I. Castiel

Eliza első napja Castiel szemszögéből.

Arra ébredtem, hogy James Hatfield üvölti, hogy ő kibaszottùl rossz és még büszke is rá.
Mi?! Hisz ez a szám vége. Bassza meg.. Már hét perce fel kellene kelnem. Gyűlölöm a hétfőket és az iskolát is.
-Ember kapcsold már ki!- Üvölti tùl a basszust Dajan a szobatársam.
-Am I evil? Yes I am.- Üvöltöm vissza, majd nagy nehezen kikapcsolom az ébresztőt.
-Mire felkelsz a halottak is feltámadnak.
-Akkor majd együtt betépünk velük.-Röhögtem vissza miközben elkezdtem keresni egy tiszta pólót.
-Jó ötlet.-Motyogta vissza borulva a párnájára.- Hallottad, hogy ma jön egy új csaj az osztályba?
-Mindenki róla beszél.
-Remélem dögös lesz.
-Akkor neked nem lesz esélyed.-Hozzám baszta a párnáját.
-Csak őszinte vagyok haver!
-Inkább egy pöcs.
-Meglehet.-Elindultam az ajtóhoz. 5 perc és csengetnek. Mindig az utolsó pillanatban kelek fel.- Te nem jössz?
-Nincs elsőm.
-Mázlista.-Azzal kiléptem a szobánkból. Végig száguldottam a folyosón. Nem hiányzott, hogy megint beírjanak. Az a majom elnök pont akkor jött ki egy halom pappírral az irodájából amikor elhaladtam előtte.
-Vigyázz, mert elejted.- Mondtam miközben kivertem a kezéből a lapokat. Köcsög dolog volt, de megérdemli. Úgy viselkedik, mintha öve lenne az egész kibaszott iskola. Emellett utálom az olyan embereket akik nem állnak ki magukért. Hallottam, hogy Melody a segítségére siet. Na igen. Két stréber egy pár. Bár az elnök észre se veszi csóri csajt. Pont csengőre estem be a terembe és lehuppantam a szokott helyemre a hátsó padba. Hamarosan nem kell egyedül ülnöm. Lysander végre átiratkozik. Megunta a minden napi beutazást a suliba, így inkább át jön ide a bentlakásosba. Nem mondtam mennyire örülök, hogy megment ettől a sok hülyétől, de tényleg megkönnyebbültem. Vannak haverjaim itt is, de egyik se olyan közeli mint Lysander. A mai nap lassabban telt mint általában. Mindenki az új csajról beszélt. Mintha valami cirkuszi látványosság lenne. Sajnáltam, lehet ő nem olyan mint az Amber féle lányok akik élvezik ha bámulják és róla beszélnek. Azt megtudtam a nap folyamán, hogy szőke, de elvileg nem festett. Utálom a festett hajú lányokat. Vicces, mivel én is festett vörös vagyok. De az más. Elmentem ebédelni. A kaja ma undorít volt. Csak egy almás pitét ettem. Kicsit én is kíváncsi voltam az új csajra..Annyit beszéltek róla, hogy elkezdett engem is érdekelni. Már majdnem befejeztem a kajálást amikor megláttam Ambert és a pincsijeit. Gyorsan le kellett lépnem. Nem akartam az elnök bolond húgával beszélni. A csaj megszállottan belém esett de nem ismeri a nemet. Jobban el van szállva mint a bátya.
-Castieeel!-Üvöltötte felém. Gyorsan letettem a tálcám és indultam a kijárat felé amikor nekimentem valakinek. Saláta levelek repültek minden fele. Amikor hátra léptem, hogy megnézzem ki volt az áldozat ráléptem egy pitére. Az új csaj volt. Tudtam, hogy csak ő lehetett. Emlékeztem volna rá. Elkezdett velem kiabálni.
-Nee a pitém! Basszus! Bárki is vagy, vegyél nekem egy másikat!- Nem találtam szavakat a csajra. Nem tudtam mást csak röhögni.- Mit röhögsz?-Szívesen válaszoltam volna, hogy hasonló esetben én is így reagálok ha nem rosszabbul.- Te jöttél nekem, és kinyírtad a pitémet.
-Meg a salátádat.- Válaszoltam pimaszul.
-Kit érdekel a saláta! Nem érted hogy a pite a lényeg?- Ezt már nem bírtam. Hangosan felnevettem.
-Jól van na! Ülj le oda, veszek neked egy pitét!- Elsétáltam a büféhez. Mindenki engem vagy a lányt nézte, de őt egy cseppet se zavarta. Észre se vette. Vettem neki egy pitét meg egy kakaót. Had örüljön. Reménykedtem, hogy kárpótolom.
-Tessék te gyerek lélek! Hoztam kakaót is kárpótlásul Amugy Castiel vagyok.-Elmosolyodott. Lehet hallott már rólam?
-Áhh te tudsz egyedül enni!- Na nem ezt vártam. Gyorsan magyarázkodott arcom láttán.-Jajj bocsi.. csak a szobatársam Amber már mesélt rólad.- Amber a szobatársa? Csóri csaj.
-Oh fúj! Ne is említsd azt a picsát. Kiborít amióta csak ismerem. Majd te is megtudod.  És amúgy az új csajnak neve is van?- Pont beleharapott a még forró pitébe. Elkezdte legyezgetni a száját majd beivott a kakaóba. Mást kiröhögtem volna, de tőle ez édes volt. Mi a fasz?! Nem gondolhatom, hogy édes.. Nem az.. nem az!
-Elisza. Öhm vagy is Eliza.-Ránevettem. Rég röhögtem ennyit. -Na! Ne röhögj!
-Bocs Eli, de nem minden nap látni olyan csajokat mint te.- Egyik kasztba se tudtam besorolni. Szerintem nem.is akarta, hogy bárki besorolja bárhova. Mondjuk pont leszarta ki mit gondol, de tudtam, hogy mindenki imádja. Talán csak Amber fogja utálni. Ez a lány lesz a riválisa.-Na de én most lépek. Éld csak ki magad azon a pitén. Csá!- Majd gyorsan leléptem a döbbent emberek között. Nem szoktam, csak úgy szóba állni bárkivel. Nehezen bírom az embereket. De bassza meg ez a csaj durva volt. És Dajan reménye bevált. Dögös volt. Bementem a délutáni óráimra is, de szinte ott se voltam. Halottam, hogy még mindenkinek Eliza a téma. A tesi öltözőbe a srácok is szóba hozták.
-Láttátok az ùj csajt?- Kérdezte Dajan. Neki még nem volt szerencséje
-Veszélyesen dögös.-Mondta Dake.
-Inkább veszélyes. Az ilyen csajok csak kitépik a szíved. És miután áttaposta a magassarkú cipőjével vidáman vissza adja.-Válaszolta Noel. Miòta megcsalták utálta a nőket.-Különben is! Lehet, hogy ugyan olyan üres fejű liba mint Amber.-Neki akartam ugrani, de nem tudom miért.
-Ezt buktad Noel. Okosabb mint te Castiel meg Dake együttvéve. Bár az nem is nehéz, ugye?-Jött be Nathaniel. Utált minket. Majdnem annyira mint mi őt.
-Nézzenek oda! Mi van Elnök? Kinyílt a csipád? Ugye tudod, hogy nem érdekelnek minket a szüleid. Bármikor péppé verünk. - Köptem felé a szavakat.
-Áhh Castiel, nem szabad. Lányokat nem verhetünk meg.-Röhögte Dake.
-Hagyjátok békén Elizát! Jobb nálatok.-Azzal a cuccaival kiment. Mostanában mindig a wc-ben öltözött. Nem bírt velünk egy légtérben lenni amit meg is értettünk. Mi se vele. Viszont felbaszott amit mondott. Konkrétan eltiltotta Elizát. Mi a faszt képzel ez magáról? Tesi után megfogtam a gitárom és felmentem a tetőre. Itt soha senki se keres. Nyúztam a gitárom egy kicsit, de nem tudtam koncentrálni. Nem akartam járni Elizával, csak meg akartam ismerni. Úgy érzem vele szót lehet érteni. Végre lehetne egy barátom Lysanderen kívül. Néha megőrjít, hogy ilyen szétszórt és nyugodt. Emlegetett szamár. Pont megcsörrent a telefonom.
-Mond.
-Ma intéztem a papírokat. Jövő héten már megyek és boldogítalak téged.-Végre!
-Zsír, de nem te leszel az egyetlen új. Ma jött egy csaj.
-Ezek szerint nem csak én jövök év közben.-Szívesen meséltem volna neki Eliről. De nem tettem.
-Hát nem. Nem csak te vagy ilyen bolond.-Még dumáltunk egy kicsit faszságokròl, majd letettük. Kinyúltam a tetőn. Hét óra fele járt. Elindultam lefele. Vissza vittem szobámba a gitárom, de mire feleszméltem már a hatodikon voltam. Amberék szintjén. Nem tudom mit kerestem ott, de ha már ott voltam gondoltam teszek egy próbát és megnézem itt van-e Eliza. Már az ajtónál voltam, amikor kivágódott belőle Eli egyenesen a mellkasomnak. Túl jól esett. Szó szerint.
-Hali! Új hobbiddá vált a föllökésem? Figyelmeztetlek, engem nehéz padlóra küldeni.-Nem is gondoltam máshogy.
-Ha-ha ! Milyen humoros vagy kis csaj! De pont hozzád jöttem. -Ha még csak tudat alatt is.-Gondoltam körbevezetlek a suliban.
- Örülnék ha ilyen menő alakokkal mászkálhatnék, de már körbevittek délelőtt.-Megőrjített a pimaszsága, de tetszett is , hogy be mer szólni.
-Gondolom csak a suli uncsi részeit mutatták meg. Én megmutatom a tiltott helyeket is.-Gondolkodás nélkül elindult.
-Ha ragaszkodsz hozzá!-Megmutattam neki a suli alatti átjárót és felvittem a tetőre. A tetőmre. Rengeteget beszélgettünk. Rég éreztem magam ilyen jól. Ő is számkivetett volt akár csak én. Viccesen megalapítottuk az elhagyottak klubját. Mikor már későre járt vissza kísértem és én is vissza mentem. Dajan már aludt így nem tudott faggatni. Pedig tudom, hogy akart, de nem egy nagy virassztò. Álmatlanul feküdtem még egy órát az ágyban és csak arra tudtam gondolni , hogy a holnapi tanítás már nem lesz annyira rossz.

XXX.

Gerett szemtelenűl jòl nézett ki. Kár volt tagadni. Sötétszőke haja most hosszabb volt, de ez is jòl állt neki. Döbbenetemben nem léptem hátra csak bámultam rá. Meg se tudtam szòlalni. Tényleg ott volt.
-Mi van cica?-Castielnek se kelett több.
-Azonnal enged el Elizát!- Förmedt rá, majd finoman hátrébb hùzott.
-Talán a pasija vagy, hogy ìgy rángatod?-Lehet csak beképzeltem, de mintha féltékenység csendült volna a hangjában. Már épp válaszoltam volna amikor Lysander megfogta a kezem és Castielestül elrángatott minket. Gerett szeme majdnem kiesett. Igazábòl az enyém is majdnem. Castiel tombolt.
-Ezt a pöcst! Eszem meg áll.
-Van neked olyan? -Suttogtam, hogy csak Lysander hallja. Nevetett és éreztem ahogy belerezdül a teste, mivel még fogta a kezemet. Furcsa, de nem zavart. Szinte fel sem tűnt, csak amikor Castiel lenyugodott és a kezünkre meredt. Lysander olyan vörös fejjel engedte el a kezem mint Castiel haja. Vissza pillantottam az akváriumhoz, de már Gerett nem volt ott. Azt hittem elijesztette ez a közjáték. Sikeresen bejelentkeztünk és megkaptuk a szobáinkat. Vagy is a lakosztályunk ahol mindenkinek külön szobája volt. Találomra elvettem egy kártyát. Amilyen szerencsém volt Castiel és Lysander közötti szoba lett az enyém, de akkor ez nem zavart. A szoba hatalmas volt és gyönyörű. Akárcsak a szálloda többi része. Az első dolgom az volt, hogy ráhuppantam a hatalmas francia ágyra. Miközben feküdtem az ágyon megint elfogott a honvágy. A régi szobámba ugyan ilyen ágyam volt. Már biztos eladták, ahogy a házat is. Amiòta tudtam a teljes igazságot, most elöszőr éreztem ùgy, hogy elárultak.. a pénzért. Ez a rohadt pénz az egész világ mozgatòruggòja. Mindig is furcsálottam, hogy egy virágkötőnek meg egy logopédusnak, hogy lehet ennyi pénze, de sose kérdeztem. Sose kételkedtem bennük. Szerettem őket, de lehet ők csak egy pénzeszsákot láttak bennem. Annyira belevoltam merülve a gondolataimba, hogy észre se vettem amikor Castiel lefeküdt mellém, már csak azt amikor megfogta a vállamat.
-Minden oké?-Halkan felsikkantottam amin persze nevetett.-Bocs, csak azt hittem elvitték a lelked az ürlények és csak a tested maradt itt.
-Nincs nekem olyan szerencsém.-Nevettem fel szárazon.
-Még mindig az Elnökön agyalsz?-Kérdés közben az oldalára fordùlt amivel tùl közel került hozzám ezért felültem és a kezembe temettem az arcom.
-Igazábòl ezembe se jutott amìg fel nem hoztad. A családomon gondolkoztam
 Vagy is akiket azoknak hittem.
-Tudod mit? Senki se érdemli meg, hogy miatta szomorkodj. Most már mi vagyunk a csládod.
-Hmm..  Ezt nem vártam tőled.-Mellém űlt.-Lehet mégis van szìved?-Átkarolta a vállamat.
-Ha elmondod bárkinek is, kinyirlak.-Rázkòdtam a nevetéstől. Persze, hogy nem akarta, hogy tudják mások is milyen érző lélek. Pròbálta távol tartani az embereket, kivéve Lysandert és engem. Mai napig nem értem miért pont minket vàlasztott. Lehet ő mag se tudja. Még aznap elmentünk körbe nézni. Másnap délután kettőig szabadok voltunk. Akkor volt az eligazìtás, ìgy császkáltunk egy kicsit. Este pedig a szálloda étkezőjében ettünk a többi versenyzővel. Mire beértünk már nem volt szabad asztal ìgy beültünk egy ikerpár mellé. Mint kiderűlt ők táncosok voltak. Sokat nevettünk és jò fejnek bizonyultak. Sokáig beszélgettünk majd felindultunk amikor észrevettem, hogy bent felejtettem a telefonom.
-Basszus! A mobilom ott maradt.
-Megyek.-Indultak meg egyszerre a srácok.
-Nem kell. Sietek.-Azzal elrohantam. Alig voltak már az étkezőben. Odarohantam az asztalunkhoz, de a telòm már nem volt ott.
-Ezt keresed?-Szòlalt meg egy neggédes hang. Hirtelen megpördűltem. Gerett állt elöttem.
-Mit keresel itt?
-Meglátogatlak. Megìgértem.
-Na és Benék?
-Itt nem keresnek.-Az is igaz. Egy tehetségkutatòra nem jönnének el. Tùl sok az ember.-Mondhattad volna, hogy van barátod. Bár hülyeség volt azt hinni, hogy pont neked nincs.
-Mi?
-A fehér hajù srác.
-Nem járunk. A barátom. Ahogy a vöri is.
-Szòval csak titokban vannak oda érted.
-Titokban sem. Csak a barátaim.
-Fiù és lány között nincsen barátság.
-Ezt csak azok mondják akiknek még nem volt igazi ellenkező nemű barátjuk. A barátság mindent legyőz.-Mélyen a szemembe nézett
-A szerelem pedig mindent megér.-Szugeráltuk egymást egy darabig, de hamar megtörtem a csendet.
-Menem kell. Várnak a srácok.
-Nincs kedved sétálni? Kilòghatnál ha elalszanak a testőreid.-Nevetett fel szárazon.
-Benne vagyok.-Vigyorodtam el.
-Oké. Akkor ìrj ha elaludtak és majd lent várlak a recepciòn.
-Nem tudom a számod!-Elvigyorodott és a kezembe nyomta a telefonom.
-Már benne van.-Majd elment. Még mindig vigyorogva követtem a példáját és én is leléptem. A lakosztályunkban a srácok már pròbáltak.
-Azt hittük már megették a telefonod-Gùnyolòdott Castiel.
-Csak beszélgettem. Ti már pròbáltok?
-Csak hangoltunk. Nem maradtál le semmiről. -Mosolygott rám Lysander.
-Akkor kezdhetjük?-Bòlintottak majd belevágtunk. Egy òrás gyakorlás után elfáradtuk és mindenki elvonult a saját szobájába. Vártam egy òrát majd kimentem hallgatòzni. Mind a három ajtò mögűl halk szogás szűrődött ki. Ìgy fogtam a táskám, ìrtam Gerettnek és csendben kimentem. A recepciòn már vigyorogva várt.
-Azt hittem nem jössz.
-Mondtam, hogy jövök.-Láttam, hogy mondani akar valamit, de nem mondta. Helyette megfogta a kezem és elindultunk. Egy darabig csendben sétáltunk a párizsi éjszakában, majd Gerett csendesen megszòlalt.
-Nem gondoltam volna, hogy valaha kézen fogva járkálok.veled Párizsban.
-Azt hitted meg fogok halni.
-Reméltem, hogy megszöksz.
-Aron a könyvekben üzengetett.
-Tudom
-Tudtad?
-Igen.
-Miért nem állìtottál meg?-Hirtelen megálltunk a kivilágìtott főtéren.
-Életben akartalak tudni, de én nem segìthettem. Azt rögtön kiszurták volna.
-Nem értem.. Miért nem akartad a halálom? Neked az jò pénz lett volna.
-Tudom. Én magam sem értem.-Hosszán álltunk egymás elött. Azt hittem meg fog csòkolni. Reméltem, hogy megcsòkol, de nem tette. Helyette megint megfogta a kezem és elindultunk. Innentől kezdve nem beszéltünk arròl a hétről. Csak a mùltunkròl. Mindent meg akartunk tudni a másikròl. Gerett elmesélte, hogy balettre járatták, hogy kecsesebb legyen a járása. Mai napig nevetek ha elképzelem tütüben pedig tudom, hogy  a fiùknak nem kell, de akkor is. Jòt beszélgettünk, majdnem három òrán keresztűl. Hajnalban haza kìsért és megbeszéltük, hogy ezt még megismételjük. Könnyed léptekkel tértem vossza a lakosztályunkba. Nem.is figyeltem arra, hogy már csak ketten szuszognak. A szobámban a dühös Castiel fogadott.
-Hol voltál?
-Nem tudtam aludni, ìgy kimentem olvasni.-Mutattam.fel az e-bookom, amit szerencsére a tádkámba hagytam.
-Bármi történhetett volna. Mi van ha megint elrabolnak!-Remegett a dühtől.
-Castiel! Nem félhetek örökké a saját árnyékomtòl is.
-Akkor se mászkálj északa egyedűl! Nem bìrnám ki ha még egyszer eltünnél.
-Nem történt semmi.
-De történhetett volna!-Nem is dühös volt. Félt.
-Sajnálom.-Döbbenet ült ki az arcára.
-Nem.. igazad van. Nem félhetsz örökké. Csak tudod..
-Te is félsz.-Bòlintott mire odaléptem hozzá és megöleltem. -Igérem nem bòklászok többet éjjel egyedűl-Suttogtam a vállába. Pár percig még némán ölelkeztünk majd elengedett.
-Vissza megyek a szobámba.
-Rendben..és köszönöm.
-Mit?
-Hogy a családom vagy.

XXIX.

Furcsa volt ùjra a gimiben. Első éjjel Lysander ébresztett, hogy sikìtottam àlmomban. Azt hazudtam nem emlékszem belőle semmire. Nem akartam felzaklatni és ő nem is tudta a részleteket. Akkor még azt hittem, hogy csak a félelmeim kivetìtése volt az álom. Ma màr tudom, hogy ez megint egy előrejelzés akart lenni. Ha nem vagyok hülye szòlhattam volna Gerettnek.. de már késő ezen bánkòdni. Egy két napba telt mire vissza szoktam, hogy suliba kell járnom. Az iskolai teendők valahogy már nem tűntek olyan fontosnak. Persze ez csak àtmeneti gondolatom volt. Kis idő mùlva megint mániákus jò tanulò voltam.De rossz volt, hogy hirtelen megint minden a nyakamba szakadt. A biosz és kémia fakultàciò az emelt matek, a szép ìrás òrák és az alap tantárgyak. Emelett a KiMitTud.. Emlékszel még, hogy még karácsony elött tovább jutottunk a Korhatár nélküllel az országos tehetségkutatòra? Nos amig gyògyùltam lett volna a verseny, de ahelyett hogy valaki mást küldött volna el a suli benyujtottak egy kérelmet, hogy halasszák el a versenyt.. ami meg is történt. Esküszöm nem lehettem volna szerencsétlenebb. Tipikusan az az ember vagyok aki elött nem átsétál a fekete macska, hanem akin átsétál. Ìgy természetesen ezt se ùsszhattam meg. El kellett kezdenünk gyakorolni, mert egy hetünk volt a felkészülésre. Eldöntöttük, hogy most nem ìrunk ùj dalt, hisz Lysanderrel van elég versünk. Ìgy szépen összeültünk mind a hárman és keresgéltünk. Én az összes versem bedobtam a közösbe, a srácok már ùgy is tudtak mindent. Lysander viszont hosszasan válogatott. Nem akarta, hogy valamit megtudjunk, mi pedig nem eröltettük. Òrákat ültünk a papirhalmok felett. Valahogy egyik sem volt az igazi. Már teljesen elkeseredünk amikor Castiel kezébe akadt egy Kis kacsa cìmű versem.
-Kis kacsa?!- Kérdezte gùnyosan.
-Tudod Castiel. Az a madár aki hápog. -Jegyeztem meg pimaszùl, mire rám dobott egy köteg papìrt. Tudod Valaki van az a gyerek dal a Kiskacsa fürdik fekete tòban.. Na ezt az okos buksimmal átirtam, ìgy a vers elvesztette a gyermekiességét. Lysander Castiel arcár látván olvasás után lecsapott a versre. Ugy gondolták egy kis átalakìtással jò lenne. Hisz mi voltunk a Korhatár nélkűl. Pont illet hozzánk egy halálossá tett gyerek dal. Neki is láttunk átalakìtani és dallamot kreálni hozzá.
Kis kacsa
L,C,E: Kiskacsa fürdik fekete tòban
Anyjához készül Lengyen országba
Magos a talpa, csìkos a háta
Kiskacsa siet, a mamája várja
 a mamája várja

L: Kiskacsa repűl, hasìt az égen
S nem vette észre,merre ment éppen
Késő volt már pánikolni
A hegytől többé nem tudott repülni
L,C,E: nem tudott repülni

C:Kacsa mama fürdik a lengyel tòban
S nem is sejti, kis kacsája hol van
Mást se csinál, egyre csak várja
Kiskacsa többé őt se láthatja
L,C,E: Őt se láthatja

E: Kiskacsa fürdik a mennyek vìzében
Sose járhatott a lengyel vidéken
Naphosszat ül és nézi a Földet
S azon gondolkozik mamája hol lehet
L,C,E Mamája hol lehet

L: Kiskacsa fürdött a fekete tòban
C: Anyjához készült Lengyebl országba
E: Magos volt a talpa, csìkos a háta
L,C,E: A kis kacsát többé senki se várja
E:Senki se várja.
Hosszasan dolgoztunk a versen, hogy dal lehessen belőle, de megérte. Mind a hárman elégedettek voltunk a végeredménnyel. Szòval lényegében sikerűlt vissza rázòdnom az életbe. Egyedűl egy valamivel vagy is pontosabban valakivel nem tudtam szembenézni. Nathaniel.. Ahogy csak tudtam elkerültem. Tudtam, hogy bocsánatot kellett volna kérnem, de valahogy nem akaròdzott. Féltem, hogy ha bocsánatot kérek megint együtt leszünk és már nem akartam. Szerettem most is szeretem, de ùgy éreztem kialudt a tűz. Tudom, gyerekes voltam. Most már én is beláttam, de a lehető legjobb taktikákkal pròbáltam akkor még kikerülni. Viszont ő ezt más képp gondolta. Pont aznap amikor indultunk a más napi országos versenyre Párizsba, rám várt a szobánk ajtaja elött. Megtorpantam. Nathaniel nem nézet ki valami jòl.
-Mi a baj Eliza? Miért álltál meg?-Kérdezte a mögöttem lévő nekem ütköző Lysander. Majd megpillantotta Nathanielt.- Az előtérben várunk.- Majd az én csomagomat is felkapva elsietett. Szìvesen utána kiabáltam volna, hogy várj meg, nem.akarok vele beszélni. De tudtam, hogy tùl kell esnem ezen a beszélgetésen.
-Tetszik az ùj nyakkendőd.-Jegyeztem meg mondandò hijján. Most már nem sima kéket viselt hanem fehér kék átmeneteset. Az ingjét is lecserélte egy halvány szürkére. Jòl állt neki.
-Oroszországba megyek. Már régòta el akartam mondani, csak nem tudtam, hogyan.-Elkerekedett a szemem. Szòval nem csak én ketültem őt.
-Apukád nyert?
-Igaza van. Jòl mutat az egyetemi jelentkezésnél egy év csere program. Most rám fér a környezetváltozás.- Alig tudtam elhinni. Elmegy.
-Nem is tudsz oroszùl. -Csak ennyit tudtam kinyögni.
- Előrehozottan fejezem be ezt az évet és szeptemberig megtanulok.
-Nem fogsz suliba járni?
-Nem.-Àlltunk és vártuk, hogy a màsik mondjon még valamit. Erőt vettem magamon.
-Sajnálom amiket a kòrházban voltam. Tudom, hogy tudod, hogy csak az amnézia miatt fogtam a hùgod pártját, de ez akkor se mentség. Nem volt jogom, hogy megbántsalak.
-Nem haragszom. Hallanom kellett azokat a szavakat, hogy meghozzam a döntést.
-Hogy elmész?
- Hogy itt hagylak.-Tudtam, hogy ez volt a vég. Megöleltem, de éreztem, hogy ez már nem ugyan olyan mint annò. Ő már nem volt szerelmes. Adott egy puszit az arcomra, majd elment. Elkezdtem sìrni. Persze én se akartam folytatni a kapcsolatunkat és nem is tudtam volna, de ürességet éreztem. Vége szakadt egy fejezet az életemben. Hisz Nathaniel volt az első igazi szerelmem. Összeszedtem magam és gyorsan visszamentem megmosni az arcomat majd lerohantam a srácokhoz. Már nem látszott az arcomon a sìrás nyoma. Még egy mosolyt is az arcomra eröltettem.
-Mehetünk?-Egymásra néztek, majd mind a ketten bòlintottak és egyszerre megöleltek. Jòl esett mind a kettőjük közelsége még is elsirtam magam. Miután összeszedtem a lelki erőm elindultunk a suli elé. Az iskola álltal bérelt autò már várt minket a zene tanárral. Betettük a cuccainkat, majd elindultunk. A kocsiban énekelgettünk, barkòbáztunk és rengeteget nevettünk. Olyan volt megint mint régen. Mint a nagyi halála elött. Még mielött felfordult minden... Az ùtazás végén kicsit elbòbiskoltam. Pont akkor ébredtem fel, amikor a kocsink megállt egy gyönyörű szálloda elött. Addig még csak egyszer voltam Párizsban apáimmal, de már nem emlékeztem rá olyan tisztán. Az emlék hatására elszomorodtam. Hiányoztak nevelő szüleim, de ők lemondtak ròlam. A gondolataimba merülve léptünk be a szállodába. Ha tovább jutunk két hetes lesz a verseny, ha nem akkor csak egy hetes. Alig tértem vissza az iskolába már is kaptam egy kis szünetet. A kisérő tanárunk bejelntkezett, amig mi nézelődtünk. Az akváriumhoz kerültünk és ijeszgettük a halakat.
-Szerintetek megengednék, hogy legyen egy halunk? -Kérdeztem a srácokat.
-Minek akarsz halat? Olyan ostobák.
-Ne már Castiel! Egy élőlény se ostoba, de abban igazad van, hogy lehetne valami.olyan amivel lehet játszani. Egy nyuszi?
-Egy nyùl? -Kérdeztünk egyszerre vissza nevetve Castiellel. Tudtuk, hogy Lysander szereti őket, de egy nyùl a gimiben?
-Legyen egy kìgyònk.-javasolta Csatiel.
-Megenné a nyulamat.-Válaszolta némi pánikkal Lysander.
Nem lesz nyùl! Se kìgyò. Kár volt felhozni. -Válaszoltam nevetve majd hirtelen megfordùltam és neki csapòdtam egy erős melkasnak.
-Jajj ne haragudj!- Mentegetőztem még mindig a srác melkasának.
-Semmi gond. Bármikor nekem jöhetsz.- Tátott szájjal felnéztem és két vakìtò zöld szempárral találkoztam. Gerett betartotta az igéretét. Csak nem a sulihoz jött.