XXXVI.

Olyan szinten el voltam tájolva az idővel, hogy fel se fogtam milyen hónapot írtunk. Így nagyon meglepődtem amikor a végzős bál plakátját megláttam a folyosón.
-Miért reklámozzák ilyen hamar a bált? Több mint egy hónap van addig.-Méltatlankodtam Castielnek miközben órára mentünk.
-Eli. Tényleg eladtad az agyad? Szólhattál volna. Lehet megvettem volna. -Mondta röhögve- Április közepe van. Két hét múlva lesz a bál.
-Két hét? Ne már! Hisz mi fogunk játszani.. Azt hittem van még időnk felkészülni.
-Van is még. Két hét bőven elég. Kár rágörcsölni.
-Igazad van.-Elfintorodtam.-De rossz ezt kimondani. Mintha hasba rúgtak volna.
-Haha. Nagyon vicces vagy.-Azzal meglökött. Én pedig nekiestem az éppen közeledő Gerettnek. Aki röhögve elkapott.
-Látom megint belém estél.
-Rosszul mondtad. Neked estem.
-Nem. Én jól mondtam.-Mondta nevetve, majd elsétált.
-De utálom ezt a férget.-Jegyezte meg Castiel.
-A rossz fiúk ritkán kedvelik egymást.
-Én nem vagyok rossz fiú.-Meglepett a megbántottsága.
-Na akkor mi vagy?
-Egy rocker. De nem rossz fiú.
- A rossz fiúkkal sincs baj.
-De te nem kedveled őket.-Nos igen. Én is azt hittem, de ha felmerül a reménye, hogy miattad az esetleges rossz fiú jóvá változik, égből meglágyul minden lány szíve. Viszont most már értem akkor miért esett rosszul a le rossz fiúzásom Castielnek. Ha én nem kedvelem az olyanokat akkor őt se kedvelem. Persze ez nem volt igaz, és Castiel tényleg nem rossz fiú. Szeretne annak tűnni, de túl emberséges ahhoz. Persze ezt aki nem ismeri nem tudhatja és csak két ember ismeri igazán Cast-ot. Lysander és én. Apropó Lysander.  Emlékszel még a Mr.Pufira? A producerre aki a paris-i döntőn felfedezte Lysandert? Nos a pali azóta se hagyta békén Lys-t. Elhatározta, hogy szüksége van az őszhajú fiúra és mindent megtett, hogy a srác csatlakozzon hozzá. Kitartó volt mit ne mondjak. Elhatározta, hogy eljön a bálra is meghallgatni még egyszer minket. Akkor még nem tudtuk, hogy nem egyedül jön.
Az idő megvilágosodásom estéjén el is kezdtem a dalaim között válogatni. Hátha van olyan ami a pufinak is tetszene és illik Lysanderhez. De sehol se találtam a verses füzetem. Mióta elköltöztem Lysandertől nem is használtam. Így lementem hozzá. Gondoltam illedelmes leszek és kopogok. Csak egy gyere felkiáltást kaptam válaszul. Az elém táruló látványra nem számítottam. Lysander boxerben összekötött hajjal felülésezett. Régen sose edzett. Így nagyon ledöbbentem és rájöttem, hogy az elrablásom óta nem láttam félmeztelenül. Mit ne mondjak megizmosodott. Valakinek nagyon tetszeni akart. Na de vissza a szobába. Lysander nem rám számított, így elvörösödve felpattant.
-Jajj Eliza! Ne haragudj. Azt hittem Castiel az.
-Ő sose kopog.
-Igaz.-Válaszolta még vörösebben. -Minek köszönhetem a látogatásod?
-Nem hagytam véletlenül itt a rendszerezett verses füzetem? Tudod a szürke tollasat.
-Nem találkoztam vele, de megkérdezem Gerettet ha visszajön a tanulószobából.
-Rendben, köszi. Nem is zavarlak tovább.-Már a kilincsen volt a kezem amikor utánam szólt.
-Eliza! Kérdezhetek valamit?
-Ezen felül?-Kérdeztem vissza mosolyogva.-Persze.
-Tetszik neked Gerett?-Kicsit megremegett a mosolyom.
-Miért?
-Mert szerintem te tetszel neki.-Lysandet a világ legjobb megfigyelője. Persze az ő helyében én is biztos észreveszem. Szívesen elmondtam volna neki mindent, de nem lehetett. Ezért csak megráztam a fejem.
-Nem hiszem. Más világ vagyunk. És amúgy se nagyon volt alkalmam megismerni.-Apró hazugság.
-Az ellentétek vonzzák egymást.
-De kell valami közös pont. Ahogy hallom Gerettel ilyen nincs. -Ezek a szavak se nyugtatták meg Lysandert ezért Castiel szavait idéztem.-Amúgy se kedvelem a rossz fiúkat.-Ez megtette a kívánt hatást. Lysander bólintott és leült az ágyára.
-Köszönöm, hogy őszinte voltál.-Ezek a szavak kissé arcul csaptak, de csak elmosolyodtam és elköszöntem. Mire felértem a szobámba már könnyeztem. Nem tudtam akkor, hogy miért. Az a kis hazugság nem tűnt olyan komoly dolognak, hogy sírjak miatta. De így vissza gondolva az a kis hazugság volt a lelkem teher bírásának az utolsó kavics. Összezuhantam. Túl sok mindent éltem át és még a legjobb barátaimmal se lehetek őszinte, mert az elméleti pasim nem akarja. Az ajtómat már dühösen csaptam be. Mérges voltam Gerettre. Szerettem volna széttörni valamit ezért elővettem a gitárom. Ne gondolj rosszra! Nem zúztam szét mint a punkok. Hanem elkezdtem játszani és énekelni. Többet segített a lelkem mintha tányérokat török. Leírom neked is:
Röhejes a helyzet, mégis sírok
Mit akarsz tőlem? Nincsen indok.
Fura ez érzés
Elakad a légzés

Tönkre tesz a tudat, el kell mennem
Fel akarom adni.Mit kéne tennem?
Nem tudom
Feladom?

Nem lehetek gyenge, ki kell bírnom
Szeretsz engem? Hallom a sikolyom
Ezt akartam?
Másra vágytam.

Tudod mit? Szeretlek tiszta szívből
Elfogadom így is, de ne csak viccből
Megtennék mindent
Szeretlek téged

Jó lenne egy jel, bármi megteszi
Csak tudjam, hogy az ég se ellenzi
Ő való nekem?
Szeret engem?

Röhejes a helyzet, még se nevetek
Elsétálnék megint, de nem mehetek
Nem erre vágytam
De ezt akartam
Ezt akartam. Őt akartam.

Akkori életem első szerelmes dala. Mint a pszichopaták sikítoztam, sírtam és nevettem miközben komponáltam. Gerettel a szerelem teljesen más jelentést kapott mint Nathaniellel. De hát nekem kellett az izgalom. Én hiányoltam a szenvedélyt. Nos ezt Gerettől megkaptam, csak olyan bizonytalan volt az egész. Olyan szürreális. Ezekkel a gondolatokkal sírtam álomba magam. Viszont valamikor éjjel felriadtam betakargatva az ágyamban és nagy döbbenetemre Lysander aludt kanapémon. Kerestem egy takarót és ráterítettem. Mire felébredt.
-Eliza? Felkeltettelek? Ne haragudj nem akartam!
-Mi történt? Miért kuporogsz a kanapén?
-Tudod utánad jöttem nem sokkal, hogy elmentél és hallottam a dalodat. Nem kell elmondanod mi történt, ha nem akarod. De úgy éreztem jobb ha itt maradok.-A nyakába borultam.
-Köszönöm. De csak jobb lenne ágyban aludni.
-Nem akarlak itt hagyni. Hiányzol.-Ezt olyan szenvedélyesen mondta, hogy majd megszakadt a szívem.
-Gyere! Nagy az ágyam. Kényelmesen elférünk.
-Nem akarok a terhedre lenni.
-Gyere már!-Kínosan nevetett majd befeküdtünk az ágyamban. Mind a ketten a lehető legmesszebb a másiktól, még is éreztem a hőt amit árasztott magából. Szinte vibrált a levegő. Alig tudtam elaludni. Mint később kiderült Lysander is feszengett. Éjjel a sötétben minden sokkal igazabb. Másnap mire felkeltem nem volt mellettem. Furcsa volt az éjszaka. Annyi minden kavargott a fejemben, hogy el is felejtettem mit kerestem tegnap. Egészen addig amíg a keresett füzetet meg nem láttam a táskámban. Oké. Most biztos azt gondolod, hogy hülye vagyok és végig ott volt. Csakhogy ez nem igaz. Már mint nem a hülyeség. Az igaz. De a füzet nem volt a táskámban. Lys tette oda, mert -Castiel visszza adta neki. Nem csak nekem volt titkom. Nekik is. De ezt csak késöbb tudtam meg. Mint szinte mindent.

XXXV.

Szerettem az új szobám, de nehezen tudtam megszokni, hogy egyedül alszom. Túl nagy volt a csend. Hiányoztak az emberi zajok. Motyogás, szuszogás, nyammogás még a mozgolódások is. Furcsa, hogy az elrablásom alatt annyira nem éreztem ezek hiányát. Ott lehet túlságosan lefoglalt a fogság gondolata.
Nathaniel is hiányzott. Igazat beszélt az utazásunk előtti búcsúnál. Nem járt többé órákra. Néha láttam a könyvtárban, de nem mentem oda. Mégis mit mondhattam volna?Maradjunk barátok? Igazság szerint sose voltunk azok. A kezdetektől vonzalom volt köztünk és nem barátság. Furcsa lett volna ha egyik nap még csókolózunk és szia szerelmemmel köszönünk, másnap meg már lepacsizunk és mizu haverral üdvözöljük egymást. Talán jobb volt így, csak meg kellett szoknom, hogy már nem volt az életem része. Ellenben Gerett az volt. Ha csak titokban is, de egyre jobban egymásba gabalyodtunk. Nehéz volt nem szétkürtölni. Valakinek el akartam mondani, hogy úgy mond együtt vagyunk, de a titokban tartás része, hogy nem mondod el senkineelötteszont a srácoknak kezdett gyanús lenni, hogy sok időre tűnök el. Azt hitték a könyvtárba járok depressziózni. Így el akartak kísérni. Különösen az újra bizalmamba fogadott Kentin. Hiába mondtam, hogy nem kell, csak tanulok. Jönni akart. Így Gerettel máshogy kellett találkoznunk. Áthelyeztük a csók partikat késő estékre a szobámba. Gerett még mindig ész vesztően csókolt. Sokszor tényleg elvesztettem a szabad akaratom irányítását. Egyik este már csak arra eszméltem, hogy ő felső nélkül csókolgat, miközben én hanyatt döntve fekszem az ágyamon fehérneműben. Arra viszont nem emlékeztem mikor és hogyan kerültünk abba a pózba. Annyit viszont tudtam, hogy még nem akartam vele lefeküdni. Nem három hét titkos járás után. Szóval leállítottam.
-Gerett. Még ne.-Lihegve félrehúzódott.
-Te még..??
-Igen. Még szűz vagyok és úgy érzem korai lenne ezen változtatni.-Mellém feküdt.
-Oké. Akkor várunk.
-Nem baj?-Felnevetett. Imádtam a nevetését.
-Már miért lenne baj? Fontos az első alkalom. Én bánom, hogy elsiettem.
-Te mikor veszítetted el?-Láttam a félhomályban, hogy elmosolyodik.
-14 évesen.
-És hogyan?
-Hű milyen kíváncsi lettél.-Jegyezte meg még mindig mosolyogva, majd felült.- Egy nyári táborban. Egy fogadás miatt. Azt mondták a többiek nem merek kikezdeni az egyik kisegítővel. A lány 17 volt. Annyira komolyan vette a flörtölésem, hogy a tábor utolsó napján berángatott a női zuhanyzóba. Most tuti az van a fejedben, hogy egy kamasz lány mi akar egy gyerektől, de magasabb voltam a társaimnál. A csaj vele egy idősnek hitt. Pechemre bevállalós volt. Nem igazán volt jó a hideg, vizes, félig omladozó zuhanyzóban szexelni. Főleg úgy, hogy kb azt se tudtam mit csinálok. Még se állítottam le a lányt. Akkoriban nagyon menő akartam lenni és ezzel a történettel az is lettem. Ma már kicsit bánom, hogy elsiettem. Jobb lett volna valaki olyannal aki nem röhög ki, mert nem tudom mikor mit lenne jó csinálni. -Nehezen tudtam megszólalni. Gerettől nem vártam ilyen szintű őszinte vallomást. Mögé ültem és átkaroltam hátulról és a fülébe suttogtam.
-Legalább majd tudsz engem tanitgatni-Kicsit ledöbbent a szavaimtól. Kicsit én is meglepődtem, de adtam egy puszit az arcára és feltápászkodtam az ágyról. Úgy gondoltam akkor, hogy ő lesz a megfelelő ember. Csak a mikort nem tudtam megállapítani.
-Nincs kedved itt aludni?-Kérdeztem hirtelen felindulásból.-Persze csak aludni.- Jegyeztem meg elvörösödve. Szerencsére a sötétben ő ezt nem látta.
-Mi lesz ha reggel valamelyik testőröd beállít?
-Az óráik előtt nem jönnek fel.
-Na és Lysander? Keresni fog.
-Megmondod, hogy egy lánynál aludtál. Nem fog kíváncsiskodni. Nem olyan.
-Nem tudok neked nemet mondani.-Jegyezte meg nevetve. Szóval az nap velem aludt, és tényleg csak aludtunk. Viszont akkor aludtam a legjobban abban a szobában. Nem csak hogy valaki végre szuszogott mellettem, hanem át is ölelt. A legjobb dolog a világon.
Másnap a srácok tényleg nem jöttek fel. Gerett gond nélkül vissza ment a szobájába. Aznap este nem találkoztunk. Rendesen elhanyagoltam a srácokat, így Castiellel és Lysanderrel töltöttem az estét. Gitározgattunk és chipssel tömtük magunkat. Jó volt velük lenne egy kicsit. Olyan volt minden mint az elrablásom előtt.
Gary Jules Mad world című dalát énekelgettük. Mai napig imádom azt a számot. A szövege nagyon találó.Valaki? Te ismered azt a számot? És érted a szövegét? Leírom neked a fordítását, hogy biztos legyek benne, hogy tudod mit jelent. Szeretném ha értenéd

Őrült világ

Körülöttem ismerős arcok
Sokszor látott helyek, sokszor látott fejek

Ragyogóak és frissek a napi versenyekhez
Ami nem vezet sehova, nem vezet sehova

A szemük tele van a könnyeikkel
Nincs érzelem nyilvánítás, nincs érzelem nyilvánítás

Leszegem a fejem, magamba akarom fojtani a bánatom
Nincs holnap, nincs holnap

Egy kissé viccesnek találom, és egy kissé szomorúnak
Hogy azok az álmok, amikben haldoklom, a valaha volt legjobbak,
Nehéznek találom elmondani, nehezen veszem tudomásul,
Hogyha az emberek körbe-körbe futkosnak az egy nagyon, nagyon őrült világ,
Őrült világ, őrült világ

A gyerekek azt a napot várják, amikor boldogok lehetnek
Boldog születésnap, boldog születésnap

Én átérzem a gyerekek helyzetét
Csak ülj és figyelj, ülj és figyelj

Iskolába mentem és nagyon ideges voltam
Senki sem ismert, senki sem ismert

Helló tanár úr, mi a mai lecke?
Csak átnéz rajtam, átnéz rajtam

Egy kissé viccesnek találom, és egy kissé szomorúnak
Hogy azok az álmok, amikben haldoklom, a valaha volt legjobbak
Nehéznek találom elmondani, nehezen veszek róla tudomást,
Hogyha az emberek körbe-körbe futkosnak az egy nagyon, nagyon
Őrölt világ, őrült világ, bővítsd ki a világodat
Őrült világ
Mindig is szerettem volna egy ilyen jó dalszöveget írni, de szerintem nem sikerült és most már nem is fog. Szóval kár ezen rágódni. A lényeg, hogy nagyon szeretem ezt a számot. Na de vissza a történetemhez. Messze van még a végem.
A rákövetkező napok gyorsan teltek. Erőt vettem magamon, hogy újra tanuljak és ezt meg a srácokkal töltött időt összeegyeztessem Gerettel. Kicsit helyrerázódtak a dolgok. Kezdtem visszatérni a világomba. Csak már egy teljesen másik ember voltam mint elötte. Már nem tudtam mindig mosolyogni, már nem beszéltem feleslegesen és legfőképp nem bíztam mindenkiben. Mintha kicsit felnőttem volna. Vagy valami olyasmi.

XXXIV.

Az első gondolatom az volt, hogy "JEEE!! MINDEN NAP LÁTHATOM!!" Rögtön a második viszont az, hogy "Ennek teljesen elment az esze?!" Gerettet üldözték. Jason bandája Ben vezetésével hajtóvadászatot indított ellene. Bármikor megtalálhatták és megölhették.. Viszont, ahogy belenéztem a szemébe ez az aggodalmam el is szált. Minden nap láthatom ezeket a gyönyörű szemeket. A nyakába akartam ugrani és csókolgatni, miközben pofozom. Kissé szélsőségesek lettek az érzelmeim. De sajnos egyiket se tehettem meg, mert elméletileg nem is ismertem. Így egy mosolyt varázsoltam az arcomra és kinyitottam a szobaajtót.
-Ez esetben üdvözöllek a Sweet Amorisban.- Azzal Lysanderrel a nyomomban beléptem a szobánkba és Gerett helyes pofijára csuktam az ajtót.- Kicsi a világ.-Jegyeztem meg Lysandernek és elkezdtem pakolni, mire megint kopogtak.
-Kisebb nem is lehetne.- Mormogta Lysanderr, azzal ő nekilátott kicsomagolni. Én pedig mehettem ajtót nyitni.. Még nem igazán volt kedvem a drámákhoz. Olyan nyugis volt ez a pár hét.
Kinyitottam az ajtót akkori életem legnagyobb drámájának aki még mindig pofátlanul jóképűen ácsorgott a folyosón. Mindenki megbámulta. Még a srácok is. Így én is végig mértem. Miért ne? Ha másoknak szabad. Ezen persze Gerett elvigyorodott és megjelentek a gödröcskéi. Esküszöm ennek a srác kérésére még az angyalok is vétkeznének. Gondolkodás nélkül elpusztítanák az emberiséget, ha ő azt szeretné. Szerencsére ez sose fordult meg a fejében, így elkerültünk egy apokalipszist. Megpróbáltam összeszedni a gondolataimat és kissé lekezelően ránéztem.
-Segíthetek valamiben?-Alig láthatóan felhúzta a szemöldökét és megnyalta a szája sarkát. Még mai napig melegem lesz, ha eszembe jut ez a kép.
-Igazából azért jöttem ide mert itt fogok lakni.- Felnevettem.
-Még jó, hisz ez egy bentlakásos iskola.
-Félreértesz. Ebben a szobában fogok lakni.
-Hogy mi? De hát én lakom itt!-Kissé hisztérikusabb lett a hangom a kelleténél, de ki ne akad volna ki a gondolatra, hogy vissza kell cuccolnia a sátánhoz. Nem akartam Amberrel lakni megint.
-Valami 1001-es szobába raktak át.-Tátott szájjal bámultam Gerettre.
-Az elnöki szoba? Tuti, hogy 1001?
-Igen. Tisztán rémlik, hogy azt mondta az igazgató. Horrner kisasszonyt pedig áttesszük az 1001-be. Az az egy üres szobánk.-Hirtelen már nem akartam hisztizni. Tudnod kell Valaki, hogy a S.A-ben hivatalosan 1000 lakószoba van. Ez az 1001 a padlás szoba, ami hatalmas és minden évben a rangidős suli elnök kapja meg. Abban az évben ilyen végzős nem volt.  Nathanielnek kellett volna oda költöznie, de ő nem akart.
-Honnan tudtad, hogy ő az a lány akiről beszéltek?-Kérdezte hirtelen Lysander.
-Van egy kis logikám. Kikövetkeztettem.-Meg persze elég közelről ismert, de ezt Lys-nek nem kellett tudnia.Ezért gyorsan közbevágtam.
-Figyelj kéne egy kis idő amíg összepakolok.
-Oké addig lemegyek a közös helységbe. Majd szólj.-Eszeveszett pakolásba kezdtem. Örültem, hogy saját szobám lesz, de persze fájt, hogy ott kell hagynom Lysandert.  Bár tudtam, hogy sokat lóghatnak, majd nálam. Igazából szinte nálam laktak. De ezt akkor még nem tudtam.
Pár perc múlva megérkezett a titkárnő, aki át is adta mondhatni a  hivatalos kilakoltatásom. Gerett jól emlékezett. Tényleg az 1001-be költöztettek, mivel Ambernél elvileg csőtörés volt és ő is kiköltözött onnan. Persze ez nem volt igaz, de akkor ezzel nem foglalkoztam. Folytattam a pakolás és Lysander is segített. Így utólag rájöttem, hogy őt nagyon megviselte az elköltözésem. Végtére is igaza volt. Egy korszak ért véget.  Hamar összecsomagoltunk és indulásra kész voltam. Megöleltem Lysandert aki majdnem újra megrepesztett pár bordám és megkértem, hogy szóljon le Gerettnek. Írhattam volna neki sms-t, de az gyanús lett volna. Épp léptem ki az ajtón amikor Castiel ki akarta nyitni.
-Látom kopogni még mindig nem szoktál.-Jegyeztem meg viccesen.
-Nem szokásom. Hát de te hova mész?
-Kilakoltattak. Cuccolok az 1001-be.
-Na ne már! Megkaptad az elnöki szobát? De miért? Lecserélték a strébert?-Figyelmen kívül hagytam az utolsó megjegyzését.
-Lys új szobatársat kap.-Nem is magyaráztam tovább a dolgot. Elindultam. Tudtam, hogy majd a srácok megbeszélik egymás között. Felcibáltam a cuccaim a 10-re, ott pedig fel egy fél lépcsőn és kinyitottam a kissé nyikorgó ajtót. A szoba szebb volt, mint gondoltam. Volt benne egy hatalmas francia ágy, kanapé, fotelek, kávézóasztal, íróasztal, beépített szekrény és a kedvencem. Egy hatalmas szőrös szőnyeg! Imádtam. Ma napig imádom.
Még aznap feljöttek hozzám a srácok. Utálták Gerettet. Szerintük a srác el volt telve magával és nagy volt a pofája. Érdekes. Ők azt utálták, amit én imádtam benne. Még mindig hiányzik, de erről majd később.
Hamar megszoktam az új szobámat. Kényelmesen belaktam pár nap alatt és igazából a barátaim is otthon érezték magukat nálam. Szinte csak aludni jártak a saját szobájukba. Az suliba is többé kevésbé visszaszoktam. A tanárok még egy darabig elfogadóak voltak a hiánypótlásaimat illetően, de nekem ahhoz szinte kedvem se volt. Ami nem volt megszokott. Szerettem és szeretek is tanulni. Úgy gondolom a tudás hatalom, de őszintén volt jobb dolgom is.
Ugye ott volt Gerett, akit hivatalosan akkor még mindig alig ismertem. Csak a töri óráink voltak közösek amit Mr. Crine, a suli legszigorúbb tanára tartott. Viszont a teóriám miszerint Gerett rossz töriből igaznak bizonyult. Unta az órákat. Későbbiekben ebből baja is lett, mert a tanár nem bírja, ha hozzá járnak aludni. Mondjuk azt ki bírná?
Szóval ezen az órán kívül a suliban nem nagyon tudtunk találkozni. Velem mindig ott voltak a srácok, akik hivatalosan is gyűlölték Gerettet. Még a mindenkivel szótértő Lysander se bírta idegekkel a fölényeskedő és pimasz srácot. Így hát titokban folytattuk az ismerkedést, amit nehéz volt megoldani, mivel nálam mindig volt valaki, még akkor is ha én nem voltam ott. A könyvtár alig használt részeit vettük birtokba a romantikus légyottokra. Szerettem vele csókolózni. Valahogy más volt, mint Nathaniellel. Gerett csókja nem volt olyan biztonságos és kiismerhető. Közben sose tudtam gondolkozni. Néha levegőt is elfelejtettem venni. De ez a titkos kapcsolat dolog nekem nem volt elég. A suliban töltött második hétvégéjén ezt szóvá is tettem.
-Mi lenne ha megismernénk egymást nyilvánosan is?-Kérdeztem kifulladva, amikor hagyott szóhoz jutni.-A srácok elfogadnának ha megkérem őket.
-Nem is tudom Eliza. Szerintem nem jó ötlet.
-Már miért ne lenne az?-Neked is gyanús, ha nem akarnak felvállalni ugye? Mint minden tini lány fejben én is nagyon kiakadtam. Mindenféle gondolat átszaladt rajtam. Biztos más is tetszik neki, cikinek tart, vagy egyszerűen neki ez semmit se jelent. Persze ez jóval több volt ezeknél az ostobaságoknál, de én akkor ez még csak nem is sejtettem.
-Jobb lesz ha ezt inkább titokba tartjuk.- Zárta le ennyivel a témát Gerett. Azzal megcsókolt és szabadkozva otthagyott egyedül. Én pedig nem mondtam semmit. Kellett volna. Akkor talán nem fajulnak el a dolgok és meg tudom védeni Gerettet mindattól ami rá várt.

Összegzés

Már egy ideje nem volt új rész. Nem tudom ki mennyire van képben a történetben így kaptok egy kis felelevenítést, csakhogy vissza tudjatok kapcsolódni.
Ami eddig történt: Eliza Horrnek édesanyja szülés utáni depresszió miatt megölte magát. Elizát apja próbálta nevelni, aki nehezen tudta feldolgozni felesége halálát és rossz dolgokat tett. Amire a hatóság is felfigyelt és börtönbe került. A lány Németországban élő nagyszüleihez került akik hatéves korában sajnos rákban elhunytak. Eliza egyetlen élő rokona (akiről tudott is) édesapja volt. Így a lány árvaházba került. Ott a gyerekek kirekesztették. Egyetlen kis barátja Kentin volt, de amikor őt egy meleg házaspár a fiút meg egy katona férfi örökbe fogadta elkerültek egymástól. Eliza Franciaországba költözött új családjával. Minden jól ment, amíg legjobb barátnője Caroline el nem szökött egy sráccal Bennel ezzel magára hagyva Elizát. Eli annyira kikészült, hogy akkori barátját Jasont elküldte melegebb éghajlatra. Ez nem volt szerencsés döntés, mert később emiatt a sérelem miatt raboltatta el őt a srác.
Amikor Eliza betöltötte a 16-ot a szülei bejelentették, hogy elválnak őt pedig beíratják a Sweet Amoris bentlakásos iskolába. Később persze kiderül, hogy Eliza anyai nagyanyjáé az iskola, de ez sajnos már csak a hölgy halála után tudódik ki. Az iskolai hónapok alatt Eliza látja édesapját, összebarátkozik Lysanderrel és Castiellel. Amber szobatársa lesz, aki egy életre megutálja és tönkre akarja tenni az életét. De szerencsére nem sokáig laknak együtt, mert Eli átköltözhet Lysanderhez. Eközben komolyabb viszonyba kerül Amber tesójával Nathaniellel és Kentin is beiratkozik a suliba.( A srác aztán Melody-val együtt elárulják Elizát) Lys, Cast és Eli alapítanak egy gitáros együttest a Korhatár nélkül-t, ami meg is nyeri az iskolai KiMitTud közönség szavazatát és ezért a srácok képviselik az iskolát a Paris-i versenyen. Ahol majd sajnos nem nyernek, de Lysandert felfedezik. De előtte még Eliza nagyanyja meghal. Később kiderül, hogy Jsonék ölették meg. Ez után Eli érzelmi válságba kerül, mert úgy gondolja többet érez barátságnál Castielnél, de ezeket az érzelmeit elfojtja.  A srácra szigorúan barátként akar tekinteni. Ezt az érzelmi válságot látva, Nathaniel jobb kedvre akarja deríteni Elizát, ezért elviszi a lányt a helyi árvaházba, hogy segítsenek másokon. Ott találkoznak régi barátnőjével Caroline-nal aki a szomorú sorstörténetével tőrbe csalja Elizát, mert a lány és a barátja Ben szövetkezett Jasonnal. Így Elizát elrabolják amiben Amer is segít. Elit egy hétig tartja fogva két srác. A sötét=Aron aki kiderül Eliza unokatestvére és a világos=Gerett aki pedig Eliza szerelme lesz. Aron segítségével Eli megszökik, de a szökés alatt csúnyán megsérül. Kórházba kerül ahol egy részleges amnézia miatt szakít Nathaniellel. A fiú emiatt hagyja apja akaratát érvényesülni és elvállalja az oroszországi cserediák programot. Amíg Eliza a kórházba van Aron meglátogatja és határozatlan időre ebúcsúzik tőle. Gerett is a kórházhoz megy. Ő viszont megígéri, hogy vissza tér.
Eliza újra suliba megy, de nem sokáig mert ők képviselik a már említett Paris-i versenyen az iskolát. Így a srácokkal elutaznak, ahol összejönnek Gerettel. A versenyről haza érve Gerettet találják a szobájuk előtt. A srác beiratkozott a Sweet Amorisba.
Most itt tart Eliza feljegyzése. (Így kicsit szappanopárának tűnhet,de nem az. Ígérem.) 
Csak érintőlegesen mondtam el hol tart a történet, hogy képben legyetek, de akai akarj olvassa el az elejétől az egészet. Nem vagyok semmi rossz elrontója.
Köszi ha még olvastok!