Ambert elkerülték a pasik az AC-es poénom után. Ő bosszúból elhíresztelt hogy lábgombám van. Nem volt vészes, a lányok a közös zuhanyzóban csak annyit kértek papucsban zuhanyozzak. Mást akkor még nem talált ki Amber. Naivan azt hittem ennyi volt, nem tud többet kieszelni. De még sem volt olyan féleszű mint hittem. Most hivatalosan is bocsánatot kérek! Amber félreismertelek. Egy számító ravasz hazug picsa vagy. Remélem fognak veled még úgy bánni mint ahogy te bánsz az emberekkel. Az első hetemen nem történt semmi érdekes. Minden reggel Cast jött értem, és együtt ebédeltünk, délután Lyssel zenélgettünk, írogattunk, este Nathtal tanultunk a könyvtárban. Persze lányokkal is lógtam. Vacsizni és reggelizni mindig Rosalia Iris és Melody társaságában mentem. Tornaórán pedig Kimmel ökörködtünk. Szóval beilleszkedtem sikeresen. Amberrön és csatlósain kívül mindenki megkedvelt. Első hetem vasárnapján az igazgatónő hivatott irodájába. Érdeklődött hogy tetszik a suli.
- Sikerült beilleszkedni kedvesem? Jól alakulnak a dolgai?- Némi féltést és aggódást véltem felfedezni hangjában. Végül is abból ami kiderült így visszatekintve érthető. Na de most majdnem lelőttem egy nagy poént, így az elején. Ne siessünk úgy előre. Megnyugtattam idős védelmezőmet, hogy remekül érzem magam a suliban. Megkért hogy válasszak valami szakkört ami hétvégente is lefoglal, ne hogy unatkozzak. A könyvklub és az úszás mellet döntöttem. A könyvklub kéthetente lesz az úszás hetente kétszer. Örültem hogy lesz egy kis stressz levezetőm. Imádtam a vizet. Elköszöntem Mrs Serenstől majd felmentem Castielhez a tetőre. Azt mondta bemutatja nekem a legjobb barátját. Már a srác is kíváncsi ki az az idióta aki még eltudja viselni Castielt. Felértem a tetőre s mi fogadott? Castiel és Lysander röhögcsélve ülnek a földön.
-Sziasztok!
- Eliza? Hát te mit keresel itt?
- Ti ismeritek egymást?- Kérdezte Castiel.
- Igen. Már volt szerencsénk. Meséltem is neked róla. Ő az a lány akivel délutánonként zenélek.
- Milyen kicsi a világ.- Nevettem fel hangosan. A srácok mosolyogva fordultak felém. Egészen addig beszélgettünk míg be nem sötétedett. Aztán elköszöntem tőlük és rohantam Nathanielhez ,hogy átnézzük a polgárháborút. Közben azon gondolkoztam Lys és Cast mennyire különböznek. Annyira már személyiség a két srác, még is olyan jól megértik egymást. Na igen az ellentétek vonzzák egymást. Berohantam a könyvtárba, majd hátramentem a törzshelyünkre. Egy kétszemélyes asztalka a sarokban. Ide soha senki nem ül, nyugodtan tudunk tanulni. Igen! Ilyenkor itt még tényleg csak tanultunk. Nathaniel mint mindig már ott várt a jegyzeteit társaságában és meredt a semmibe. Amikor meglátott elmosolyodott. Mint mindig.
-Szia Eli! Milyen pontos vagy!
-Igyekeztem.- Mosolyodtam én is el, majd leültem. Mindig ezzel indít, ugyan is mindig percre pontosan érkezem. Átnéztük a holnapi leckét. Mind ketten elmondtuk a másiknak a feleleteiket, majd elkezdtünk könyveket válogatni. Nath megkapta tőlem a kedvenc könyvemet. Jodi Picoult Sorsfordítók című könyvét. Én pedig az ő kedvencét Harlan Coben-től a Nincs több esélyt. Reménykedtünk mind a ketten hogy a másik hát ha megszereti kedvencét. Igazából én tényleg megszerettem Nath könyvét. Ha gondolod és időd úgy tartja majd te is olvasd el. Igazán jó könyv. Szóval könyvet cseréltünk majd visszaindultunk. Nath szokásához híven elkísért a szobámig.
-Köszönöm a könyvet.- Mondtam majd puszit nyomtam az arcára és bementem. Ha visszanézek láttam volna hogy Nath elvörösödött, és ha maradok még egy picit hagytam volna neki elég időt hogy bátorságát összeszedje és megcsókoljon. De nem így történt. Bementem, lezuhanyoztam jó hideg vízzel, majd kissé józanabb fejjel visszatértem a szobámba és lám Castiel ült az ágyamon és a verseimet olvasgatta.
-Castiel teszed azt le!- Majd ráugrottam, és kiszedtem a kezéből a füzetet. Kissé félreérthető helyzetbe kerültünk. Ő az ágyamon, én pedig rajta fekszek egy pizsamában. Még jó hogy Amber ma az egyik barátnőjénél alszik. Gyorsan leakartam ugrani Castielről amikor megfogta a csuklóm és felém kerekedett.
-Az az első hogy tegyem le a füzetedet, és nem az hogy mit keresek a szobádban? -Lehelte a képembe.- Annyira hasonlítotok Lysanderrel.- Sóhajtotta, majd leszállt rólam, és mellém feküdt.
-Most hogy mondod! Mit keresel a szobámba?
- Unatkoztam, és tudtam hogy Amber ma nem lesz itt. Ezért gondoltam kicsit terrorizállak lefekvés előtt.
-A terrorizálós részt már ki is húzhatod. A füzetemet pedig tedd le!
- Ne legyél má' ilyen! Királyak a verseid! Szeretem őket olvasni.
- Hmm pedig azt hittem nem is tudsz olvasni.- Válaszul a képembe dobott egy párnát.
-Nem is értem hogy tudsz te ilyeneket írni. Eskü lekörözöd Lysandert!
- Azt azért kétlem. Ő meseszép verseket és dalokat ír.
-Te olvastad őket?- Kérdezte döbbenten.- Lys eddig csak nekem mutatott meg egy párat.
- Nekem is csak egy kettőt olvasott fel, cserébe én is felolvastam neki.- Castiel furcsán nézett. Később megtudtam hogy féltékeny volt mindvégig Lys-re. Úgy gondolta vele jobban megértjük egymást. Még egy kicsit ökörködtünk Casttal, majd lelépett. Én is nyugovóra tértem, majd parányi izgatottsággal másnap megkezdtem a második hetemet. Reggel el kellet mennem az orvosiba, elvégezni a szokásos méréseket. Testsúly, látás, vérnyomás, hallás, magasság, szívhang. A suliorvos egy szőke magas férfi, akiről először Nathaniel jutott eszembe. Mint kiderült nem véletlenül ugyan is a suli doki Mr Robert Wessly, Nathaniel és Amber apukája. Nagyon szimpatikus volt nekem, és én is neki. Elvégezte a vizsgálatokat, majd közölte ,hogy örül annak , hogy a gyerekei ilyen jó társaságba kerültek. Talán ha én nem kerülök az ő társaságukba nem ölöm meg magam. Persze akkor ezt még nem tudtam. Ez a nap gyorsan eltelt. Csak egyszer hívtak a kórházból, érdeklődni a májam ügyében mivel Amber felírt a szervdonor listára. Kedvesen közöltem hogy igényt tartok a szerveimre, és csak tévedésből kerültem a listára. Amber piti kis húzásai persze csak figyelemelterelések voltak, amíg forralta a nagy tervét amivel sikeresen tönkretett.
