XXVI.

-Ne sikíts!-Suttogta a félhomályba Aron. Meglepődtem, hogy a kórházban volt, hisz körözték.
-Mit csinálsz itt? Bárki megláthat!
-Senki se tudja, hogy én is elraboltalak.-Ez igaz. Előzőnap kifaggattak a rendőrök, de azt mondtam nem láttam a támadóim arcát. A világost se köptem be, féltem a következményektől.
-Akkor miért éjjel jössz?
-Mert bujkálok a többiek elől. Leváltam tőlük. Most ők üldöznek. Főleg Ben. Nincs bizonyítéka, de engem hibáztat azért amiért sikerült elmenekülnöd.
-Miért nem nyaláboltatok össze miután Gerett lelőtt?
-Nem ő lőtt le. Vagy is gyakorlatilag igen, de az én hibámból. Gerett remekül céloz, ha én nem ugrom rá a golyó csak súrolt volna. Sajnálom, ami a lábaddal történt. Nem láttam,hogy már a ravaszon volt az ujja.
-Ne szabadkozz Aron. Te csak jót akartál. Viszont akkor se értem miért nem vittetek el.
-Mert elkezdet ugatni egy kutya és pár perc múlva már a gazdája is közelített. Gerett elmenekült és rángatott magával. Bármilyen fontos is voltál, a szabadsága fontosabb.
-Miért és kik raboltattak el?
-Jason és a bandája.-Ismertem egy Jasont, de reméltem nem az a Jason.
-Jason? Ugye nem Jason Ewar?
-De. Sajnos ő.- Aronnak nem is kellett elmesélni a miért-et. Amint kimondta hogy Jason az a Jason tudtam miért tette. Bármilyen gyerekes egy szerelmi sérelem miatt. Elmesélem az egészet, azt is amit akkor tudtam meg Arontől. Jason Ewarrel egy suliba jártunk. Két évvel idősebb volt. Sőt mi több jártunk is, de miután Caroline és Ben megszökött még zárkózottabb lettem és egy idő után szakítottam vele. Ő még sokáig próbálkozott, de a végén kíméletlenül közöltem vele, hogy soha nem is éreztem iránta semmit, csak megsajnáltam. Tudom, tudom. Szívtelen picsa voltam, de tudtam, hogy csak ez ábrándíthatja ki és akkor már azt is tudtam, hogy másik iskolába fogok járni. Úgy gondoltam könnyebben fogja elfogadni a hiányom ha utál. Sajnos tévedtem. Annyira tévedtem, hogy Jason nemhogy tovább lépett elkezdett keresni. Elhatározta, hogy bosszút áll azért amiért játszottam vele. Négy hónappal az elrablásom előtt megtalált egy magánnyomozó segítségével. Azt is kiderítették, hogy a nagyanyám az új iskolám igazgatója, így Jason fejében ki is körvonalazódott a tökéletes bosszú amit viszont egyedül nem tudott véghez vinni. Így hát elkezdett embereket gyűjteni. Mindig is sok pénze volt, így volt mivel magához csábítani Basecon alvilági alakjait. Ezek az alakok között volt Ben is. Aki a drogok áldozatául esett és ezért szökött meg Caroline-tól. Nem akarta bajba keverni őket. Még is mikor Jason felajánlott annyi pénzt amennyiből dúskálhat a bódító hatású szerekben tálcán nyújtotta szerelmét. Persze Caroline is megkapta a maga részét, de ez nekik nem volt elég. Nekik nagyanyám vagyona is kellett. Ekkor jött Aron, az egyetlen vér szerinti rokonom aki szabadlábon volt. Vagy is ő örökölte volna meg a pénzem ha megölnek. Így véghez vitték a tervet. Jason kifigyelte, hogy nagyanyám minden vasárnap délután egy meghitt kis teázóba teázik. Egyik emberét felvetette pincérnek, aki minden alkalommal egy kis fagyállót kevert a nagyi teájába.Így szépen lassan felmondta a szervezete a szolgálatot. Miután meghalt,vetették be Caroline-t. Csak azért vitt Nath az árvaházba, mert Jason emberei meglátogatták az iskolát érdeklődés céljából, hogy az árvaház gyermekei nem járhatnának-e a Sweet Amorisba. Ez adta az ötletet Nathnak, hogy oda vigyen és itt kezdődött Caroline akciója. Mivel egyedül nem tudta megoldani,hogy a srácok nélkül menjek vele találkozni, bevette Ambert is a buliba aki elintézte, hogy aznap családi vacsorát rendezzenek amire Nathaniel is hivatalos és, hogy Castielt pont aznap tartsa bent a rajztanár. Így Carolne tökéletesen véghez vitte a tervét miszerint kicsal egyedül egy kihalt környékre. Ezek közben Jason más embereket is elrabolt, pusztán figyelemelterelésből, hogy senki se sejtse, hogy csak miattam találta ki ezt az egészet. Miután megöltek a többieket véletlenül elengedték volna. Aron meg mint egyetlen rokonom kit megrázott a halálhírem felmarkolta volna a pénzem és elosztották volna a bandatagok között. De Aron nem akart ennek a része lenni, így segített és mielőtt lelépet szabadon engedte a többi foglyot is. Mindig is tudtam, hogy Jason kicsit őrült.. de sose gondoltam,hogy egy pszichopata és azt se értettem, hogy Amber miért árult el. Akkor még mindig a barátnőmnek hittem. Miután Aron befejezte rákérdeztem arra ami megérkezése óta nem hagyott nyugodni.
-Gerett ott maradt?
-Ő már vissza se jött. Nem tudom hol lehet.Miután megsebesültél együtt jöttünk el, de a benzinkútnál eltűnt. Azt mondta elmegy telefonál a többieknek, de nem jött vissza. Azóta se láttam.
-Jason-ék még fognak próbálkozni?
-Kétlem.. tettem egy névtelen bejelentést. Viszont nem mindenkit sikerült elfogniuk. A banda nagy része elmenekült és engem meg Gerettet üldözik.
-Bent és Caroline-t elkapták?
-Nem. Caroline kiszállt vagy is ki akart. Ben pedig a hajtóvadászat élére állt.
-Mi lesz most veled?
-El kell hagynom az országot. Azért is jöttem, hogy elköszönjek egy kis időre. Ígérem amint tudok vissza jövök.
-Nem lehet valahogy máshogy megoldani? Szólhatnánk a rendőrségnek.- Kicsit kétségbe estem, hogy már is elveszítem. Olyan jó érzés volt egy kicsit megtapasztalni,milyen ha az embernek unokatestvére van.
-Ugyan úgy börtönbe kerülnék mint a többiek. Ha viszont leülepedik a dolog és Benék lenyugodnak vagy őket is elkapják akkor vissza jöhetek. Nem hagylak el Elza! Ígérem.-Megöleltük egymást majd elment. Próbáltam vissza aludni, de sokáig nem jött álom a szememre. Nehezen tudtam elhinni, hogy ilyen mély sebeket hagytam Jasonben. Furcsa, hogy soha sem gondolunk bele milyen mély nyomokat hagyhatunk másokban. Ha vigyáztam volna, akkor talán nem rabolnak , de nem ismerem meg Aront és Gerettet. Gerettet se bántam, hogy megismertem, de erről majd később. Aron látogatása után viszonylag eseménytelenül teltek a napok. A gimiben is újra volt tanítás, így a többiek kevesebbet tudtak bejönni hozzám. Amit annyira nem is bántam. A lábam is szépen gyógyult. Harry sok esélyt látott arra, hogy a jövőben újra ráállhassak. Eltelt a két hetes fekvő rabságom is, így már próbálkoztam mankóval járni. Minden egyes lépés fájt, de nem érdekelt. Elhatároztam, hogy járni fogok, és ha elhatározok valamit az úgy is van. Ariel is képes volt sétálni a hercegért, így összeszorítottam a fogamat és minden alkalommal tovább bicegtem. Aron után akartam menni. Ha törik ha szakad. Még ha a lábamról is van szó.