Nathaniel is hiányzott. Igazat beszélt az utazásunk előtti búcsúnál. Nem járt többé órákra. Néha láttam a könyvtárban, de nem mentem oda. Mégis mit mondhattam volna?Maradjunk barátok? Igazság szerint sose voltunk azok. A kezdetektől vonzalom volt köztünk és nem barátság. Furcsa lett volna ha egyik nap még csókolózunk és szia szerelmemmel köszönünk, másnap meg már lepacsizunk és mizu haverral üdvözöljük egymást. Talán jobb volt így, csak meg kellett szoknom, hogy már nem volt az életem része. Ellenben Gerett az volt. Ha csak titokban is, de egyre jobban egymásba gabalyodtunk. Nehéz volt nem szétkürtölni. Valakinek el akartam mondani, hogy úgy mond együtt vagyunk, de a titokban tartás része, hogy nem mondod el senkineelötteszont a srácoknak kezdett gyanús lenni, hogy sok időre tűnök el. Azt hitték a könyvtárba járok depressziózni. Így el akartak kísérni. Különösen az újra bizalmamba fogadott Kentin. Hiába mondtam, hogy nem kell, csak tanulok. Jönni akart. Így Gerettel máshogy kellett találkoznunk. Áthelyeztük a csók partikat késő estékre a szobámba. Gerett még mindig ész vesztően csókolt. Sokszor tényleg elvesztettem a szabad akaratom irányítását. Egyik este már csak arra eszméltem, hogy ő felső nélkül csókolgat, miközben én hanyatt döntve fekszem az ágyamon fehérneműben. Arra viszont nem emlékeztem mikor és hogyan kerültünk abba a pózba. Annyit viszont tudtam, hogy még nem akartam vele lefeküdni. Nem három hét titkos járás után. Szóval leállítottam.
-Gerett. Még ne.-Lihegve félrehúzódott.
-Te még..??
-Igen. Még szűz vagyok és úgy érzem korai lenne ezen változtatni.-Mellém feküdt.
-Oké. Akkor várunk.
-Nem baj?-Felnevetett. Imádtam a nevetését.
-Már miért lenne baj? Fontos az első alkalom. Én bánom, hogy elsiettem.
-Te mikor veszítetted el?-Láttam a félhomályban, hogy elmosolyodik.
-14 évesen.
-És hogyan?
-Hű milyen kíváncsi lettél.-Jegyezte meg még mindig mosolyogva, majd felült.- Egy nyári táborban. Egy fogadás miatt. Azt mondták a többiek nem merek kikezdeni az egyik kisegítővel. A lány 17 volt. Annyira komolyan vette a flörtölésem, hogy a tábor utolsó napján berángatott a női zuhanyzóba. Most tuti az van a fejedben, hogy egy kamasz lány mi akar egy gyerektől, de magasabb voltam a társaimnál. A csaj vele egy idősnek hitt. Pechemre bevállalós volt. Nem igazán volt jó a hideg, vizes, félig omladozó zuhanyzóban szexelni. Főleg úgy, hogy kb azt se tudtam mit csinálok. Még se állítottam le a lányt. Akkoriban nagyon menő akartam lenni és ezzel a történettel az is lettem. Ma már kicsit bánom, hogy elsiettem. Jobb lett volna valaki olyannal aki nem röhög ki, mert nem tudom mikor mit lenne jó csinálni. -Nehezen tudtam megszólalni. Gerettől nem vártam ilyen szintű őszinte vallomást. Mögé ültem és átkaroltam hátulról és a fülébe suttogtam.
-Legalább majd tudsz engem tanitgatni-Kicsit ledöbbent a szavaimtól. Kicsit én is meglepődtem, de adtam egy puszit az arcára és feltápászkodtam az ágyról. Úgy gondoltam akkor, hogy ő lesz a megfelelő ember. Csak a mikort nem tudtam megállapítani.
-Nincs kedved itt aludni?-Kérdeztem hirtelen felindulásból.-Persze csak aludni.- Jegyeztem meg elvörösödve. Szerencsére a sötétben ő ezt nem látta.
-Mi lesz ha reggel valamelyik testőröd beállít?
-Az óráik előtt nem jönnek fel.
-Na és Lysander? Keresni fog.
-Megmondod, hogy egy lánynál aludtál. Nem fog kíváncsiskodni. Nem olyan.
-Nem tudok neked nemet mondani.-Jegyezte meg nevetve. Szóval az nap velem aludt, és tényleg csak aludtunk. Viszont akkor aludtam a legjobban abban a szobában. Nem csak hogy valaki végre szuszogott mellettem, hanem át is ölelt. A legjobb dolog a világon.
Másnap a srácok tényleg nem jöttek fel. Gerett gond nélkül vissza ment a szobájába. Aznap este nem találkoztunk. Rendesen elhanyagoltam a srácokat, így Castiellel és Lysanderrel töltöttem az estét. Gitározgattunk és chipssel tömtük magunkat. Jó volt velük lenne egy kicsit. Olyan volt minden mint az elrablásom előtt.
Gary Jules Mad world című dalát énekelgettük. Mai napig imádom azt a számot. A szövege nagyon találó.Valaki? Te ismered azt a számot? És érted a szövegét? Leírom neked a fordítását, hogy biztos legyek benne, hogy tudod mit jelent. Szeretném ha értenéd
Őrült világ
Körülöttem ismerős arcok
Sokszor látott helyek, sokszor látott fejek
Ragyogóak és frissek a napi versenyekhez
Ami nem vezet sehova, nem vezet sehova
A szemük tele van a könnyeikkel
Nincs érzelem nyilvánítás, nincs érzelem nyilvánítás
Leszegem a fejem, magamba akarom fojtani a bánatom
Nincs holnap, nincs holnap
Egy kissé viccesnek találom, és egy kissé szomorúnak
Hogy azok az álmok, amikben haldoklom, a valaha volt legjobbak,
Nehéznek találom elmondani, nehezen veszem tudomásul,
Hogyha az emberek körbe-körbe futkosnak az egy nagyon, nagyon őrült világ,
Őrült világ, őrült világ
A gyerekek azt a napot várják, amikor boldogok lehetnek
Boldog születésnap, boldog születésnap
Én átérzem a gyerekek helyzetét
Csak ülj és figyelj, ülj és figyelj
Iskolába mentem és nagyon ideges voltam
Senki sem ismert, senki sem ismert
Helló tanár úr, mi a mai lecke?
Csak átnéz rajtam, átnéz rajtam
Egy kissé viccesnek találom, és egy kissé szomorúnak
Hogy azok az álmok, amikben haldoklom, a valaha volt legjobbak
Nehéznek találom elmondani, nehezen veszek róla tudomást,
Hogyha az emberek körbe-körbe futkosnak az egy nagyon, nagyon
Őrölt világ, őrült világ, bővítsd ki a világodat
Őrült világ
Mindig is szerettem volna egy ilyen jó dalszöveget írni, de szerintem nem sikerült és most már nem is fog. Szóval kár ezen rágódni. A lényeg, hogy nagyon szeretem ezt a számot. Na de vissza a történetemhez. Messze van még a végem.
A rákövetkező napok gyorsan teltek. Erőt vettem magamon, hogy újra tanuljak és ezt meg a srácokkal töltött időt összeegyeztessem Gerettel. Kicsit helyrerázódtak a dolgok. Kezdtem visszatérni a világomba. Csak már egy teljesen másik ember voltam mint elötte. Már nem tudtam mindig mosolyogni, már nem beszéltem feleslegesen és legfőképp nem bíztam mindenkiben. Mintha kicsit felnőttem volna. Vagy valami olyasmi.
