Olyan szinten el voltam tájolva az idővel, hogy fel se fogtam milyen hónapot írtunk. Így nagyon meglepődtem amikor a végzős bál plakátját megláttam a folyosón.
-Miért reklámozzák ilyen hamar a bált? Több mint egy hónap van addig.-Méltatlankodtam Castielnek miközben órára mentünk.
-Eli. Tényleg eladtad az agyad? Szólhattál volna. Lehet megvettem volna. -Mondta röhögve- Április közepe van. Két hét múlva lesz a bál.
-Két hét? Ne már! Hisz mi fogunk játszani.. Azt hittem van még időnk felkészülni.
-Van is még. Két hét bőven elég. Kár rágörcsölni.
-Igazad van.-Elfintorodtam.-De rossz ezt kimondani. Mintha hasba rúgtak volna.
-Haha. Nagyon vicces vagy.-Azzal meglökött. Én pedig nekiestem az éppen közeledő Gerettnek. Aki röhögve elkapott.
-Látom megint belém estél.
-Rosszul mondtad. Neked estem.
-Nem. Én jól mondtam.-Mondta nevetve, majd elsétált.
-De utálom ezt a férget.-Jegyezte meg Castiel.
-A rossz fiúk ritkán kedvelik egymást.
-Én nem vagyok rossz fiú.-Meglepett a megbántottsága.
-Na akkor mi vagy?
-Egy rocker. De nem rossz fiú.
- A rossz fiúkkal sincs baj.
-De te nem kedveled őket.-Nos igen. Én is azt hittem, de ha felmerül a reménye, hogy miattad az esetleges rossz fiú jóvá változik, égből meglágyul minden lány szíve. Viszont most már értem akkor miért esett rosszul a le rossz fiúzásom Castielnek. Ha én nem kedvelem az olyanokat akkor őt se kedvelem. Persze ez nem volt igaz, és Castiel tényleg nem rossz fiú. Szeretne annak tűnni, de túl emberséges ahhoz. Persze ezt aki nem ismeri nem tudhatja és csak két ember ismeri igazán Cast-ot. Lysander és én. Apropó Lysander. Emlékszel még a Mr.Pufira? A producerre aki a paris-i döntőn felfedezte Lysandert? Nos a pali azóta se hagyta békén Lys-t. Elhatározta, hogy szüksége van az őszhajú fiúra és mindent megtett, hogy a srác csatlakozzon hozzá. Kitartó volt mit ne mondjak. Elhatározta, hogy eljön a bálra is meghallgatni még egyszer minket. Akkor még nem tudtuk, hogy nem egyedül jön.
Az idő megvilágosodásom estéjén el is kezdtem a dalaim között válogatni. Hátha van olyan ami a pufinak is tetszene és illik Lysanderhez. De sehol se találtam a verses füzetem. Mióta elköltöztem Lysandertől nem is használtam. Így lementem hozzá. Gondoltam illedelmes leszek és kopogok. Csak egy gyere felkiáltást kaptam válaszul. Az elém táruló látványra nem számítottam. Lysander boxerben összekötött hajjal felülésezett. Régen sose edzett. Így nagyon ledöbbentem és rájöttem, hogy az elrablásom óta nem láttam félmeztelenül. Mit ne mondjak megizmosodott. Valakinek nagyon tetszeni akart. Na de vissza a szobába. Lysander nem rám számított, így elvörösödve felpattant.
-Jajj Eliza! Ne haragudj. Azt hittem Castiel az.
-Ő sose kopog.
-Igaz.-Válaszolta még vörösebben. -Minek köszönhetem a látogatásod?
-Nem hagytam véletlenül itt a rendszerezett verses füzetem? Tudod a szürke tollasat.
-Nem találkoztam vele, de megkérdezem Gerettet ha visszajön a tanulószobából.
-Rendben, köszi. Nem is zavarlak tovább.-Már a kilincsen volt a kezem amikor utánam szólt.
-Eliza! Kérdezhetek valamit?
-Ezen felül?-Kérdeztem vissza mosolyogva.-Persze.
-Tetszik neked Gerett?-Kicsit megremegett a mosolyom.
-Miért?
-Mert szerintem te tetszel neki.-Lysandet a világ legjobb megfigyelője. Persze az ő helyében én is biztos észreveszem. Szívesen elmondtam volna neki mindent, de nem lehetett. Ezért csak megráztam a fejem.
-Nem hiszem. Más világ vagyunk. És amúgy se nagyon volt alkalmam megismerni.-Apró hazugság.
-Az ellentétek vonzzák egymást.
-De kell valami közös pont. Ahogy hallom Gerettel ilyen nincs. -Ezek a szavak se nyugtatták meg Lysandert ezért Castiel szavait idéztem.-Amúgy se kedvelem a rossz fiúkat.-Ez megtette a kívánt hatást. Lysander bólintott és leült az ágyára.
-Köszönöm, hogy őszinte voltál.-Ezek a szavak kissé arcul csaptak, de csak elmosolyodtam és elköszöntem. Mire felértem a szobámba már könnyeztem. Nem tudtam akkor, hogy miért. Az a kis hazugság nem tűnt olyan komoly dolognak, hogy sírjak miatta. De így vissza gondolva az a kis hazugság volt a lelkem teher bírásának az utolsó kavics. Összezuhantam. Túl sok mindent éltem át és még a legjobb barátaimmal se lehetek őszinte, mert az elméleti pasim nem akarja. Az ajtómat már dühösen csaptam be. Mérges voltam Gerettre. Szerettem volna széttörni valamit ezért elővettem a gitárom. Ne gondolj rosszra! Nem zúztam szét mint a punkok. Hanem elkezdtem játszani és énekelni. Többet segített a lelkem mintha tányérokat török. Leírom neked is:
Röhejes a helyzet, mégis sírok
Mit akarsz tőlem? Nincsen indok.
Fura ez érzés
Elakad a légzés
Tönkre tesz a tudat, el kell mennem
Fel akarom adni.Mit kéne tennem?
Nem tudom
Feladom?
Nem lehetek gyenge, ki kell bírnom
Szeretsz engem? Hallom a sikolyom
Ezt akartam?
Másra vágytam.
Tudod mit? Szeretlek tiszta szívből
Elfogadom így is, de ne csak viccből
Megtennék mindent
Szeretlek téged
Jó lenne egy jel, bármi megteszi
Csak tudjam, hogy az ég se ellenzi
Ő való nekem?
Szeret engem?
Röhejes a helyzet, még se nevetek
Elsétálnék megint, de nem mehetek
Nem erre vágytam
De ezt akartam
Ezt akartam. Őt akartam.
Akkori életem első szerelmes dala. Mint a pszichopaták sikítoztam, sírtam és nevettem miközben komponáltam. Gerettel a szerelem teljesen más jelentést kapott mint Nathaniellel. De hát nekem kellett az izgalom. Én hiányoltam a szenvedélyt. Nos ezt Gerettől megkaptam, csak olyan bizonytalan volt az egész. Olyan szürreális. Ezekkel a gondolatokkal sírtam álomba magam. Viszont valamikor éjjel felriadtam betakargatva az ágyamban és nagy döbbenetemre Lysander aludt kanapémon. Kerestem egy takarót és ráterítettem. Mire felébredt.
-Eliza? Felkeltettelek? Ne haragudj nem akartam!
-Mi történt? Miért kuporogsz a kanapén?
-Tudod utánad jöttem nem sokkal, hogy elmentél és hallottam a dalodat. Nem kell elmondanod mi történt, ha nem akarod. De úgy éreztem jobb ha itt maradok.-A nyakába borultam.
-Köszönöm. De csak jobb lenne ágyban aludni.
-Nem akarlak itt hagyni. Hiányzol.-Ezt olyan szenvedélyesen mondta, hogy majd megszakadt a szívem.
-Gyere! Nagy az ágyam. Kényelmesen elférünk.
-Nem akarok a terhedre lenni.
-Gyere már!-Kínosan nevetett majd befeküdtünk az ágyamban. Mind a ketten a lehető legmesszebb a másiktól, még is éreztem a hőt amit árasztott magából. Szinte vibrált a levegő. Alig tudtam elaludni. Mint később kiderült Lysander is feszengett. Éjjel a sötétben minden sokkal igazabb. Másnap mire felkeltem nem volt mellettem. Furcsa volt az éjszaka. Annyi minden kavargott a fejemben, hogy el is felejtettem mit kerestem tegnap. Egészen addig amíg a keresett füzetet meg nem láttam a táskámban. Oké. Most biztos azt gondolod, hogy hülye vagyok és végig ott volt. Csakhogy ez nem igaz. Már mint nem a hülyeség. Az igaz. De a füzet nem volt a táskámban. Lys tette oda, mert -Castiel visszza adta neki. Nem csak nekem volt titkom. Nekik is. De ezt csak késöbb tudtam meg. Mint szinte mindent.
