Az első gondolatom az volt, hogy "JEEE!! MINDEN NAP LÁTHATOM!!" Rögtön a második viszont az, hogy "Ennek teljesen elment az esze?!" Gerettet üldözték. Jason bandája Ben vezetésével hajtóvadászatot indított ellene. Bármikor megtalálhatták és megölhették.. Viszont, ahogy belenéztem a szemébe ez az aggodalmam el is szált. Minden nap láthatom ezeket a gyönyörű szemeket. A nyakába akartam ugrani és csókolgatni, miközben pofozom. Kissé szélsőségesek lettek az érzelmeim. De sajnos egyiket se tehettem meg, mert elméletileg nem is ismertem. Így egy mosolyt varázsoltam az arcomra és kinyitottam a szobaajtót.
-Ez esetben üdvözöllek a Sweet Amorisban.- Azzal Lysanderrel a nyomomban beléptem a szobánkba és Gerett helyes pofijára csuktam az ajtót.- Kicsi a világ.-Jegyeztem meg Lysandernek és elkezdtem pakolni, mire megint kopogtak.
-Kisebb nem is lehetne.- Mormogta Lysanderr, azzal ő nekilátott kicsomagolni. Én pedig mehettem ajtót nyitni.. Még nem igazán volt kedvem a drámákhoz. Olyan nyugis volt ez a pár hét.
Kinyitottam az ajtót akkori életem legnagyobb drámájának aki még mindig pofátlanul jóképűen ácsorgott a folyosón. Mindenki megbámulta. Még a srácok is. Így én is végig mértem. Miért ne? Ha másoknak szabad. Ezen persze Gerett elvigyorodott és megjelentek a gödröcskéi. Esküszöm ennek a srác kérésére még az angyalok is vétkeznének. Gondolkodás nélkül elpusztítanák az emberiséget, ha ő azt szeretné. Szerencsére ez sose fordult meg a fejében, így elkerültünk egy apokalipszist. Megpróbáltam összeszedni a gondolataimat és kissé lekezelően ránéztem.
-Segíthetek valamiben?-Alig láthatóan felhúzta a szemöldökét és megnyalta a szája sarkát. Még mai napig melegem lesz, ha eszembe jut ez a kép.
-Igazából azért jöttem ide mert itt fogok lakni.- Felnevettem.
-Még jó, hisz ez egy bentlakásos iskola.
-Félreértesz. Ebben a szobában fogok lakni.
-Hogy mi? De hát én lakom itt!-Kissé hisztérikusabb lett a hangom a kelleténél, de ki ne akad volna ki a gondolatra, hogy vissza kell cuccolnia a sátánhoz. Nem akartam Amberrel lakni megint.
-Valami 1001-es szobába raktak át.-Tátott szájjal bámultam Gerettre.
-Az elnöki szoba? Tuti, hogy 1001?
-Igen. Tisztán rémlik, hogy azt mondta az igazgató. Horrner kisasszonyt pedig áttesszük az 1001-be. Az az egy üres szobánk.-Hirtelen már nem akartam hisztizni. Tudnod kell Valaki, hogy a S.A-ben hivatalosan 1000 lakószoba van. Ez az 1001 a padlás szoba, ami hatalmas és minden évben a rangidős suli elnök kapja meg. Abban az évben ilyen végzős nem volt. Nathanielnek kellett volna oda költöznie, de ő nem akart.
-Honnan tudtad, hogy ő az a lány akiről beszéltek?-Kérdezte hirtelen Lysander.
-Van egy kis logikám. Kikövetkeztettem.-Meg persze elég közelről ismert, de ezt Lys-nek nem kellett tudnia.Ezért gyorsan közbevágtam.
-Figyelj kéne egy kis idő amíg összepakolok.
-Oké addig lemegyek a közös helységbe. Majd szólj.-Eszeveszett pakolásba kezdtem. Örültem, hogy saját szobám lesz, de persze fájt, hogy ott kell hagynom Lysandert. Bár tudtam, hogy sokat lóghatnak, majd nálam. Igazából szinte nálam laktak. De ezt akkor még nem tudtam.
Pár perc múlva megérkezett a titkárnő, aki át is adta mondhatni a hivatalos kilakoltatásom. Gerett jól emlékezett. Tényleg az 1001-be költöztettek, mivel Ambernél elvileg csőtörés volt és ő is kiköltözött onnan. Persze ez nem volt igaz, de akkor ezzel nem foglalkoztam. Folytattam a pakolás és Lysander is segített. Így utólag rájöttem, hogy őt nagyon megviselte az elköltözésem. Végtére is igaza volt. Egy korszak ért véget. Hamar összecsomagoltunk és indulásra kész voltam. Megöleltem Lysandert aki majdnem újra megrepesztett pár bordám és megkértem, hogy szóljon le Gerettnek. Írhattam volna neki sms-t, de az gyanús lett volna. Épp léptem ki az ajtón amikor Castiel ki akarta nyitni.
-Látom kopogni még mindig nem szoktál.-Jegyeztem meg viccesen.
-Nem szokásom. Hát de te hova mész?
-Kilakoltattak. Cuccolok az 1001-be.
-Na ne már! Megkaptad az elnöki szobát? De miért? Lecserélték a strébert?-Figyelmen kívül hagytam az utolsó megjegyzését.
-Lys új szobatársat kap.-Nem is magyaráztam tovább a dolgot. Elindultam. Tudtam, hogy majd a srácok megbeszélik egymás között. Felcibáltam a cuccaim a 10-re, ott pedig fel egy fél lépcsőn és kinyitottam a kissé nyikorgó ajtót. A szoba szebb volt, mint gondoltam. Volt benne egy hatalmas francia ágy, kanapé, fotelek, kávézóasztal, íróasztal, beépített szekrény és a kedvencem. Egy hatalmas szőrös szőnyeg! Imádtam. Ma napig imádom.
Még aznap feljöttek hozzám a srácok. Utálták Gerettet. Szerintük a srác el volt telve magával és nagy volt a pofája. Érdekes. Ők azt utálták, amit én imádtam benne. Még mindig hiányzik, de erről majd később.
Hamar megszoktam az új szobámat. Kényelmesen belaktam pár nap alatt és igazából a barátaim is otthon érezték magukat nálam. Szinte csak aludni jártak a saját szobájukba. Az suliba is többé kevésbé visszaszoktam. A tanárok még egy darabig elfogadóak voltak a hiánypótlásaimat illetően, de nekem ahhoz szinte kedvem se volt. Ami nem volt megszokott. Szerettem és szeretek is tanulni. Úgy gondolom a tudás hatalom, de őszintén volt jobb dolgom is.
Ugye ott volt Gerett, akit hivatalosan akkor még mindig alig ismertem. Csak a töri óráink voltak közösek amit Mr. Crine, a suli legszigorúbb tanára tartott. Viszont a teóriám miszerint Gerett rossz töriből igaznak bizonyult. Unta az órákat. Későbbiekben ebből baja is lett, mert a tanár nem bírja, ha hozzá járnak aludni. Mondjuk azt ki bírná?
Szóval ezen az órán kívül a suliban nem nagyon tudtunk találkozni. Velem mindig ott voltak a srácok, akik hivatalosan is gyűlölték Gerettet. Még a mindenkivel szótértő Lysander se bírta idegekkel a fölényeskedő és pimasz srácot. Így hát titokban folytattuk az ismerkedést, amit nehéz volt megoldani, mivel nálam mindig volt valaki, még akkor is ha én nem voltam ott. A könyvtár alig használt részeit vettük birtokba a romantikus légyottokra. Szerettem vele csókolózni. Valahogy más volt, mint Nathaniellel. Gerett csókja nem volt olyan biztonságos és kiismerhető. Közben sose tudtam gondolkozni. Néha levegőt is elfelejtettem venni. De ez a titkos kapcsolat dolog nekem nem volt elég. A suliban töltött második hétvégéjén ezt szóvá is tettem.
-Mi lenne ha megismernénk egymást nyilvánosan is?-Kérdeztem kifulladva, amikor hagyott szóhoz jutni.-A srácok elfogadnának ha megkérem őket.
-Nem is tudom Eliza. Szerintem nem jó ötlet.
-Már miért ne lenne az?-Neked is gyanús, ha nem akarnak felvállalni ugye? Mint minden tini lány fejben én is nagyon kiakadtam. Mindenféle gondolat átszaladt rajtam. Biztos más is tetszik neki, cikinek tart, vagy egyszerűen neki ez semmit se jelent. Persze ez jóval több volt ezeknél az ostobaságoknál, de én akkor ez még csak nem is sejtettem.
-Jobb lesz ha ezt inkább titokba tartjuk.- Zárta le ennyivel a témát Gerett. Azzal megcsókolt és szabadkozva otthagyott egyedül. Én pedig nem mondtam semmit. Kellett volna. Akkor talán nem fajulnak el a dolgok és meg tudom védeni Gerettet mindattól ami rá várt.
