I.

1996 szeptember 23-án születtem Norfolkban. Anyukám szülés utáni depresszióban szenvedett. Többször is megpróbált megölni, majd miután sokadszorra is megakadályozták a tervében, megölte magát. Úgy látszik az öngyilkosság benne volt a véremben. Szóval körülbelül másfél éves koromtól apukám nevelt. Későbbi elmondása szerint nehezen tudott megfelelő életszínvonalat biztosítani nekem, ezért a szüleihez küldött Németországba. Nagypapa és nagymama nevelt 6 éves koromig. Sajnálatos módon mind a ketten rákban hunytak el, nem egészen fél év eltéréssel. Mindig is úgy tartottam annyira szerették egymást, hogy nem bírták ki a másik nélkül. Bár sose lehet tudni.. A rák egy alattomos betegség. Egyedül maradtam. Apámon kívül, aki mit kiderült egy börtönben tölti életfogytiglani büntetését, nem volt élő rokonom. Így intézetbe kerültem. Elég kegyetlenek voltak velem a gyerekek. Ugyan is én egy viszonylag jómódú családból származtam. A fodros kis selyem ruháim, a csillogó játékaim mind csodaszámba mentek. Persze megengedtem hogy játsszanak velük, a lányoknak kölcsönadtam a ruháimat, de így is sokszor megvertek, és kiközösítettek. Ezért a nevelők elkobozták a játékaimat, és a ruháimat. Kaptam helyette hasonló ruhákat, mint a többi intézeti gyerek.  Engem ezek nem zavartak, de a "bukott királylány" jelzőt nem tudtam lemosni magamról. 7 éves koromban örökbefogadott egy fiatal férfi pár. Őket nem zavarta hogy nem vagyok kisbaba, épp úgy szerettek mint ha ők neveltek volna kezdetektől fogva. Franciaországba költöztünk. már a harmadik nyelvet kellett megtanulnom. Természetesen itt is elkerülhetetlen volt hogy az iskolában ne csúfoljanak az apukáim miatt. De engem nem zavart. Szerettem őket. A csúfolásoktól eltekintve voltak barátaim. vagy is csak egy legjobb barátnőm Caroline. Csendes de vidám lány volt, akár csak én. Könnyen szótértettünk egymással míg nem jött egy fiú Ben. Caroline teljesen kifordult magából. Lázadó lett, ivott ,drogozott. Engem is beleakart vinni a "jóba" de én ellenkeztem. Próbáltam észhez téríteni de nem ment. Elszökött otthonról. Hagyott nekem egy levelet, hogy Bennel új életet kezdenek. Szeretett, de tovább kell lépnie. A szüleinek és a rendőrségnek azt hazudtam semmit se tudok. Ha ez volt a döntése, nem állhatok az útjába. Szólnom kellet volna. Akkor talán nem történtek volna veled azok a dolgok Caroline. Sajnálom! Nem itt láttam utoljára barátnőmet, de erről majd később. Eközben apukáim kapcsolata megromlott. Elváltak, s hogy ne legyen vita  kinél maradjak beírattak egy bentlakásos iskolába. Sírtam. Kérve könyörögtem nekik hogy ne hagyjanak ők is magamra. Éreztem hogy többé nem fogom látni őket. Így is lett. Megöleltek, megpuszilgattak, és mondták hogy ők nem hagynak cserben. Végül is ez nem egy gyermekotthon. Nos így kerültem a Sweet Amorisba. Ideáig se volt könnyű életem. 16 év alatt sok megpróbáltatáson kellet keresztülmennem, de ebben az iskolában sem volt minden olyan édes, mint az ember elvárná.