Kedves Valaki!
A nevem Eliza Horner. Ha ezeket a sorokat olvasod, valószínűleg már nem élek. Egy barátom pisztolyával fejbe lőttem magam. Sokáig gondolkoztam rajta melyik a leghatásosabb módszer...Tudom tudom.. szörnyű már a gondolat is, hogy megöltem magam. Hiszen még csak 17 éves voltam. Hmm milyen vicces múltidőben beszélni magamról. Mindegy! Ezt a levelet nem azért írom hogy hibáztassak bárkit is. Nem is egy 13 okom volt koppintás. Csak nem szeretném hogy az emberek kérdések közt maradjanak. Mind a rendőrök, mind a barátaim. Mindenkinek magyarázatot fog adni ez az írás Miken mentem keresztül, mit hogyan éltem át, miért adtam fel, miért nem bíztam már senkiben. Miközben ezeket lejegyzem, bízom benne hogy meggondolom magam. Rájövök hol hibáztam, vagy is nem! Hogy hogy tudnám megváltoztatni a döntéseimet. Bár ha ez be fog következni, te drága Valaki, ezt sose fogod látni. Bízzunk a legjobbakban.
Nos hát kezdjük az elején..
