Mire visszaértem a Castieles körbevezetésről, Amber már aludt.. egyedül. Hál Istennek! Így zseblámpa fénynél szépen kipakoltam a cuccaimat, majd én is lefeküdtem. Másnap reggel a hajlakk émelyítő szagára ébredtem.
-Ahh Amber. A nem lehetne a fürdőszobában kondicionálnod? Irtó büdös a lakkod.
-Bocsika Eliii, de a fürdőszoba párás, így nem érne semmit a hajlakkom. Tegnap rendeltem egy új eperillatút, az majd nem lesz büdös. -Tényleg nem volt büdös.. csak megtámadták a méhek. Amin mindig jókat nevettem.
-Amugy nem lehetne ha pasival vagy kiteszel valami jelzést a kilincsre? Mondjuk egy hajgumit.
-Áhh elég ha megjegyzed hogy minden este 7-től 8-ig vannak nálam.- Vihogott idétlenül. Uhh ezt a ribit..
-Oké akkor majd tanulok a könyvtárban.
-Szóval te is ilyen kis okoska vagy mint a bátyám Nathaniel. Bár nála nagyobb stréber nehezen lehetsz.
-A tesód nem is stréber. Csak gondol a jövőjére! Neked se ártana.
-Találkoztál már vele?
-Igen. Tegnap délelőtt körbevezetett. Rendes srác.-Gondolom már sejted.. Ezt nem kellet volna akkor Ambernek elmondanom. Kissé bekékült a feje, és elkezdett hápogni.. Vagy is nem úgy mint a kacsák.. akkor tuti nem bírom ki röhögés nélkül.
-Szállj le a bátyámról jó? Nem akarom hogy holmi kis csajok elvegyék a figyelmemet.
-Hogy mi? A midet?
-A figyelmemet! Nathaniel az enyém!
-Nyugi Amber! Ha bármi is lenne köztem és bátyád közt se akarnálak titeket szétszedni. Az, hogy hogyan viselkedtek egymással a ti dolgotok. Testvérek vitáiba nem szabad beleszólni -Itt már nem mondott semmit. Folytatta a készülődést és kivételesen magában tartotta a gondolatait. Én is gyorsan készülődtem, épp indultam volna amikor kopogtak.
-Majd én megyek. Biztos a csajok azok.-Tipegett Amber.
-Ca-ca-Castiel! Hát te mit csinálsz itt?
-Neked is szia! Eliért jöttem. Gondoltam amilyen béna egyedül eltéved. -Röhögte gúnyosan. Amber szúrósan nézett rám. Mit szúrósan? Majd nem megölt a tekintetével. Aztán kiviharzott a szobából meg sem várva barátnőit.
-Hali Cateiel! Micsoda örömteli meglepetés.- Mondtam mind ezt fapofával. Rockerünk ezen persze röhögött és összekócolta a hajamat.. Ezt nagyon sokszor csinálta, így karácsonyra fésűt kaptam tőle . Szóval elindultunk órára. Kiderült hogy elég sok közös tantárgyunk van, így megígértette velem hogy ezeken az órákon boldogítani fogom társaságommal. A délelőtt hamar elment. Ebéd előtti utolsó órám Nathanielel volt irodalom. A tanár kiadta feladatnak hogy írjunk egy szonettet, a téma kötetlen. Úgy éreztem szeretni fogom ezt a tanárt, és végre egyszer jól éreztem. Nath megkért mennyünk együtt ebédelni. Ebéd közben elárultam neki hogy számomra a versírás szórakoztató és örömteli. Ő pedig mesélt, az éppen aktuális könyvéről. Imádtam hallgatni, ahogy könyvekről beszélt. Olyan áhítattal tette ezt. Jól elszórakoztunk, míg nem jött Amber és a pincsijei.
-Mi van Eli? Nem elég Castiel, még a bátyámat is behálózod? Szállj le mind a kettőjükről, különben megkeserítem az életedet. Legalább Castiel hagyd békén! Ő az enyém! -Épp válaszolni akartam amikor valaki más megtette helyettem.
-Amber szállj már le a földre! Soha nem érdekeltél, és soha nem is fogsz! Inkább készülj fel az esti kuncsaftodra, és ne másokat traktálj a hülyeségeiddel.-Jól sejted! Castiel szólt közbe. Amber a szégyentől vörös fejjel elviharzott a barátnőivel, Cast pedig becsapódott a mellettem lévő székre.
- Csá Elnök! Kimozdultál az irodádból?
-Castiel? Még is hogy beszéltél a húgommal?
-A húgod egy beképzelt picsa! Jobb lenne már belátnod neked is.
-Tudom hogy Amber néha képes túlzásokba esni, de akkor sincs jogod így beszélni róla!
-Valakinek muszáj helyretennie, ha te már nem vagy hozzá elég férfi!-Miért éreztem hogy ez már nem csak Amberről szólt?.. A srácok majdnem egymásnak ugrottak.
-Fiúk elég lesz! Amber dolga, a saját dolga! Nat hmit a testvére beleszólhat, de Castiel nekünk ehhez semmi közünk. Ne szólj bele hogyan irányítsák az életüket. Ők se teszik ezt. - Láttam a fejükön hogy akkor esett le nekik az ottlétem. Viszont visszafogták magukat. Castiel adott egy barackot, megígérte hogy majd összefutunk délután, eztán lelépett. Nattal beszélgettünk még egy picit. Megjegyezte hogy nem kéne sokat lógnom Casttal, én meg közöltem vele hogy én jó fejnek tartom, nem áll szándékomban elkerülni. Nem mondott rá semmit. Pedig tudom hogy mindig is zavarta az hogy ilyen jóban vagy a rockerrel. De ezt már túl későn mondta el.. addigra már túl sok volt a probléma.. Délutáni óráim után arra voltam felkészülve hogy Amber bosszúból tönkretette a cuccaimat.. de semmi. Bementem és épp körmöt lakkozott.
-Hello!
-Csáó pasitolvaj!
-Figyelj Amber! Nem kell jóban lennünk attól hogy szobatársak vagyunk, de nem bírom a nézeteltéréseket. Nem kell nekem Castiel! Csak egy haver akivel jól elvagyok. A tesódat sem akarom behálózni, sok a közös tulajdonságunk és iszonyat jó érzés vele beszélgetni.
-Felfogtam! Érted? Felfogtam hogy te nem akarsz tőle semmit! De ő máshogy néz rád mint rám!
-Erről én viszont nem tehetek! Válj a haverjává... akkor tuti rád is is fog tekinteni. Viszont most megyek tanulni. Nyolc után jövök. Csáó!-Aznap már nem történt semmi érdekes. Viszont reggel annál inkább. Nem szól az ébresztőm, pedig tudom hogy beállítottam. Amber se keltett fel, ma Castiel se jött értem. Elkéstem.. de nagyon. Rohantam. Felkaptam az első cuccot ami a kezembe akadt. Egy fekete pólót meg egy fekete nadrágot, meg a köpenyemet. Úgy éreztem magam mint egy szakadt csöves.. semmi szép ing, cipő, szoknya.. Mindegy majd délután átöltözöm. Beestem órára 20 perc késéssel. Castiel elmondta hogy ő értem jött de Amber azt mondta már elmentem. Igen direkt kapcsolta ki a telefonom.. Milyen gyerekes! A szakadt csöves cuccom mellesleg bejött Catsnak. Azt mondta olyan mint ha én is lázadó lennék. Ezen sokáig nevettem, sőt most is nevetek. Én mint lázadó! Ugyan már! A legnagyobb lázadásom az... nos az ez! Igen szerint az öngyilkosságnál nincs nagyobb lázadás. Délután elmentem zenegyakorlatra. A tanár megengedte hogy azt csináljak amit akarjak, csak az zene legyen. Leültem a zongorához és kitártam az érzéseim. Imádok zongorázni. Időközben a tanárnak el kellet szaladnia, így egyedül maradtam de nem bántam. Befejeztem kedvenc dalomat, mikor valaki megnyikorgatott egy széket. Hirtelen felnéztem s egy fehér hajú srác bocsánatkérő tekintetével találkoztam.
-Bocsáss meg kérlek! Nem akartalak megzavarni, csak hallottam a folyosó végéről , hogy valaki milyen szépen játszik. Milyen modortalan vagyok! Lisander Ainswort vagyok! S benned kit tisztelhetek?
-Eliza Horner. Örvendek a találkozásnak Lisander. - Kiderült hogy Lisander is zenész. Ő is ír dalokat, és énekel. Beszélgettünk egy keveset, majd vége lett az órának. Megtudtam hogy ő ma érkezett. Most iratkozott át a suliba legjobb barátja miatt. Kiértünk a fő folyosóra. Azt hittem dobok egy hátast. Mindenhol az én reggeli kómás fejem virított. Amber! Tutira lefotózott valamikor. Lisander segített letépkedni a képeket mindenhonnan. Este hét volt. Amber már tuti egy sráccal szórakozik. Jó! Akkor ha harc hát legyen harc! Nem kellet volna bosszút állnom.. Kihívtam magam ellen a sorsomat. Fogtam magam a könyvtárból kimásoltam egy orvosi hív leletet és felmentem a szobánkba. Majd berontottam!
-Úr isten Amber! Megjöttek a leleteid! Hív+ vagy!- A srác abban a pillanatban leugrott Amberrel, majd sűrű bocsánatkérések közepette lelépet, mondván más dolga van!
-Ez meg mi a franc volt!
-Hmm nem tudom! Mi felénk ezt hívják bosszúnak! Tanuld meg hogy többé ne szórakozz velem!- Majd kimentem. Ez után már többé nem tekintett Amber a barátnőjének. Felkerültem az első számú ellenségek listára.
