mi hárman voltunk a srácokkal,és a zene. Olyan gyorsan történt. Az egyik pillanatban még fent zenéltünk,a másikban meg már eredményt hirdettek.Nem mi lettünk az elsők, hanem egy lány Jami Woon Lady Lucky hegedű feldolgozása.Megérdemelte a győzelmet.
Igazán ügyes volt. De mi is nyertünk. Közönség díjasak lettünk ,és tovább juttattak minket az országos KiMitTudra. Amberék nem nyertek semmit, ugyan is Lisa az evés és alváshiány miatt a táncuk közepén elájult. Viszont megtanulta egy életre hogy ne mindig hallgasson Amberre.
