Az első napom a Sweet Amoris bentlakásos iskolában.
Kezdjük ott hogy nem találtam a szobámat. 6-os épület 6 emelet 66-os szoba.. Túl sok volt a hatos. Akkor ez még nem zavart. Későbbiekben ezen a barátommal akitől kölcsönvettem a pisztolyt jót szórakoztunk, de erről majd később. Nagy nehezen megtaláltam a szobámat, szerencsére szobatársam Amber Wessly nem tartózkodott a szobánkban. A neve alapján úgy gondoltam rendes lány, a szobarésze tele volt csicsával, poszterekkel. Amolyan igazi tini lányos, de még itt is úgy gondoltam hogy egy vidám aranyos csajszi lehet. Nos tévedtem. Na de már megint túl előre szaladtam. Szóval meglett a szobám, lepakoltam, majd elvánszorogtam az igazgatói irodába. Mrs Serens ráncokkal keresztezett kedves arca mellett egy magas szőke hajú fiú barátságos de egyben gondterhelt képe fogadott.
-Jó napot kívánok igazgatónő! Elnézést a zavarásért! Eliza Horner vagyok, az imént érkeztem meg az iskolába. Szeretném elintézni a maradék feladatot a beiratkozásommal kapcsolatban.- Az idős hölgy arca kivirágzott.
-Oh kedvesem! Végre hogy megérkezett, már nagyon vártuk. Natheniellel pont most néztük át a beiratkozását. Mindent rendben találtunk. Nevelőapjai elintéztek mindent. Tessék a házirend meg órarendje, a szükséges tankönyvei és az iskolai szekrény kulcsa. Ma délelőtt ismerkedjen az iskolával. Elég lesz az ebéd utáni óráira bemennie. Remélem jól fogja itt magát érezni, kedvesem.- Köszönt el Mrs Serens. O hogy mekkorát tévedett. Persze voltak jó pillanatok, voltak személyek akiket örültem hogy megismertem. Mint például Nathaniel. Na térjünk csak vissza rá. Amint kiléptem az igazgatói irodából, szinte még be se csuktam az ajtót kilépett rajta ő. Nálam minimum 20 cm-el magasabb szőke aranyszemű mint már említettem kedves arcú herceg. Igen mai napig így gondolok rá. A szőke herceg.
-Szia Eliza! Az igazgatónő olyan gyorsan kizavart, hogy be se tudtam mutatkozni. A nevem Nathaniel Wessly. Én vagyok iskolánk D.Ö.K elnöke. Szívesen körbevezetlek. Ma délelőtt nekem sincsen órám. - Ott helyben két dolog esett le. Nathaniel valamilyen rokonságban áll a szobatársammal, és olyan szívdöglesztő mosolya van, hogy alig kaptam levegőt. Ha egy ilyen srác körbe akar vezetni, miért mondanék neki nemet? Később megtudtam, hogy igazából lett volna órája akkor délelőtt, de ennyi rosszaság úgy érzem belefér.
-Köszönöm, elfogadom a körbevezetést. Úgy érzem egyedül bolyonganék egy darabig. - Mosolyogtam rá esetlenül, vagy is én úgy gondoltam hogy esetlenül, de Nathaniel szerint az én mosolyom szívdöglesztőbb volt mint az övé. Nos igen.. ezen sokáig tudtunk veszekedni. Az iskola tényleg olyan nagynak bizonyult mint gondoltam. Megmutatta az étkezdét, körbejárta velem órarendem szerint a termeim folyosóját. Megmutatta a suli könyvtárat. Itt be is mentünk. Így délelőtt elég csendesnek bizonyult, később rájöttem hogy ez a ritka pillanatok egyike volt. Megmutatta a kedvenc részlegét, a krimi könyveket.
-Nem gondoltam volna hogy krimi rajongó vagy. -Nevettem rá miközben mesélte kedvenc könyve történetét.
- Hát igen. Olvasás közben elveszhetek a képzeletem világában. Olyan dolgokra jöhetek rá amik felett a valóságban elsuhanok. Imádok olvasni! Számomra ez egy amolyan menekülés.- Nevettem, mint egy féleszű. Körülbelül úgy is nézett rám, mint ha hiányozna néhány kerekem.
-Sajnálom! Csak mint ha magamat hallanám. Csak én minden más könyvel vagyok így. A krimiket annyira nem szeretem. -Úgy éreztem, és jól éreztem, hogy Nat nem csalódott az antikrimi-izmusomban. Ezt a szót együtt találtuk ki. A könyvtár után elkísért a szobámba, s döbbenten tapasztalta hogy a húga lesz a szobatársam.
-Találkoztatok már Amberrel?- Kérdezte kissé ijedten.
- Nem, még nem volt szerencsénk.-Válaszoltam bájosan.
-Vigyázz vele kérlek! Olykor rossz hatással van rá a környezete.- Kicsit megijedtem de a vigyor nem hervadt le arcomról. Ugyan mint nekem egy kissé hisztis lány? Persze rájöhettél, ezt is rosszul gondoltam. Elköszöntem a fiútól, és beléptem a szobába. Azt hittem menten dobok egy hátast. Egy szőke cica baba pakolászott a bőröndömben.
-Hát te mi a francot csinálsz?- Szóltam rá dühösen és azzal a lendülettel rácsaptam kezére a bőrönd tetejét.
-Áúú te hibbant liba! Letöröd a körmöm.- Igen! Még neki állt feljebb! Na de hát ő Amber. Tőle ez telik. -Bocsika, csak ellenőrizni akartam, nem-e valami szakadt csöves került a társaságomba. Átmentél a teszten- Tapsikolt.- Majd kölcsönadhatod a ruháidat.- Milyen egy öntelt picsa!
-Oké, szöszi. Majd ha valamit megunok megkapod!- Mosolyogtam rá negédesen. Láttam kissé lilul a feje.
-Amugy Eliza Horner vagyok, de ha már ilyen öri barik lettünk hívhatsz Eli-nek. -Kicsit talán túlzásba mentem, mert a szöszi komolyan vett, na jó nem kéne szösziznem mikor én is szőke vagyok.. mondjuk én nem festett. Szóval elsőre tetszettem neki, mert kicsit hülye volt a szarkazmushoz. Na mindegy, később ez is megváltozott. Már mint nem a hülyesége! Ha nem a kedvelés. Megbeszéltük hogy együtt ebédelünk, de kapott egy sms-t a barátnőitől hogy valami Castiel egyedül eszik, ezért elviharzott. Egyedül eszik? Na és? Én már másfél éves korom óta egyedül eszek, még se rohannak megnézni.. Szóval egyedül elindultam az ebédlőbe. Nem nagyon volt étvágyam, így csak egy sonkás salátát vettem, és egy almás pitét. Épp szabad asztalt kerestem, amikor valaki elsuhant mellettem mint egy buldózer. Mondanom sem kell a kajám, a féltve őrzött almás pitével a földön landolt.
-Nee a pitém! Basszus! Bárki is vagy, vegyél nekem egy másikat!- Néztem fel a buldózerre. Na ilyet se látni minden nap. Egy egyen köpenyes piros hajú halálfejes polós srác néz rám, szinte röhögve.
- Mit röhögsz? Te jöttél nekem, és kinyírtad a pitémet.
-Meg a salátádat.- Válaszolta pimaszul.
-Kit érdekel a saláta! Nem érted hogy a pite a lényeg?- Itt már, fetrengett a röhögéstől, de nem csak ő. Az egész suli.
-Jól van na! Ülj le oda, veszek neked egy pitét!- Összeszedtem a tálcám romjait, és leültem. Pár perc múlva a rocker meg is jelent a gőzölgő pitémmel és egy kakaóval.
-Tessék te gyerek lélek! Hoztam kakaót is kárpótlásul Amugy Castiel vagyok.
-Áhh te tudsz egyedül enni!- Lelkesedtem fel, mire ő csak meredtem bámult rám.
-Jajj bocsi.. csak a szobatársam Amber már mesélt rólad.
-Oh fúj! Ne is említsd azt a picsát. Kiborít amióta csak ismerem. majd te is megtudod. És amugy az új csajnak van neve is?- Épp beleettem a forró pitébe ami leégette a nyelvem. Gyors bénázási jelenet folyamán ittam egy kicsit, majd válaszoltam.
-Elisza. Öhm vagy is Eliza. Na! Ne röhögj!
-Bocs Eli, de nem minden nap látni olyan csajokat mint te.
- Oké ezt most bóknak veszem.- Minő meglepetés, tényleg annak szánta. Közelebbről megnézve, egész helyes. Festett vörös haj, hozzám hasonló köd szürke szemek.
-Na de én most lépek. Éld csak ki magad azon a pitén. Csá!- Majd lelépett azzal a perverz mosollyal. Igazából aznap délután sok meglepetés nem ért. Az óráim jók voltak, megismerkedtem emberismereten egy aranyos lánnyal Melody-val. Kiderült hogy szomszédok vagyunk, aminek nagyon örültem. Amber mellett kell egy normális élőlény társasága. Persze néha a barátokból is ellenségek lesznek, igen Melody itt rád céloztam. Tudod, bízom benne hogy minden feljegyzésemben szereplő egyed elolvassa az írásaimat. Talán rájönnének a dolgaikra, s mással nem tennék ezt. Szóval este vacsi után visszamentem a szobámba, vagy is szobánkba. Amber pont egy sráccal "szórakozott" az ágyán. Így inkább kimentem, s no lám kibe botlok bele? Hát persze hogy a buldózerbe.
-Hali! Új hobbiddá vált a föllökésem? Figyelmeztetlek, engem nehéz padlóra küldeni!-Tényleg nehéz.. legalább is az volt...
-Ha-ha ! Milyen humoros vagy kis csaj! De pont hozzád jöttem. Gondoltam körbevezetlek a suliban. - Örülnék ha ilyen menő alakokkal mászkálhatnék, de már körbevittek délelőtt.-Az örökös piszkálódások. Oh Castiel..
-Gondolom csak a suli uncsi részeit mutatták meg. Én megmutatom a tiltott helyeket is.
-Ha ragaszkodsz hozzá!- Nagyon jól éreztem magam. Megmutatta a suli titkos földalatti hálózatát, és felmentünk a tetőre. Kiderült hogy gitározik, és azért került ide mert a szülei konkrétan lepasszolták. Átéreztem a helyzetét. Innentől kezdve Castiellel nagyon jó barátok lettünk. Megértettük egymást, hisz mi voltunk a suli két elhagyott szerencsétlenei. Mindig kitartott mellettem. De sajnos ő sem volt ott mindenkor.
